Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-28 / 276. szám

Felhívás! Előkészítő tanfolyam a Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Főiskola felvételi vizsgájára A kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola az 1970— 71-es tanév felvételi vizsgájára előkészítő tanfolyamot indít. Az előkészítő tanfolyam 1970. január 15-től június 15-ig tart. Az előkészítő tanfolyam tantárgya: matematika, kémia. A tanfolyam önköltséges, a részvevők 450 forint tandíjat fi­zetnek. Jelentkezés: 1969. december 10-ig Felvilágosítást és jelentkezési lapot Baranya, Somogy és Tolna megyében lakók részére a kereskedelmi szakközépis­kolában, Pécs, Rét u. 10. sz. alatt Nagy Sándor a konzultá­ciós központ vezetője ad. (327) Dolgozókat felvesz! A Magyar Viscosagyár felvételre keres segéd-, betanított munkára fér­fi és női munkaerőt, 40, 42 órás munkahétbe, valamint: géplakatos, gépszerelő, villany- szerelő, esztergályos, csőszere­lő, kőműves szakmunkásokat 40, 42, 44 órás munkahétben való foglalkoztatásra. Bérezés kollektív szerződés és meg­egyezés szerint. Dolgozóink ré­szére munkásszállást, utazás­hoz költségtérítést, napi egy­szeri étkezéshez hozzájárulást biztosítunk. Felvétel esetén utazási költséget térítünk. Je­lentkezni lehet: Nyergesújfa­lun (Komárom megye, dorogi járás) munkaügyi főosztályon hétfőtől—péntekig 9—12 óráig. (302) Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat felvesz több éves statikus tervezői gyakorlattal rendelkező építész, Építő vagy Altalanos mérnö­köt, STATIKUS TER­VEZŐI MUNKAKÖRBE. Fizetés megegyezés sze­rint. Jelentkezés: Szek- szárd. Keselyűsi út. 6. (315) .. .A p r ó h i r d e t é s ek ... Szekszárdi erdészet azonnali be-_ lépéssel felvesz 1 főt adminiszt­ratív munkakörbe. Jelentkezés Szekszárd, Várköz 8. _________(3U) A KD Vízügyi Igazgatóság Föld­gép Üzeme alkalmaz vizsgázott vagy szakmai gyakorlattal ren­delkező nehézgépkezelőket, Fe­jér, Veszprém és Tolna megye területére. Szállás és minden hé­ten szabad szombat biztosítva. Jelentkezés fenti cím munka­ügyén : Székesfehérvár, Balatoni u. 6. ___________________________(290) S egédmunkásokat és fiatalkorú kisegítőket felveszünk. Jelentke­zés: Népbolt Központ Szekszárd, Garay tér 8.__________________(319) S zekszárd és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövet­kezet rakodómunkást vesz fel. Bérezés megegyezés szerint. Je­lentkezni lehet Szekszárd, Jókai utca 2 sz. alatt a szállítási osz­tályom____________ (321) ~ Értesítés. A DÉDÁSZ szekszár­di Kirendeltsége értesíti fogyasz­A Sz.ekszárdf Városi Sporttelep FELVESZ állandó munkára EGÉSZ MŰSZAKOS DOLGOZÖT a sporttelep karbantartására. Bővebb felvilágosítás a gondnoknál. (330) Köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk köszö­netét mindazoknak, akik szeretett Édesanyánk, özv. KERESZTES JÁNOSNÉ temetésén részt vettek, és részvétükkel fájdal­munkat enyhítették. Gyászoló család (329) tóit, hogy november 30-kn vasár­nap karbantartási munkák miatt 6 óra 30 perctől 11 óráig áram­szünetet tart, mely az alábbi te­rületekre terjed ld: Séd-patak, Mészáros L. u„ Ady E. u., Wes­selényi u. Vbf M. u., Munkácsy u„ Kálvári u„ Bartina u . Babits u.t Zalka M. .u. által bezárt terü­let, továbbá Mérey u., Fürdőház u., Klapka u., transzformátor- körzet, Marx K. u., Táncsics M. u., Kossuth L. u., és Rákóczi u . (334) Szekszárdi kétszobás öröklakást átvennék, (más megoldás is szó­ba jöhet). Ajánlatokat a szekszár­di hirdetőbe kérek „Havas Ger- zson 64399’ jeligére. (336) Kétszoba-összkomfortos, viUany- bojleres, garázsos, öröklakás be­költözhetően eladó. Érdeklődni: 17 órától Szekszárd. Rákóczi u. 35. _________________________________(335) K étszoba-konyhás lakás vállalat részére kiadó. „Központhoz közel 64452” jeligére a szekszárdi hir- detőbe,__________________________(333) „ 0” kilométeres nyugati kocsit, Mercedest kevés kilométerrel Is keresünk megvételre. Leveleket: szín és ármegjelöléssel „Négyajtós 70606” jeligére a kecskeméti Ma- gyar Hirdetőbe kérünk._______(307) 5 00 n.-öl szőlő 309 n.-öl szántó, 140 n -Öl rét, Komár kismotor el­adó. Szekszárd, Vasvári u. 17. Ér­deklődni: szombaton du„ vasár- nap egész nap. (313) Használt, vas harántgyalugépet (még üzemképtelent is> veszünk, vagy bérbe veszünk. Régi típusú, pontatlan is lehet. Tolnai Épület- karbantartó KTSZ Tolna, Deák Ferenc út 9.___________________(395) K elmefestést, vegytisztítást egy hétre vállalok, Balogh, Dórr.bóvár, Jókai 1«. (304) A szekszárdi Vasipari Vállalat felvesz BÁDOGOS SZAKMUNKASOKAT Jelentkezni lehet a vál­lalat központjában Szek­szárd, Rákóczi u. 13. szám alatt. (314) Munkássá lenni A fiatalok közérzete Az értekezletek gyakorlat diktálta szabályaitól eltérően, nem ha­tároztunk meg semmilyen napirendet, pontosabban egyetlen „napi; rendi pontunk’* volt: kötetlenöl, fiatalos őszinteséggel beszélgetni az örömökről, gondokról, problémákról, — a fiatal szakmunkások közérzetéről. Már Sz első percekben kiderült, hogy hiába te pró­báltuk volna merev formák közé szorítani, szigorúan körülhatá­rolt témákra bontani az anyagot. A fiatalok beszéltek kérdéa, bíz­tatás nélkül, mindenről, amiről úgy vélték, beszélni kell. . . Beszélgetőpartnereink többségében ifjú szakmunkások voltak a Simontornyai Bőrgyár, a Simon tornyai Bőr- és Szórmefeldolgozó Vállalat, a Paksi Konzervgyár, a Bonyhádi Cipőgyár, ruházati ktaz, zománcgyár, a Tolnai Selyemgyár, textilgyár, Fémipari és Szerelő Ktsz, a dombóvári MÁV csomópont, a Dombóvári Kesztyűgyár, a Dunaf öld vári Gumiipari Ktsz, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, a Szekszárdi Nyomda, Óra- és Ékszeripari Vállalat, Mé­rőműszergyár és a szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat fia­tal dolgozóinak képviseletében. Beszélgetni kezdtünk. Aztán ahogy ez lenni szokott, megreked­tünk egy témánál, annál, amit mindenki a legizgalmasabbnak tartott: a munkássá válás folyamatának vizsgálatánál. Summáz­va a hallottakat, a legcélszerűbbnek az látszott, ha két lényeges részre bontjuk az anyagot (a megközelítés módja természetesen na­gyon sokféle lehet): í 1. A munkássá válás folyamatának első szakasza: a pályavá­lasztástól a szakmunkás-bizonyít vány megszerzéséig. 2. A folyamat második — nem kevésbé lényeges — részei a fiatal szakmunkás beilleszkedése az üzem, gyár kollektívájába. í. A pályaválasztási tanács­adással kellene kezdeni, ami már úgy — ahogy megy, de korántsem olyan, amilyen le­hetne. A fiatalok véleménye szerint a szakmunkásképzést már az általános iskolában el kellene kezdeni, hogy lehető­ség szerint már ott eldőljön, alkalmas-e a szakmára a gye­rek vagy sem. Ebben az idő­szakban természetesen még csak felszínesen lehet ítélni, de már ez is jelent valamiféle szűrőt. Javaslatként hangzott el: egy-egy szakmunkáskép­zéssel foglalkozó üzem vagy gyár KISZ -szervezete inár jó előre vegye fel a kapcsolatot azokkal az általános iskolák­kal, ahonnan az utánpótlás elsősorban várható. Vigyék el a gyerekeket a munkahelyre, mutassák meg nekik: itt fog­tok dolgozni, ezt fogjátok csi­nálni, ilyen és ilyen lehetősé­geitek vannak. Ezt már csak azért is fontosnak tartják, mert nagyon sok fiatal gye­rekkel előfordult, hogy az ál­tala választott —, de egyálta­lán nem ismert — szakmáról magában kialakított kép bi­zony sokkal szürkébbnek bizo­nyult a gyárkapun loelépve, s ez további fejlődését is meg­határozta. S itt kapcsolódik rögtön egy másik — nagyrészt saját ta­pasztalatokra alapozott — probléma: a gyárban, üzemben eltöltött első nap, első hét rendkívül meghatározó szere­pe. Magyarán szólva, a fogad­tatás. Nem mindegy, ki, s ho­gyan fogadja a munkahelyre először belépő megilletődött gyerekeket, s egyáltalán segí­tenek-e abban, hogy leküzd- hesse gátlásait, emberközelből ismerkedhessen azzal az üzem­mel, amelynek később mun­kása lesz. A durva hang, a „na öcsi, te mit akarsz itt? ’ stílus nemhogy növelné ben­nük az ambíciókat, attól a kollektívától is elidegeníti, amellyel együtt fog dolgozni. A KISZ ebben is sokat tehet — az elmondottakból az de­rült ki, hogy kevés helyen te­szi — annál is inkább, mert korban ők állnak hozzájuk a legközelebb, s néhány évvel ezelőtt esetleg hasonló gátlá­sokkal küszködtek. (Ez nemcsak a szakmunkás- tanulókra vonatkozik. A fej­lesztésben lévő üzemek, — amelyeknek gyorsan nagy lét­számú munkásutánpótlásra van szükségük, még élesebben vetődik fel a probléma. Első­sorban azért mert munkaerő- szükségletüket már nem tudják a gyár környékéről beszerez­ni, így főként a kis községek­re, apró településekre támasz­kodhatnak, ahol iparnak eddig még nyoma sem volt, s telje­sen ismeretlen maga a mun­ka, a gyári légkör, a közösség. Félszegen, sután mozognak az új közegben, s ha senki sem segíti őket, sokkal nehezebb, esetleg egyáltalán nem követke­zik be, — az asszimilál ód ás. Az egyik, főként lányokat foglal­koztató üzem KISZ-titkára mondta: amikor megkérdeztük az újonnan felvett lányokat, miért vállaltak munkát, sokan ezt válaszolták: anyám azt mondta, ne maradjak már otthon, most kell a munkás, jöjjek a gyárba. Ilyen esetek­ben a szakma iránti vonzalom­ról még beszélni sem lehet, több törődést, gondoskodást igényelnek az otthonról így el- szakadottak. Talán nem kell bizonygatni, hogy a kollektí­ván is múlik: megszereti-e a szakmát, vagy néhány hét után elszakad a gyártól.) De térjünk vissza a szak­munkástanulókhoz. Ilyen vagy olyan fogadtatás után meg­kezdik a munkát, megteszik a szakma elsajátításának első lé­péseit. Ezeket a lépéseket — az elmondottak szerint —na­gyon különbözőképpen teszik meg a tanulok. Azoknál a vállalatoknál, ahol taműhely- ben képzik őket, általában nincs probléma, annál több ott, ahol ilyennel nem rendel­keznek. Volt, aki vascipeléssel kezdte, volt, aki géptisztítás­sal, esetleg „szabályszerű” se­gédmunkával — mivel éppen segédmunkáshiány volt az adott munkahelyen. Természetesen senki sem várja azt, hogy a munkahely­re tegnap odakerült gyerek ma már szerszámmal a kezé­ben dolgozzon, de a szakma iránti érdeklődést könnyen a nullára lehet redukálni, ha olyan munkán foglalkoztatják, amelynek édeskevés köze van a mesterséghez. Márpedig ez a — szakma szempontjából — semmittevés! terminus sok esetben nem is olyan rövid. A szakmát néhol úgy kell „ellopni”, s „nekem sem dug­tak a fenekem alá semmit” és a „nem szabad a gyerekekkel lehaverkodni” szemlélet miatt, s gyakran ugyanezek az em­berek vágják a fejükhöz két év múlva: „még ezt sem tu­dod...” Szó esett a szakmai sokol­dalúság, illetve egyoldalúság kérdéséről is. Olyan üzemben, ahol a munka úgy kívánja és más lehetőséget nem tudnak biztosítani, egy részfeladat el­végzésére tanítják meg a fia­talt, s így hiába szerez szak­munkásbizonyítványt, három év múltán nem lesz teljes bir­tokában szakmájának, gyakor­lati képzettsége körülbelül a betanított munkásénak felel meg. Végül nézzük a szakmunkás- képzés utolsó periódusát, azt a bizonyos harmadik évet, ami­kor a fiatalt már íélig-meddig szakmunkásként tartják szá­mon. Ilyenkor kell bizonyítani tudását, s általában ilyenkor dől el, marad-e, megy-e? Hallottunk nagyon önkriti­kus véleményeket: a fiatalok egy része ilyenkor hajlamos el­feledkezni arról, hogy még nem szakmunkás, s tulajdon­képpen ez az idő még arra szolgál, hogy gyarapítsa isme­reteit, még többet lessen el a mesterség titkaiból. Ebből táp­lálkozik az ilyen vélemény: minek dolgozzak most ennyi pénzért, majd ráhajtok akkor, ha már szakmunkás leszek. Ezt az időszakot is nagyon jól ki lehetne, ki kellene hasz­nálni. Ha a fiatal elhatáro­zott szándéka, hogy az üzem­ben marad, s igényt is tarta­nak rá, segíteni kellene neki, hogy minél zökkenőmenteseb­ben, törés nélkül kerülhessen a felnőtt-társadalomba — az üzem már összekovácsolódott kollektívájába. Elképzelhető úgy is, hogy egy-egy brigád ve­szi pártfogásba őket, amellyel egy esztendő alatt „összedol­gozhatna”, kölcsönösen megis­mernék egymást stb... Ellenvélemény: ennyire gyá­moltalanok, esetlenek a mos­tani fiatalok, hogy pátyolgat- ni kell őket? Pedig pátyolga- tásról szó sincs — ők lennének az elsők, akik visszautasíta­nák — hanem arról, hogy mire a szakmunkásbizonyítvány a kezébe kerül, ne csak a mes­terségét tanulja meg, hanem azt is: mi az a munkáskollek­tíva, munkahelyi közösség. D. Kónya József Népújság 7 1969. november 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents