Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

Szemelvények külföldi újságokból Az atlanti közgyűlés egészen sajátos alakulat. Senki nem éri fel ésszel, milyen elvek alapján ül össze, és milyen jogokkal rendelkezik. Nem véletlen, hogy min­den ülésen, így a mostanin is valamelyik bizottság megkísérli a közgyűlés jogait és kötelességeit tárgya­ló dokumentum kidolgozását. Mindemellett az atlanti küldöttek összejövetele a NATO egyik hagyománya lett. A decemberi tanács­ülés előtt tartják meg. és azokat a kérdéseket tűzik napirendre, amelyeket ezt követően a hivatalos NÁTO-szervek tárgyalnak meg. Fs bár a NATO mi­niszteri tanácsának jogában áll figyelembe venni, vagy figyelmen kívül hagyni a közgyűlés által felvetett javaslatokat, megállapítható, hogy a közgyűlés ülései mindig főpróbái annak, ami később a miniszterek ta­lálkozásán lefolyik. Ebben az évben az atlanti közgyűlés október 16-tó 21-ig. öt napon keresztül tanácskozott a belga szená­tus épületében. A legtekintélyesebb küldöttség — 13 képviselőházi tag és 12 szenátor — az Egyesült Álla­mokból érkezett. A széles körű napirenden a legkü­lönfélébb kérdések szerepeltek: a speciális NATD- jelzés bevezetésétől a NATO-egységek katonáinak és tisztjeinek ruházatán a jelzés alakjában és színében megegyeztek már, de eltérnek a vélemények (a jel elhelyezésében; a mellen viseljék-e, mint a németek, vagy a ruhaujjon amerikai módra) a Kelet és Nyugat közötti viszony kérdéséig. A küldöttek előtt a plenáris ülésen felszólalt Manlio Brosio NATO-fŐtitkár és a NATO európai haderőineK főparancsnoka, -Goodpaster amerika tábornok. Mig a tábornoki, beszédekhez . szokott belga sajtó is kényte­len volt megállapítani, hogy Goodpaster felszólalásá­nak hangneme ^a hidegháború legrosszabb éveire em­lékeztetett.' Az amerikai tábornok elnyűtt kereplőként csattogtatta a „szovjet veszély” jelszavát és kijelen­tébe: a NÁTO-tagállamok fő feladata, hogy fegyver­kezzenek, fegyverkezzenek és még egyszer fegyverkez­zenek. (PRAVDA) Interjú: Edgár Snow-val. Kérdés: Eszerint Kínában minden húsz évben jön egy új kulturális forradalom? Edgar Snow: Nem szükségképpen minden húsz év­ben. Az új alkotmányból könnyen kikövetkeztethet­jük, hogy a párt jelenlegi vezetősége szigorúbb dik­tatórikus hatalmat gyakorol magukon a párttagokon is, mint az előző vezetőség. Van viszont egy igen ér­dekes cikkely, amely kimondja: minden párttagnak, a legalacsonyabb szinten is, joga van közvetlenül a párt vezetőjéhez fordulni, átugorva azokat, akik kö­zötte és a legfőbb vezető között vannak.. Kérdés: Ismeri ön személyesen Liu Sao-csit? Edgar Snow: Igen, a forradalom után ismerkedtünk meg, de sohasem interjúvoltam meg. Kérdés: Milyen benyomást alkotott róla? Edgar Snow: Azt, hogy igen ügyes szervező és na­gyon intelligens politikus. Csodálkoztam, mikor meg­tudtam, hogy milyen lehetetlen helyzetbe került: ő testesítette meg Mao ellenzékét. Mindaz, amit hallot­tam és olvastam róla, arra vallott volna: túl ügyes ahhoz, hogy az ellenzék szerepét vállalja. A kulturális forradalom előtt Liu Sao-csi írásaiban és beszédeiben semmiféle nyílt kritika nem volt Mao ellen. Amit eddig hivatalosan és félhivatalosan közzé­tettek, arról, tanúskodik, hogy Liu Sao-csi ellenzéki magatartása Mao-val szemben a párton és a bürokrá­cián belül azon a módon nyilvánult meg, amelyet a kínaiak így neveznek: „Látszólag csatlakozni valami­hez, de a gyakorlatban elszabotálni.” Ha tényleges összeesküvésről lett volna szó, akkor Liu Sao-csit ki­végezték volna. Kérdés: Hol él most Liu Sao-csi? Edgar Snow: Nem tudom pontosan, de valakitől azt hallottam, hogy a Peking nyugati részén lévő dom­bokra vonult vissza, ahol a nyugalmazott tábornokok nagy része is él. Kérdés: Egy utolsó kérdés. Miért titkolták el ön szerint a kínaiak 700 millió ember előtt az amerikaiak Holdra szállását? Edgar Snow: Feltételezem, attól féltek, hogy ha az eseményt az amerikai imperializmus technológiai győ­zelmének ismerik el, ezt valaki összetéveszthette vol­na az Egyesült Államok melletti propaganda-gesztus­sal. Ezt látom a leghihetőbb oknak. Egyébként a saj­tó Oroszország és Kína szakításáról is csak később. 1961-ben adott hírt, és amikor Mao lemondott kor­mányfői tisztségéről, a párton belül hosszú viták folytak, mielőtt ezt hivatalosan közölték volna. IESPRESSO) Nem fenyeget-e bennünket mérnök-túlterhelés ? Büszkék vagyunk rá, hogy a Szovjetunió a diplo­más mérnökök képzésének számát és minőségét te­kintve messze maga mögött hagyta az Egyesült Álla­mokat. és hogy ez az eltérés állandóan növekszik (az 50-es évek közepe táján a Szovjetunióban 3-szor annyi, mérnökhallgató tanult, mint az Egyesült Államokban, a 60-as évek elején 4—5-ször annyi, az utóbbi idő­ben pedig már 6—7-szer több.) Társadalmunknak azon­ban a mérnökök lehető leghelyesebb, legésszerűbb és leghatékonyabb foglalkoztatásáról is gondoskodnia kelL Pedig sok olyan példával találkozhatunk, amely azt bizonyítja, hogy a mérnöki munka hasznosításában még hiányosságok vannak. Ezek a hiányosságok egye­seket töprengésre késztetnek: valóban szükségünk van ennyi mérnökre? Nem estünk túlzásba? Műszaki oktatásunk fejlődésének üteme teljes összhangban van-e a társadalom termelőerőinek fejlődési ütemével? Annak ellenére, hogy a Szovjetunióban minden más országnál nagyobb a műszaki képzettséget szerző fia­talok részaránya (az egyetemet és főiskolát végzett hallgatóknak kb. kétötöde), az iparban a mérnöki munkakörök átlag egyötödét olyan emberek töltik be, akik nem rendelkeznek felsőfokú képzettséggel. Egy 2- sek ennek alapján azt állítják, hogy nem beszélhs- tünk „túltermelésről.” Mások szerint azonban nem lehet ilyen álláspontról kiindulva közeledni a kérdés­hez: szerintük a mérnöki munkakörök száma arány­talanul nagy. Itt még egy további kérdés is felmerült: talán a termelési ágon belüli újraelosztás révén min­den mérnöki munkakört be lehetne tölteni a másutt feleslegesnek mutatkozó diplomás szakemberekkel. Ebben az esetben talán nem kellene olyan sok mér­nököt képeznünk. Ezek az elképzelések azonban csak részben helytállóak. Természetesen a szakemberek át­csoportosítása, s ugyanígy a mérnöki munkakörök rendezése (abban az esetben, ha nem pusztán admi­nisztratív, hanem elsősorban gazdasági szempontból kiindulva közelednének a kérdéshez) részben segíte­ne a helyzeten. De csak kisrészben és főleg — rövid időre. (LTTYERATURNAJA GAZETA) Új szolgáltatási ág •«—. a munkaerő-kölcsönzés A Szövetségi Köztársaságban kereken 110 vállalat fog­lalkozik munkaerő felvételével és kikölcsönzésével, tehát a munkaerőhiány következtében új szogáltatás? ág született. A szóban forgó vállalatok közül 16 újab­ban szövetségbe tömörült, hogy így az állami munka­ügyi igazgatással és a közvéleménnyel szemben job­ban tudja megvédeni érdekeit. Az új tevékenység jogi alapjait a szövetségi alkotmány-bíróság egyik 1967. évi Ítélete teremtette meg. Eszerint az ideigle­nes munkaerőről gondoskodó vállalatokat nem lehet a munkaközvetítési törvény hatálya alá eső (AVAV3) munkaközvetítőnek tekinteni. A svájci céghez, amely­nek ügyében az Ítélet elhangzott, Időközben még szá­mos munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég csatlako­zott. Ezek egy kivételével főképp csak irodai sze­mélyzettel, különösen pedig titkárnőkkel foglalkoznak. Ezeket fix időre alkalmazzák és azután meghatáro­zott időre az érdekelteknek továbbadják. Újabban az ideiglenes munkaerőről gondoskodó vállalatok a mun­kaközvetítő hivatalokra hivatkoznak, amelyek hasonló intézményeket hoznak létre. így pédául a Manheim-i munkaközvetítő hivatalnak van úgynevezett .irodai munkerő gyorsszolgálata”, „Kereskedelmi és ipari munkaerő gyorsszolgálata". E szolgáltatási ág ellen a legtöbben azt a kifogást emelik, hogy miután ezek a cégek a gazdaságban szokásosnál magasabb béreket fizetnek — felhajtják a béreket és ezzel az árakat. (BETRIEBSWIBTSCAFTS-MAGAZIN) 1 r 1 r " -I * " integrált áramkörök parányi területen Világviszonylatban is korszerű áramköröket fejlesztettek ki Budapesten, a Híradástechnikai Kutatóintézetben. 1,5xl,j milliméteres területen 3 tranzisztort és 12 ellenállást sűrí­tettek össze. Ezek a „parányok” nélkülözhetetlenek a hír­adás- és számítástechnikában. Az intézetben további kuta­tások folynak és ma már 50—60 elemet is képesek elhelyez­ni ilyen kis területen. A kutatás másik iránya ezek tech­nológiai továbbfejlesztése; olyan áramkörök előállítása, amelyek a legkülönbözőbb híradástechnikai célokat szol­gálják, valamint a szükségekhez mérten mindazon variáci­ók előállítása, amelyekéi felhasználhatnak a számítástech- niká'-an. A képen látható parányi alkatrész egy zsebrádió?- ban elhelyezkedő tranzisztorok és ellenállások összességé­nek funkcióját képes ellátni. (MTI foto — Bajkor József felvétele) Hz irökEésszabályazás küszöbén Edward Tatum. Nobel-díjas orvosprofesszor, a molekuláris biológia úttörője egyik leg­utóbbi New York-i előadásá­ban érdekes jóslásokba bocsátó kozott. Szerinte nincs már messze az az idő, amikor a genetikai fogyatékosságokat ki­küszöbölhetjük a fogyatékos sejtek génjeinek kicserélésével. Ma már nem tartozik a kép­telen elgondolások közé, hogy géneket laboratóriumban állít­sunk elő. Ha az így kapott szintetikus géneket beültetjük a rendellenes sejtekbe, szabá­lyozhatjuk vele a sejtek növe­kedését és működését. A neves professzor hangsú­lyozta, hogy a fehérjeszintézist, a nukleinsav-sokszorozódást és az enzimek, meg más óriás- moilekulák pontos szerkezetét illetően ismereteink rohamos ütemben gyarapodnak. Nagyon is valószínű, hogy ezt az is­meretanyagot hamarosan már alkalmazni is tudjuk majd a gyógyászatban, mégpedig oly módon, hogy képesek leszünk megfelelően befolyásolni a be­tegek sejtjeineik öröklési anya­gát. Ezzel pedig talán majd sikerül a gyökerénél megra­gadni az olyan betegségeket, mint például a»cukorbaj, vagy a rák. Baktériumokban a génék könnyűszerrel átvihetők az egyik sejtből a másikba, s en­nek során a baktériumban más szervezetben termelt ÖRÖKLÉSI ANYAG is megjelenik. Ugyanez meg­történhet más úton is: egy ví­rus például, az egyik sejtben felvesz egy gént és a másik­ban leadja azt. Akár így tör­ténik p továbbíts, akár az elő­ző módon, pz idegen örökletes nukleinsav beépül a befogadó sejt magjába, kromoszómáiba. Tatum professzor elmondot­ta előadásában, hogy hasonló kísérleteket emlősök sejtjeivel kapcsolatban is terveznek és ha sikerülne emberi sejtekben is megvalósítani a gén-átiszállí- tást. akkor kézzelfogható kö­zelségbe jutna az orvostudo­mány új ágának, az öröklés­szabályozásnak a lehetősége. Az előadó hangsúlyozta, hogy a - genetikai fogyatékosságok­ból . eredő rendellenességek megszüntetéséhez elegendő, ha abban a szervben, ahol az il­lető gének működése szüksé­ges, egy bizonyos kritikus szá­mú sejten belül, a fogyatékos géneket épekre cseréljük ki. Ilyen módon lehetséges volna az, hogy — mondjuk —? a VÉRZÉKENYSÉGBEN SZENVEDŐ BETEGEK magúk állítsák elő a szerveze­tükben azt a hiányzó vérfak­tort. amely a normálig alva- dás előfeltétele. Például kivon­nánk a beteg májából néhány sejtet, ezeket szövettenyészet­ben szaporítanánk, majd a ki­tenyésztett sejtekben a fogya­tékos géneket kicserélnénk ép génekre. Azokat a sejteket, amelyekben a kívánt válto­zás bekövetkezett, elkülöníte­nénk a többitől és tovább te­nyésztenénk őket. Később pe­dig ezeket az ép sejteket visz- szaültetnénk a beteg májába, hogy ott új. genetikailag im­már kifogástalan sejtgeneráci­ók őseivé váljanak. Az így szabályozott sejteknek az utódai a beteg élete végéig egészségesek maradnának. nyen módszerekkel tehát ak­tív géneket ültethetnénk be az olyan betegek sejtjeibe, akik­nek a panaszait valamikor, fontos pene+'kai emeltyű h: A- T>yp okozza. De ezen túlmenően szó lehetne afféle „ELNYOMŐ* VEGYÜLETEK kifejlesztéséről is. amelyek az emberi testre káros, rendelle­nes génekkel kölcsönhatásba kerülve, közömbösítenék azo­kat. Ilyen szerek segítségévéi azután megtörténhetnék a ge­netikai szabályozás, anélkül, hogy a fogyatékos sejteket át­alakításuk céljából a beteg tes­téből ki kellene emelnünk. Az első olyan kísérleteknél, amelyek során emlős állatok­ban géneket' cserélnek ki. az „oltóanyag” gyanánt használt géneket még valószínűleg a donor szerepét betöltő egészsé­ges sejtekből kell biztosítani. Tatum professzor azonban úgy véli, nincs messze az idő. ami­kor a különböző kívánalmak­nak pontosan megfelelő, labo­ratóriumiban ..MÉRETRE” előállított gének nagy választéka áll majd az orvosok rendelkezésére. Ha a szükséges molekulák közül né­hányat sikerül majd szinteti­kus úton előállítani, annak sem lesz többé akadálya, hogy tömegesen reprodukáljuk őket — a megfelelő enzimrendszert kell csak használnunk, ponto­san úgy. ahogy ez a szervezet­ben történik:. Tatum professzor előadása végén rámutatott, hogy szabá­lyozástechnikai szempontból alig jelent különbséget az, hogy vajon testsejtről vagy csírasejtről van szó. Ennek kapcsán utalt a magzat labo­ratóriumi fejlesztésének lehe­tőségeire. amikor is a gene­tikai szabályozás technikájá­nak alkalmazásával az emb­rióból olyan embert alakítha­tunk ki majd, akinek nem­csak testi, hanem valószínűleg szellemi tulajdonságait is elő­re megválaszthatjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents