Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-18 / 267. szám
r Mit szólsz hozzá Juszticia? Őszi este 21 óra SO perc. Begördül a Szekszárd—lengyelt autóbuszjárat Bonyhád- ra. Néhány an kiszállnak friss levegőt szívni, mások helyezkednek. A kocsi megtelik új utasokkal. Kerek képű, enyhén szólva spicces férfiú kászálódik fel és rögtön egy békésen csücsülő házaspárnak ront, mondván: elfoglalták a helyét. A bizonyítékot is előhalássza az ülés «.lói — félig telt. hasas fiaskót Némi huzakodás után cimborája megszánja és maga elé ülteti a szemben levő helyre. Az üveg sűrűn ingázik közöttük, s ők virágos jókedvüket beleharsogják a tűrni kényszerülő fülekbe. Indulás előtt az autóbusz vezetője, az ilyenkor megszokott stílusban „óva” inti a kerekképűt, persze teljesen eredménytelenül. Az. lobogó sörényű haverjával együtt továbbra is otthonosan érezte magát. Elsuhanó utcai lámpák fényénél kezek és lábak groteszk karavodása látszott, s guruló üres palack csörrent a korlátnál. — Az anyád... — mondta a kerekfejű, de velem ellentétben be is fejezte mondandóját. A sö- rényes felugrott, odabotorkált a vezetőhöz. — Azonnal álljon meg! Ez a piszok a becsületembe gázolt — hadarta az alkohol nyelvbénító hatása alatt inkább sejthetően, mint jól kivehetően. — Belemegyek, rögtön belegyalogolok! A vezető megvetően végigmérte feleletként. — Azt mondtam, álljon meg! Az állásával játszik — sivította amaz. Fékcsikorgás. — Jó, jó, d$ tudnom kell, kivel beszélek — replikázott a „pilótaA sörényes igazolványokat kapart elő... — Na. lódulj, le- szállni! — ordított a vezető a kerelcképűre. — Mozgás, mozgás! Nem hallod? Utoljára mondom... Na? Jó, te akartad! Az autóbusz megfordult és elindult visszafelé. A rendőrségre. — Lebuktál R. — örvendezett a kerekképű. amint ..fölmérte” a helyzetet. A fagyos csend azonban gyanút ébreszthetett benne, mert megszeppenve folytatta: — Csak a beosztottja vagyok, ő mondja meg, mit tegyek. Azért sókat tudok én... szólhatnék arról is', miből építette a házát. Lebuktassalak? He? A rendőrség épülete előtt lefékezett a kocsi. A vezető kiszállt és eltűnt az épületben. A sörényes félretolta a kalauzt. s szintén lefele indult. — Ne lógj meg R.! Beijedtél? — Hallgass, mert viszontláthatod a fogaidat! — reccsent a sörényes ivócimborája. Kinyitotta az ajtót és őt is elnyelte a kapu. Hamarosan hármasban tértek inssza, s letessékelték a renitenskedő kerekfejűt, aki teljesen elcsendesedve követte a rend őrét. Az autóbusz folytathatta útját a diadalma.: söré nyessél és az övön aluli ütést nyögő többi utassal, kiknek ‘nyugalmát már senki sem zavarta, ■XTsr*---"—-r—r~- « V Simon pap balladája Ősbemutató Értényben „Hej, Simon pap, Simon pap! Kommenista Simon pap! Krisztus Jézus árulója Nem te vagy!” Egy értény» öregasszony, a már régen meghalt Gyapjas Kati néni szájából hallotta először Gyöngyössy Imre ezeket a sorokat, melyek saját bevallása szerint, a vasárnap Értényben bemutatott „Virágvasárnap” című film alkotására ihlették. A filmnek ez a címe, tartalma azonban a szenyéri születésű és Marcaliban mártírhalált hält Simon József káplán története. Ez a mag, amelyből ballada, sőt mítosz született, most pedig film is. A filmet először Értényben láthatta a magyar közönség, alkotója falujában, alig ötven kilométernyire attól a helytől, ahol Simon pap élt, hitt, szenvedett és meghalt. Gyilkosai Prónay Pál különítményéhez tartoztak. Prónayék jártak Ér- ténybei) is, véresre vert, lepedőben hazavitt parasztemberek máig sem feledik emléküket. Az ősbemutató színhelyének kiválasztása tehát — amiként arról vasárnapi számunkban megemlékeztünk — nemcsak rokonszenves volt, hanem szerencsés is. A „Virágvasárnap” nehéz film. Szereplője egy kor, a nép, a robbanásig sűrűsödött szenvedélyek tömege, az emberi szenvedés, az útkeresés, a tudatos sorsvállalás, a tévedés. Mindebben talán csak a „Csillagosok, kato- nák”-kal rokonítható, bár más, mint az. Simon pap mindennek egy személybe foglalt, szinte misztikussá nőtt és — az ugyancsak jót akaró, jó szándékú tévedését életével megfizető — Krisztussal szándékosan párhuzamba állított jelképe. A történet röviden elmondható. Az első háború utolsó napjaiban már elviselhetetlenné fokozódik a szenvedés. Simon pap betű szerint visszatér a Bibliához és őt követi a falu nagy része is. Nyitott kaput tárnak mindenkinek, szeretettel fogadják a szenvedést és — más híján — hisznek abban, hogy a szeretettel, harc nélkül meg lehet váltani a világot. A pap öccse és ellenpéldája Uránusz tanító, aki viszont tudatosan készül a forradalomra, a fegyveres harcra. Simon pap elvezeti szegényeit a püspök palotájába és annak harmincezer holdjából húszezret kér a népnek. A tanító — a proletár- diktatúra embere — elveszi az egészet. Nem sókkal később győz a fehérterror. Simon pap megszabadulhatna, de vállalja a szenvedést, és végül a darutollasok a két testvért ugyanarra a fára akasztják fel. Mindezt a filmen — és egybék közt ezért is kitűnő a film — nem szavak, hanem képek beszélik el. Félelmes képsorok, függetlenül attól, hogy akár a szektások utolsó menekvésként vállalt hitét, a terroristák betlehemi gyermekgyilkosságra emlékeztető kegyetlenségét, vagy az időlegesen magára maradt pap gyötrelmeit ábrázolják. (Szécsényi Ferenc operatőr munkája.) A bibliai párhuzam nem véletlen. Gyöngyössy Imre nagyon nagyfokú tudatossággal élt evvel, mert Simon pap életét nyomozva rábukkant arra a folyamatra, hogy miként formál a nép mítoszt a maga hőséből. A Horthy Miklós nevével sajnálatos módon már kitörölhetetlenül összemosódott negyed század alatt a mártírokról írni nem lehetett, csak emlékezni rájuk. Az emlékezet átköltötte, méghozzá a maga képére és hasonlatosságára költötte át Simon pap alakját, vagyis olyanriá, amilyennek a nép látni akarta. Gyöngyössy Imre ezt a hőst őhőklterte meg, és ez — bármilyen jó is a film — hor-. dozott magával némi hibaforrást. Az ellentét-testvér, Urénusz tanító (Tóth Benedek) alakja sokkal színtelenebb, mint Simon papé (Frantisek Velecky). Frantisek Velecky markáns arcú, a szerepre hivatott színész, ennek ellenére kétséges marad, hogy épp erre a szerepre miért kellett idegen ajkú művészt választani? Nagyszerűen játszik, szájmozgása azonban nincs — nem is lehet — szinkronban az általa kiejtett szavakkal, ami zavaró. A film óhatatlanul ébreszt egy másik, de ettől a beszámolótól távolabbra ágazó gondolatsort is. Gyöngyössy Imre nagyon helyesen - választja a bibliai párhuzamot, melyre egész műve épül. Csakhogy ez a bibliai párhuzam a vallásoktatásban többségében és természetesen, nem részesült fiatalabb korosztály tagjainak mit sem mond. így félő, hogy rájuk elsősorban csak a film — hangsúlyozzuk: külsőségeiben! — brutális jelenetei lesznek hatással. Súlyos tanulmányok jelentek már meg e tárgykörről, így itt csak ezeket óhajtjuk támogatni, amikor művelődéstörténeti oktatásunk hiányosságaira hívjuk fel a figyelmet, hiszen a vallás hovatovább menthetetlenül a művelődéstörténet határértékei közé csúszik át. Befejezésül, és egyben az értényi ősbemutató jelentőségének hangsúlyozására, még annyit, hogy a „Virágvasárnap” a Szovjetunióban és a pezarói fesztiválon osztatlan sikert aratott. A „Virágvasárnap”, úgy véljük, 1919- nek a magyar nép lelki életében tett hatását idáig legjobban bemutató, kiemelkedő filmalkotás. A „Virágvasárnap” kitűnő film. Közönségsiker aligha lesz. ORDAS IVÁN Ha egyszer valaki lakástulajdonos Sok mindenre jó, ha egyszer valaki lakástulajdonos. Mindenekelőtt arra, hogy van hol laknia. De nemcsak erre, hanem olyanra is, ami nem a legtisztességesebb. A lakásrendeletek ugyanis nem- mentesek a fonákságoktól sem, s azokba sok nemkívánatos dolog is belefér. A napokban Hőgyészen jártunk egy ilyen ügyben. Az egész azzal kezdődött, hogy a gyönki gépjavító állomás igazgatója, Bozsó János felkeresett egy ügyben. Elmesélte, hogy lakáshoz szeretnék juttatni az egyik esztergályosukat, aki Hőgyészen lakik, méghozzá 3 éves kisgyermekével rendkívül rossz körülmények között. A gépjavító állomás, mint az egykori hőgyészi gépállomás jogutóda, rendelkezik lakóépülettel Hőgyészen, az most meg is ürült, de vol.t lakói igyekszenek kilátszani mindenkit. Még a hőgyészi gépállomás építtette annak idején dolgozói részére a különálló családi házakat. Az egyikbe Stefán Antal került, aki.akko-. riban. a gépállomáson dolgo-; zott. Közben otthagyta a gépállomást, átment az állami gazdaságba. Most valami örökség révén új lakásba költöztek, ám: néhány bútordarabot bennhagytak a régiben, mert nem akarják feladni a lakást. Ste- fánéknak tehát már nincs rá, szükségük, a gépállomás még-, sem tűd segíteni egy fizikai munkájának lakásgo tel jair. Hőgyészen, akitől csak ér-* deklődtünk, mindenki úgy tudta, hogy Stefánék valóban elköltöztek ebből a lakásból.: csak valamit akarnak vele,, mert hagytak benne valamit.; Hogy mit akarnak vele. azt! legfeljebb sejtheti mindenki.« 01yan feltevés is van. hogy a. még kislány gyermekük liá-j zasságára gondolnak. A lakás? mindenesetre az olyan kiköltő-; jzött lakás képét mutatja:' amellyel az egykori lakóknak, valami szándékuk van. Megkérdeztük Stefán Antal* nét is ez ügyben, aki mellesleg közvetlenül a szóban forgo lakás szomszédságában dolgozik, s gyakran meglátogatja, bogy nem verték-e le róla a lakatot: Határozottam állítja, hogy nincs Szándékukban lemondani e lakásról. Amikor megkérdezzük, hogy miért ragaszkodnak hozzá, amikor már nem ott laknak, megpróbálja ködösíteni a dolgot: — Nekünk tulajdonképpen nincs másik lakásunk. — De hiszen mindenki tudja, hogy nem itt laknak, hanem az örökölt lakásban. — Kérem, mi csak . . . Senkinek semmi köze sincs ahhoz, hogy mikor és mennyi időt töltünk a lakásunkban. Ott töltjük az időnket, ahol nekünk tetszik. — Maguk már nem dolgoznak a gépállomáson, ahol kanták a lakást, közben örököl tek, ugyanakkor a gépál.lomá son dolgozó család epekedve vár e lakásra . . . — Az örökség még nem is biztos. Minket nem érdekel más lakásügye. A mi dolgunk, hogy miért' nem tartózkodunk mindig a régi lakásban. Olyan szomszédtól lehetőleg menekül az ember . . . Nem kétséges, hogy erkölcstelen Stefánék álláspontja, viselkedése, függetlenül attól, hogy milyen rendeletekkel próbálnak takarózni. Amikor mindenütt súlyosak a lakásgondok, minden józan gondolkodású ember megbotránkozik a hasonló eseteken. Igenám, csakhogy a megbotránkozásból a gépállomás még nem tudja lakáshoz juttatni egyik dolgozóját, hiába ő a lakás, az épület tulajdonosa. Az ügyben természetesen megindították a jogi eljárást, aminek a kimeneteléről kár lenne még beszélni. A lakásrendelkezé^ek — sajnos — annyira bonyolítják a dolgot, hogy a gépállomás nem egykönnyen tud felülkerekedni a nyilvánvaló packázáson. bármennyire is kézenfekvőnek tűnik törekvésének jogossága. BODA FFRENC CSUPOR TIBOR
