Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-28 / 276. szám
A front két oldalán o» Féktelen nyilas terror, uszítás u. A hitlerista hadseregeket egymás után érik a súlyos vereségek a keleti és a nyugati frontom, minden józan gondolkodású ember előtt egyre nyilvánvalóbbá válik 1944 végén, hogy a náci Németország veresége feltartóztathatatlanul közeleg, de az alig másfél hónappal korábban megszerzett hatalomtól megrészegült nyilas vezérkar, a nyilas lapok diadalittasan számolnak be a ^bolsevisták”, feletti újabb és újabb győzelmekről, az arcvonalak ésszerű megrövidítéséről, a „rugalmas elszakadó hadműveletekről”. Még mindig vakon hisznek Hitler végső győzelmet harsogó szavaiban, a mindent elpusztító, és a háború sorsát megfordító csodafegyverekben. Senki más, csak ők hisznek Hitler 1944 újévi napi parancsában. A Virradat 1944. január 3-i számának első oldala: .Hitler újévi napiparancsa a megtorlás esztendejéről.* Csak egy mondatot idézünk: „1944-ben mindaddig súlyos csapásokat mérünk az ellenfélre, amíg elkövetkezik a győzelem órája.* Az év végére viszont a jóslat éppen a visszájára fordul. A szovjet hadsereg ott áll az utolsó „fellegvár’’. Budapest előtt, csák napok kérdése, mikor zárul be az ostrom- gyűrű a fasiszta és a csatlós nyilas csapatok körül. A „Vinradatr’-ban november 13-án így ír Fiedler Ulrich, a légierőknél működő német haditudósító: ;,A híressé vált budapesti páncélos árokról, SS-lovasság, magyar ejtőernyős vadászok — a város kapui előtt az általános helyzet feszültségét enyhültnek mondják.” A lap utolsó oldalán: „Borúlátó — Derűlátó. Pesti párbeszéd. — A világháború hatodik őszén. — Hallod? — kérdi a Borúlátó. — Néhány kilométerre a fővárostól folyik a harc... Idáig hallatszanak az ágyúk... — Az a jó. hogy halljuk az ágyúkat. — felelj a Derűlátó — mert ez azt jelenti, hogy van ellenállás, amelyik feltartóztatja a szovjet páncélosok rohamait. — Miért sikerülne éppen itt feltartóztatni ókét, — veti közbe a Borúlátó —, ha egyszer eljutottak Sztálingrádtól idáig? — A német csapatok is eljutottak Sztálingrádig. — feleli a másik —, sőt, Moszkva tornyait szabad szemmel is látták. Mégis visszafordultak. A Derűlátó ezután hosszabb fejtegetésbe kezd, amelynek befejezése az. hogy a balkáni német hadsereg már átkelt a Dunán, és több száz ezer fővel közeledik fölfelé. Szóval, voltak még. akik azt hitték, hogy a szovjet hadsereg és a jugoszláv partizánok által megtépázott Weichs-had- sereg fordítja meg Magyarországon a hadiszerencse kerekét Ugyanakkor Budapesten nemcsak a nyilasterror fokozódik. hanem a nélkülözés is. Egyre szűkösebbek az élelmiszerkészletek, a sorozatos légitámadások a pincékbe kényszerítik az embereket de a hivatalos propaganda változatlanul a gondtalanság látszatát igyekszik kelteni. Játszanak a színházak, a mozik, „A kormány az 1945. évi költségvetésen dolgozik”, de a kedélyeskedéseken is átsüt a várható sok megpróbáltatás. Az „összetartás” november 23-i számának egyik ríme: „Még mindig adnak, vesznék, cserélnek, szeretnek és vígan élnek a pesti emberek.* A cikk felemlíti, hogy a vállalatok még mindig reklámozzák portékájukat tehát többet termelnek a szükségesnél. De — „Van aki pálinkát ígér tűzifáért, más viszont ékszert ajánl ruhaneműért”. Azt hiszem, bővebb kommentár nem szükséges. Az utcákat közben valósággal ellepik a nyilas kormány különféle hirdetményei, amelyeken a nagyobb súly, a nagyobb hatás kedvéért az állandóan visszatérő kifejezés: „Agyonlővetik”, „Felkoncoltatok”. Az újságok címei: „Újabb bevonulási hirdetmény.” „Az oroszok bevonultak Egerbe.” „13 napja tart a nagy csata Budapesttől keletre.” November 28-án az újságok Beregffy Károly, a hírhedt nyilas honvédelmi miniszter parancsát közük; „Türelmi időt kapnak az alakulatuktól lemaradt katonák.” A parancs „nagylelkű”. Közli, hogy az 1944. december 2-án, 14 óráig jelentkezők bűm. tétlenséget kapnak. Korábban ugyanis a miniszteri parancs egyértelműen katonaszökevényeknek minősítette az alakulatuktól elmaradt katonákat, és erre halálbüntetés járt. Valóban'. ebben az időben már százával, ezrével szökdöstek a már harcolni nem akaró magyar katonák, akik nem ! akarták életüket idegen érdé. kékért feláldozni. Beregffy parancsa elhúzta a mézesmadzagot Úgy magyarázta: sokan csupán a halál- büntetéstől való félelem miatt — Budapesten november 13- án 13 szökevény lakolt halállal — nem jelentkeznek alakulatuknál. Akik a jelzett időpontig jelentkeznek, kegyelmet kapnak — legyenek csak .hősi halottak’: a náci Németországért. Idézni keli még egy újságcikket. Az „összetartás” november 28-i száma közli, hogy rendszeresen közöl hiteles tudósításokat a bolsevik hordák által, a polgári lakossággal szemben elkövetett kegyetlenségekről; egész falvak kirablásáról. felógetóséről, védtelen nők és gyermekek tömeges lé- gyilkolásáról. Arról hallgattak, hogy éppen a nyilas csőcselék volt az, amely védtelen emberek ezreit fosztotta ki, üldözte ki otthonából, százával lőtte halomra a Dunába, terelte a német koncentrációs táborokba, ájjf*. Á hadihelyzetről raupừ, szűkszavú jelentések azúrnak nak be. „Ősökként a szovjet tánca elások ereje.* „A német légierő szombateh és vasárnapra virradó éjszaka ismét beavatkozott a magyar- országi harcokba, Budapesttől délre különböző célokat támadtak nagy hatással. Nappal a német reafarepü- lők bombáikká) és fedélzeti fegyvereikkel ismételten támadták Bátaszék: községbe» aa élénk szovjet utánpótlás? forgalmat Egy Done-hidal szétrcmbottuik* November 28-án a 3. Ukráfc. Front csapatai tovább folytatták az apatini hídfőből kim dúlt. sikeres támadásaikat Aa 57. hadsereg két irányban tön előre: Pécs és Komló fedé, a 4. gárdahadsereg viszont Tolna megye területén folytatta sikeres előrenyomulását, és újabb két községet szabadított fel, Bétát és Bátaszéket » ' m. A környezetismeret az is- ■**■ kolareform szülte tantárgy. Már az elnevezése mutatja, hogy a természeti és társadalmi valóság megismertetéséről van szó. A környezetben kell azokat a kis dolgokat meglátni, amelyek hozzák majd a tudományt. Ez a tantárgy a maga sajátos anyagával hatásosan szolgálja a gyermek személyiségének fejlődését. Az anyag feldolgozása szélesíti a tanulók érdeklődési körét, megtanítja őket látni, fejleszti képességeiket, állásfoglalásra, cselekvésre készteti őket, segíti a szokások kialakítását. Mindezeken túl azonban meg kell alapoznia a szaktárgyak tanulását. A környezetismeretnek nincs tankönyve, s mégis az övé a legvaskosabb, a legterjedelmesebb tankönyv: a valóság. Ebből a könyvből tanulni a társadalom segítsége nélkül nagyon nehéz. Ezt a könyvet a pedagógus, a szülő, a társadalom minden tagja segíti lapozni, feldolgozni. A valóságot megláttatni az iskola célja. Ezért keresik fel az egyes tanulócsoportok az üzemeket, a művelődésügyi és egészségügyi intézményeket, a helyi tanácsot, a gyümölcskertet, a tsz istállóját, a község legforgalmasabb pontját, a vaskereskedést, a vasútállomást, a patak partját, a dombot és a járási székhelyet. A kicsinyek csak arról tanulhatnak, amivel kapcsolatban konkrét tapasztalatokkal rendelkeznek. Ha erre a tapasztalatra nem tehetnek közvetlenül szert, akkor a pedagógusnak a tanterembe kell hozni a valóságot, akár filmen, altár diafilmen, televízióban. Társadalmi igények és iskolapolitikánk Társadalmi összefogást vagy a legvégső esetben képen. A pedagógusnak nincsen választása. A konkrét szemléleti anyagot biztosítania kell! A 6—10 éves gyermek gondolkodása képszerű, s csak ezen az úton fejleszthető. A szavak önmagukban őt is elzárják a mindenségtől. üzért olyan fontos, hogy a jelentkező osztályokat az üzemek' és intézmények, vezetők és beosztottak szívesen fogadjál:, s bemutassanak nekik mindent, amit életkoruk alapján megérthetnek, ami látókörüket szélesíti. Ezért szükséges, hogy minden szülő beszéljen gyermekének munkahelyéről, munkájáról, sikereiről, nehézségeiről. Ezért elengedhetetlen, hogy a gyermek az iskolában kapott megfigyelési feladatot elvégezze, hogy maga érdeklődjék mindazok után, amit feladatként kapott. Nem nagy dolgok ezek. A 6—10 éves gyermek fejlettségéhez szabottak a feladatok. Az iskola nem a szülőt kívánja megterhelni, hanem a gyermeket akarja valóságélményhez juttatni. Még gyakran hallani azonban panaszt, hogy mi mindent kell tenni, feltárni, vinni a tanuláshoz a gyermeknek. Lehetnek félreértések, előfordulhatnak kellően át nem gondolt feladatok, de egészében a tevékenység, a megfigyelés a gyermek életkorának megfelelő. Segíteni, bízatni kell a tanulót, mert amíg elvégzi a megfigyelést, amíg végrehajtja a cselekvést, amíg kérdez, gyarapodik, fejlődik értelme, megalapozódik tudása, formálódik személyisége. Iskola és társadalom együtt fokozhatja az eredményt. A kik elindították a „Tele- " víziót az iskoláknak!” mozgalmat, tudták, milyen kincset adnak! A tanterembe hozzák a valóságot. Ótt is megfigyelhetik a közlekedési lámpát, a gyárat, a korszerű gépeket, ahol erről egyébként szó sem lehetne. De a televízió sem pótolhat mindent. Más szemléltető eszközök is szükségesek, hogy a szavak helyett a valóság hasson. Nagyon sok teendő van még ezen a téren! A beszerzési hitelek visszaadása mellett, a beszerzési keretek felemelése nem halasztható. A felszerelések előteremtése a társadalom feladata. A felszerelések korszerű használata a pedagógus gondja, s nem is kicsi gondja. Nemcsak didaktikai problémák jelentkeznek, hanem nem egy esetben technikai, műszaki nehézségek. A társadalomnak nemcsak az eszközök és felszerelések előteremtésével kell az iskola segítségére sietni, hanem az eszközök és felszerelések tárolásához is meg kell teremtenie a lehetőségeket. A nevelőnek úgy kell elhelyezni a szereket, szemléltető eszközöket, hogy könnyen kezelhesse azokat. De, ha nincs szertár, ha nincs elég szekrény, akkor túlságosan sok időt vesz igénybe a kikeresés, s nagyon könnyen megsérülnek az eszközök. A korszerű eszközök használata nem a tanításra való felkészülést könnyíti meg, hanem a gyermeknek az anyag megértését. Ha a tárolás növeli a felkészülésre fordítandó időt azzal, hogy keresgélni kell a zsúfolt szekrényben, akkor könnyen előfordulhat, hogy használatlan marad az eszköz. A megszerzett ismereteke-: a tanulónak fel kell használni problémák megoldásánál. A felhasználás fejlett képességeket, s nagy önállóságot tételez fel. A környezet*- meret tanításánál a képessé gek fejlesztése, az önállóság- kialakítása központi feladat Tevékenykedni, cselekedni, % kérdésekre önállóan választ: keresni nemcsak az iskolában, hanem otthon is, a tanítási órán kívül is! Amikor gyermekünket segítjük, akkor nem. helyettük kell dolgozni! Rávezetni, irányítani, biztatni, ki tartásukat növelni, mert csak a problémákkal való birkózás, a feladatok megoldása, a tevékenység növeli az önállóságot: fejleszti a képességet. Természetesen csak akkor, ha a megoldáshoz szükséges ismereteket kialakította az iskola, s ha a megoldás útjának keresésében jártassá tette a tanulókat A képességek fejlesztése és az önállóság növelése még sok tennivalót ad iskolának és otthonnak egyaránt, de ezért, tenni érdemes, mert megalapozza a későbbi eredményes munkát, s könnyebbé teszi a gyermek tanulását. Békés Ferenc tanulmányi felügyelő Népújság 5 1969. november Jí
