Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-02 / 255. szám
» FÓKUSZ Szemelvények külföldi újságokból — Mivé lett a forradalom a maoizmus kezében? A kínai nép húsz évvel ezelőtt, 1949. október 1-én győzelmesen befejezte hosszú és kitartó küzdelmét. A harc 22 esztendővel korábban kezdődött: közvetlenül Csang Kaj-sek iszonyú megtorló eljárása után, amelynek során a kegyetlenség tetőpontja volt a sangháji zakszervezeti aktivisták lemészárlása. Ezt egyébként Andre Malraux megírta ..Emberi sors” című kötetében. Huszonkét esztendőn át folyt a bizonytalan kimenetelű harc, meghódít ott, majd az ellenségnek ismét átengedett területeken. A népi hadseregek 25 000 li-t (12 000 kilométert) kitevő ..hosszú meneteléssel” elérték Észalc-Senszhiben berendezett bázisaikat, ahonnan a felszabadításnak az országon végigsöprő, óriási hulláma elindult. A kommunista hadseregek elkeseredett küzdelemben szálltak szembe a Kuomintanggal, s ellentétük csak abban az időszakban csillapodott, amikor együttesen harcoltak a japán agresszorok ellen. A japán milita- rizmus szétzúzása után azonban újra megkezdődött a kínai seregek testvérharca. Méreteine*k érzékeltetésére csak néhány adatot idézünk: 1946 júliusától 1948 júniusáig a felszabadító néphadsereg Csang 2 640 000 katonáját tette harcképtel enné, s 64 000 golyószórót és 14 100 üteget zsákmányolt. A döntő harcra két — egyenként — hárommilliós hadsereg sorakozott fel. Peking januárban esett el. Csang hadserege szét- züllött, s az Egyesült Államok minden erőfeszítése ellenére, a Kuomintang gazdasága — amelyet tönkretett a sikkasztás és a háború örvénye, — teljesen kimerült. A Kuomintang rendszere összeomlott. Anélkül, hogy bármilyen tekintetben lebecsülnénk az áldozatok nagyságát, vagy a kínai forradalom győzelmét lehetővé tevő éleslátást és bátorságot, minden- esetre emlékeztetnünk kell arra: a forradalom győzelmét elsősorban az tette lehetővé, hogy az Októberi Forradalom hatalmas rést. ütött az imperializmus arcvonalán. (France Nouvelle) Az afrikai hadseregek A több mint két éve lezajlott hatnapos háború óta szüntelenül szólnak az ágyúk a Szuezi-csatorna két partján. Algéria, amely nem egyezett bele a fegyver- .szüzletbe Izraellel, hangoztatja, hogy minden eshetőségre felkészült. Líbia 52 millió fontot fordított katonai segítségre az arab országok számára. Tunézia 10 százalékkal növeli katonai költségvetését. Délebbre Etiópia hadserege állandó harci készültségben van a császárság északi és keleti határain. A szudáni hadsereg a tavaly júniusi államcsíny óta kiterjesztette befolyását az ország déli tartományaira. Csádban a francia egységek aktívan részt vesznek a béke fenntartását célzó akciókban, Portugál-Guineá- ban, Angolában, Mocambiqueban, Rhodesiában, egészen a Dél-afrikai Köztársaság határáig partizánalakulatok tevékenykednek. Zambia, amely francia tankokat akar vásárolni és növelni szándékozik légiereje potenciálját, panaszt tett az ENSZ-nél Portugália ellen, amely megsértette a zambiai határt. A szerencsétlen nigériai háború sehogy sem akar véget érni. Kinshasa-Kongóban Mobutu tábornok kijelenti, hogy a kongói Nemzeti Hadsereg ,.Fekete Afrika legerősebb hadserege”, amely képes ,,győzni minden fronton”. Sok afrikai országban tábornokok, ezredesek vagy kapitányok gyakorolják a hatalmat. Tíz év alatt több mint hússzor avatkoztak be az afrikai politika ügyeibe. Afrika manapság inkább, mint valaha, méltó a ..katonai földrész” névre. Ha az algériai fesztiválon táncolnak — talán még azt is katonazene ritmusára teszik. Az afrikai hadseregek különleges szelepe — főleg Fekete Afrikában — annál is szembeszökőbb, mivel a katonai egységek műszaki szempontból nem jelentősebbek. Brazzaville-Kongóban 1800 katona van, a Közép-afrikai Köztársaságban 3000. Gabonban ezernél kevesebb. (Jevne Afrique) De Gaulle visszatér! Ezt a kérdést teszik ma fel Franciaországban félig komolyan, félig tréfásan. Bár a tábornok visszavonult az aktív politizálástól, árnyéka továbbra is ott lebeg utódai fölött, akiknek nehéz megtalálniuk saját útjukat az idő viharában. A Pompidou és Chaban-Delmas által felvázolt terv egy modern és jobb, úgynevezett szociálisan igazságos ipari társadalom létrehozására, Franciaországban nemcsak jószándékkal, hanem az ellenfelek csapdáival és buktatóival^ is meg van tűzdelve. Liberális alapszellemüket befolyásos csoportok támadják. A bizalom hiánya az a legélesebb szírt, amelyen a gaujleizmus utáni rendszer hajótörést szenvedhet. A franciák túlnyomó többsége a közvélemény-kutató körkérdések tanúsága szerint mégis helyesnek és józannak tartja a kormányprogramot. Sokan kételkednek azonban: abban a helyzetben vannak-e. hogy eredményesen meg is valósítsák a programot. Az új kormányzó hármasnak, Pompidou-nak. Cha- ban-Delmas-nak és Giscard d’Estaing-nek vannak érdemei. Ami azonban éppen e három férfiből hiányzik, az a tábornok t ömegekre ható vonzereje. Sok tekintetben azonban a mai francia nyugtalanság a tíz évig tartó gaulleista „stabilitás” visszaütése. „Francia- ország unatkozik I” — írta egy párizsi újságíró röviddel a májusi mozgolódások előtt, helyesen jellemezve polgártársainak anarchikus hangulatát. Másrészt tény, hogy a nagyszabású világtervektől duzzadó tábornok nem fordított elegendő figyelmet az ország belső feladataira. mindenekelőtt a modern ipari társadalomba történő átfejlödés kérdésére. Pompidou és munkatársai a szociális rekeszekbe szorított francia gazdaságot fel akarjak szabadítani, gazdasági és társadalmi elmaradottságát be akarják hozni. A kormány gazdasági és társadalmi reformjaival szembeni ellenállás azonban egyre nő. A Francia Kommunista Párttal szpros szövetségben álló csúcs- szakszervezét. a CGT éles osztályharcra hívja fel a francia munkásságot, amellyel egy politikai és társadalmi fordulatot vesz célba. A kérdés ma az. hogy a másik, nem kommunista szakszervezeti központ követni fogja-e a politikai kaland útján. Mindenesetre az elkövetkező hetekben Franciaországban a sztrájk további eszkalációjával kell számolni, különösen az állami üzemekben. (Weltwoche) Az ahmedabadi vérfürdő A tömegöldöklés módszerei mutatják, hova vezethet a klerikális fanatizmus. Szomszédok, akik napokkal ezelőtt ugyanabban a városban még békésen egymás mellett dolgoztak, és laktak, élve égették el, lőtték agyon, szúrták le egymást, elképzelhetetlen brutalitással. Az ok nevetséges. Szent teheneket vezető hindu papok körmenetét az egyik mohamedán csoport megzavarta. A tehenek megijedtek és néhány embert megsebesítettek. Erre a fanatikus hinduk — a tehe- nekkel együtt — betörtek, egy mecsetbe, ahonnan őket köveket és üvegeket dobálva kiűzték. Ámde nem a szent tehenek, hanem a történelmi politikai aspektusok alkotják a hátterét az erőszak kirobbanásának. Az indiai szubkontinens — Burma, Pakisztán, a Himalája-államok és India — a történelem folyamán felváltva hindu és mohamedán uralom alatt állt Néhány nagy államférfi (például Asoka és Akabar) kivételével a legtöbb uralkodó a hindu és mohamedán lakosságcsoportokat egymás ellen uszította, hogy hatalmát megszilárdítsa. Mindkét vallás — a hindu és a mohamedán vallás is — pontosabban e vallások papjai belementek e piszkos Játékba, jóllehet, ha közelebbről nézzük, a hinduk és a mohamedánok között több az összekapcsoló, mint elválasztó elem. A „Divide et impera” játékot a brit gyarmati kormány is folytatta, amely sohasem fogadta el. hogy a hinduk és a mohamedánok együtt meneteljenek. Gandhi arra irányuló kísérlete, hogy ezeket a csoportokat a szabadságharc révén egyesítse, kudarcba fulladt. Még India felosztásakor. 1947-ben is megnyilvánult a vallási ellentét, a múlt öröksége. Pakisztán az iszlámon épül fel. De az indiai szövetségben is. amely vallásoktól független politikát hirdetett meg, «0 millió mohamedán él. Pakisztánt kivéve, egyetlen más államban sem lakik több hive az iszlámnak. A 450 millió hindun kívül jelentős keresztény, buddhista, dzsain és zsidó kisebbségek is élnek Indiában. A mohamedánok és a más vallásúak közötti viszony azonban 1947. után igen feszültté vált. Pakisztánnak Kínával kötött szövetsége is hozzájárult a konfliktus anyagának növeléséhez: Kína és India elkeseredett ellenségek. (Frankfurter Rundschau) I halála Mi történi a banketten — Angol vendég Prágában — Az árulkodó postafiók lista, hanem gazdag gyűjtők számára felvásárolja az értékes bélyegeket. Hartway a csehszlovák hatóságok levelére nagyon udvariasan közölte, hogy 1964. május 17-én (!) a szállodában találkozott Emanuel Jandával és megvásárolta tőle a 10 koronás felülnyomásos bélyeget. Mint tudjuk, ebben az időpontban Janda már kb. 12 órája halott volt. Emanuel Janda, az ismert Ceskv Krümlov-i filatelista 1964. május 16-án nagyon izgatott vblt. A bélyeggyűjtők szövetségének helyi szervezete bankettet rendezett, a nagy köztiszteletnek örvendő öregúr tiszteletére és a banketten kiállították a gyűjteményét is. köztük legnagyobb kincsét, büszkeségét: a híres felülnyomásos, 10 koronás osztrák értéket is, amelyből mindössze 15 darab van a világon. Értékéről a svájci Zumstein Katalógus ad felvilágosítást: Csehszlovákia: nyilvántartási szám: 51 B-osztrák 10 K-s felülnyomással: Posta Ceskoslovenska 1919, kék, erezett papíron — értéke: 15 ezer svájci frank. A bankett este hat órakor kezdődött. Az öregúr boldog volt, tréfálkozott, szokása ellenére egy-két pohár bort is megivott, és csillogó szemekkel figyelte, hogyan vonulnak el a helyi szervezet tagjai a nagy asztal előtt és gyönyörködnek az ő csodálatos bélyegében. A jubiláns este 10 óraIXépújság I960, november 2. kor a meghatottságtól könnyes szemmel búcsúzott el a társaságtól, és fél óra múlva otthon volt. Umlaufné, a szomszédja, aki az egyedülálló férfi háztartását is vezette, hallotta, amint léptei alatt nyikorgott a falépcső. Reggel nyolc órakor az asszony bekopogtatott Janda ajtaján, benyitott, aztán felsikoltott. Emanuel Janda sötét ruhában ült a széken, fejét az asztalon lévő nyitott albumra hajtva — éppen a híres 10 koronás bélyegre, és nem mozdult. Halott volt. A halál oka infarktus. A végrendelet Janda végrendeletéből kiderült, hogy minden ingóságát, — tehát a híres gyűjteményt is — Umlaufné örökölte és az örökösödési adó összegének megállapítására hatósági leltárt készítettek. A gyűjtemény értékének megállapítását a bélyeggyűjtők szövetsége helyi szervezetének elnökére bízták. Amikor a 10 koronás érték került sorra, majdnem kiesett a nagyító a kezéből. A bélyeg közönséges hamisítvány volt. Illetőleg nem a bélyeg, hanem az, ami értékessé tette: a bélyegző. Umlaufné elmondta. hogy május 16-án többször is belépett az öregúrhoz, aki nagy örömmel fogadta, vidáman beszélgetett vele, albumait nézegette, tehát bizonyos, hogy a bankett előtt még az eredeti érték volt a birtoká- bah. Amikor hazajött — talán, hogy egy kissé megnyugodjon, — ismét nézegetni kezdte kincseit és szakértő szeme azonnal felfedezte, hogy valaki kicserélte a híres értéket egy hamisítvánnyal. A borzalmas felfedezést öreg szíve nem bírta el. Ki hívta meg Mr. Hartwayt? A grafikai laboratóriumban komparációs mikroszkóppal és chromatografikus módszerekkel pontosan kimutatták a hamisítást és megállapították azt is, hogy a pecsételéshez Texba jelzésű, csehszlovák gyártmányú festéket használtak. A nyomozók először azt kutatták, hogy járt-e az országban valamelyik híres külföldi gyűjtő. így állapították meg, hogy 1964. május 15-étől 17-éig a prágai Internacionale- szállóban lakott John Edward Hartway angol állampolgár, aki személyesen nem filateAz már bizonyos volt, hogy a cserét a banketten követték el. Az is, hogy a “tettes Janda nevében már régóta levelezett az angol ügynökkel (akiről tudta, hogy néhány évvel ezelőtt valóban vételi ajánlattal fordult Jandához), tudta, hogy bankettet rendeznek és ezen bemutatják a gyűjtemény legértékesebb' darabját is, tehát meghatározott időpontra rendelte az angolt Prágába. Viszont: a banketten 32 személy vett részt. 22,15 óra előtt senki sem távozott. A Cesky Krumlovból 3,58 órakor induló gyorsvonatra senki nem szállt fel, sem a városban, sem a következő állomásokon. A rejtély kulcsa: ki levelezett az ügynökkel? Cesky Krumlovba nem érkezett levél Angliából és a nyomozás eredménytelen volt, a Cescé Budejovice-i főpostán is. A prágai főpostán azonban az egyik tisztviselő- nő, aki érdeklődött a bélyegek iránt, emlékezett arra, hogy 1964 elején kibérélték á 412-es számú postáfiókot és erre a címre kb. három levél érkezett Angliából. A fiók bérletét néhány nappal Janda halála után felmondták. A bérlő neve: Stepán Lukasik, prágai lakos. A leleplezés A postafiók elárulta a tetteseket. Stepán Lukasik nyomdai grafikus Éva nevű húga. Frantisek Zdenovec felesége Zdenovec viszont a bélyeg- gyűjtők szövetsége Cesky Krumlov-i szervezetének tagja, aki jelen volt a banketten és aki ugyanolyan, — már régóta nem gyártott — tokkal rendelkezett, amilyenben a hamisítvány volt. Az ötlet Zdenovec agyában született, aki igen sokszor láthatta a különböző gyűléseken és kiállításokon a rendkívül értékes bélyeget. A hamis bélyegzőt sógora, Lukasik készítette. Lukasik Janda nevében már jóval a bankett előtt meghívta Harwayt Prágába, meghatározva a bélyeg átadásának időpontját is. Ekkor a bélyeg még nem volt a kezükben, de tudtak a bankettről és remélték, hogy sikerül megszerezni. Ha nem sikerült volna a vállalkozás, akkor legfeljebb az angol ügynök hiába várt volna a szállodában és Jandát szidva utazott volna el Prágából. Viszont az estélyen Zde- novecnek sikerült egy pillanatra eltakarni testével a 15 ezer svájci frankot érő ritkaságot és egy pillanat alatt végrehajtotta a cserét. Kint pedig már kormánykerék mögött várakozott sógora... A törvény értelmében Zdenovec és Lukasik „csak” hamisításért és lopásért felelősek, de ha igazságosak akarunk lenni, akkor megállapíthatjuk, hogy aljas, nyerészkedő, pénzért minden gazságra képes bűnözők, akik — közvetve ugyan —, de megöltek egy rajongó, a gyűjtők nemes szenvedélyének élő öregembert. J
