Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-07 / 232. szám
——in 111 ifim iiT— mir .."rrrmnrmnTtm Á z „Olvasó népért" A z „Olvasó népért” mozgalom ez év tavaszán jutott el oda, hogy a tervezgetés és eszmélkedés után valóban kezd mozgalommá válni. A kezdeti kételkedés, idegenkedés — sőt, nem ritkán ellenséges tiltakozás — helyébe komoly érdeklődés, vállalkozó kedv lépett. Ez nemcsak izgalmas ötletekben nyilatkozik meg, hanem próbát kiállt, már eredményeket felmutató kezdeményezésekben is. A múlt esztendőben, az indulás időszakában a központi állami intézmények, hivatalok és társadalmi testületek csatlakoztak a mozgalomhoz, a maguk feladatkörének megfelelő javaslattal és munkatervvel. Ekkor még nagyon fenyegetett az a veszély, hogy valamiféle olvasó-toborozó kampány lesz csupán a vállalkozásból. Tavasz óta azonban minőségi változás következett be. Városok, megyei és járási székhelyek, sőt, kis falvak is jelentkeztek, s a maguk lehetőségei szerint bekapcsolódtak a közös munkába. Kezdeményezéseik napról napra gyarapít ják a mozgalom életét, örvendetes, hogy ez a munka nem szűkül csak a könyvtárakra: van, ahol a könyvtár, máshol viszont a pártbizottság vagy az iskola, vagy a megyei újság, vagy éppen a helyi szövetkezet a kezdeményező. S ez így egészséges. Ezek a kezdeményezések ma még kis körben hatnak, de zömmel olyan jellegűek, amelyeket közkinccsé érdemes és szükséges tenni, mert a mozgalom országos kibontakozását szolgálja. Jó érzéssel állapíthatjuk meg: máris eljutottunk oda, hogy az országban sok helyen sikerült tevékenységre késztetnünk az emberi leleményt és találékonyságot. Ez a kezdete minden életre való mozgalomnak. A soron következő legfontosabb és legsürgetőbb feladatok éppen ebből a szellemi megpezs- dülésből fakadnak. Döntő, hogy a kezdeményezők ne maradjanak magukra, megfelelő nyilvánosságot és támogatást kapjanak munkájukhoz. Másképp a vállalkozó kedv könnyen megfakul, és a közösségformáló szenvedély ellentétbe csap át, megkeseredést szül. A támogatás egyrészt az „Olvasó népért” mozgalom központi intézményeinek és testületéinek feladata, de legalább ugyanennyire feladata a helyi vezetésnek is. Közvetlenül idekapcsolódik a másik tennivaló az eddig legjobban bevált és a tapasztalatok szerint legtöbbet ígérő módszerek kiválasztása, s kellő hatékonysággal történő propagálása. Fontos, hogy a legjobb kezdeményezések minél előbb és minél szélesebb körben elterjedjenek. Legjobb propaganda a szuggesztiv bemutatás. Közös mederbe kell terelni a vállalkozásokat, s biztosítani, hogy valóban közkinccsé váljanak a termékenyítő gondolatok, bármily kis körben is fogalmazódnak meg — ahogy az „Olvasó népért” mozgalom társadalmi elnökségének felhívása feladattá teszi. Igen sokat adna és megkönnyítené a további munkát, ha azok is megszólalnának, akik már jelentős változásokat indítottak el és számot adnának eredményeikről, módszereikről. Példaként említünk csak néhányat közülük: a mátészalkai járási pártbizottság és könyvtár a szocialista brigádok körében végez érdemes munkát, a nagykátai járási pártbizottság és könyvtár az úttörők számára teremtett sajátos olvasó- szervező lehetőséget. Nagykőrösön a körzeti szövetkezet irodalmi presszója sikeres vállalkozás: máshol a megyei sajtó indított tanulságos sajtóvitát az ifjúság olvasóvá neveléséről: jól működő ifjúsági klubot szervezett ipari tanulókból Karcagon a városi könyvtár, hasonlóan jól működő klub tevékenykedik a mezőtúri könyvtárban is fiatalokból: a somogyvári könyvbarátok évek óta példamutató munkát végeznek. Sorolhatnánk a példákat. Tehát van mivel megismerkednünk, van mit közös érdekké tennünk. A szervező munkát az értő olvasók kisebb- nagyobb csoportjaira lehet építeni. Mindenütt, ahol erre mód van — könyvtárakban, művelődési házakban, iskolákban, a Hazafias Népfront szervezeteiben, könyvesboltok mellett — érdemes létrehozni ezeket a csoportokat, s intézményesen tartani velük a kapcsolatot. Ilyen kis közösségek nélkül elképzelhetetlen, hogy szerteáradjon az olvasás igénye és szeretete; csakis így törhetünk be a még meg nem hódított területekre. Az eddig összegyűlt tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy azok a kezdeményezések voltak a legeredményesebbek, amelyek ilyen kis csoportokra alapozták a munkát. A „hajszálcsöves terjedés”-sel lehet behatolni olyan rétegek életébe, amelyek eddig elzárkóztak az olvasás és a rendszeres művelődés elől. Az értő olvásők csoportjai különböző módon élhetik a maguk közösségi életét. Lehetnek lazább kötődésű olvasókörök, ilyen, vagy olyan elnevezésű klubok, vagy alapszabály szerint munkálkodó közösségek. Mindegyikre van jó és követésre méltó példa. A tennivaló most az, hogy a jó példákat minél több helyen meghonosítsuk, s az egész országot behálózzuk az értő olvasók baráti, csoportjaival. A megújuló könyvbarátbizottságok ebben á szervező tevékenységben találhatják meg legszebb és legfontosabb feladatukat. Ez a munka állandóságot és rendszerességet biztosít működésüknek, kiemeli őket abból a helyzetből, — amely sajnos elég általános —, hogy csupán kampányfeladatok, egy-egy jelesebb rendezvény megszervezését hárítják rájuk. Ide kapcsolódik a könyvbarátbizottságok jövőbeli helyzete és feladatköre. Az már eddig is tisztázódott, hogy az egész mozgalom szervezeti életének sejtjeivé kell válniok; a „hogyan” körül azonban még nagyon sok a tisztázatlanság. Ez jobbára abból adódik, hogy a tapasztalatok nagy hányada elég elkedvetlenítő. Kevés az olyan könyvbarátbizottság, amelynek működése jó példa lehet, s kapaszkodót adhat általános érvényű módszerekhez. Hasznos lenne minél több eredményesen dolgozó könyvbarát- bizottság életével megismerkedni. Most készül e bizottságok új működési szabályzata, tehát minden észrevételre, javaslatra nagy szükség van. Az ízlésformálás az „Olvasó népért” mozgalom legfontosabb célkitűzése. Miként a kezdet kezdetétől hangsúlyoztuk, nem egyszerű olvasó- toborozásáról van szó, hanem a „kiművelt emberfők” gyarapításáról. Komoly alapozó munkára van szükség, hogy a gyakori és gyakran kártékony rögtönzéseket elkerüljük. Hiába alakulnak majd ki jól működő szervezeti formák, ha ezek munkájából a kellő elvi következetesség és megalapozottság hiányzik. Azzal a reménnyel bocsátjuk vitára ezt a rövid összegezést, hogy kellő visszhangot kap majd, és sok új gondolat megfogalmazására késztet. Célunk nem az volt, hogy átfogó és teljes képet adjunk az „Olvasó népért” mozgalom mai helyzetéről, hanem az, hogy a legfontosabbnak tartott feladatokra irányítsuk a figyelmet, s ezek megoldásához minél több javaslatot, ötletet, kritikai észrevételt, tapasztalatot gyűjtsünk össze. Ez az eszmecsere nemcsak az „Olvasó népért” mozgalom számára hasznos és fontos; az egész népművelő munkának szüksége van rá. FÁBIÁN ZOLTÁN, az „Olvasó népért” mozgalom koordinációs bizottságának titkára Veszélyforrások A mezőgazdasági ben a balesetekről, azok körülményeiről, a MEDOSZ jóvoltából mindent t idunk Évek óta gondos, összehasonlító és figyelmeztető statisztikák készülnek még arról is, hogy mely munkahelyen milyen a balesetek gyakorisága. Egy legfrisseb jelentés például közli; tavaly esés következtében 31, állatok hajtása, terelése, rakodása etetése következtében szintén 31, rakodás közben 25 esetben fordult elő 3 napon túl gyógyuló sérülés. Fő veszély'orrásnak tekinthető még az erőgép, a munkagép, a kéziszerszám, sőt a fogatolt jármű is. A balesetek okairól, körülményeiről tehát mindent tudunk, de javulás sajnos nincs. 1968-ban az első félévben az állami gazdaságokban, a Tamási Erdőgazdaságban, a növényvédő állomáson, az AGROKER Vállalatnál, a Vetőmagtermeltető Vállalatnál, az Állattenyésztési Felügyelőségen, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál, összesen 151 balesetet jegyeztek fel, s ennek következtében a kiesett munkanapok száma: 2966. Az idén, 1969-ben az év hasonló időszakában a balesetek következtében kiesett munkanapok száma 3346. Nincs javulás, nincs csökkenés. A Tolna megyei Népújság beszámolt arról, a tragikus kimenetelű halálosvégű szerencsétlenségről, ami a Szekszárdi Állami Gazdaságban történt és két embert sújtott. Az egyik 15 évet élt, a másik 44-et. A helyzet ro'" •’•«hodása azért is meglepő, mert a MEDOSZ munkatársai a közelmúltban újból megvizsgálták a mezőgazdasági dolgozók helyzetét, a baleset elleni védelem szempontjából és megállapították, az üzemek sokat tesznek a javulás érdekében. A gazdaságirányítás új rendszerében a dolgozók élet- és testi épsége, valamint egészségének megóvása érdekében jelentős változások, új körülmények következték be. A központi rendelkezések ugyanis az előző évekhez képest nagyobb lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy valamennyi gazdaság, vállalat, intézmény megfelelően biztosítsa az egészséges, biztonságos munkakörülményeket. Tavaly óta valamennyi termeléssel foglalkozó mezőgazdasági üzem elkészíti a vállalati munkavédelmi szabályzatot, s ennek függelékeit. Ma már az ezer főt foglalkoztató üzemek mindegyike függetlenített biztonsági megbízottat foglalkoztat a munkavédelmi és az egészségügyi tennivalók ellátására. A balesetek megelőzése érdekében az elmúlt hónapokban összesen 3632 műszaki, fizikai és adminisztratív dolgozó tett eredményes vizsgát munkavédelemből. Negyven üzemi munkavédelmi felügyelő és biztonsági megbízott a MEDOSZ közreműködésével kétnapos megyei oktatáson vett részt. Jelenleg nyolc munkavédelmi felügyelő Pécsett, egyhónapos tanfolyamon sajátítja el a legszükségesebb tennivalókat. Ha a balesetek számát nézik, s ha a növekedést látjuk, akkor szinte hihetetlen, hogy napjainkban 1200 munkavédelmi őr és 500 munka- védelmi, egészségügyi aktíva tevékenykedik az üzemekben. A gazdaságvezetők, a szak- szervezeti bizottságokkal egyetértésben, jelentős pénz- öszegeket helyeznek kilátásba céljutalomként, annak érdekében, hogy a munkavégzés balesetmentes legyen. Ugyanakkor helyenként a felelősség megállapítása után a vétkeseket a nyereségrészesedés 20 százalékos csökkentésével sújtják (1968-ban az állami gazdaságokban 65 személyt vontak felelősségre a munkavédelmi szabályok megsértése miatt.) Az adminisztratív intézkedések tehát sokrétűek, de a jelek szerint nem elég hatásosak. A dolgozó ember élete, egészsége nagyon drága, megfizethetetlen. Mit lehet még tenni? Hogyan csökkent- hetnénk ezt a szinte már katasztrofális méretű balesetso - rozatot. Ez a kérdés ma még megválaszolatlan. A MEDOSZ úgy véli, a halálos, vagy a súlyos baleseteket több esetben a rossz útviszonyok okozzák. Továbbá úgy véli, a baleseti statisztika alakulása elsősorban azért kedvezőtlen, mert a gazdasági - vezetők többsége a „termelni minden áron” elvet tartja szem előtt. Ez a feltételezés valószínűleg nem állja meg mindenben a helyét. Sokkal valószínűbb; a balesetek nagy számát az okozza, hogy ma még nem találtuk meg a módját, a hatásos eszközét az egyéni felelősség kívánatos felélesztésének, tudatosításának. Gondos statisztikák készülnek, de javulás nincs üzemek A Budapesti Kőolajipari Gépgyár azonnal feSvesz központi telephelyére esztergályos, marós, lakatos, lemezlakatos, ív-lánghegesztő, kompresszorkezelő és villanyszerelő szakmunkásokat, továbbá raktári kiadókat és férfi segédmunkásokat. A központi telephelyen 44 órás a munkahét, minden második szombat szabad. Külszolgálatos munkakörbe műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre: Kar- doskútra, Algyőre, Százhalombattára és Szőnybe felyeszünk csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő és villanyszerelő szakmunkásokat, továbbá férfi segédmunkásokat. Vidéki munkahelyeinken is 44 órás a munkahét, minden szombat szabad. Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgoznak. Ingyenes munkásszá llás és olcsó üzemi étkezés van. Bér: megegyezés szerint. A béren kívül még 500 forint külszolgálati átalányt, az alföldi munkahelyeken pedig még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel esetén megtérítjük az útiköltséget, ezt azonban azoktól, akik a próbaidő alatt kilépnek, visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzést szervezünk. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest, XVIII., Gyömrői út 79—83., illetve a vidéki munkahelyek vezetőinél. (20)
