Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
Társadalmi igények és iskolapolitikánk A szelektálás és az iskolatípusok kapcsolata Falu villamosítás 1969 • i ■ • . ' • *1} -i.-yv- ‘H ' ■ " njt fl'V . i?r • Egy lakásfogyasztóra egy évben 280 kilowattóra Külterületeken a sor — Soha nem fizetik vissza A negyedszázad sok vonatkozásban emlékeket ébreszt^ Hogyan volt. hogyan kezdődött az új élet hazánkban, Tolna megyében. A felszabadulás után az országvezetés nagy gonddal fordult a villamosítás felé... A faluviUamositás, mint a kezdeti, legfontosabb lépés ma még az emlékezetben éK, kevésszer kell dokumentumok után ’ kutatni. A felszabadulás éta a sok jeles tett közül is a legjelesebb, hogy befejeződött a fa lu villamosítás. Most. amikor már nem beszélhetünk a régi fogalmaink szerinti faluvilláinosításrél, vajon mi jellemzi az áramellátó vállalat munkásainak, mérnökeinek tevékenységét E problémákról beszélgettünk Falussy Lászlóval, a DÉDASZ szekszárdi igazgatóságának osztályvezetőjével — Valóban idejét múlt fogalmazás : faluvillamosítás. Tevékenységünk homlokterében sem ez áll már, hisz, változott az igény, a falvak villamosítását körülbelül fél évtizede befejeztük, most a külterületeken van a hangsúly. — Tehát a külterületen élőkhöz Is eljut majd villamos áram. Sokba kerül ez? — Sokba? Nagyon sokba. A fogyasztók soha nem tudják ezt kifizetni. Egy példát mondok Csámpa villamosítási költsége megközelíti az egymillió forintot Az ittenieknek évszázadokig kellene áramfogyasztónak lenni, hogy a villamosítás költségét, a fogyasztási díjban elszámolva kifizessék. De ez a feladatunk. Azt mondják illetékes hatóságok, hogy van olyan vezetékrendszerünk, amely gazdaságos, van, amelyik nem. Kiegyenlítődnek végül is a költségek. — De úgy tűnik, a DÉDASZ nem szívesen fogadja a külterületi villamosítást... — Nem így van. Mi azt mondjuk: sokba kerül. Végeredményben nem mi finanszírozzuk, az államtól kapjuk erre a pénzt. A megyei tanács rangsorolja, melyik külterületre mikor kerül a sor... Tehát nem vállalati érdekekről van szó. — Tudjuk, hisz’ ismert előttünk is, hogy helyesebb volna azt a koncepciót végrehajtani, mely szerint a külterületekről a lakosság költözzék be a városba. Megfigyelhető ilyen „költözési folyamat"? — A mi tapasztalatunk szerint nem. Nagyon lassú a folyamját. Azonkívül, ha a külterületi lakosság árammai való ellátását nem vesszük tekintetbe, akkor is akad munkánk: villamosítani kell a tsz-ek, állami gazdaságok új majorjait, tanyaközpontjait — ügy tudjuk, ezt a „major- villamosítást” az állam hitelekkel is támogatja. — Igen, de ez nem elég. Sok tsz a saját erőből fordít, jelentős összeget majorjának villamosítására. A történelemtudomány hely- történeti ágának művelése egyre nagyobb szerephez jut napjainkban. A megyénkben folyó ilyen irányú munka szép megbecsülése lesz az a helytörténeti konferencia, amelyet a Tolna megyei Hely- történeti Bizottság, a Hazafias Népfront megyei szervezete, a megyei tanács vb. művelődésügyi osztálya, a Tolna megyei Levéltár és a TIT közösen rendez Szekszárdon, november 28-án. A konferenciára a megye felszabadulásának negyedszázados évfordulója jegyében kerül sor. Program szerint Csajbók Kálmán, a Tolna megyei Hely- történeti Bizottság elnöke tart megnyitót, majd dr. Gyugyi János, a megyei tanács vb-el— A faluvillamosításnak vége, most azonban véleményünk szerint olyan jelenségnek lehetünk tanúi, hogy a falusi háztartások „villamosodnak”, ez hogy realizálódik a DÉDASZ-nál? — Elsősorban úgy vesszük észre, hogy nő a fogyasztás, ehhez kell a vezetékek, átalakító berendezések korszerűsítését, felújítását szabni. — Villamosencrgia-kultúráröl beszélhetünk tehát, bár így még nem fogalmazták ezt a huszadik század második felének jelenségét. .. — Valóban, a villamosenergia-kultúra érdekes kifejezés. Példa erre: egy lakásfogyasztóra 1958-ban 134 kilowattóra jutott, 1967-ben pedig 280 kilowattóra, idén minden valószínűség szerint 300 kilowattóra felett lesz a lakásfogyasztók átlaga. — Ha ez az átlag, akkor egyes községek jelentősen kiugró fogyasztással szerepelnek a Df.DASZ-nál. V — Itt van például Tolna. 1968-ban egy lakásfogyasztóra átlagosan 640 kilowattóra jutott. Ez már igen magas színvonalat, villamosenergia- kultúrát jelent. Ez feltételezi, hogy az adott lakásfogyasztó például sok háztartási gépet használ. — Van kimutatása a ÖEDASZ- nak arról, hogv a megyében mennyi háztartási gén. egyéb villamos háztartási eszköz van használatban? — Ezt nagyon nehéz felmérni. A lakosság ellátása például csak mosógépekkel több csatornán keresztül is történik: nagykereskedelmi vállalat, fmsz árubeszerzési hely. más megvék áruházai, külföldi eredetű áru stb. Az tény, hogv a mi számaink — az egv háztartásra eső áram- fogyasztás — ■ bizonyítanak. Még Kéty községben is az egv lakásfogyasztóra eső kilowattóra a múlt évben 294 volt. Szedresen viszont csak 218. — Természetesen az ipari fogyasztás Is nőtt. — Igen. de nem ilven mértékben. Ez inkább esetleges és sajnos elég sok bonyodalmat okoz, akkor, ha a fonökhelyettese üdvözli a megjelenteket. M. Somlyai Magda kandidátus: „Magyarország felszabadulásának sajátosságai” címmel tart előadást, amelyet K. Balog János, dr. Fehér István, dr. Puskás Attila és Kisasszondy Éva kor- referátumai követnek. Délután Gaál Attila muzeológus mutatja be a résztvevőknek — annak hivatalos megnyitása előtt — a megyéi múzeurp munkásmozgalmi kiállítását. A konferenciára az Országos Helytörténeti Bizóttság, a Történelemtudományi Intézet, a pécsi egyetem szakembereit, több neves egyetemi tanárt, valamint Tolna, Somogy és Baranya megyéből mintegy másfélszáz meghívottat várnak. gyasztó bekapcsolása előtt, a beruházó nem tárgyal a DÉDÁSZ szakemberével. Kistormáson például egy hálózatnak a végéről akartak pvc-hegesztő üzemet működtetni. Ez nem megy. Talán másfél év múlva jutunk el ahhoz az állapothoz, hogy iá tervszerű korszerűsítés folyamán itt a hálózat végére nagyobb fogyasztót kapcsoljanak. — Tudják milyen fogyasztásra lehet számítani majd tíz év múltán. — Igen. Igen, vannak ilyen várható számaink, részben országos, részben vállalati információkból. A fejlesztés, hálózatbővítés, átalakító állomások építése mind-mind tervszerű, az ország vállalataival összehangoltan folyik. — Mi történik akkor, ha a fél különleges fogyasztót, tehát viszonylag nagy teljesítményűt kíván bekapcsoltatni? — Harminc kilowattig mi adjuk az engedélyt, azon felül a felettes cégünk. Nincs probléma, minden fogyasztót rá tudunk kötni vezetékünkre, és ki tudjuk szolgálni. — Mennyi áramot fogyaszt a megye? — Nein annyit, mint a közönség, tehát a laikusok várnák. Éppen azért, mert a lakossági fogyasztás viszonylag nem magas, az országos átlagot nem éri el. összességében 1968-ban az ipari és a lakásfogyasztók összesen 105 millió kilowattóra energiát vásároltak tőlünk. A lakásfogyasztás 21,7 millió kilowattórát tett ki... Menjünk közelebb a számokhoz: egy szekszárdi bérházi lakásfogyasztónk kéthavonként körülbelül 60—90 kilowattóra energiát mér... Persze a kisebb településeken ez a szám két hónapra vetítve 12—20-ig is csökkenhet... — Szóval e szám is bizonyítja, hogy a faluviUamositás huszonöt év után új perspektívák előtt áli. Jelesen: egyre lólib fogyasztót juttatni a magánlakásokba, rádiót, tv-t, lemezjátszót. mosógépet, centrifugát, villany-kályhát. . . — Kályhát ne, az még meglehetősen drága fűtési mód. Kevesen beszélnek viszont arról, hogy falun még mindig kevés a fény. Nem rajtunk múlik ez sem. Szinte szokás, hogy a lakás helyiségeinek világítását 25-ös égőkkel oldják meg. Ez alig ad több fényt, mint egy jól működő petróleumlámpa. Va- koskodr.ak az emberek, elfárad a szemük, hamar aludni térnek. A hosszú téli -estéken pedig volna idő bőven művelődni, olvasni, szórakozni. — Kicsit profánul fogalmazunk: meg kell tanítani az embereket látni Tehát használni a villamos enereiát nagyobb fZnvt adó égőkkel, más korszerű elektromos gépekkel. — Igen. a faluvillamosítás most, 1969-ben azt jelenti, hogy korszerűbb módon kell eljuttatni a fogyasztókhoz, biztonságosan energiát, és megtanítani mindenkit: használják a villamos energiát.- Pj Népújság 3 1969. november 16. A z iskolai oktató-nevelő- munkát meghatározó három alapelv közül az első az elsajátított ismeret- és tudásanyag, valamint a gyakorlat és az élet szerves, szoros kapcsolatának igényét határozza meg. Ennek a kapcsolatteremtésnek — véleményem szerint — van egy mellőzött, de nem elhanyagolható oldala is: még szervezettebb kapcsolat kiépítése az egymásra épülő iskolatípusok között! A rövid általános iskolai és a még rö- videbb középiskolai gyakorlat számtalanszor szembeállította önmagában á „két pedagógust”: az egyik megtett-e mindent, hogy a másik munkáját megkönnyítse, s lehetővé tegye saját anyagának még alaposabb elmélyítését; a másik nem építene többször az első munkájára, mint kellene? Mert: a tanterv — törvény ! Olyan törvény, amelynek betartása, azaz elsajátí- sa korántsem egyszerű dolog. Ez feltétlenül a szelektálás kérdését veti fel! Az általános iskola olyan iskolatípus, ahol az élettel, a gyakorlattal való szoros kapcsolat elsősorban a továbbtanulásban, a továbbtanulás kérdésében jelentkezik, hiszen az általános iskolát végzett tanulók jelentős része középiskolában vagy iparitanuló-is- kolában folytatja tanulmányait. Minden iskolatípusnak egyaránt kell építenie — és egyaránt szeretne építeni — az általános iskolából hozott tudásanyagra. Ez a „támaszkérdés” azt hiszem minden középiskolai pedagógus mindennapi gondja-baja. Ueltétlenüi szelektálnunk ■*- kéll minden tantárgyban az alapvető készségek és jártasságok, valamint a feltétlenül szükséges és elengedhetetlen ismeretanyag kialakításánál! Feltétlenül ki kellene emelni azokat a szaktárgyi alapfogalmakat, készségeket, amelyek előtérbe fognak kerülni a tanulók középfokú tanulmányai során mind a középiskolákban, mind az ipari- tanuló-intézetekben! Tudni kellene, melyek azok a súlypontozott anyagrészek, amelyek nélkül a középfokú oktatásban szinte lehetetlen boldogulni, mind a humán, mind pedig a reál tárgyakban. Nyelvi tárgyaknál, történelemnél, matematikánál és kémiánál Szinte mindennaposak (s nemcsak első, de második, harmadik osztályban is!) a kényszerű megállások és gyakorlások, mert újra és újra nemcsak gyakoroltatni kell, hanem esetlegesen elsajáttítBár a több éves vita, hogy legyen, vagy ne legyen, még tavaly lezárult, az érettségi változatlanul érdekli az embereket, hiszen a középiskolákban csupán nappali tagozaton az idén is csaknem 50 ezer fiatal végez. Amint a Művelődésügyi Minisztériumban közölték, a gimnáziumi érettségi tárgyak kialakult rendszerében az idei tanévben sem lesz változás. Továbbra is kötelező vizsgatárgy a magyar nyelv és irodalom, a történelem, valamint a matematika, negyedik tárgyként pedig idegen nyelv, fizika, kémia és biológia közül kell vá- lasztaniok az érettségizőknek. 1971-től a jelenleg érvényes gimnáziumi érettségi vizsga- szabályzatban kisebb változások várhatók, mivel az 1963tatni egyes általános iskolai anyagrészeket, holott erre a tantervi óraszámkeret természetesen semmilyen lehetőséget sem ad. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tanulók annak idején nem sajátították el ezeket az anyagrészeket, hanem vagy elfelejtették, vagy a kellő mélységű jártasságot, készséget nem szerezték meg! Sok energiát és még több időt takaríthatnánk meg, és fordíthatnánk más oktatási-nevelési cél megvalósítására, ha ezek a kényszerű megállások megszűnnének. Megoldásként azt hiszem három dologra lehetne utalni: 1. Szelektálni kell minden tantárgy tananyagát, a fontosnak számító részeket rendszeresen és alaposan újra és újra ismételni, összefoglalórendszerező órák alapvető céljának tenni ezeket az anyagrészeket, s nyolcadik osztály végén az egész tantárgyat fontossági rend alapján ismételni. 2. Ez csak akkor valósulhat meg, ha az általános iskolák pedagógusai saját szaktárgyaik középiskolai szakkönyveit szakmai szemmel átnézik a középiskolai tantervvel együtt. Nem ártana a jelenlegi továbbképzési rendszerben olyan foglalkozásokat tartani, ahol ez lenne az alapvető szempont, mert számtalan olyan továbbképzésen vettem részt, ahol bemutatták és elemezték a két-három éve már tanított általános iskolai tankönyveket, de olyanon még soha, ahol egy középiskolai tankönyvet elemeztek volna: — Tessék, ezt kívánják tanulóiktól majd a középfokú intézetekben! 3. Ezzel párhuzamosan kölcsönös hospitálási-látogatási viszonyt kellene kiépíteni az általános iskolák és középiskolák között. (Iskolánk előnyös helyzetben van, mert az általános és középiskola közös igazgatás alatt áll, középiskolai pedagógusok tanítanak az általánosban is, tudják, mi az, ami nélkülözhetetlen — ugyanakkor más általános iskolákkal való kapcsolatteremtés útját is sikerrel és haszonnal járjuk.) A z állandóan növekvő és sokszorozódó ismeret- anyagot — véleményem szerint — csak így lehet aktív tudáskinccsé tenni a tanulók megterhelésének további növelése nélkül. Soóky Árpád tanár, Simontomya, Vak Bottyán Ált. Iskola és Gimnázium. ban kiadott alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai kisebb módosításokat követelnek meg. Például: írjon-e mindenki érettségi dolgozatot, matematikából az írásbelin négy vagy több feladatot kap- janak-e a diákok, a szóbeli vizsgákon egy tétel — a tárgyak jellegének megfelelően — hány altételt tartalmazzon stb. Az ezzel kapcsolatos rendelkezés még ebben az oktatási évben napvilágot lát. A közoktatási főosztály valamennyi gimnázium 1969-es érettségi dokumentumait átvizsgálta. Megállapították, hogy a gimnáziumokban érettségizettek 48 százaléka jeles, illetve ji5 eredménnyel végzett. Különösen örvendetes,, hogy az érettségi vizsgákon a bukások aránya — az előző tanévihez képest — felére csökkent. Helytörténeti konferencia Szekszárdon Nem változik az érettségi f
