Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-11 / 236. szám
It korszerűség értekezése Mindig időszerű | A nyílt színen íolyó vi— ii ■ ............. — táknak é s véleménycseréknek velejárója, hogy sokkal nagyobb az érdeklődés, mint amennyit a hozzászólások tükröznek. így történt ez „A korszerűség értelmezése” körül kialakult vitával is. Elsősorban a mező- gazdasági szakemberek figyelték élénk érdeklődéssel a fejleményeket, s a téma óhatatlanul gondolkodásra késztette azokat is, akik a nyilvános állásfoglalást kerülik, de véleményük azért van. De hát mi más is lehetne a vita célja, mint éppen a figyelem felkel; tése, az elgondolkoztatás, a helyes álláspontok jobb, pontosabb megfogalmazása, a közvélemény orientálása. Bizonyosnak látszik, hogy helyenként a mezőgazdasági üzemekben a konzervatívizmus leginkább a gondolkodásban mutatkozik meg: az elégedettségben, a kétségkívül meglévő eredmények öntelt túlértékelésében, a politikai szűklátókörűségben, az indokolatlan tekintélyféltésben, a bírálat elutasításában. Igaz, sokan csodálkozva kapják fel a fejüket és indulatosan rep- likáznak abból az alapállásból, hogy a termelőszövetkezeti mozgalmat és a konzerválódást egy napon még csak említeni sem szabad, hisz a kettő nem fér össze: tűz és víz. A dolog világos. Tíz évvel ezelőtt csakugyan az volt a helyzet, hogy a kettőt tűznek és víznek tekinthettük, de ma már ennyire nem lehetünk naivak. A konzerválódás jelei olykor még a legjobb hírű közös gazdaságokban is fellelhetők. Példa rá az országos hírű pál- fai Egyetértés Tsz. A konzerválódás jelei? Igen. S e megállapítás ellen Lakos József elnök sem tiltakozna, ő maga mondta el, hogy kemény, kitartó felvilágosító munkát kell végezniölc annak érdekében, hogy a tagok megértsék: a korszerű állattenyésztési telep felépítése létérdek. Sokan maguk is látják, hogy a ma már réginek számító „jól bevált” módszerekhez egyesek ugyanúgy ragaszkodnak, mint az egyéni gazda az egyéni gazdálkodáshoz, de annak a jogosságát úgy látszik nem ismerik el, hogy akár a járási pártbizottság főelőadója, akár a Népújság, nevén nevezze a gyereket. Ilyenkor rendszerint politikai értetlenséggel állunk szemben, függetlenül a képzettségtől, a felkészültségtől. |A korszerűség £érdéíoglalkozó nyilatkozatok feltehetően helyes irányba orientálták azokat a tsz-vezetőket is, akikre a maradiság oly módon jellemző, hogy „nem írnak, nem olvasnak”. Maul János, a bátaszéki Búzakalász Tsz főagronómusa megragadó tárgyilagossággal fejtette ki véleményét a korszerűségről, amit elmondott, abból félreérthetetlenül kiviláglott, hogy ő maga olvasott és igen-igen tájékozott ember. Ugyanakkor azonban sajnos azt is leírhatjuk, hogy akadnak még tsz- vezetők, akiknek kár is lett volna feltenni a korszerűség értelmezésével kapcsolatos kérdéseket, mert arra semmi érdemlegeset nem tudnának válaszolni. Miért? Azért, mert tájékozatlanok. Elfoglaltságukra, bokros teendőikre hivatkoznak, szidják az érdeklődő embereket, s hetek, hónapok telnek el anélkül, hogv napi szaklapot vagy szakkönyvet olvasnának. Jellemző még rájuk a túlérzékenység. S az előbb elmondottak összességében már szintén megtestesítik a konzervativizmust, mert éppen a tájékozatlan, a betűiszonyban szenvedő tsz-elnök tartja magát csalhatatlannak, ítéleteiben megfellebbezhetetlennek és kinyilatkoztatásban utolérhetetlennek. A korszerűséget mérhetjük sokféleképpen, de feltehetően azt célszerű elfogadni iránytűnek, amit Vass István, a Dalmandi Állami Gazdaság igazgatója mondott: egyenlő a széles látókörrel, az elégedettség száműzésével. Talán sokak számára újszerű és meglepő, amit itt most leírunk, mindenesetre tény, hogy Szüllő Bélának, a Hő- gyészi Állami Gazdaság igazgatójának igazat adva, nem azt a szakvezetőt kell sokat és jól dolgozó, szakvezetőnek tekinteni, aki reggeltől estig a sarat dagasztja, s aki egész nap jön-megy az emberek között, tehát látástól-vakulásig a mezőn dolgozik. Ez a vezetési stílus már elavult és csupán a koncepció hiányát, a szervezettség alacsony színvonalát mutatja.' Napjainkban korszerű vezetésről, irányításról ott beszélhetünk, ahol egy komplex-brigád egész évre kidolgozott technológiai utasítás szerint végzi a munkáját, ahol nincs reggeli munkáeligázítás, mert hónapokra tudja mindenki a maga helyét,, a maga dolgát. Egy, ilyen keretben eleve a korszerűség érvényesül, megfordítva a dolgot: kizárólag korszerű koncepcióval irányított üzemben képzelhető el a kívánatos színvonalú szervezettség. I Önáltatás lenne hal1: I I, ii .i.i ■■ gat ni arról, hogy a tsz-ek egy része itt még nem tart. S hogy még nem tart itt. az nem magyarázható sem mostoha talajviszonyokkal, sem mással. Egy gondolattal még továbbmehetünk. Ahol a több ezer holdas nagyüzem nélkülözi a kvalifikált, magasan képzett, vezetésre termett embereket megfelelő számban, akkor ott azt az üzemet akkor sem lehet fejlettnek nevezni, ha kukoricából. búzából kielégítő termésátlagot érnek el az új fajták, a tudomány, az ipar stb. jóvoltából. Ebből azonban most mintha az következne, hogyha akarom, akkor egy tsz konzervatív, hogyha akarom, akkor korszerű. Ez azonban így nem állja meg a helyét. Az élenjáró termelőszövetkezetek helyzetéhez viszonyítva ugyanis egy-egy közös gazdaság pillanatnyi állapotából elég hiteles értékrend alakulhat ki. S jó is, ha kialakul, mert a tagoknak is tudniok kell, mihez tartsák magukat, mennyire lehetnek elégedettek, s egyáltalán, hol tartanak a legjobb termelőszövetkezetek. Voltak olyan haragos felvetések is; hogyan jövünk mi ahhoz, hogy a kajdacsi tsz-t a dombóvárihoz. a pálfaihoz a bátaszé- kihez stb. hasonlítsuk? Csakugyan, milyen címen, milyen jogon tesszük? Nos, azon a címen és azon a jogon, amilyen címen és jogon a magyar mezőgazdaságot az Egyesült Államok mezőgazdaságával hasonlítjuk össze. Ha elfogadnánk azt az okoskodást, hogy itt is mások az adottságok, ott is mások az adottságok, akkor például a magyar ipar termelékenységét a fejlett kapitalista országok iparának termelékenységével egyszerűen nem volna szabad összehasonlítani, hisz merőben mások a lehetőségek, miután mi csak húsz esztendeje, a kapitalisták meg nyolcvan esztendeje kezdték az iparosítást. Ennek ellenére, sőt éppen ezért magunkat mégis azokhoz mérjük, mivel a piacot a fogyasztót nem az érdekli, hogy ki honnan indult el, csupán, az érdekli, ki mit\j produkál, ki ad jobbat, többéi az igényeknek megfelelő minőségben és mennyiségben. Már maga az a szemlélet is korszerűtlen tehát, amelyik az összehasonlítást a legj obiakkal szükségtelennek tartja. Van itt azonban még más dolog is, amiről beszélni kell. Voltak emberek, akik a korszerűség vitát jónak, szükségesnek tartották népgazdasági szempontból, viszont rossznak, sőt károsnak minősítették az érintett térmelőszövetkeze- tek vezetői szempontjából. „Miért bántjuk a szerencsétleneket?” — tette fel a kérdést egy áldott jó lélek. A kérdést így feltenni megalkuvás, spt a kérdést így feltenni nem mps, mint néppze- rűséghajhászás. Világos: mindig az a jó fiú, aki szépeket mond akkor is, amikor mindent lehetne mondani, csak éppen szépeket nem. Népszerűtlen dolog viszont az új dolgokat feszegetni, de az élet mindig azokat igazolta, akik mernek és nem a gyávákat. | El kell fogadni, h0,^y a szerűségről szóló es az ehhez hasonló nyílt, őszinte, demokratikus vitát a tagok egy része a termelőszövetkezetekben félremagyarázza és a szókimondást egyesek arra használják fél, hogy hangulatot keltenek a nekik nem tetsző vezetők ellen. Sajnos ennek a veszélye csakugyan fennáll. Nagydorogi levélírónk valíszí- nűleg azért cáfolta oly indulatosan a közös gazdaságról tett megállapítást, hogy a tagok előtt igazolja a vezetést és hogy elejét vegye a zavarosban halászók ügyködésének. Kijelentjük: mi nem a zavarosban halászó embereknek óhajtottunk érveket adni a vitával, hanem az ügynek, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás ügyének. S egyébként is azon az alapon mégsem lehet eltekinteni a vitától, hogy egyesek a bíráló megjegyzéseket a vezetők lejáratására használhatják fel. A mérgező hatású vegyszerekkel is kockázatos bánni, mégis használjuk azokat kellő óvintézkedésekkel. Másrészről meg ha egy tsz-vezető attól tart, hogv a bírálat a pozícióját rendíti meg, akkor ott csakugyan bajok vannak vagy a vezetőkkel. va“v a tagok politikai képzésével. A korszerűség értelmezéséről való eszmecserét e lan hasábjain befejeztük. Bizonyos azonban, hogy a te^melőszö- vetko^etekben, a mezővazdasá- v11 üzemeVuen közvéleménvt formáló módon tovább fojvik. Sz. P. A Bonyhádi Cipőgyár azonnali felvételre keres FÉRFI ÉS NŐI MUNKAERŐKET segédmunkás munkakörbe. Bérezés teljesítmény alapján. Kedvezményes étkeztetés (ebéd) utazási bérlet hozzájárulás, természetbeni juttatás, minden második szombat szabad, nyereségrészesedés, kulturális és sportlehetőségek. Jelentkezés a személyzeti osztályon. (152) ...... ■--H INDI CSI NO ELEGÄN a méretre szabott ruha ! MUTASSON cwgv '•••■*** mindent a KTSZ-eknél! A Tolna megyei kisipari termelőszövetkezetek méretes szalonjai minden igényét kielégítik én! (101) a megye egész Több éves folyamatos munkalehetőség mellett azonnali belépéssel alkalmazunk ács, hegesztő szakmunkásokat, felveszünk kezdő ács ifjú szakmunkásokat, betanított ácsokat. 5 napos munkahét. Bérezés teljesítménybérben. Szállás, napi háromszori étkezés — térítés mellett — biztosítva. Minden héten szabad szombat. Jelentkezés: ?6. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT 6. SZ. FŐÉPÍTÉS VEZí ,TŐSÉGE B ER EMEN D (601
