Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

As SZMT-elnökség ülése: Megyénk üzemorvosi ellátottsága Megyénk üzemorvosi ellátá­sának helyzetéről és a továb­bi tennivalókról tárgyalt leg­utóbbi ülésén az SZMT el­nöksége Szekszárdon, a vá­rosi művelődési házban. A felszabadulás után a szo­cialista egészségügy alapelvei­nek megfelelően a gyógyító­megelőző hálózat új ágaként alakult ki az üzemegészség­ügyi szolgálat A továbbiak folyamán az üzemorvosi el­látással kapcsolatos feladatok és követelmények fokozatosan növekedtek, viszont változat­lanul az 1951-ben megállapí- * tott norma van érvényben, ami a mai igényekre és kö­vetelményekre természetesen elavult. Tehát az 1951-ben meghatározott irányelvek mel­lett megyénk üzemorvosi el­látottsága közel sem. mondható kielégítőnek. Jelenlegi üzem­orvosi óraszám 35, s ebből is csak 27 a felhasznált órák száma. Megyénk üzemorvosi ellá­tottságáról megállapítható, hogy a két tolnai üzem és a Simontomyai Bőrgyár kivéte­lével üzemegészségügyi tevé­kenységgel nem foglalkoznak , az orvosok. Szükséges lenne a részállá- sú üzemi orvosi állásokat mi­előbb összevonni főállásokká — vagyis egy-egy üzemorvos 2-3 közeli és hasonló profilú- üzem orvosi teendőit lássa el. Kontos András, az ÉDOSZ Tolna megyei Bizottságának titkára hozzászólásában felve­tette, hogy megyénk több üze­mében szükséges lenne az üzemorvosi óraszám megeme­lése. Dr. Frank Mária, a megyei tanács egészségügyi osztályá­nak helyettes vezetője ■ el­mondta. hogy a közeljövőben a meglévő üzemek üzemorvo­si óraszámának növelésére nem lehet számítani. Me­gyénkben az üzemorvosi el­látást elsősorban az új egy­ségek létesítésével párhuzamo­san fejlesztik. — hr­es példával St ommunistánák lenni azt jelenti, hogy mindenütt és mindig az emberi haladást szolgáljuk, az ember érdeké­ben. Ezt jelentette száz évvel ezelőtt, a Kommunista Kiált­vány mejelenése idején. Ezt jelentette fél évszázada, ami­kor győzött az első szocialista forradalom. Bármennyit vál­tozott azóta a világ,-■ ezt je­lenti ma is. A kommunisták -forradalmá­rok. Az is köztudott, hogy az emberek életében ritkán for­dul elő, hogy *a barikádokon kénytelenek harcolni, sokkal gyakrabban élnek országok,- népek olyan állapotban, amely­ről elmondhatjuk, hogy „nincs forradalmi helyzet”. Kommu­nistának lenni tehát azt is je­lenti, hogy forradalmár módra viselkedni, nemcsak a törté­nelem kivételes, kritikus pilla­nataiban, hanem a viszonylag békés, mindennapi életben is. Korunkban egy időben, de különböző helyeken rendkívül sokféle fejlettségi szinten, rendkívül eltérő életviszonyok között tevékenykednek emberi közösségek. Nyilvánvaló, hogy mást jelent a haladást szol­gálni Vietnamban és mást Angliában, másként segíthetik elő a haladást a Szovjetunió, vagy Magyarország állampol­gárai és egészen másként moz­díthatják elő a progressziót Algériában, Indiában, vagy Svájcban. Arról aligha kell meggyőzni valakit is, hogy a világ, -amelyben élünk, ennyi külöhbözőség ellenére, sehol sem tökéletes, és a haladás cselekvő híveire mindenütt ezernyi- tennivaló vár. Ettől a ténytől eltekintve, amin nem tudunk változtatni, azonos. Jielyen és időben, egy­forma körülmények között' élő emberek is más-más módon képzelik el a haladást. A kom­munisták úgy', hogy az nem néhány ember, vagy egy ki-, váltságos csoport, hanem min- j dig az egész közösség, az egész társadalom érdekeit, jövőbeni fejlődését szolgálja. A kom- , munisták véleménye az, hogy az emberiség több százezer éves fejlődése során mind­inkább tudatosodott, egyre jobban megismerté környeze­tét, a természetet, s benne ön­magát is; az ismeretek birto­Kasahszt&nban hatalmas völ*yzá rőg&t épül az Isim folyón (a kép a vasbetonszerelők „akroba tamutatváijyáról” készült.) Elsőd­leges feladata nem az eiektro mos energiatermelés céljára való duzzasztás lesz, hanem a száraz ság sújtotta körzetek öntözésé­hez nyújt majd lehetőséget. A Szovjetunióban az utóbbi három év atett az öntözött földeken m integy 1M százalékkal nőtt a iz- feouatermése _____ k ában egyre nagyobb hatalom­ra tett szert saját életének döntő feltételeinek alákításá- ban. Minél* inkább uralkodik az ember a természeten, annál inkább felszabadulhat a sze­génység, betegség, különféle, emberhez méltatlan nyűgök és korlátok béklyója alól, s annál inkább élhet emberhez méltó módon. Minél kevésbé nehéz, fárasztó ék terhes a munka, annál inkább felszabadul az ember, cselekedetei alkotássá, öröm forrásává válhatnak szá­mára. A kommunisták előtt egy ilyen társadalom meg­teremtésének a képe lebeg, és mindenkori tevékenységükben ennek megvalósulásáért kell fáradozniok. M mi korunkban minden eddiginél nyilvánvalóbb, hogy az emberiség rendelkezik azokkal az eszközökkel, ame­lyek földünk megszaporodott lakosságát is mentesíthetik a szűkölködéstől és boldoggá te­hetik. Ez sok nemzedék mun­kájával, a tudományos-techni­kai forradalom eredményei ré­vén vált lehetővé. De látjuk azt is, hogy a tudomány és a technika vívmányait nemcsak jóra, hanem rosszra is, nem­csak az emberért, hanem az ember ellen is felhasználhat­ják. Manapság világosabb, mint bármikor, hogy döntően az Embertől, az emberek egy­más közti viszonyainak elren­dezésétől, vagyis: a társadal­mi, hatalmi- rendszertől függ, hogy a technika vívmányai ál­dást, vagy átkot hoznak-e né­pekre, nemzetekre, egyénekre. Éppen azért, mert ilyen rop­pant erők kerültek az ember birtokába, ma fontosabb, mint valaha, hogy minél többen le­gyenek azok, akik tudományos alapossággal és elfogulatlan­sággal keresik a békés és sza­bad emberi együttélés törvé­nyeit, lehetőségeit, a különbö­ző társadalmi mozgások okait és irányát. A kommunisták nem vágyálomként képzelőd­nek a jövő boldog emberei­nek társadalmáról, hanem olyan világnézetük van, a marxizmus—leninizmus, amely a társadalomviszonyok embe­ribb, korszerűbb, tudományo­sabb módszereit is segít fel­fedezni, s gyakorlati cselek­vést ír elő. A kommunisták úgy akar­ják megváltoztatni az embe­rek egymás közti viszonyait, hogy azokból gyökeresen ki­irtsák az embertelenség forrá­sait, vagyis a kizsákmányo­lást, elnyomást, háborút, sze­génységet, tudatlanságot. Gyö­keres változás, vagyis forra­dalmi változás szükséges an­nak a tőkés gépezetnek a szét­töréséhez, amelyik saját léte érdekében tartotta fenn, ter­melte újra a kizsákmányolást és a háborút. A kommunista forradalmárokat az különböz­tette meg mindig is más — anarchista, utópista — forra­dalmároktól, hogy ezt a gyö­keres változást a valósággal szigorúan számolva, olyan mó­don és olyan ütemben tartot­ták és tartják megvalósítha­tónak, ahogyan annak feltéte­lei megérettek. U gyanakkor a kommunis­ták tudják azt is, hogy önmagától nem lesz jobb a vi­lág. Segíteniük kell, ennek az egész emberiséget boldoggá tenni képes technikának hu­mánuscélú kifejlesztését, tud­ják, hogy fokról fokra is mun­kálkodniuk kell a népek és országok közti békés viszonyok megteremtésén, és nem szabad abbahagyni az erőfeszítéseket a tömegek felvilágosításáért, hogy ráébredjenek valóságos érdekeikre és felismerjék, mer­re vezet az út egy jobb világ­hoz. Világos gondolkodást, kitar­tást, állhatatos türelmet kö­vetel mindez. De nem követel puritán lemondást, nincs eb­ben semmi emberfeletti. El­lenkezőleg, kommunistának lenni nagyon is józan, ember­séges és emberi magatartás. Egyszerűen abból a felisme­résből fakad, hogy az egyes ember nem élhet békében és boldogságban, amíg körülötte háború, elnyomás és boldogta­lanság uralkodik milliók kö­zött. Nem lehet szabad az a nép, amely más népeket el­nyom és azok bosszújától kell rettegnie. Nem szüntetheti meg a kizsákmányolást a kizsák­mányoltak osztálya, csak ha minden kizsákmányolást meg­szüntet. Mit jelent kommunistának lenni egy olyan országban, ahol már megdöntötték a tő­ke uralmát —, mint ahogyan megtettük ezt nálunk is, Ma­gyarországon? Jelenti: tettek­kel szolgálni a közösséget, cse­lekvéssel és példával is rá­vezetni az embereket arra: jobb és hasznosabb az egymást segítő emberek társadalmában élni, hogy ki kell nőnünk az embert nyomorító és megalá­zó örökségből, az egymást ma­ró, egymás rovására boldogul­ni akaró emberek életformá­jából. Sok nemzedéken át ve­zet az út a tőkés rendszer megdöntése után is a szocia­lizmusig és a kommunizmusig. A kommunista forradalmárnak az a dolga, hogy a helyzetet felmérve, a maga közösségével szót értve megtegye a követ­kező lépést előre ezen az úton, tegyen meg annyit, amennyit lehet. Az eszme, a párt, az ügy nem követel a kommunis­tától lehetetlent. kommunisták emberek, akik néha elfáradnak, néha hibáznak, s ettől még kommunisták maradnak. De tanulniok kell a hibákból és sosem rendelhetik alá egyéni érdekeiknek a közösség érde­keit. És sohasem tehetik meg, hogy útjába álljanak a hala­dásnak, a dolgozó tömegek jobb sorsát előmozdító intéz­kedéseknek. Sohasem feledkez­hetnek meg arról, hogy amit teszünk, az nem öncél, hanem az emberért van. Vannak pillanatok, amikor kommunistának lenni nehéz. De végső soron, hosszú távon — így jó élni. A tiszta lelki- ismeret egyéni boldogságot ad és teljes összhangban van a közösség javávaL PATKÓ IMRE Termelés és kereskedelem Kicsit még szokatlan a terme­lőnek, a termelést irányítónak közvetlenül is kell foglalkoznia kereskedelemmel. Az új gazda­sági mechanizmus megkívánja, hogy egy vezetőben ugyanany- nyi legyen az üzletember, mint a szakember. A jó szakember kritériuma ma tulajdonképpen ez a kettősség. Pénteken a Paksi Állami Gazdaságban összejöttek az ország valamennyi borterme­lő állami gazdaságából a vezető szőlészek, illetve borászok. E tanácskozáson mindenekelőtt megfigyelhettem, hogy azok a szakemberek, akiknek néhány évvel ezelőtt még nem igen kel­lett üzleti dolgokkal foglalkoz­tok, gyorsan s jól átálltak a megváltozott, kibővített feladat­ra. Ezek a szakembereit minden hónapban randevuznak valame­lyik állami gazdaságban borérté­kesítési, tehát kereskedelmi ügy­ben. Ezen részt vesz az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodá­jának képviselője, s minden for­maság mellőzésével tárgyalnak, beszélgetnek a borértékesítési lehetőségekről, keresik a megol­dást a problémákra. külön figyelmet érdemel, hogy valamennyien nyers őszinteséggel beszélnek gondjaikról, tárják fel tapasztalataikat, s kölcsönösen pró­bálnak egymáson segíteni. Vég­eredményben minden állami gaz­daság független egymástól, s a főkertészt saját eredményeiért premizálnak, nem pedig a társ­gazdaságéért. Áz állami gazdasági borok je­lentős részét exportálják, amint arról tájékoztatott Magdics Ist­ván, az Állami Gazdaságok Ke­reskedelmi Irodájának osztályve­zetője. Az idén például közel 10« 000 hektólitert exportáltak, háromszor annyit, mint tavaly. Jövőre pedig az idei mennyi­séget szeretnék megduplázni vagy megháromszorozni. De en­nek az a feltétele, hogy ismer­jék a külföldi értékesítési lehe­tőségeket, és alkalmazkodjanak azokhoz. Ismerik is. Nagyon jól tudják, hogy a gyengébb minő­ségű borral külföldön — nyu­gaton — semmit sem lehet ke­resni, mert olyan keveset fizet­nek érte, hogy az nem fedezi a termelési költségeket. A jó mi­nőségű bort azonban jó áron megvásárolják tőlük még az egyébként bortermelő országik is. Ennek alapján kutatják most Európán kívül is a piaci lehe­tőségeket. A tanácskozás házi­gazdái — Borontai István igazga­tóhelyettes és Benkő Béla fő- kertész — egészen merész gondo­lattal is foglalkoznak: elemezge­tik, hogy miként juthatnának közvetlen exportjoghoz. Külföldön is, hazánkban is megnőtt az igény a palackozott borok iránt. Az állami gazda­ságik többsége eredményesen al­kalmazkodik ehhez az igényhez, gyakran a technikai kooperáció­val. Nagyon éssaerű a hosszú lejá­ratú értékesítés: szerződésekre való törekvés. A termelőnek biz­tonságot jelent, de jó a keres­kedelmi szervnek is. Bő alkalom nyílik egy-egy ilyen össae jövetelen a termelés­hez. palackozáshoz szükséges ez- közi 9'. anyagok beszerzési ta­pasztalatainak összegezésére. Sőt, sok mindent közösen szereznek be. Most is megállapodtak ilyen közös beszerzési témákban. BODA FERENC Már húszéves... Születésnapi készülődés A megye legrégibb szód november 5-én ünnepli fenn születésnapok mind meghitt kákát gyámolitó, sokaknak o szó. Márpedig a gyönki ott gyón sokan élvezték a napfé gondoskodást, ami semmiben szeretetházak kegyelemből, ir doskodásához. A velem egyk lékeznek még a szeretethdz általunk létrehozott szodális éveiben éppen az elödintézm ellenállást váltottak ki mag húsz év szodális gondozási me, hogy feloldotta a rossz Napjainkban sokkal többen elhelyezéshez jutni, mint ahá helyezésére lehetőségünk va szodális gondozás hálózatit. ális otthona, a gyönki otthon állásának 20. évfordulóját. A ünnepek, kivált akkor, ha so- tthont adó intézményről van honban a húsz év alatt na- ny.es öregséggel együtt azt a nem hasonlít a hajdanvolt galmasságból gyakorolt gon- orúnak és az idősebbek em- akra, s arra is, hogy a már otthonok működésüknek első ény híre miatt, félelmet és ányos öregeinkből. Az elmúlt nak egyik legnagyobb érde- emlékezet táplálta félelmeket, szeretnének szodális otthoni ny idős, magányos ember el- n, noha állandóan bővítjük a A gyönki a legrégibb otthonunk, jelenleg több mint százötven öregnek ád otthont. A bonyhádi után ez a leg­nagyobb ilyen intézményünk. A benne lakók otthonukhoz való ragaszkodását, szeretetét jelzi, hogy már folyik a ké­szülődés a 20. évforduló megünneplésére. November 5-én a szodális otthon fennállásának 20 éves jubileuma alkal­mából ülik meg Gyönkön az öregek napját is, ezt a nem túl régi hagyományú ünnepet, amely minden momentu­mában tiszteletet, szeretetet s újfajta emberiességet sugároz.

Next

/
Thumbnails
Contents