Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

1 < Közéletünk Napirenden n városgazdálkodási vállalat munkája u - • -•* .> A városi tanács vb-iilése VISSZHANG Tegnap, szerdán délelőtt ülést tartott a dombóvári Já­rási tanács. Az ülés részt­vevői — miután meghallgat­ták a járási tanács vb-elnö- kének Gyuricza Istváripak a jelentését a vb-határozatok végrehajtásáról, a vb-nek a két tanácsülés között, eltelt időszakban, végzett munkájá­ról, — megvitatták, hogy a törvényesség hogyan érvé--» nyesült 1969 során a járás-: ban. A törvényesség helyze­tének mérlegeléséhez dr. Var­ga Ferenc mb. vezető ügyész beszámolója szolgált alapul. Ezt követően Bérdi József vb-titkár ismertette az 1969. évi tanácsi munkaterv vég­rehajtásának eredményeit és tapasztalatait, majd javasla­tot terjesztett az ülés elé, mi­lyen problémákat tűzzön na­pirendjére 1970. I. negyed­évében a járási tanács testü­leté. A járási tanács ülése be­jelentésekkel és interpellá­ciókkal ért véget. Szerdán ülést tartott a MÉSZÖV igazgatósága. Többi közt megtárgyalták a szövet­kezeti vendéglátóipar új árpo­litikájának tapasztalatait. Amint megállapították, meg­lehetősen nagy ármozgás ala­kult ki az elmúlt két évben. A beszerzési lehetőségek bővü­lése, az ezzel kapcsolatos ko­rábbi korlátozások megszünte­tése számos esetben kedvezően hatott az árakra. Például ér­Szekszárd Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága, szerdán délelőtt megtartott ülésén a város életében különösen .fon­tos, közérdeklődésre - számot tartó témát tárgyalt: a Szek­szárdi .Városgazdálkodási Vál­lalat munkájáról, az állami bérlemények rendjéről, álla­gáról volt szó.. A beszámolóban felsorolt adatokból, az ismertetett té­nyekből kitűnt, s a vb. is meg­állapította: ■ a városgazdálkodási válla­lat munkája az elmúlt évekhez viszonyítva jelen­tősen javult, de még egy sereg olyan gond­dal, problémával küzd, ame­lyet —- különösen a város vár­ható, nagy ütemű fejlődését fi­gyelembe véve — meg kell ol­dani. Az eredmények ismertetése helyett inkább azokra a gon­dokra térünk ki. — terrríésze­demes megemlíteni, hogy a hőgyészi fmsz közvetlenül vá­sárolt bort a helyi állami gaz­daságtól. A közbeiktatott ke­reskedelmi szervek kikapcsolá­sával jól járt a gazdaság, mertí- kedvezőbben tudta értékesíte­ni az egyébként kiváló minő­ségű borát, de az fmsz is meg­találta a számítását, s ami na­gyon lényeges, a fogyasztók­hoz is kedvező áron jutott el a termelői bor: az fmsz jóval tesen a teljesség igénye nél­kül —, amelyek közvetlenül érintik a város lakosságát, el­sősorban az állami lakásokban élőket. A legfontosabb talán a közérdekű bejelentések, hiba- bejelentések intézési módja. A vállalat igazgatója elmondta, hogy ezen a téren súlyos prob­lémák voltak az elmúlt évek­ben, ezek egy része máig sem szűnt meg, de mindent elkövet­nek annak érdekében, hogy a hibák fontosságának sorrend­jében, kellő időben tudjanak intézkedni. Ennek bizonyítása-' ra egy példa: a néhány hónappal ezelőtti vizsgálat szerint az idén 318 esetben lépték túl az előírt javítási határidőt. Hogy enyhítsenek a legégetőbb gondokon, egy időre felfüg­gesztették a lakossági ^zolgál­olcsóbban tudta adni. mint amilyen fogyasztói árat java­solt az Országos minősítő bi­zottság. A megye szövetkezeti ven­déglátóiparában 1 -százalékos árszínvonal-növekedést mutat­tak ki. A meleg ételek és a kávé kivételével csökkent me- gyeszerte a szövetkezeti ven­déglátás forgalma. Ennek az ármozgáson kívül természete­sen egyéb okai is voltak. tatásokat,. s így sikerült el­érni, hogy túlnyomórészt be­hozták az elmaradást és ez­után remélhetőleg tartani tud­ják a tempót. Javult a megyeszékhelyen a házfelügyelők munkája, azon­ban még itt sincs minden rendben, még mindig elég gya­kori a panasz a házfelügyelői teendők hanyag ellátása miatt.: Ezért — ezt még sok, hason­lóan fontos körülmény is iga­zolja —, egyre sürgetőbben je­lentkezik egy, a házirendre vonatkozó tanácsrendelet szük­ségessége: A rendelettervezet egyébként készül, várható, hogy a közeljövőben tanácsülés elé terjesztik. Szó esett a szemétszállítás rendszeresebbé tételéről, a sze­métszállítási körzet kiszélesí­téséről, s megtudtuk azt is, hogy a városi tanáccsal közö­sen hamarosan megoldják a kukaedények „elterjedését” is. Orbán György, a vállalat igazgatója felvetette a meg­felelő, kellő időben történő in­formáció hiányát. Sok esetben csak később szereztek tudo­mást a vállalatot jelentősen érintő beruházások állásáról, az üzembe helyezés időpontjá­ról, mikéntjéről, s • így nem tudtak megfelelően felkészülni a feladatok elvégzésére. A vb. felhívja a tervező v.'Untotok figyelmét: még a tervkészítés időszakában konzultáljanak a városgaz­dálkodási vállalattal, hogy — időben felkészülhessenek az üzemeltetésre, — s úgy foglalt állást, hogy a negyedik ötéves tervvel kap­csolatos elképzelésekhez iga­zodva, a vállalat is készítse el fejlesztési tervét. <d. k. j.) Lapunk november 15-i szá­mában „Szocialista szerző­dés?” cím alatt szóvá tettük, hogy a Pécsi Vegyesipari Vál-., latot nem teljesíti a szekszár­di művelődési háznál ilyen formában vállalt kötelezettsé­geit, amivel az egész munka folyamatosságát akadályozza. Cikkünkre a Pécsi Vegyes­ipari Válalat dr. Rappai ügy-' intézésében, két olvashatatlan aláírással, de bélyegzővel el­látott hosszú levélben vála­szolt. Részlet a levélből: „A hivatkozott cikkben kö­zöltekét vállalatunkra nézve sérelmesnek tartjuk, ugyanis vállalatunk megbízottjai a szekszárdi kulturkombinát építkezésével kapcsolatban megkötendő szocialista szer­ződés tárgyában csak meg­beszéléseken vettek részi- szocialista szerződést arra■ nem kötöttek, illetve a szoci­alista szerződéstervezetet, nem - írták alá.” Jártunk a művelődési- ház építésvezetőségén, 'ahol őrzik a Tolna mégyei Állami Épí­tőipari Vállalat augusztus 27-. én kelt, 277/1989/PB, - jeiű le­velének másolatát. A levél­ben közlik, hogy megküldik Pécsre a szocialista szerződés aláírási jegyzékének fotó­kópiáját és az elfogadott ütemtervet. Megtekintettük az ütemtervet, annál is inkább mert mellette eredetiben ott van a pécsiek két képviselő­jének aláírása, mellyel vál­lalják a szeptember 1-i kez­dést és december 31-i befe- , jezést. Az aláírók egyike. Mi- ‘ koly Istvánná, a másik olvasó- hatatlan, de vonásra ugyan­az© a személyé, aki a fentebb'* idézett tiltakozó levél aláíró­inak is egyike. így ' Sajnála­tunkra nem tudünk eleget tenni a Pécsi Vegyest pari- Vállalat óhajának, melyben válaszuk szíves tudomásul vételét kérik. A MÉSZÖV igazgatóságának ülése A hivatkozott gazdacímtár nem volt hivatva arra, hogy részletezze a törpebirtokok és kisbirtokok eloszlását, amely a társadalom szerkezetének összetételére vonatkozólag ugyancsak figyelemre méltó képet mutathatott volna. A fentebb idézett viszonyok nem változtak lényegesen a felszabadulás előtt. Kiegészí­tésiképpen az 1942. évi statisz­tikai adatokból érdemes az 50—100 hold közötti birtokok számát és területét is meg­nézni. E statisztikából kiderül, hogy 1942-bein 427 ilyen föld­birtok volt. s 28 624 kh összes területtel rendelkeztek. E szá­mok birtokában pontosnak, igaznak mondhatjuk a „Tolna megye 20 éves számvetése” című statisztikai kiadvány be­vezetőjének alábib idézett so­rait: „Tolna megye a felsza­badulás előtt a nagybirtok megyéje volt. Területének csaknem 40%-án a 100 kh-nál nagyobb gazdaságok uralkod­tak. Ez a terület mindössze 373 birtokos kezében összpon­tosult. (1942-re vonatkozik az adat, 1928-ban még csupán £23 ilyen birtokos volt.) A fennmaradó 60% pedig közel 60 ezer család között oszlott meg. Az összes gazdaság 26 százaléka égy holdnál. 63 szá­zaléka pedig 5 kh-nál ki.sebb területtel rendelkezett, ami csak arra volt jó annak a 37 ezer családnak aki művelte, hogy az éhhaláltól megment­se. Amíg a megye mezőgazda­sági lakosságának döntő több­sége a legelmaradottabb kö­rülmények között élt és dol­gozott. addig — hogy csak a legnagyobbakat említsük — az Eszterházy grófok (hercegen: — a szerit.) 61 ezer, az egyhá­zak 19 ezer, az Apponyi gró­fok 8000 holdról zsebelték he és dőzsölték el a megye agrár­proletárjainak és szegénypa- rasztjainak verejtékes mun­kájával megtermelt hasznot.” A tömegek nyomorúságos helyzetét tovább rontotta a magyar urak kalandor kül­politikája, amely hazánkat belesodorta a második világ­háborúba. A háború terheit a dolgozó tömegekre hárították. A mezőgazdaságban egyre ke­vesebb lett a munkaerő, de ha lehetett, még tovább nőtt a • földbirtokosok hatalma. Elő­lük menekülni szinte lehetet­len volt.1 mert törvény bizto­sította jogukat ahhoz is. hogy az előlük menekülő cselédeket — akár a csendőrsóg igénybe­vételével is — visszavitessék birtokukra. A hatalmat a tőkések és a feudálisok gyakorolták. Me­gyénk hatalmi és közigazga­tási szerveiben ők töltötték be a funkciókat, övék volt valamennyi mandátum. Jel­lemzésként megemlítjük, hogy például a Tolna megye Tör­vényhatósági Bizottságban 18 ügyvéd. 23 pap, 53 földbirto­kos, 4 gyár- ég bankigazgató tevékenykedett. A megye ipara a felszaba­dulás eiőtt rendkívül ei ma­radott volt. A nagyobbacska üzemek — mint pl. a sirr.on- tamyai bőrgyár,' a bonyhádi cipőgyár, a bonyhádi zománc­gyár, a tolnai selyem gyár és a tolnai textj.lgyár — a nagy­tőkések1 kezében voltak. A megye iparára egyébként a szétforgácsol tság, az elapró­zottság volt jellemző. Ennek illusztrálására igen alkalma­sak az 1941. évi adatok, ame­lyek tanúsága szerint nem kevesebb, mint 6301 üzem mű­ködött a megyében, 6519 dol­gozóval. „Üzemenként” alig több, mint egy dolgozó! (A bonyhádi cipőgyár 1937-ben évi átlagban 252, a paksi kon­zervgyár 100. míg a zománc- gyár 150 dolgozót foglalkozta­tott.) A megye munkásságának létszáma tehát egészen mini­mális volt. Az egymástól ki- sebb-nagyobb mértékben, el­térő statisztikai adatok sze­rint megyénkben nem halad­ta meg a 7 ezret a munkások létszáma — a több mint 260 .—270 ezer emberből! Ez a szám mindenképpen önmagá­ért beszél. A műnkakörü 1 mé- nyefc rendkívül rosszak vol­tak. embertelen körülmények között dolgoztak az emberek. Nem biztosították a legszük­ségesebb munkavédelmi be­rendezéseket, egészségügyi felszereléseket. A téglagyá­rakban — a paksi téglagyár kivételével — még a minimá­lis gépesítettséget rém érték el, hajnaltól késő estig rend­kívüli fizikai erőkifejtéssel voltak kénytelenek dolgozni a téglavetők. Az üzemek több­sége csak idényjelleggel tudta foglalkoztatni az embereket. A téglagyárak, a konzervgyá­rak csak a tavaszi, nyári, és az- öszp idényben adtak, kenye­ret a munkásoknak. Az év több hónapját munka nélkül töltöttek. De az is már nagy eredménynek számított, ha valaki az 'üzem kapuján be­jutott, s nem volt kénytelen idejét a -„köpködőn” eltölteni a nyári időben. A munkások közül is a fiatalok és a nők voltak a legnehezebb hely­zetben. Tőlük ugyanúgy meg­követelték a munkáit, mint a férfiaktól, de a munkabérük alig haladta meg a férfiak munkabérének 50—60 százalé­kát. A dolgozóik kulturális szín­vonala igen alacsony volt. Jel­lemző például, hogy 194í-ben a 6 évesnél idősebb lakosság 7,3%-a. 18 100 személy nem ismerte a betűvetést. Igaz, az oktatási törvények előírták 12 éyés korig az általános tan­kötelezettséget, de ennek be­tartásához a szükséges feltéte­leket nem teremtették meg. Azok közül is, akik megis­merkedtek az írással-olvasás- sai. nagyon sokan nem fejez­ték be még a 6 elemi osztályt sem. A statisztikai adatok ta­núsága szerint a csak elemi iskolát járt lakosság 26,1%-a négy osztálynál többet -nem járhatott. A középiskola el­végzéséről nem is álmodhat­tak a dolgozók. Nem a mun­kás- és parasztfiatalok képes­ségeivel volt baj, hanem a magas taníttatási költségek emeltek áthághatatlan gátat. Jellemző, hogy pl. az 1-941. évi népszámlálási adatok szerint a megyében a középiskolába jártaknak csak 22,2 százaléka jutott el az érettségiig, míg 70,4%-a csak a négy osztály elvégzéséig jutott. (Általában a polgári iskola 4 osztályáról van szó.) A fentebb vázolt társadalmi viszonyok objektíve arra ve­zettek. hogy Tolna megyében is szervezkedjenek. Csoporto­suljanak a legöntudatosabbak és képességeikhez, lehetősé­geikhez mérten, illegális kö­rülmények között kezdjék meg a harcot a fennálló tár­sadalmi rend megdöntéséért, az új társadalmi, termelési vi­szonyok kialakításáért. Szek- szá-rdetn, Pakson,. Dombóvá- rott, Medinán, Tamásiban, Ozorán, Dunáföldvárott ille­gális kommunista szervezkedés bontakozott ki. S bár a fa­siszta terror minduntalan fel­számolta ezeket a szervezke- . déseket, — hosszú börtönbün­tetéseket mondottak k, a szer- vezkedőkre — mégis mindig voltak, akik a társadalmi ha­ladás zászlaját megyénkben is magasra tartották és, újra harcra szervezték, lelkgsí'et­ték munkatársaikat. K. BALOG JÁNOS (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents