Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-08 / 233. szám

27x2 j Ki mit tud a képzőművészetről? A helyes megfejtés 3 pont 7. nap: 1. Toulouse-Lau trec-et is a posztimpresszionis- Iák között tartjuk számon. A grafika melyik ágában al­kotott ma is utolérhetetlent? Mi fent látható nőve eíme? 2. Más néven mi a litográfia? 100 eres a magyar mezőgazdasági gépkutatás Víg Mihály nem is tudta magába fojtani a véleményét: — Most már nem kellünk, felügyelő úr... ? Bodó vadul feléesapott, Jan­csik azonban visszarántotta a karját. — Ülj le — mondta meg­lepően csendesen. — Ülj le szépen. Néhány másodpercig szót­lanul nézték egymást. — Szeretném, ha megérte­nétek — mondta Jancsik. — Ti mondtátok: egyedül sem­mire sem juthat az ember ebben az ősvadonban, idegen, földön. Ha haza akarunk ér­ni, együtt kell megtennünk minden lépést. Azt is ti mondtátok: legyek én a ve­zető. Eddig sikerült minden, de a neheze csak ezután jön. Megkérdezlek hát bennete­ket újra: megbíztok bennem? — Hát persze — mondta Lovász. — Ne kérdezz ilyeneket, András — mondta Jankó Má­tyás bosszúsan —, nem vagy te menyasszony... — De kérdezzen csak — mondta Berkner. — És min­denki válaszoljon. Én mel­lette vagyok. Míg haza nem érünk, Jancsik András szava számomra parancs... — Úgyszintén — mondta Vass Andor, de a többiek is szaporán bólogattak. — És te, Bodó? — kér­dezte Berkner. — Egyedül indulsz neki, vagy velünk maradsz? — Hová az istenbe men­nék egyedül? — Tehát maradsz? — Hát persze, hogy mara­dok. — Akkor tudod, mihez kell tartanod magad? — Énbennem még senki sem csalódott. — Erre vigyázz is, Bodó. Hét nap múlva, azaz egy nappal korábban, mint ter­vezték, elérték a folyót. Jan­kó Mátyás volt elöl, ő látta meg, s mindjárt kiabálni is kezdett: — Látom a tengert! Mindenki felrohant a tető­re, felejthetetlen pillanat volt: négy-öt kilométernyire tőlük, egy óriási, első látás­ra valóban tengert idéző fo­lyó Ranyargoft. A parfoft tel­jesen néptelenek voltak, s mintha csak álom lett volna az egész: vakító fény áradt a vizből. Ámon és Víg Mihály mind­járt csörtetni is kezdett a bokrok között, hogy mielőbb beérjen, Jancsik azonban visszaintette őket. — Itt lepihenünk. Néhányan kérdően néztek rá, szólni azonban egyikük sem szólt. Megszokták: Jan­csik semmit sem mond hiá­ba. Ketten, — egyikük jobb­ról, másikuk balról —, fel­kapaszkodtak egy-egy fára, a többiek pedig nekiláttak, hogy mielőbb éjszakai fekhelyet készítsenek. Vass Andor szá­raz gallyat is gyűjtött. Jan­csik azonban, — Bodó taná­csára —, megtiltotta a tűz­gyújtást. Közvetlenül az erdő szélén voltak, s nem lehetett tudni, nem jár-e valaki a völgyében. Egy héttel korábbi jó kedvük már rég odavolt; legtöbbjüknek gondolkodni se volt kedve, ha azt mondták: indulás, szedelőzködtek, ha azt mondták: állj, — mint a letaglózott barmok, mindjárt földre feküdtek. A hazaérke­zés lehetősége, amiben még négy-öt nappal korábban is mindennél jobban bíztak, szin­te észrevétlenül kozmikds tá­volságra került tőlük. A front teszi ilyenné az em­bert: kit érdekel, mi lesz hol­nap, csak most ma, még egyszer, ehessek és alhassak egyet... Az élelmiszertartalék négy napra volt elegendő — az­óta azt ették, amit elébük do­bott a véletlen. Bodó egy es­te elejtett egy őzgidát, Lovász Ármin pedig gombát szedett. Éhezni tulajdonképpen nem éheztek, a rettenetes iramú út azonban eevaránt kikezd­te erejüket és kedvüket. Mikor elkészültek a tábor­hellyel, Jancsik magához ké­rette Bodót. Berknert és Lo­vászt. Felmentek a fennsík­ból kiemelkedő dombocská­ra, s bár a szürkület már meglopta az előbbi fényessé­get, alaposan szemügyre vet­ték a tájat. A folyó kétezer-kétezeröt- száz méter széles lehetett. Az áradás javában tartott: tö­vestül kitépett ártéri fák úsz­tak észak felé. Falunak, ház­nak nyomát sem látták. Bo­dó mégis gyanakodott: a partoldalon két helyütt is át­vágások éktelenkedtek, ahol «hyilván szekeresek ereszked­tek le a vízhez. Sokáig lesték, figyelték a hatalmas folyót, mely minden kétséget ki­záróan az Ob volt. A magyar mezőgazdasági gépkutatás idén ünnepli fenn­állásának 100. évfordulóját. Az első ilyen kísérletekkel foglalkozó intézet 1869-ben alakult, Mosonmagyaróvárott. A neve: Gazdasági Eszköz-és Gépkísérleti Állomás volt. Az első kísérletek során a külön­féle ekefajtákat próbálták k!i, ezek közül számos változat: el is terjedt a hazai mező­gazdaságban. Kevesen tudják, hogy ha­zánk egyes géptípusok kiala­kítása terén megelőzött több, akkoriban már fejlett iparral rendelkező nyugat-európai or­szágot. Egy ilyen sikeres konstrukció volt a Kőszegi- féle talajmaró gép, amely Eu­rópában sok szempontból új­donságnak számított. Sorsa azonban nem a megvalósítás, hanem az elfelejtés lett. A szellemes konstrukciót soro­zatban nem tudták gyártani, nem volt megfelelő az ér­deklődés. A kutatóintézet egyik igazgatója, Taílmayei Viktor tovább öregbítette a magyar mezőgépkutatás hír­nevét egy másik találmány­nyal, amellyel lényegében az aratógépek vágószerkezetét tö­kéletesítette. Az általa kiala­kított berendezési a hazai ipar gyártotta és srácáig használták is a gyakorlatban. Jelenleg a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben dol­goznak azok a kutatómérnö­kök, akiknek feladata: új konstrukciókat adni az ipar nak és ezzel elősegíteni a mezőgazdaság fejlődését Az intézet egyik ilyen eredmé­nye a rotációs fűkasza, amely- lyel az öntözött, dús alj- füvekkel benőtt kaszálókról is betakaríthatják a termést. Ezt a műveletet a hagyomá­nyos fűkaszákkal nem lehe­tett elvégezni. Az intézet ku­tatási feladatkörébe tartozik még egyebek között a ga­bonatermesztés új gépeinek kikísérletezése is. A iriLAGÜR KÖUETEI ? Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum ár 1982-ig még erősen tartotta magát az a né­zet, hogy a Venuson lehetséges a miénkhez hasonló élet. Abban az évben azonban Venus közelébe került űrszondák olyan adatokat jut­tattak el hozzánk, amelyekből következtetve, a mi elképzeléseinknek megfelelő élet ott nem lehetséges. \ Ugyanis a Földre továbbított adatok szerint a Venuson — napsütötte és árnyékos oldalán egy­aránt — 430 Celsius-fokos hőség uralkodik. Ilyen hőségben nincs víz, legfeljebb olvadt fé­mek képezhetnek tavakat. Nem is olyan régen a tudósok a leghatáro­zottabban állították, hogy a Marson nincs, nem is lehet élet. Azonban a Mariner IV. által to­vábbított adatok alapján módosították ezt az ál­lítást olyanképpen, hogy már elképzelhetőnek tartják az, életet. Ha nem is élnek ott értelmes lények, az élet alacsonyabb fokú formái mégis lehetségesek. . 1 Sőt, lehetségesnek tartják azt is, hogy szám­talan évezreddel ezelőtt civilizált élet volt a Marson. Ez a feltevés a Marsnak Phobos nevű hold­ján alapszik. A M.arsnak két holdja van: a Phobos, és a Deimos. Naprendszerünkben ezek a legkisebb s egyben a legfurcsább holdak: majdnem egészen szabályos kör alakú pályán keringenek a Mars körül, jóval gyorsabban, mint a Mars forgási ideje. A Phobos például kétszer kerüli meg anyabolygóját, amíg az egyszer megfordul a tengelye körül. A mi Holdunkról visszaverődő fény erősségét véve alapul a Phobos átmérője 18, a Deimosé pedig csak 8 kilométer, de ha Holdunknál erő­sebben verik vissza a fényt, akkor még ennél is kisebbek. A két Mars-holdat 1877-ben fedezte fel Asaph Hall amerikai csillagász, de bizonyos számítások alapján Kepler már 1610-ben sej­tette létezésüket. Felfedezésük után több csilla­gásznak az volt a véleménye, hogy a két hold voltaképpen egy elpusztult nagyobb égitest roncsa. Ezek a Mars vonzóerejének hatósugará­ba kerültek, s a Mars foglyul ejtette őket. Ez az elmélet azonban nem sokáig tartotta magát. Ugyanis mérésekkel megállapították, hogy mind a két bolygó ugyanabban a síkban kering pontosan a Mars Egyenlítője fölött —s ez nem lehat véletlen. Ez a körülmény adott tápot annak a nézetnek, hogy a Mars holdja voltaképpen mesterséges égitest, a legutóbbi év­tizedben a Földről kibocsátott műholdak mása. Skolovszkij szovjet tudós és Carl Sagan ame­rikai csillagász 1966-ban megjelent Értelmes lé­nyek a világűrben című könyvükben is elfogad­ják azt a nézetet, hogy a Phobos mesterséges hold. Különböző mérések alapján ugyanis arra a megállapításra jutottak, hogy a Phobos be­lülről üres, márpedig természetes égitest nem lehet üreges, nem lehet üres belülről Skolov­szkij a moszkvai csillagvizsgáló rádióasztronó­miai osztályának a vezetője. Ö megállapította, hogy a Phobos keringési pályája és keringési ideje nincs összhangban a tömegével. Tudományos körökben nagyon is komolyan veszik Skolovszkij és Sagan fantasztikusnak látszó elméletét. A Szovjetunióban több csillag- vizsgáló állandóan a legalaposabb és legtüzete- sebb megfigyelés alatt tartja a Marsot és hold­jait, s mind szovjet, mind amerikai részről tervbe vették, hogy hamarosan külön szondá­kat lőnek ki, kizárólag azzal a céllal, hogy ada­tokat gyűjtsenek a Phobosról, a rejtélyesen vi­selkedő Mars-holdról, Ha ez az elméiét helytálló, akkor vitathatat­lan, hogy bizonyos idő — megszámlálhatatlan évezred — előtt magas fokú civilizáció volt a Marson. Ez az állítás viszont menten kiváltja azt a kérdést, ha egykor volt civilizált élet a Marson, miért nincs ma is? Arra kény szeri tet­te-e valami a Mars-lakókat, hogy elhagyják bolygójukat, és új életet keressenek és teremt­senek maguknak? Vagy kozmikus katasztrófa okozta a marsbeli fejlett civilizáció pusztulá­sát? Elképzelhető-e, hogy a Mars-lakók egy ré­szének sikerült valamilyen szomszédos bolygóra menekülniük? Dr. Emanuel Velikovszkij 1950-ben megjelent Világok összeütközése című sokat vitatott köny­vében feltételezi, hogy egy óriási üstökös össze­ütközött a Marssal, s az összeütközés nyomán keletkezett a Venui. Elméletének helytállóságát alátámasztja, hogy a Venus az egyetlen bolygó amely nem tartja be naprendszerünk játéksza­bályait: ellenkező irányban forog a tengelye körül, mint a Föld, a Mars, a Jupiter, a Satur- nus, a Neptunus és az Uranus. Ha elfogadhatónak tartjuk a fenti elméletet, nevezetesen azt, hogy a Mars összeütközött egy óriási üstökössel, és ez a katasztrófa megsemmi­sítette rajta a civilizált életet, akkor ennek alapján elfogadhatjuk azt is, hogy a katasztró­fa előtt a fejlett kultúrájú Mars-lakók látoga­tást tettek a Földön.

Next

/
Thumbnails
Contents