Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-07 / 232. szám

A tanárképzés és a továbbképzés gondjai Beszélgetés a kétnapos tanácskozás tapasztalatairól A közelmúltban zajlott le Szekszárdion a Pécsi Tanár­képző Főiskola és a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága művelődésügyi osztályának rendezésében, kétnapos tanácskozás, amelynek témája a tanárképzés és a tanárok továbbképzése volt. A tanácskozáson részt vettek a tanár­képző intézmények képviselői és a dunántúli megyék taná­csainak e témákkal foglalkozó illetékesei. Miért volt szükség erre a tanácskozásra — erről beszél­getünk a kétnapos program megyei rendezőivel, Molnár Józseffel, a művelődésügyi osztály személyzeti előadójával és Werner András továbbképzési felügyelővel. Beszéljenek a számok — Köztudomású, hogy az ál­talános iskolákban nevelési és oktatási reformot kell megva­lósítanunk — mondja Molnár, József. — A reform megvaló­sításának pedig egyik legfon­tosabb feltétele a jó pedagó­gus gárda. Ez a körülmény az, ami előtérbe állította a pe­dagógusképzés problematiká­ját. A Pécsi Tanárképző Fő­iskola azért kezdeményezte ennek az értekezletnek az ösz- szehívását, hogy értesülést szerezzen munkáltatóknak a pedagógusképzéssel összefüggő problémáiról. — Milyen tapasztalatok­ról számolhattak be a fő­iskola képviselőinek? — A vitaindító előadást Lo­vas Henrik elvtárs, a műve­lődésügyi osztály vezetője tar­totta. Számadatokkal érzékel­tette a megye pedagógusgond­jait. Elmondotta többek kö­zött. . hogy idén 104 általános iskola; tanári állást hirdetett meg a megye. Mindössze 22 végzős tanár jelentkezett a meghirdetésre. Huszonnégy pedagógus pályázott, aki. már korábban is állásban volt Az állásokat 29 levelező úton ta­nuló pedagógusjelölttel, 19 érettségizett, képesítésnélküli­vel- töltötték be. Tíz állásra már érettségizett képesítés nélküli jelentkező sem akadt, a hiányzókat a nevelőtestüle­tek túlórában helyettesítik. — De beszéljenek tovább a számok. Általános iskolai ta­núi' összesen 994 van a me­gyében. Közülük 752-nek van oklevele. Felső tagozaton tanít ezenkívül még 120 tanító, 97 képesítés nélküli nevelő, tíz tanító pedig jelenleg tanul, hogy felső tagozat; tanításhoz megfelelő tanári diplomát szerezzen. A helyzetet a he­lyettesítések alakulása i-s ne­hezíti. Szülési szabadságot és anyasági segélyt jelenleg 42 felső tagozatos tanárnő vesz igénybe. Őket három állandó helyettes. 24 képesítés nélkü­li nevelő és egy nyugdíjas helyettesíti. A tantestületek túlórában 14 tanárnő munká­ját látják el. így összesen az alsófokú oktatási intézmé­nyekben 126 képesítés nélküli nevelő dolgozik. S még csak annyit, hogy mindemellett si­került előrehaladnunk az órák szakos ellátottságában: míg az 1962—63-as tanévben 45,6, ad­dig az elmúlt tanévben már 65.5 százalékra emelkedett a szaktanárok által leadott órák száma az általános iskolák­ban. A fejlődés jelentős, — de nem jelenti ait. hogy ezzel a 65,5 százalékkal elégedettek lehetünk, Pedagógushiány — alacsony bérek — A számokhoz valóban nem kell sok ■ kommentár. Sok a képesítés nélküli ve­zetők száma, s aggasztó az is, hogy tulajdonképpen csak az idei tanévre meghirdetett állásoknak mindössze 21 százalékát sikerült az pl­múlt tanévben végzett pe­dagógusokkal betölteni. Mi­lyen vélemények hangzottak el az előadást követő vitá­ban? — A vélemények és a ja­vaslatok megoszlottak. Volt aki úgy vélekedett, hogy szé­lesíteni kell a ' tanárképzést, mások ezt a véleményt azzal bővítették, hogy a nappali ta­gozatos képzést kell bővíteni a levelező rovására. Aztán el­hangzott olyan vélemény is, hogy elegendő pedagógus hagyja el a főiskolák kapuit. Teknővájók Manapság Igen kevesen foglalkoznak .ezzel aa -Sfel mes­terséggel. Danaföldváron három ilyen c '“*’d is akad. Az egyiket képünk munka közbe ábrázolja. Egy teknő elké­rése — a mérettől függően*-több napig tart. Készítésé­ben aa cgéss- mmM -mssäkezik. * ’ 150$®! teák J3zs£| de mivel a pedagógus fizetés alacsony, más munkakörökben helyezkednek ei inkább. El­mondották azt is. hogy az egyetemről kikerült fiákul pe­dagógusok jelentős szaktárgyi ismerettel ég korszerű peda­gógiai. elméleti felkészültség­gel rendelkeznek. Amit kifo­gásolni lehet felkészültségük­ben, az a gyakorlati járatlan­ság. Ez részben érthető. Töbr ben sürgették azonban, hogy a képzőkben, főiskolákon több gyakorlati munkát végeztes­senek a leendő pedagógusok­kal. Szóba került még a fiatal pedagógusok nagyfokú társa­dalmi igénybevétele is. Információcsere a járatlan útról — Miről tárgyaltak a ta­nácskozás másik csoportjá­nak résztvevői? — A pedagógusok tovább­képzése ettől a tanévtől kezd­ve került a megyei művelő­désügyi osztályok irányítása alá — mondja Werner András. — Ez a decentralizálás több problémát vetett fel. Létre kellett hozni a művelődésügyi osztályokon a továbbképzési kabineteket, megszervezni az új továbbképzési formákat, ki­dolgozni azok ütemét, kijelöl­ni az úgynevezett bázis isko­lákat, ahol majd a tovább­képzés lebonyolódik. Mivel mindez új feladat, járt utak­ról nem beszélhetünk. Ezért a továbbképzéssel foglalkozók találkozása nem tapasztalat, hanem csupán információcse­re volt. — Sikerült-e azért né­hány fontosabb következte­tést levonniuk a tanácsko­zás után? Van-e a témának olyan része, amely nem egyezik korábbi elképzelé­seikkel. amelyben változta­tásra van szükség? — Mi. akik a továbbképzés szervezésével, irányításával, megrendezésével foglalkozunk, megértettük, hogy nem szá­míthatunk olyan mértékben a pedagógusképző intézmények előadóira és előadásaira, mint amilyen mértékben számíta­ni szerettünk volna. Meg kel­lett értenünk, hogy a felső­fokú oktatási intézményekben tanító pedagógusok lekötöttsé­gei olyan mérvűek, hogy a továbbképzésből oroszlánrészt nem vállalhatnak. Ebből kö­vetkezik, hogy programunkat úgy kell összeállítani, hogy minő több anyagot jelöljünk ki. amelyik önképzéssel is el­sajátítható* s főként olyan előadásokat tartsunk, amelye­ket helyi előadók is megtart­hatnak. Főiskolai előadókat csak kivételes témák, elsősor­ban a legújabb tudományos kutatások területéről való té­mák megtartására kérhetünk feL Hogy főként helyi elő­adóikra kell támaszkodnunk, ez fokozott gonddal sürgeti az előadók felkészítésének, kikép­zésének kidolgozását. A kétnapos tanácskozás, amint Molnár József és Wer­ner András is elmondotta, ér­tékes tapasztalatokkal gazda­gította a pedagógusképző in­tézmények és a művelődés- ügyi osztályok dolgozóinak résztvevőt is. Jlífiity ÉVA, 1 MILLIÓ FRANK MAGYAR BÉLYEGEKÉRT A hatalmas anyag feldol­gozásának elhúzódása miatt Levay, chicagói bankár gyűj­teményének árverését novem­berben tartják meg Zürich­ben. A gyűjtemény az 1871. évi kő- és réznyomatos ki­adás változatait, párokat, blok­kokat, leveleket, valamint ritka lebélyegzéseket tartal­maz. A teljes anyag kikiál­tási ára 1 millió svájci frank általában a világ legnagyobb magyar gyűjteményének tart­ják. Számos nagy értékű ve­gyes (1867—1871. kiadású bé­lyeggel) bérmentesítésű levél kerül kalapács alá, amelyek között nem ritka a 25 ezer frankra becsült darab. Az ár­verést rendező cég szívesen halasztotta az eredetileg ter­vezett márciusi időpontról őszre az aukciót, mivel biztos­ra veszi, hógy az 1971. évi budapesti bélyeg-világkiállítás közeledtével sokan igyekeznek gyűjteményüket néhány kü­lönlegességgel díszíteni és így az árakat felverik. MI AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS? Ötvenezer különféle bélyeg­ből álló összeállítás 25 ezer forintot ér. Bizonyára e vételi ár miatt hallani lépten-nyo- mon, néha még nem egészen kezdők között is a kérdést: mi az összeállítás, hogyan kell gyűjteni? Az összeállítás olyan világgyűjtemény ahol a fíla- tellstát csak egy cél vezeti, hogy a katalógusban ismer­tetett bélyegekből minél több legyen. Itt mindegy, hogy a példány pecsételt, vagy hasz­nálatlan, sor, vagy egyes da­rab, ritkaság, vagy gyakran előforduló, magyar, vagy kül­földi. Ez a gyűjtési forma kö­zel áll a filatélia első szaka­szához, mindent kell gyűjteni, legfeljebb a bélyegek ára szab határt Eleinte a féleségek száma gyorsan szaporodik le­velekről, barátoktól, innen- onnan összeszedett anyagból. A legfontosabb, hogy csak hi­bátlan példányokat tegyünk el és a bélyegeket országonként katalógussórrendbe' fielyezzük' el, mert, így mindig, tudjuk, mi hiányzik és gyűjtemé­nyünkben 1 nem hemzsegnek majd két,' három példányban . azonos bélyegek. A gyűjter mény fejlesztéséhez célszerű - bel- vagy külföldi cseretársat szerezni:-- Hasznos • tanácsokat kaphatunk, ha felkeressük a Magyar Bélyeggyűjtők Orszá- ’ gos Szövetsége központi he­lyiségében. működő tömegbé- ■ lyeg-szakosztályi, vagy á helyi ' körben szerzünk tapasztalato­Szekszárdi Állami Gaz­daság, Szekszárd bor­kombinát azonnali pésre, belé­gyors­és gépírónőt keres felvételre. Fizetés megegyezés sze­rint. Jelentkezés a gaz­daság személyzeti veze­tőjénél. (100) kat olyan filateBstáktól, akik nagyobb összeállítással ren­delkeznek. ÚJDONSÁGOK A keleti művészetek múze­umából öt szép szobrot, il­letve faragást mutat be a Szovjetunió legújabb sorozata, A bélyegeken Japán, Tibet, Korea, Irán és Turkménia né­pének egy-egy alkotása em­lékeztet az ősi kútárára. Napoleon születésének 200. évfordulójáról számos ország bélyegeken emélkezett meg. Az eddigi kiadások közül leg­szebb Kuba 7 értékű sorozata, amely a havannai Napoleon- múzeum festményeit reprodu­kálva ismerteti a császár éle­tét. Anglia a posta technikai fejlődéséről számol be négy bélyegen (computer, táv­választás, levélirányító gépek, stb.) A Német Szövetségi Köz­társaság és Berlin 4-4 érték­ből álló jótékonysági sorozata 1780—1860 között készült fém játék alakokat kelt életre. E témához kapcsolódva ónból készült jászol, illetve három királyok csoport ábrájú a no­vemberben megjelenő első ot­tani karácsonyi bélyeg. Svájc legújabb sorozata öt híres em­ber arcképével jelent meg, kö­zülük csak Henri Guisan tá­bornokot emeljük ki, aki a. H. világháború idején a csa-í patok parancsnoka volt. Bot­dog ország, amelyik olyan tá­bornokról adhat ki bélyeget, akiknek soha aem kellett har- colniok. MAGYAR FILATELISTA TANULMÁNY NÉMETÜL A Magyar Bélyegek Mono­gráfiája egy részét németül kiadja dr. Rüdiger Wurth, az ismert bécsi filatelista szak­író. A Monográfia részletesen Kostyán Ákos, Kun György, dr. Makkai László és dr. Rend Ferenc kutatásai alapján új adatokkal ismerteti a Magyar- országon 1850—71 között hasz­nált osztrák bélyegeket. E ta­nulmányok felkeltették kül­földi filatelista körök figyel­mét. Az érdeklődés kielégíté­sére készül a fordítás, amely a magyar bélyeggyűjtők meg­állapításait bekapcsolja a fila­telista világ szakismereteinek áramkörébe. SIMON TAMÄS Felvételre keresünk: f SEGÉDÁPOLÓNÖT, betanított munkási állás­ra (mosoda) női .< SEGÉDMUNKÁST. TAKARÍTÓNŐT, KŐMŰVEST, ÉJJELIŐRT, ’ 16—18 év közötti FIATALKORÜT. Kedvezményes étkezéssel, munkaruhával KONYHALÄNYT, szakképzett SZAKÁCSOT. Szállításhoz SEGÉDMUNKÁST. Jelentkezni lehet a kór­ház munkaügyi csoport­jánál minden reggel 9— 12 óráig. (59)

Next

/
Thumbnails
Contents