Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-25 / 273. szám
Megszólalnak a szemtanúk Így él emlékezetemben egy találkozás 1945. januárban történt Szekszárdon. A háború harci moraját, az ágyúk dörgését, aknák vijjogását hozta a csípős téli szél. Nagy magasságban ellenséges felderítő- és bombázógépek köröztek, hogy kiszemelt célponjtaikra dobják gyilkos csomagjaikat. A gyilkos háború ontotta a halált. A Béri Balogh Ádám Múzeumot és még több épületet ideiglenesen hadikórháznak rendezték be a szovjet katonai alakulatok, sebesültjeik számára. A környező falvakból is toboroztak munkaerőt, hogy elősegítsék a betegellátást, így kerültem én is a volt „Selyemtenyésztési Felügyelőség” épületébe, amely szintén kórház céljára volt berendezve. Bár oroszul többen nem tudtunk beszélni, a kórház szovjet személyzetével mégis elég jól megértettük rövid idő alatt egymást. Engem és még egy társamat a betegeket felvételező részleghez osztottak be munkára, ahol megállás nélkül éjjel-nappal dolgoztunk. Egymást követték a járművek, gépkocsik, mentők, szekerek, és egyre szállították a sebesülteket a frontvonalról. Nagyon sok volt köztük a súlyosan sebesült. Mint fiataloknak, akiknek csak képzeletében jelent meg azelőtt a háború, az itt látottak hatására tisztázódott,, hogy valóban mi js az a háború, a maga borzalmaival. A megcsonkított és lángszórókkal összeégetett emberi testek, a szenvedés mutatta meg igazán azt a gyilkos hadjáratot, amit a fasizmus zúdított! az emberiségre. A kórház felvételező irodájának vezetője egy csinos, szőke, hullámos hajú kapitány, egy 20—22 éves körüli lány volt. Hozzáértését, katonás keménységét, a győzelembe vetett hitét sokan megirigyelhették ebben a szakmában is. Ha jól emlékszem, Szonjának szólították. Jó egy heti kórházi tartózkodásunk után parancs érkezett, hogy a kórházat más helységbe kell szállítani. Megkezdték a betegek szállítását. Amikor éjfél felé már az utolsó sebesültet is elszállították a kórház területéről, a még visszamaradt kórházi személyzet és mi is pihenni tértünk, hogy több napos álmatlanságunkat, fáradalmunkat kipihenjük. Szonja, a szőke kapitány, akit emberileg nem győztünk csodálni, szintén pihenni tért. Talán éppen a Volgáról, miről előbb közösen énekeltünk, a hazáról, a szeretteiről álmodott. Én mindenesetre álmomban is a sebesülteket, a sebesültek jajgatását hallottam és a borzalmakat láttam magam előtt. Alig pihentünk két-három órát, amikor egy autó hosszan elnyújtott tülkölésére riadtunk fel. A mentő szirénázva állt meg a felvételi kórterem előtt. Futva vittük a hordágyat, hogy a sebeSüireí a íélVSiélezÖDt vigyük. Amikor a hordágyra tettük, azt kérte, hogy adjuk kezébe a szájharmonikáját. Ahogy vittük a hordágyon, megszólalt a szájharmonika és lágyan, szívhez szólóan felhangzott a dal: ... Valahol a Volga mentén, élt egyszer egy kis leány __ A teremb en gyér volt a világítás. A félhomályban ott állt a szőke kapitány és az egyik kórházi ágy felé intett, hogy oda vigyük a sebesültet. A szájharmonika szünet nélkül zengte; .. .Valahol a Volga mentén... Amikor, — és ez* soha nem lehet elfelejteni — Szonja felsikoltott és nagyon fájóan zokogva a sebesültre borult; A sebesültben testvérét ismerte fel, akivel évek; óta nem találkozott a fronton. Ahogy a gyér világításnál meg lehetett állapítani, a sebesült katona mindkét lábát és jobb karját tőben szakította le a gránát. A sebesült fiatal, szőke, hullámos hajú volt és nagyon hasonlított a kapitányra. Mi ott álltunk többen, oroszok, magyarofe. hallgattuk a néhány órával előbb még kemény szívű és csodált szőke kapitány zokogását és a szájharmonika dallamát, amely el-elcsuklóan ontotta a dallamot: Valahol a Volga mentén... A kis szájharmonika hangja betöltötte az egész termet, szívünket. Álltunk és mindannyiónknak könnyel telt meg a szeme. A szájharmonika egy idő után egyre halkult, míg teljesen el nem csendesedett. s A kemény szívű kapitány úgy ölelte, szorította magához megtalált testvérét, mintha a világ valamennyi szeretetét csókolta volna rá a halottra. Közben parancs érkezett. Szonja, a szőke kapitány továbbindult, harcolni a gyűlölt ellenséggel szemben, hogy bosz- szút álljon a gyilkosokon. Szonja elment, de műve, amiért harcolt, ránk maradt, és ő is, mint hős, teljes emberi nagyságában örökké él emlékezetünkben. k, A. „Ifjú szívek kacaja ha -száll...“ Balázs Árpád Bérházépítkezés Pakson m szerzői est Tamásiban Balázs Árpád külön ez alkalomra írt szignálja nyitotta meg a szerzői estjét a tamási művelődési központban. Az estre leutaztak Balázs Árpád szerzőtársai; Gyárfás Endre és Kövesdi Sándor költők, barátja Kálmánchey Zoltán grafikusművész, Bácskai Mihályné Szentes város — a zeneszerző szűkebb pátriája — tanácsa művelődési osztályának vezetője és Hamza Tiborné fővárosi ének-zenei szakfelügyelő, a Balázs-művek avatott tolmácsoló ja. Az est során elsőként a gyermekkórusok léptek színpadra. Jóleső érzés volt látni az általános iskolás korú énekeseket a pódiumon, s hallani, hogy a zeneszerző műveit mennyire érzik, átélik. A nagy iskolai karok között szépen helytálló cikóiak, a szekszárdi IV-es számú iskola felszabadult, oldott előadása, az úgyancsak szekszárdi I-es számú általános iskola erőtől duzzadó, ritmif:ailag tökéletes megoldásai értőn tolmácsolták a szerző műveit. Különösen tetszett a dombóvári és a tamási gyermekkórus. A dombóváriak tökéletesen kidolgozott produkcióit a friss, egészséges tiszta hanganyagra alapozott, mélységes muzikalitás és hangulatteremtés jellemezte. A mértéktartóan kimunkált tamási műsor az átélés, a megjelenítés tökéletes példája volt. Talán annyit kell megjegyeznünk még, hogy a felső szólamok hangkultúrája nem éri el azt a színvonalat, melyet e művek igényelnek. Sok szopránban éneklő gyerek ambitusa a felső f-et alig éri el. a szekszárdi gimnázium fiúkarának felléptét nagy várakozás előzte meg, hiszen mint ilyen, egyetlen az országban. Törekvésük igen szimpatikus, bár hangjuk még nem egységes, s kiforratlan, de céltudatos munkával ki lehet hozni a kórusból, a már most érezhe- _ tőén benne rejlő értékeket. A * szekszárdi gimnázium leánykara rendkívül igényes műsorral lépett a közönség elé. Elsőként a Hollandiában 1969- ben rendezett nemzetközi kórusfesztivál aranyérmes művét a Két rózsaének-et adták elő — tökéletesen. Ugyanígy énekelték a drámai erejű, népi szövegre komponált Cséby- fiúk balladáját is. A Két leánykar hangulatos, hajszál- finom utánozhatatlan pianói és crescendói, a tökéletes arányok bebizonyították, hogy ezt a produkciót, csak országos mércével lehet mérni. Az est befejező részében a korábbi dalostalálkozókról jól ismert felnőttkórusokat hallhattuk. A hőgyészi Vox pacis Borúsan-derűsen című Ba- lázs-bemutatóját és a • nehézségekkel küszködő Tamási Pedagóguskórus rondóépítkezést tolmácsoló Népdalrondóját. A szekszárdi pedagógusok kórusának ízes, magas énekkultúrájú előadásában csendült fel a sárközi táj hangulatát idéző, s Balázs Árpád Tolna megyei barátainak felkérésére íródott Szekszárdi pincenóták, és a balladisztikus hangvételű Csillagok éneke. A műsorban utolsóként szereplő Szövetkezeti Madrigálkórus a tőle megszokott magas mércével válogatott, tiszta, zeneileg tökéletesen megformált négy művet szólaltatott meg: a legsikerültebben talán a szuggesztív erejű Uj kor köszöntésé-t. A szerzői est színvonala, légköre, a gondos szervezés méltó volt a vokális műveiről a világ minden táján jól ismert Balázs Árpádhoz, s talán egy újabb követe volt annak a kultusznak, mely a fiatal zeneszerző Tolna megyei kapcsolatai nyomán egyre inkább kibontakozik, Cs. T. Az utóbbi években már Pakson is épültek állami lakások. Évente 12—18 bérházi lakás építésére van lehetősége a községnek. Ilyen lakások lesznek abban a — képünkön látható — új épületben is, amelynek az építését az elmúlt hónapban kezdte el a községi tanács költségvetési üzemének építőtőbrigádja a konzervgyárral szemben. Az építkezésbe „beszállt” a Duna menti tsz tárOlvasóink kérdésére válaszolt a szekszárdi városi tanács főmérnöke Szabó Zoltán. Török Sándor és Nagy László szekszárdi olvasónk azt kérdezte, 1 mikor nyitják meg a Bencze Ferenc utcát. Ugyanis az utca járdája, kerítése elkészült, de még min- * dig nem közlekedhetnek rajta. Két olvasónk kérdésére az alábbi választ adja a városi tanács főmérnöke: „Az A jeiű út (Bencze Ferenc utca folytatása) egyoldalú járda- és kerítésépítés műszaki átadás-átvétele 1969. május 29-én megtörtént. Az átadás-átvételi jegyzőkönyvben a városi tanács vb. építési és közlekedési osztályának képviselője az alábbiakat nyilatkozta: »-Bejelenti, hogy az elkészült járdát a város részére átveszi, a honvédséget — jegyzőkönyv keretein belül — megkeresi a játrda forgalomnak történő átadása érdekében, és a kerítést, amely a járdát lezárja, nyissa meg. A korábbi megállapodásainkra való hivatkozással, amely a városi tanács vb. vezetői és a laktanya parancsnoksága között történt, kéri a megépített kerítést a honvédség részéről elfogadni, és a megépített járdát a sulás is, mégpedig háromszáz- ezer forinttal. Ezért megkapja a földszinten kialakítandó üzlethelyiségeket borkóstoló, zöldségbolt és pecsenyesütő céljára. Az első, a második és harmadik emeleten összesen hat lakás lesz. Az építők gyorsan haladnak a munkával, alig töb^mint egy hónap alatt jutottak el az első emeleti falegyenig. Úgy tervezik, hogy 1970. május végére teljesen készen adják át az épületet. forgalomnak átadni, e tekintetben kéri a honvédséget, bogy a városi tanács felé legkésőbb 1969. június 10-ig nyilatkozni szíveskedjék. Ezideig a laktanya parancsnoksága még nem nyilatkozott, részünkről újból meg fogjuk keresni a honvédséget, de egyben kérjük a Népújság szerkesztőségének segítségét a laktanya parancsnokság nyilatkozatának mi- előbbi megtételére.« Szabó József szekszárdi olvasónk szóvá tette, hogy a Tarcsay lakótelepen a B 6-os jelű ház melletti csapból mossák a gépkocsi-tulajdonosok járműveiket* A víz nem folyik el, veszélyezteti a lakóház állagát. Olvasónk kérdezte, miért nem szüntetik meg a gépjárművek mosását a parkban? A kérdésre a következő választ kaptunk. „Gépjárműveket kerti öntöző- csapról mosni nem szabad, a kérdéses csapot költségvetési üzemünk ledugaszolta, ezáltal a vízszivárgás is megszűnik és a B/6-os lakóépület nem fog aláázni. Mivel a gépkocsimosási lehetőség megszűnik, ezáltal a garázsok előtti köves tér átépítése nem válik szükségessé,'» A műsor következő számát Lakodalom van a mi utcánkban Nagy lakodalom volt. Közel 300 vendéget hívtak meg. Az egész utca ott volt. egy kivételével. A szomszéd hiányzott. Ök nem is szerepeltek a meghívottak listáján. Hőgyészen mindenki a lakodalomról beszélt, ami érthető. Cigánylakodalom, közel 300 vendéggel, nem mindennapi esemény. Vasárnap reggel jócskán lehetett látni jókedvű embereket. Jó néhányan voltak olyanok is, akik már a presszóban itták a feketét, hogy vasszanyerjék józanságukat. Tőlük hallottam, a lakodalom előzményeit. — Nagyon szép lakodalom volt. Ami ritkaság: nem volt semmi rendzavarás, vita. vagy veszekedés. Viszont volt izgalom előtte való nap. — Úgy történt, hogy pénteken a szomszéd fiú beállított a menyasszonyhoz: szökjünk meg, idenézz, mennyi pénzem van, és egy csomó százast mutatott fel. A menyasszony hallani sem akart róla, hiszen ő szereti a vőlegényét, aki Mágocsról jön el érte holnap, hogy megesküdjenek. — A kárvallott azonban nem nyugodott bele a lány visszautasításába, és bosszút forralt. Elutaztak Má- gocsra a vőlegényhez és telebeszélték a fejét. Valószínű, valami fenyegetésféle is elhangzott, mert megérkezett Hőgyészre a távirat: „Csak akkor megyek az esküvőre, ha jöttök értem.” — A menyasszony szülei taxit fogadtak és indultak Mágocsra a vőlegényhez. Néhány óra múlva hozták az ifjú férjjelöltet, így elhárult az utolsó akadály a fiatalok esküvője elől. Mikor nyitják meg az A jelű utat?
