Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
Szemelvények külföldi újságokból A világ kétszáz legnagyobb nem. amerikai vállalata A Fortune című amerikai folyóirat az idén is közölte a világ 200 legnagyobb nem amerikai cégének listáját, amelyen tavalyi eredményei alapján 2£ nyugatnémet cég szerenel. kettővel több. mint a2 előző listán. Ezeknek a cégeknek a többsége azonban a korábbinál rosszabb helyezést' ért el. Egyedül a Volkswagen cég léoett előre a 7. helyről az 5-re. nem számítva néhány olyan társulatot, amely a lista végén foglal helyet. A legismertebb nyugatnémet konszernek a .iaoán és b*it cégek nyomására visszaszorultak. így például a Siemens a 9. helyről a 14-re. a Hoechst a 14. helyről a 16-ra, az August Thyssen Hütte a 15. helyről a 18-ra, a Bayer a 18. helyről a 20-ra. a Daimler-Benz a 17. helyről a 21-re a BASF a 26. helyről a 30-ra, az EAG a 32. helyről a 33-ra a Krupp a 29. helyről a 37-re. a Mannesmann a 39. helyről a 46-ra esett vissza, stb. A brit és jaoán cégek meglepően ná.gymértékben növelték forgalmukat. így például a Hitashi japán cég a 12. helyről a 10-re, a Toyota a 28. helyről a 23-ra. a Nissan a 25. helyről a 24. helyre, a Tokyo Shybaura a 27. helyről a 25-re lépett előre. A brit cégeknél nagy szerepet játszott a fuzionálás. Fúzió révén ugrott a British Leyland Motor az 58. helyről a ll-re, s az Egland Electric-kel egyesült General Electric a 105. helyről egyenesen a 12-re. A Fortune táblázata tehát elárulja, hogy a nyugatnémet ipar a japánnal és a brittel összehasonlítva bizonyos fokig stagnált. Erre utal még az. hogy a 200 legnagyobb nem amerikai vállalat listáján most 45 japán (az előző évi 43-mai szemben) és 17 brit, de csak 28 nyugatnémet cég szerepel. FÓKUSZ mimiimiimiiimii (Hűdé Právo) Bérbe ácjott agyak Az amerikai egyetemek mai rendszerét a jótékony- sági alapok hozták létre és azután a vagyon szolgálatába állították. E rendszer patrónusai az ipar vezetői, az új század hatalmasai voltak. D. Gibson angol liberális közgazdász az alábbiakat írta: ,.A haladó eszmék fejlődését el lehet tűrni, amíg kifejezetten csak az elmélet határai között mozognak, de ha konkrét megtestesülésükben eltérnek az elfogadott gyakorlattól, ez veszélyeztetheti az egyetemek pénzügyi érdekeit.’ Természetesen az egyetemi vezetőség soha nem ismeri el, hogy útját állja a kutató szellemnek. Egyáltalán nem. A professzorokat így nem nézeteik miatt váltják le, hanem a szakmai hozzáértés hiányáért. A mézesmadzag, — ha lehet alkalmazni, — mindig hatásosabb eszköz, mint az ostor. Azzal. párhuzamosan, ahogyan az oktatás egyre szilárdabb kapcsolatba került az uralkodó rendszer jólétével, az oktatási intézmények felett gyakorolt ellenőrzés mértékét mind inkább azok a jogok határozták meg, amelyeket a hatalmon lévők juttattak a szabad foglalkozások olyan képviselőinek, akik készek cselekvőén küzdeni a status quo fenntartásáért, és akik elhatárolták magukat a ,,partlzánkodó ’ professzoroktól és előadóktól. a változások híveitől. A hivatali előrehaladás. • a laboratóriumi felszerelés, a társadalom vezető rétegeibe azután a kormánvba vezető ú>: mindez eléggé nagy csábító erő a professzori kar számára. A radikálisok nem részesülnek ösztönzésben és elzárják előlük az egyetemeknek biztosított anyagi javak forrását. „Ha figyelmesen megvizsgáljuk, hogyan alakultak a kaocsolatok az egyetemek és az alaook között századunk első kritikus húsz esztendejében. — írta a Rockefeller alap egyik osztályának volt vezetője, — akkor csodálkozva állapíthatjuk meg. hogy nagyrészt az alapok vették át azokat a funkciókat, amelyeket más országokban a felsőoktatási minisztériumok látnak el’*. És ez az osztályvezető még nagyon szerényen jellemezte az alapok szerepét. Az említett húsz év alatt a Carnegie és a Rockefeller alapok által folyósított juttatások alkották az egyetemek és a kollégiumok összes jövedelmének ötödrészét. „Ha elképzeljük..., hogy a tanintézetek szokásos jövedelme alig lenne elég a mindennapi szükségletek kielégítésére, az alapok által folyósított anyagi eszközöket pedig csaknem teljes egészében e tanintézetek bővítésére lehet felhasználni, akkor köny- nyen megérthetjük, milyen nagy szerepet töltenek be ezek az alapok, — írta Robert Morrison, a Rockefeller alap orvosi és természettudományi osztályának volt igazgatója. (Za Rubezsom) .: Visznek , i ,3?siá p „fantomok" szárnyai ( A Nyugat nyilván azzal a céllal kezdte gyártani egyik koholmányát a másik után, hogy elterelje a világ közvéleményének figyelmét az agresszor bátorítására szolgáló terveiről. A nyugati hírügynökségek egyszerre csak azt közölték, hogy a négy nagyhatalom diplomatáinak tárgyalásain ..a Szovjetunió beleegyezett, hogy elismer bizonyos határmódosításokat Izrael javára (?!)”. A cél világos volt: diszkreditálni az arab népek előtt a Szovjetuniót, amely állítólag bizonyos fokig egyetértett az izraeli területi követelésekkel. Az EAK külügyminisztériuma megcáfolta ezt és az ehhez hasonló közleményeket. Mahmud Riad, az EAK New Yorkban tartózkodó külügyminisztere kijelentette: ,,A Szovjetunió nem tett semmilyen engedményt és sem az EAK nevében, sem a saját nevében, mint nagyhatalom nevében nem egyezett bele semmilyen határmódosításba”. Ezután még fantasztikusabb kitalálások láttak napvilágot. Mintegy adott jelre, egyszerre több forrásból világgá kürtölték, hogy állítólag Kairóban államcsíny készült. A koholmányt elég ügyetlenül tákolták ösz- sze és, — hogy a valószerűség látszatát adják neki —. ürügyként felhasználták azokat a változásokat, amelyek az utóbbi időben történtek az egyiptomi hadsereg és az Arab Szocialista Unió vezetőségében. Nyugaton ,,a rendszer válságaként” tálalták fel a magas beosztásokba történt új kinevezéseket, s azokat a gazdasági és politikai nehézségeket, amelyeket' elkerülhetetlenül felmerülnek minden fejlődő országban. Anvar Szadat, az EAK egyik vezetője, -»az Arab Szocialista Unió legfelső végrehajtó bizottságának tagja Aszjut városban egy nagygyűlésen felszólalva kijelentette, hogy az imperializmus most ugyanolyan célokat tűzött maga elé a Közel-Keleten, mint az 1967. évi agresszió idején. „Az Egyesült Államokat fő ellenfelünknek kell tekintenünk — jelentette ki A. Szadat —, mert fel akarja számolni forradalmi rendszerünket és ennek érdekében erőteljes, koncentrált pszichológiai háborút folytat ellenünk”. A. Szadat ezután részletesen foglalkozott a szovjet— arab kapcsolatokkal. .. \ Szovjetunió Fcylnt^m leghűségesebb barátja, s fáradhatatlanul hangoztatja, hogy az izraeli csapatok kivonása a megszállt arab területekről: a válság rendezésének alapvető feltétele” — hangsúlyozta A. Szadat. (Izvesztyija) Az arab sejkségek föderációját nyomban azután kezdték létrehozni, hogy Wilson brit miniszterelnök bejelentette: Nagy-Britanniának 1971 végéig szándékában áll kivonni csapatait a Perzsa-öböl térségéből. A nyugati sajtó holmi „vákuumról” kezdett írni, amely az angolok távozása után kezdődhet ebben a térségben. A brit gyarmatosítók az úgy nevezett „vákuum kitöltése végett azt ajánlották az arab sejkségek uralkodóinak, hogy még az államszövetség teljes létrehozása előtt hozzák létre saját közös ütőerejüket. Az angol csanatok kivonására vonatkozó ígéretét Wilson, a jelekből ítélve, egyelőre nem szándékozik teljesíteni. A tények inkább az ellenkezőjéről tanúskodnak. Anglia és az Egyesült Államok erősíti katonai támaszpontjait a Perzsa-öböl partvidékén és szigetein. Londonban jelenleg legalább úgy készülnek a küszöbönálló abudabi tanácskozásra, mint annak résztvevői. Az angol laook már bejelentették, hogy ez „döntő’ tanácskozás lesz. Résztvevőinek kitartóan aiánlgatiák. hogy oldják meg a szövetségi hadsereg létrehozásának kérdését. Miféle hadseregről van szó? Az imperialisták, akiket nyugtalanít a nemzeti felszabadító mozgalon fellendülése, ebben a körzetben, nem közönséges hadsereget, hanem olyan, büntető hadtestet igyekeznek gyors ütemben összeeszkábálni, amely az arab hazafiak ellen harcolna, s rendőri feladatokat látna el. Ebből a célból már megalakult a leendő államszövetség „katonai bizottsága élén egy angol tábornokkal aki összeállította a szövetségi hadsereg létrehozásának tervét. Ez a hadsereg magától értetődően angol tisztek parancsnoksága alatt állna. Londonban láthatóan azt tartják, hogy egy ilyen büntető hadtest lehetne a leendő államszövetség kötőanyaga, s egyben Nagy-Britannia neokolonialista politikájának engedelmes eszköze az olajban gazdag Perzsa-öböl térségében. Az utolsó és a döntő szót azonban majd a népek mondják ki, amelyek végül is el fogják érni az angol csapatok kivonását a Perzsa-öböl térségéből, s felvonják itt is egy valóban független, új arab állam nemzeti zászlaját. 0 (Pravda) A meteoritok — az űr küldöttei Bolygónk és az asztrológiai leletek A meteoritokkal foglalkozó tudományág az asztrológiai leletek tudománya. A tudósok sok országban tanulmányozzák azokat a kő- és vasdarabokat, melyek a kozmikus térből hullottak bolygónkra. Földünkön jelenleg 1795 meteorltot gyűjtöttek össze. Ezeknek felét esés közben meg is figyelték. A többit véletlenül találták meg. A leleteket múzeumokban őrzik, és mindegyiket gondosan tanulmányozzák. Ezek a kövek azonban csak kis százalékát teszik ki azoknak a meteoritoknak, melyek Földünkre hullanak. A számítások azt mutatják, hogy az űrből naponta néhány ezer tonnányi meteorit-anyag hull Földünkre. Igaz a Föld tömegét tekintve ez csak „csepp a tengerben”. Az utóbbi években a me- teoritokat tanulmányozó tudósok különös figyelmet fordítanak a kráterekre, a Földre hullott meteoritok nyomaira. Ezeket a krátereket gyakran könnyű felfedezni, az esetek többségében azonban felkutatásuk bonyolult feladat. A Földön jelenleg több tucat meteorit eredetű krátert ismernek. A legnagyobbak közülük 100 km-nyi átmérőjűek, «IWiUM—mtmmm Népújság 12 1969. november 16. koruk 1000-től több 10 300 évig terjed. A földkéreg keletkezési történetének tanulmányozása szempontjából rendkívül fontos jelentősége van a Föld felszínén található meteorit- kráterek felkutatásának. VAS ESŐ A Földre nagyon ritkán hullanak nagy tömegű meteoritok. Különösen ritka, hogy ezt szemtanúk is megfigyeljék. Épp ezért váltotta ki a világ valamennyi asztrono- musának feszült figyelmét egy páratlan természeti jelenség, a Szihota-Alinszki vasmeteorit-eső. Ez volt a világon az egyetlen nagyméretű csillaghullás, amelyet nagyszámú szemtanú figyelt meg. Az alapos kutatások következtében megállapftöt- ták, hogy a Föld -atmoszférájába kozmikus sebességgel egy kb. 70 tonna súlyú test hatolt be. Ez 1947. február 12-én történt, a Távol-Keleten, a Szihota Alinszki begyek nyugati nyúlványán. A legnagyobb 1 tonna súlyú rtaradékok az esés folyamán és a talaiial való összeütközéskor krátereket és tölcséreket képeztek. A meteoritrészecskék vreyi elemzése a következő összetételt mutatta: vas 93.29 százalék, nikkel 5.9* százalék, kobald 0.33 százalék. réz 0.0.3 százalék, foszfoc 0.40 százalék, kén 0 23 a m ete^í+ban jelentéktelen monnvioéftben más veevi olomok >'s toltak. Az összegyűjtött meteoritdarabok tanulmányozása rámutatott arra, hogy a meteorit nagyméretű széttöredezését mind az atmoszférába való behatolása, mind a Földdel való összeütközése során az égitest eredetileg hasáb alakú felépítése okozta. Hatalmas — kb. 1000 tonna — tömege, gigantikus mérete ellenére a számítások szerint átmérője mintegy 6,5 m az égitest törékeny volt. Ennek következtében több ezer szemtanú látta az égen egv hatalmas hullócsillag repülését és a világon egyedülálló vasmeteorit-esőt. HOGYAN KELETKEZTEK A METEORITOK? Újabban több országban egyfe nagyobb számú munka jelenik meg. mely a meteoritok eredetével foglalkozik. Azonban eltekintve a meteorit- részecskék sajátosságairól szóló adatok hatalmas menv- nviségétől, még mindig nem tudták megoldani teljesen a meteoritok eredetének kérdését. Sokan úgv vélik, hogy a meteorifok nem mások irn'-d olyan ős-asztreoidák szétesésének termékei, melvnekmérete nem hniadfa meP a né- hánv száz kiloméfert. Más tudósok úgv vélik, hogv e meteoritek üstökösök származékai. Hiszen sok meteorithullás ismert üstökösökkel von kancsolntban. Azonban senki soha nem látta, hogv üstökösökből meteoritok hullottak volna. Az „árulkodó“ szandál Az angol rendelőintézeteket reumatikus panaszokkal felkereső betegeknek a képen Iá tható szandált adják a lábukra, hogy abban néhány lépést tegyenek. A szandál talpába mérőáramköröket építettek b e, a sarokrtszben pedig a jeltovábbításra szolgáló elektronikus egység foglal helyet. A lábra nehezedő testsúly erőel oszlásából a szakorvos következtetni tud az egész törzs Izommunkájára és statikájára a felvett diagram tanulmányozás?, alapján. Természetesen az ortopédia is jó hasznát ve^zl e bonyolult szerkezetű vizsgálóeszköznek.
