Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
Szemelvények FÓKUSZ külföldi iimiiiiiiiiiiiiiiiiiin újságokból :A forradalmi művészétét a lenini pártosság vezérli • ' A dekadens irodalom képviselői, és a polgári szabadságjogok védelmezői, a magukat Ubermenschek- nek tartó, anarchizmusra hajlamos, Lenin szavaival élve, ..hisztérikus értelmiségiek’- szóban és írásban ma is elátkozzák, s mindenféleképpen kiforgatják a forradalmi művészet kiáltványát, Lenin ,,Pártszervezel; és pártirodalom" című cikkét. Akik ma, a két ideológia heves harcának viszonyai között megpróbálnak ..hidat verni" a szocialista és a kapitalista világ közé. hogy ..erodálják" társadalmunk eszmei pilléreit, azok tökéletesen tisztában vannak a marxista elmélet e klasszikus . művének hatásával, forradalmi töltésének erejével. Az itt megfogalmazott és Lenin más müveiben továbbfejlesztett kommunista pártosság elve ölt testet az SZKP művészeti irányítási gyakorlatában, s hathatós eszköze annak a harcnak, amely a társadalom átalakításáért folyik, hathatós eszközül szolgál ahhoz, hogy művészeti értelmiségünket a szocializmus odaadó szolgálatának talaján egyesítsük. A szovjet művészet és egész ideológiánk pártossága biztos fegyver a világreakció ideológiai kártevése* ellen, amelynek célja az. hogy belülről felbomlasszák a szovjet társadalmat, megbontsák sziklaszilárd egységét. A pártosság egyben fontos tényezője az egyetemes művészetet gazdagító esztétikai értékek létrehozásának. A polgári propagandisták és művészeti teoretikusok és revizionista cinkosaik mindenáron le akarják téríteni a szocialista művészet egyes mestereit a kommunista pártosság álláspontjáról, s igyekeznek rábírni őket, hogy adják fel a társadalmi jelenségek megközelítésének pontos osztály-proletár-kritériumait. A művészet ..dezideológizálásáról" beszélnek, valójában pedig az a céljuk, hogy a művészetet a polgári ideológia vágányára tereljék. \ (Pravda) Szombati vezércikkében a The New York Times kirohanást intézett a TWA Boeing gépének arab kommandók által, meghatározott feltételekkel, történt birtokba vétele ellen. ..A TWA -repülőgépnek arab gerillák által történt elrablása — írta a lap — olyan túlkapás, amelyet csak egy utas elrablása múl felül, akit .Palesztinái bíróság’ elé akarnak állítani ... A foglyul ejtett személy állampolgárságát az adott esetben nem közölték, minthogy azonban azzal vádolják, hogy Palesztinái atrocitásokért felelős, nem nehéz kitalálni." A géprablás természetesen elítélendő. De egy egész országnak lakosáltöl való elrablása, ahogyan Palesztinát a cionista meggyőződésű zsidók a palesztínai néptől elrabolták, minden bizonnyal még inkább elítélendő, mint egy repülőgép elrablása. így a The New York Times eléggé torz képet rajzol, amikor felháborodik a repülőgép birtokba vételén, miközben hallgat egy ország elrablásáról. Ugyanez mondható az utasra vonatkozó megjegyzéséről. Eddig még senkit sem állítottak palesztínai bíróság elé palesztínaiak ellen elkövetett atrocitásokért. De ha ez valóban megtörténnék, vajon precedens nélküli lenne-e egy ilyen aktus? Hiszen ismeretes a náci háborús bűnösök nürnbergi pere, és közismert, hogy a náci bűnökhöz hasonló bűntetteket követtek el a palesztínaiak ellen olyan cionisták, akik továbbra is szabadlábon vannak. A Der Jasszin-i tömeggyilkos, Menachen Begin, az izraeli kabinet tárcanélküli minisztere, egyike az vlyen bűnözőknek, akik ellen még nem emeltek vádat. Talán az a gondolat ingerelte fel a lapot hogy az izraeli bűnözőt, ha elfogták, egy amerikai repülőgép fedélzetén fogták el, és az elfogás ténye az amerikai szuverenitás megsértése lenne? Ebben az esetben a The New York Times ismét megfeledkezik a precedensekről. Maga Izrael statuált erre példát, amikor titkosszolgálata elrabolta Argentínából Adolf Eichmannt,' és titokban Izraelbe szállította, teljesen figyelmen kívül hagyva az argentínai törvényeket és szuverenitást, majd bíróság elé állította, és miután az izraeli törvénykódexbe külön e célból bevezette a halálbüntetést, Eichmannt kivégeztette. Továbbá, ahogy a legutóbbi dél-vietnami ..Green Beret ügyben" kiderült, az Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatalának (CIA) általános gyakorlata, hogy elfog bármilyen dél-vietnami polgári személyt, aki nem tetszik neki, és meggyilkolja. Senki még csak fel sem tételezi, hogy a CIA háborús bűnösöket üldözne. (The Egyptian Gazette)- - . V Maoista1 határproyokációk módszerei Közismertek azoknak a fegyveres provokációknak a körülményei, amelyeket a kínai hatóságok a szovjet-kínai határon ebben az évben hajtottak végre. Március 2-án és 15-én Damanszkij-sziget körzetében behatoltak szovjet területre, és hitszegő fegyveres támadást intéztek július 20-án az Usszuri folyón levő Kirkinszkij szovjet sziget ellen; július 8-án banditatámadást intéztek a szovjet folyami hajózás dolgozói ellen az Amur fplyón (Goldinszkij-sziget) ; májusban, júniusban és augusztusban a Taszta-folyó körzetében és a szempialatyinszki terület Zsalanaskol nevű településének körzetében behatoltak szovjet területre és incidenseket provokáltak stb. A határrendnek kínai részről térténő provokatív megsértései, kínai katonák és más személyek szovjet területre való behatolásai, akiket erre a célra különlegesen felkészítettek, valójában mindennapi jelenséggé váltak. Csupán ez év júniusától augusztus közepéig a Szovjetunió állami határai szándékos megsértésének és fegyveres incidensek provokálásának — amelyekben összesen több mint 2,5 ezer kínai állampolgár vett részt — 488 esete fordult elő. Pekingben, elindítva a hazugság és a rágalom áradatát, meghamisítva a tényeket, mindent elkövetnek abban az igyekezetükben, hogy a kínai kormányról elhárítsák a felelősséget a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti viszony kiéleződéséért. Hasztalan próbálkozás. A maoista provokátorok már kellően leleplezték magukat, amikor abszurd területi követeléseket jelentettek be szovjet földekre, és háborúval fenyegették a Szovjetuniót expanzionista terveik megvalósítása végett. ! Ami pedig azt illeti, hogy konkrétan hogyan tervezik és valósítják meg a kínai hatóságok a fegyveres provokációkat a szovjet—kínai határon, arról megcáfolhatatlanul tanúskodnak azok a dokumentumanyagok, amelyeket határőreink akkor zsákmányoltak, amikor a kínai határsértőket a Szovjetunió területéről kiebrudalták. (TASZSZ) Szakadások Brazília katonai diktatúrájában | ■ - ■ ■ Egycsapásra az egész világ figyelmét Brazíliára irányította a Rio de Janeiro-i amerikai nagykövet szenzációs megsZöktetése. E bátor tettükkel a forradalmárok kikényszerítették áz uralmon levő katonai juntától tizenöt politikai fogoly szabadon bocsátását. Ez a dél-amerikai állam több mint 80 millió lakosával a példátlan tömegnyomortól gyötört fejletlen szubkontinens központja. Néhány nappal korábban a világ alig vett tudomást arról, hogy Brazíliában „államcsínyt hajtottak végre az államcsínyben", amelynek jelentősége nem vált eléggé világossá, de mindenesetre pontosan megmutatta, mennyire válságos a brazíliai helyzet. Katonatisztek megfosztották hatalmától Costa e Silva tábornokot, az állam elnökét azzal az ürüggyel, hogy szívbajos, és az egész hatalmat a maguk kezében összpontosító „juntát" képeztek. Mindenesetre feltűnt, hogy megszegték az alkotmány előírásait, amelyek szerint az elnök akadályoztatása esetén az al- elnök lép a helyére. Sajtókommentárokból azonban kitűnt, hogy Costa e Silva arra gondolt, hogy ismét megnyitja a tavaly decemberben annak engedetlenségére hivatkozva feloszlatott nemzeti kongresszust. Állítólag emiatt hajtották végre a szélsőséges katonai körök képviselői az államcsínyt. . . A továbbiakban brazíliai forrásból származó helyzetjelentést közlünk Brazíliáról. A cikket néhány nappal az államcsíny és az amerikai nagykövet látványos megszöktetése előtt írták, mégis megvilágítja ezeknek az eseményeknek a hátterét. Kétségtelen, hogy a „gorilláknak" 1964. április 1-én végrehajtott államcsínye Brazíliában a társadalom uralkodó köreinek viszonylag széles bázisára támaszkodott. E körök ugyanis elégedetlenek voltak a kormány politikájával. Támogatták az államcsínyt a nagypolgárság, a nagybirtokosok, és a közép- valamint a kispolgárság széles rétegei is. Kevéssel később azonban megkezdődött ennek az alapnak a szétesése, amelyet egyébként is csak az intenzív propaganda tartott össze. A szétesés elsősorban a hatalomra került csoport antinacionalista politikájára vezethető vissza. A diktatúrát a továbbiakban már csak a nagyipari körök és a nagybirtokosok csoportjai támogatták, amelyek teljesen alávetették magukat az amerikai és részben a nyugatnémet tőkének: támogatta továbbá a fegyveres erők ultrareakciós kisebbsége is, amely viszont szoros kapcsolatban állt a Pentagonnal. (Volks stimme) HOLD-ÜGYEK Hány természetes holdja van a Földnek? A fenti kérdésre a legtöbben bizonyára habozás nélkül azt felelnék': csak egy, a jól ismert Holdunk. Ez a válasz azonban helytelen. Minden- égitest körül keringhetnek apróbb-nagy óbb kozmikus törmelékanyagok, meteorikus testek, amelyeknek mozgását éppúgy az égi mechanika törvényei szabják meg, mint a nagy holdakét vagy bolygókét. Azok a kisebb kozmikus testecskék,; amelyek egy- egy nagy égitest, valamely bolygó körül keringenek, szintén holdnak számítanak. Sőt, a nagy holdaknak, a mi Holdunknak is, lehetséges — és bizonyára vanjaak is — ilyen kísérőik. Néhány évvel ezelőtt K. Kordylewsky, a krakkói csillagvizsgáló munkatársa, több esztendős kutatási program végrehajtása után arra a meggyőződésre jutott, hogy a naev Holdon kívül két további. kicsiny, felhőszerűnek tűnő objektum is kering Földünk körül. Ezeket, első ízben 1961. március 6-án sikerült lefényképeznie. Laza meteor- halmazokról var ;z i, amelyek a fényképeken elmosódott, halvány, ködszerű képet mu-, tattak. Földünktől mért középtávolságuk 384 000 kilométer, vagyis pontosan ugyanakkora, mint a nagy Holdé. A Kordylewsky által felfedezett ködszerű kísérők a Holdtól nyugati irányban helyezkednek el, mégpedig ugyancsak 384 000 kilométernyire tőle. E ködszerű kísérők — vagy mint újabban nevezik őket: porholdak —, a Hold és a Föld tehát egy egyenlő oldalú háromszög három csúcspontján , helyezkenek el. Valószínűnek látszik azonban, hogy a szóban forgó két porhold nincs egészen pontosan a háromszög egyik csú 'spont- jában, hanem e csúcspont körül, a naprendszer nagybolygóinak, elsősorban a Vénusznak, a Marsnak és a Jupiternek hatására, közelítőleg kör alakú, kicsiny átmérőjű pályán keringést is végez. Ezeket a Kordylewsky-fé- le porholdakat rendkívül nehéz megfigyelni. Csak olyankor láthatók, illetőleg fény- képezhetők, amikor az égbolt- r nk a Tejút sávjától távollevő részén tartózkodnak, a nagy Hold fénye pedig éppen * igen gyenge (telihold ideje tehát nem alkalmas), — s még ilyenkor is csakis teljesen tiszta légkör esetén van remény megfigyelésükre, igen nagy távcső segítségével. Hosszú ideig kétséges volt. hogy a Holdtól keletre is létezik-e egy vagy több, hasonló porholdrendszer. Nemrégiben azonban sikerült megállapítani, hogy a Holdtól 384 000 kilométernyire, az égitesttől keletre is van egy felhőszerű folt, amely szintén a Föld kísérőjének tekinthető. Ez utóbbit, amely o Kordy. lewsky-féle porholdak párjának tekinthető, amerikai csillagászok fedezték fel. Lagrange, a híres francia matematikus mutatta ki annakidején, hogy amennyiben három égitest egy egyenlő oldalú háromszög három csúcspontján helyezkedik el, s a három test közül a két kisebb tömegűnek a harmadikhoz viszonyított sebessége azonos, akkor stabil egyensúlyi állapot áll elő mindaddig, ameddig egy negyedik külső égitest zavaró hatása meg nem változtatja a hármas rendszer legkisebb tömegű tagjának pályaelemeit. Ezért maradhatnak viszonylag hosszú időn át stabil pályán a Kordylewsky, valamint amerikai kollégái által felfedezett porholdak. Lehetséges, hogy e meteorikus felhőket alkotó kozmikus testek egyike-másika időnként kikerül a rendszerből és véglegesen eltávozik onnan, míg helyébe más meteorikus testek érkeznek a világűrből; szóval a porholdak anyaga lassan cserélődik. Lagrange több olyan pontról is említést tett, amelyben egy kisebb méretű kozmikus test viszonylag stabil helyzetben maradhat, két nagyobb testből álló adott rendszer esetében. így lehetséges, hogy a Földet a Holddal összekötő egyenes mentén is van egy porhold, csakhogy ezt a Földről nézve sohasem láthatjuk, minthogy tőlünk tekintve mindig a holdkorong középső része fölött helyezkedne el, s a háttér teliholdkor túlságosan is fényes. Félholdkor a porhold olyan gyenge fénymennyiséget kap csak a Naptól, hogy emiatt nem láthatjuk, újholdkor viszont a Hold árnyékában van. Másrészt, ha a Földet és a Holdat összekötő egyenest a Holdon túl is meghosszabítjuk, az egyenesnek ezen a szakaszán is van olyan pont, ahol esetleg egy ilyen porhold kialakulhatott. Ezt viszont azért nem láthatjuk, mert a szóban forgó pontot a Hold állandóan eltakarja előlünk. A legújabb távcsöves és fo- tografikus vizsgálatokból arra következtethetünk, hogy az eddig említetteken kívül a Földnek még további, legalább tíz természetes eredetű boldacskája is van. Ezeket John Bagby kaliforniai tudós fedezte fel nemrégiben. A sízóban levő tíz holdacs- ka ugyanazon, vagy egymáséhoz igen hasonló pályán kering bolygónk körül. Átmé- *rőjük általában 30 méter körülire becsülhető. Ezek közül kettőt 1968-ban sikerült távcsővel is felfedezni, pontosan ott, ahol a számítások szerint lenniök kellett. Ha visszafelé követjük azokat a pályákat, amelyek nem esnek egészen pontosan egybe, hanem csak erősen hasonlítanak egymáshoz, k'tűnik, hogy a szóban forgó pályák egyazon pontban metszik egymást. Ezek szerint igen valószínű, hogy a holdacskák egv kisbolygószerű égitest fel robbanásának maradványai, „re- peszdarabjai”. A robbanás a közelmúltban történt, éspedig nem is túlságosan nagy távolságban a Földtől. A számítások arra utalnak, hogy az érdekes kozmikus eseményre 1955. december 18-án került sor. Népújság 12 1969. október 5, x
