Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-29 / 277. szám
XI. 29 A front két oldalán Támadásba lendül a szovjet hadsereg HL Az apatini és a kiskőszegi hídfők egyesítése, szélességének és mélységének kiterjesztése a frontparancsnokság számára lehetővé tette az átkelőhely viszonylag nyugodt működését. ég azt is, hogy viszonylag nagy erők bontakozzanak ki benne. Ebből a hídfőből kiindulva folytatta támadásait a szovjet hadsereg a Dunántúl déli, Dráva—Duna —Balaton álta; bezárt háromszögében, A Sarohin altábornagy vezette 57. hadsereg a november 27-én felszabadított Mohács térségéből Pécs irányába folytatta támadásait. A hadsereg jobbszámya november 28-án Komlót elérve, észak felé. Dombóvár felé tört tovább előre. A 4. gárdahadsereg — Gala- nyin altábornagy parancsnoksága alatt Tolna megye területén tört észak felé. Máza— Bonyhád, Bonyhád—Szekszárd, valamint Szekszárd és a Duna között felfejlődött ékekkel. A meginduló támadás eredményeként november 29- én újabb Tolna megyei községek szabadulnak fel: Cikó, W öcsén y, Grábóc, Bátaapáti, Alsónána. Sárpllia. Várdomb, Decs. így a megyeszékhely, Szekszárd felszabadulása is már csak jóformán órák kérdése volt. A megye, a város vezetőt szinte az utolsó pillanatokig buzdítottak a végső ellenállásra, de amikor égni kezdett a talaj a lábuk alatt, szinte fejvesztetten iszkoltak tovább, a nyugati .gyepűre”. Igaz, annyi időt még szakítottak, bogy a mozgatható értékeket — részben a város öntözőkocsijába rejtve — magukkal hurcolják. Vitéz Vendel István polgármester lelkében egy egész világ omlott össze. Ö, aki oly készségesen vett íé&zt az 1919-es Tanácsköztársaság megdöntésében, a fiehér- tecrc* tobzódásában, majd huszonöt éven keresztül hűségesen szolgálta Horthyt. a város polgármesteri székéből, ő nem így gondolta pályafutásának végét. Hiába volt egész „életműve”, pedig micsoda ékesszdlással méltatta saját érdemeit Szekszárd város néhány évvel előbb megírt ikonográfiájában. Amíg a megyéből egyre- másra költöztek el a különféle hivatalok, államigazgatási szervek, addig a „hungarista nagy haza’’ vezető; látszólag nyugodtan játszották az országvezetósdit. A „nemzet- vezető”. Szálasi Ferenc ebben az időben már Brennbergbá- nyára csücsül, és szorgalmasan írja a „Hungarizmus Bibliá- já-t. Annál inkább elemében van Vájná Gábor belügyminiszter és Kovarcz Emil, a „nemzet totális mozgósításának és harcba állításának minisztere. Beregffy honvédelmi miniszter. Működésüket rettegi, nyögi a még fel nem szabadított területek lakossága. A nyilasoknak még nem volt elég a sok szenvedésből, a háborúból, nem volt elég a náci Németország érdekeiért hozott százezernyi véres áldozat Ismételten a háború folytatására adják le a voksot: „A nemzet, élén az új vezetéssel, rendületlenül állja és folytatja a harcot.., igaz hűséggel német szövetségeseink oldalán. A győzelem érdekében hozott minden áldozatot kevésnek tartunk. Nemzetünk szolgálatában a legvéresebb és legsúlyosabb áldozatokat is örömmel vállaljuk ... Akj a közösség nagy erőfeszítéseit bármilyen formában szabotálja, a rendet megbontja, munkahelyét elhagyja, ... a kitűzött célok elérését akadályozza: halállal bűnhődik?’ Vájná belügyminiszter a rádióban szónokol a helytállásról: .......nemzetünk élethalálh arcában rendkívüli állapotok vannak... a törvény minden, erejével és hatályával statá- riálisain járunk el”. A nyilasok csak egy ítéletet ismernek, a halálosat. A fronfcvá- rossá vált Budapesten, az ország többi részén minden egyre drágább, de a legolcsóbb az emberélet. Am. a nyilas vezérkar hiába akar rendet teremteni. Hiába hirdetik öles falragaszok az utcákon: „Honvédek! Né tegyétek le a fegyvert! A háborút a biztos, végső győzelemig folytatjuk!” „Aki a fegyvert leteszi, vagy erre parancsot ad: felkoncolandó!” A frontra Budapestről már átszállójeggyel lehet utazni, de a magyar katonák nagy többsége már nem akar harcolni. És nem akarnak harcolni a fegyverrel összeterelt leventék sem. Jószerint fél váró® bujkál. a föld alá menekül, hogy megérje a közeledő felszabadulást ' Az általános zűrzavarban azt sem tudni, melyik alakulatnak, hol székel a parancsnoksága. Viszont a zűrzavar valakiknek jó. Az — ha lassan, elszigetelten is — egyre terebélyesedő fegyveres ellenállási mozgalomnak. A város különböző területein legális katonai alakulat leple alatt partizáncsoportok pusztítják a németeket, a nyilasokat. De szerveződik a polgári ellenállási mozgalom is. A mozgalom különböző irányú csoportjainak szellemi, politikai vezetője Bajcsy-Zsilinszky Endre. A mozgalom katonai vezetője Kiss János nyugalmazott altábornagy, vezérkari főnöke Nagy Jenő vezérkari ezredes, dr. Tartsay Viknos vezérkari százados a személyügyi elosztó ás irányító liszt, ók gyűjtik maguk köré azokat a tiszteket, akik az utolsó pillanatban készek fegyverrel a németek ellen fordulni. November 22-én a Nyilas Számon kérő Szék pribékjei naj- tukütnek Tartsay Vilmos lakásán... De a nyilasok rémiedért ellensúlyozni kell. és az Összetartás beváltja korábbi ígéretét: napról napra hasábokat szentel a bolsevista csapatok olyan rémtetteiről, amelyekről hiteles sziemtanúk beszélnek- Hogv hon történtek ezek a rémtettek? Természetesen a Ttezántú Ion, ahol úgysem lehet ellen- ő nizni. Soroksár környékéről például eleve nem érdemes ilyen híreket hozni. A Soroksár kiürítésével megbízott nyilas karmányhiztos kénytelen azt jelenteni, hogy Dunaha- rasztihan a szovjet katonák viselkedése a lakossággal szemben barátságos. Az ámításhoz tartozik as. is, hogy az „összetartás", amely korábban csak a Német Távirati Iroda hadijelentéseit közölte, „megmagyaro- sodott”: A Magyar Távirati Iroda jelentéseit te közli. A lényeg termósieteseo nem változott. A lap november 29-i száma ezt írja a dunántúli harcokról: „Visszavert szovjet rohamok Mohács térségében. Dél- Magyarországon. Mohács térségében tovább tart a bolsevisták nyugati és északi irányban kifejtett erős nyomása. A súlyos x elhárító harcokban megsemmisítettünk nagyobb számú ellensége páncélost. Egy másik cikk hírül adja, hogy: „Rövidesen az arcvoma- icckon is megjelenik a V. 2. ... A német hadsereg minden eddigit felülmúló messzehordó tüzérséggel rendelkezik a jövőben.” (Mármint a V. 2-vel. Szerki Peter Hagen német haditudósító közli, hogy „meghiúsultak az Apatintól kiinduló, a Duna jobb partján a Balaton irányéba történő előretörések.* Tolna megye lakossága viszont azt tapasztalhatta, hogy az előretörő szovjet csapatok, ellenállásba te alig ütköztek, olyan fasiszta erő itt nem létezett, amely ezt az előretörést meghiúsította volna. E9L „A hadak útján...“ TOLNA F 44—69 akció Mórágyon A felszabadító szovjet csapatok 25 évvel ezelőtt Mórágy—Bátaapáti térségében érték el megyénk határait. Rövid csatározás után leküzdve a németek ellenállását, november 27-én bevonultak Mórágyra. Negyedszázad elteltével az elsőként felszabadult faluban fáklyás felvonulással, koszorúzással és községi ünnepéllyel egybekötött, nagyszabású harci játékkal ünnepelték a nevezetes évfordulót Készülődés Ezen a napon már déltájban érkeztek • gyerekekkel megrakott, TOLNA F 44—69 jelzésű autóbuszok, s befutott a „negyvennégyes* szerelvény is, a dombóvári pajtásokkaL Ezerkétszáz főt is meghaladó létszámban gyülekeztek az úttörők a nagy harci játékra. Alsónánán, Báta- apátiban, Kísmórágyon és természetesen Mórágyon helyezték el az egyes körleteket, itt alakultak a zászlóaljak és a parancsnokságok is. A gyerekek nem sokat aludtak, nem azért, mert a szállás kényelmetlen volt, — szalmazsákok, matracok szolgáltak éjjeli pihenőül —, de a másnapi várható izgalmak miatt. így * tábortűz, a rögtönzött tűzijáték, és a parancshirdetés utáni takarodó nem örvendett túl nagy népszerűségnek. Pedig másnap már kora hajnalban kezdődött a próbatétel, öt órakor elszórt lövöldözés, ablakokat rezgető robbanások hallatszottak. — Riadd. Diverzánsok! — harsant a kiáltás. Pillanatokon belül menet- és harcra készen álltak a visszavágással megbízott egységek, s a friss, hajnali levegő, meg az „ellenség” üldözése hamar élűért* az álom maradékát ia> A reggeli körletrend és a tábori reggeli — gőzölgő, forró babgulyás — után, felsotakoatak a csapatok. Több irányból mduit a támadás, hogy gyűrűbe fogják az ellenség feltételezett állásait. A sáros utak, a meredek kaptatok bizony próbára tették a menet- készséget, s az akaraterőt. A felvonulás szakadatlanul folyt. Katonai jeepek, csapatszállító teherkocsi húzott el mellettük. Szántóföldek, bozótos, füves terepek, erdőrészletek nehezítették az előrenyomulást. Ha az ember gondolatban visz- szaidézte a háborús harcokat, akkor értette meg a németeket, kik ezen a vonalon a terep nehézségeit kihasználva építették ki új, hevenyészett védelmi állásaikat. És ekkor fokozódott elismerése igazán a szovjet csapatok harci készsége és mozgékonysága iránt, hisz e nehéz viszonyok között is napok alatt megsemmisítették az álcázott ellenséget. A gyerekeknek sem volt mindegy. Egészen más a tankönyv szövegéből, s a bármilyen szemléltetően elkészített térképek alapján tanúim e harcokat, s a gyakorlatban tapasztalni nehézségeit, s lefolyását. A rádiósok állandóan tudósították az ezred- parancsnokságot a felvonulás állásáról. Amikor megkapták a jelzést, hogy több kilométeres körTámadásJ Az ellenséget alakító szakasznyi katona gondoskodott arról, hogy szakadatlanul ropogjanak a géppisztolysorozatok, robbanjanak a puffancsok, s működésbe lépjenek az égést imitáló, vörös színű ködgyertyák. Hatalmas ordítás, a metsző, éles széllel mit sem törődve rohamoztak a hosszú menetelés után „csatazajra" áhítozó harcosok. Az ellenséget hamarosan kivetették állásaikból és most már megállás nélkül üldözték őket. A felderítők erőltetett menetben nyomultak a menekülők után. Útjukat azonban sárga zászlók keresztezték, jelezve, hogy fertőzött területre érkeztek. Két, vízszintes helyzetben, párhuzamosan futó kötélből kötéllétrát eszkábáltak, hogy a veszélyes helyet így kerüljék meg. A gyerekek, anélkül, hogy lendületük megtört volna, átkeltek a kötéllétrán, sok esetben szinte fürtökben csüngtek rajta. Az „ellenség” arra a magaslatra szorult visz- sza, amelyre feltehetően 1944. november 27-én. Az utolsó roham 11.50-kor kezdődött, s 1200 gyerek gyors előrenyomulása meghozta a teljes sikert A harci játék rövid ünnepséggel zárult, aminek keretében futott be a Baranya megyéből érkező felszabadulási staféta is. Délután elcsendesedtek a mórágyi dombok, a kipirult, lelkes „harcosok” hazatértek az iskolai hétköznapok mindennapjaiba, sok élménnyel, ismerettel gazCs. T.
