Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-19 / 268. szám
Látta, hogy hasztalan beA Hajáű-fiihar megyei "Napló jubileumán ••• > Sajtótörténeti kiállítás nyílt Debrecenben, a Hírlapolvasóban. 25 évvel ezelőtt jelent meg a Hajdúság első napilapja, a debreceni Néplap, melynek utódja a Hajdú-Bihar megyei Napló. A jubileum alkalmából ismét kinyomtatták a Néplap első számát. Képünkön: részlet a kiállításról. (MTI foto — Balogh László felvétele) A Duna ifjúkori „kalandozásai“ •*— Közben van a front. — Átmegyünk a fronton. Vagy talán átúszunk a Dunán, ott keskeny a víz, nem nagy kunszt. Reggelre már a lányoknál leszünk és sült sonkát eszünk tojással. — Nagyon veszélyes az — mondta Jenő. — Itt ülni nem veszélyes?... — Mégis, talán ne hamarkodjuk el. Ezt az egész tervet, ellenállást, akciókat, mindent, most elejtjük?... — Karcsi nélkül, Misi nélkül, lakás nélkül, fegyverek, papírok nélkül ez nem megy. Gyerekes romantika. Mindnyájan tudták, hogy Árpinak igaza van. Laci mégis tovább töprengett: — És ha bevennénk magunkat egy romos házba? Annyi elhagyott, összedőlt ház van Pesten. — És a szomszédok mind- :'"t másnap följelentsenek. És megrühesedjünk a piszokban és megfagyjunk az első hideg éjszaka. Nem lehetett tovább vitatkozni. Magdus hét óra után jött. — A bratyesz megszerezte — újságolta. Különbejáratú szoba nálunk. Margitváros- ban, a Lovas utcában, jó mélyen az udvarban. Magányos özvegyasszony és egyedül lakik a házban. Ugyan mondtam a bratyesznak, nem lesz ez így jő, két fiatalember, egy özvegy... Egyébként szimpatizáns a nő, a férje tizenkilencben vörös tengerész volt, mindjárt a forradalom után meghalt, az asszony nincs lefeketedve. Megsimogatta Laci kezét. — Ott leszeí a közelemben. Mindennap látni foglak. Laci Árpira nézett: — Halljátok, hogy mi van. Ott ti is meghúzódhatnátok, amíg végleges helyet találtok. Magda segít nektek is. Erőltetni persze nem akarom, de higgyétek el; ugyanazzal a természetességgel, azzal a barátsággal és bajtársiassággal, ahogy ti az első percben minket is bevettetek... És ha négyen maradtunk is.. Mar- gitváros sem lenne rossz talaj ... széd ez. Amikor már ők lent voltak a lépcsőházban, Laci megszólalt: — Nagyon szeretem ezeket , a Somos-fiúkat, ritka rendes gyerekek, de azért... őszintén szólván, egy kicsit azt éreztem ... hát szóval rosszul esett, hogy minket nem hívtak. Nem mintha lementünk volna velük, most is azt mondom. őrült nagy rizikó át a fronton, vagy át a Dunán ebben a piszok időben... — Nem is engedtelek volna, — vetette közbe Magda hevesen — tiszta kalandorság. Laci arra gondolt, ugyan most nagyon nehéz eldönteni* mi a kalandorság. miért, ez amit ők csinálnak, ez micsoda? — de nem volt kedve éppen Magdával vitába szállni. — Az volt a benyomásom, tulajdonképpen szabadulni akartak tőlünk. — Te is ezt érezted? — kérdezte Jenő. Egy ideig csendben gyalogoltak. aztán Jenő még megjegyezte: — Talán meg is lehet érteni... Az ő kitűnő papírjaikkal ... És hová jutunk mi ezekkel az ócska, kezdetleges hadiüzemi kártyákkal... — Ne legyetek igazságtalanok — mondta Magda csendesen — Árpi maga ajánlotta föl, hogy hozzájuk menjetek. Ez is igaz volt. A Gubacsi úton zötyögött velük a villamos, a kalauz ott szunyókált mellettük a pádon. A fegyvergyári megállónál fölriadt, s mintha magának mondaná csak, megszólalt: — A Határ úti elágazásnál igazoltatnak. Mindenkit leszednek a kocsiról. Ök is leugrottak néhány más utassal, s gyalog vágtak át a Kiserdő bozótján. Egy óna múlva baj nélkül elérték a Lovas utcát, ahol a kis szoba fűtve várta őket. A Somos fiúk nem sokkal utánuk indultak el. Árpi kis tollas vadászkalapot viselt Jóska kucsmát, mindketten hosszú viharkabátot s csizmát, hozzá morc, rideg ábt rázatot öltöttek, mint akik veszélyes és különleges küldetésben vannak. Tökéletesen hozzáhasonultak szerepükhöz s ellentmondást nem tűrő, parancsoló fellépésüknek köszönhették. hogy majdnem Sziget- csépig eljutottak egy lőszerszállító terepjáróval. Innen tíz kilométert gyalogoltak felázott, sáros utakon, hajnalban értek be a faluba. Köröskörül zen- zett-csattogott a horizont, tor- kolattüzek lobogtak az éjszakában. Lövedék közeledett vijjogva, arcra vágódtak a sárban, nem messze tőlük robbant az ágyúgolyó. Lépésről lépésre járőrökbe botlottak, igazoltatták őket. Egy árpádsávos karszalagot viselő szakaszvezetőtől, akinek az öve tele volt tűzdelve kézigránátokkal, jelentést kértek a falu helyzetéről. Megtudták, hogy a front a szérűskertek alatt húzódik. Szigetcsépet kézitusában. éjszakai rohammal foglalták vissza a németek alig néhány órája, A harcokban egy századnyi „SS” mellett magvar pártszolgálatos alakulat iß részt vett. Árpi magasba lendítette karját: — Csak így tovább, fiam* Kitartás, éljen Szálasi! A Vidóeki-házat üresen találták. Tanácstalanul nvvtoeat- ták a szobákat amennyire a hajnali sötétségben észrevehettek. nagyjából minden a helyén volt. Jóska kapott észbe: — Te. ezek a pincében lehetnek !. .. Rohantak le a lépcsőkön, ott találták a sarakba húzódva a reszkető-remegő. csendesen srrdogádó Vidócki-mamát s a két lánvt. Klári ismerte fel őket először, sikoltva repült Árpi karjába. (Folytatjuk.) Dr. Végh■ Sándorné és dr. Kriván Pál, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensei jó évtizedes munkába kezdtek Budapest új mérnökgeológiai feltérképezésének előkészítésé- re. A munka első szakasza, amely Békásmegyer, Csillaghegy, Római-fürdő és Óbuda területén most ért véget, mint- egy melléktermékként kirajzolta azt is, merre tekergeti a fiatal Duna, mielőtt kialakította volna jelenlegi medrét. Eszerint először egy olyan útvonallal próbálkozott. amely Békásmegyernél tér el a jelenlegi medertől. mégpedig némileg nyugat felé úgy, hogy Csillaghegy irányában ír le jókora kanyart és végül a mai Szépvölgyi út magasságában éri el a jelenlegi medret. A következő útvonalat a Duna már kissé keletebbre, 0 mostani mederhez közelebb építette ki, de még mindig Békásmegyer és Csillaghegyi környékén. Harmadik „útkeresésé” volt. a legérdekesebb: Budakalásztól először nyugat felé folyt körülbelül Csillaghegyig, majd hirtelen kelet felé fordulva átvágott a pesti oldalra. Hogy tovább hogyan folytatódott ez az útvonal, arra majd az újpesti vizsgálatok adnak választ. Végül a folyó utolsó, negyedik „próbaútjának” nyomait a kutatók a csillaghegyi vízlevezető ároktól Római-fürdőn át a Filatori dűlőig haladó, majd onnan a Solymári völgy Arany-patakjának medrét követő vonalon találták meg, ami. az óbudai szigetnél érkezett el a jelenlegi mederhezrrrrrnTmmTTTTTTTTTTTTTTmTTTfmTmmnmmm rvviyvvr'rvy'rw'rrrrrf'rrrrrrrrrrYr'rrrrwv'fmvTáwwvYwm ► l ► ► ► t LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 10. A szerencsétlen embert teljesen kétségbeejtette féleségének halála és fiának szégyenletes élete, s 1912 augusztusában a Boulogne-i erdőben felakasztotta magát. 1914 júliusában nyolcadszor ítélték el Landrut csalásért és távollétében négyévi fogházat és 1000 frank pénzbüntetést szabtak ki rá. Az ítéletet asért hozták távollétében, ment ugyanennek az évnek áprilisában elsikkasztotta megbízóinak pénzét , és megszökött Malokoffból. Ebben az időben, ugyanis ott lakott családjával, amely időközben három gyermekkel szaporodott. Szökése után Diard néven egy kis házat bérelt Chaussée-ben, s ott rendezkedett be Cuchet- nével, az első „menyasszonnyal”, akit később meggyilkolt. Kihasználta a háború okozta zűrzavart, s a háborús légkörben tartotta meg végzetes eljegyzéseinek sorozatát. 1915. december 15-én katonai behívót kapott, de nem engedelmeskedett a behívásnak. Három nappal később katonaszökevénynek nyilvánították, de 1916 áprilisában törölték a katonaszökevények lajstromából azzal az indokolással, hogy a katonai behívót nem kézbesítették ki neki szabályosan. Közben felesége és négy gyermeke is elhagyta Malakoffot. Landru Clichy-ben, a Párizsi utca 6. szám alatt helyezte el őket. Ö akkor már Fré- myet néven szerepelt. A Landru családot ott is fedezték fel a gyilkos letartóztatása után. A felfedezés a helyes szó, mert valóban egy véletlen körülmény vezette a rendőrséget Landruné és gyermekei nyomára. A Clichy-ben a Maurice utca 28. szám alatt házkutatást tartott a rendőrség, mert úgy értesült. hogy Landru ottan garázst bérelt. Házkutatás közben betoppant egy fiatalember. Kijelentette. hogy Charles Frémyet a neve. végül beismerte, hogy Charles Landru-nak hívják s a Párizsi utca 6. szám alatt lakik. így jutott el a rendőrség Landru törvényes családi tűzhelyéhez. Mi késztette Landrut. hogy az egyszerű szélhámosságokból áttérjen a gyilkolásra? Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy 1919-ben Lille-ben elítélték, mert értékpapírokat tulajdonított el egy nőtől, akivel házassági ajánlatot tartalmazó hirdetés révén ismerkedett meg. A becsapott menyasszony feljelentést tett. mire Landrut letartóztatták és elítélték. Ez az esemény kétségtelenül döntő fordulatot jelentett Landru életében, ekkor határozta el, hogy gyilkolni fog. Tovább folytatta kipróbált szélhámosságait, de az első kellemetlen tapasztalaton okulva, meg akarta gátolni a feljelentést, ennek pedig egyetlen biztos. módját látta: az anyagilag megkárosított és házassági ígérettel félrevezetett nőket eltenni láb alól. Már a nyomozás kezdetén felvetődött az a kérdés, hogy Landru kapcsolatban volt-e családjával, mialatt sorozatos bűncselekményeit elkövette. A tények vizsgálata és a bizonyítékok alapján erre a kérdésre határozott igennel kell válaszolni. Ez a körülmény is egyik meglepő sajátsága a Landru-ügynek. amely még sok más kivételes körülmény folytán páratlanul áll a bűnügyi krónikában. Kétségtelenül bebizonyosodott, hogy a gyilkos néha értékes segítséget talált családja tagjainál, s azok, anélkül, hogy bűnrészességet vállaltak volna, igen nagy szolgálatokat tettek neki. Landruné értékesítette például — kétségtelenül jóhiszeműen — azokat az értékpapírokat, amelyeket Landru egyik áldozataitól, Buissoonétol tulajdonított ed. A tények összességéből azt a következtetést vonhatjuk le, Landrut mindig erős családi érzés hatotta át. Felesége és gyermekei iránti gyengédsége még az orvosokat is meglepte s azok kénytelenek voltak megállapítani, hogy az elvetemült gyilkos sokat adott az apai tekintély elvére. Gyermekeivel és feleségével való kapcsolata sohasem szakadt meg. Gyakran járt náluk Clichy-ben, s ilyenkor a jó férj és jó apa szerepét játszotta. Bevallotta feleségének, hogy a rendőrség keresi, mert egy régebbi ügyből kifolyólag jogerősen elítélték. Gyakori távozását és elmaradásait azzal indokolta meg, hogy kénytelen bujkálni a rendőrség elől. Felesége vállalta ezt a sorsot, s mint mosónő kereste meg a kenyeret a maga és gyermekei számára. Amikor csak tehette, vagyis -amikor Gam- bais-ban minden jól ment, Landru pénzt adott feleségének. Jegyzőkönyvében pontos adatokat találtunk erre vonatkozólag. Az adatok szerint Landru 1916 júniusától letartóztatásáig összesen 5458,85 frankot adott a féleségének és gyermekeinek. (Folyta tjük.) 5 < < 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAiJ^AAJJkAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAJLÍuiAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA-AAAAAAAA.AAAAAAJU
