Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
Ki a művelt ember? Ä műveltség fogalma alatt szinte minden korban mást értettek. Néhány évtizede Magyarországon például csak a „lateiner” számított műveltnek, vagyis a latinos, zömmel gimnáziumban és az egyetemek bölcsészkarain megszerezhető ismeretek birtokosa. Ma már nyilvánvaló, hogy ez a szemlélet elavult, hiszen nem terjed ki a műszaki és természettudományokra. De ki tud mindezek káprázatos fejlődésével lépést tartani? Hiszen vizsgálatok bizonyítják, hogy egyik-másik egyetemi diploma, megszerzése után hat évvel már csak papírértéket jelent, mert egy-egy szakterület olyannyira fejlődik, hogy avulttá teszi. Egyre nehezebb átfogó meghatározásokat fogalmazni, eldönteni, hogy mi a műveltség, és ki a művelt ember? Az öreg Révai lexikon címszavának szerzője napjainkban bizonyára épp úgy több-kevesebb fenntartással olvasná alábbi definícióját, amiként mi is: ,,A műveltség jelenti vagy azokat a javukat, melyeket a nemzetek történeti életükben, mint maradandó értékűeket megalkottak, főleg az állami és nemzeti élet rendjére vonatkozókat, továbbá az erkölcs, tudomány, művészet, vallás, stb. texgn, vagy jelenti azt a tulajdonságát egyeseknek, vagy nemzeteknek, hogy ezen alkotások iránt fogékonyak, azokat ismerik, elsajátították, esetleg továbbfejleszteni és gyarapítani is képesek”. Távol állván tőlünk a döntés lehetősége és joga, a magyar szellemi élet három jeles képviselőjéhez fordultunk az alábbi kérdéssel: „Az ismert anyagok bővülése egyre inkább áttekinthetetlenné teszi világunkat. A kívánatos az lenne, hogy mindenki — a maga szakterületén kívül — megszerezzen minden olyan ismeretet, mely életét gazdagítja, szépíti. Véleménye szerint mikor közelíti meg valaki az ön által műveltnek ítélt ember fogalmát?" ILLYÉS GÚLA, KÉTSZERES KOSSUTH-DIJAS ÍRÓ: „Beteg vagyok és ráadásul tele halmozva tennivalóval. De kérdésükre oly tömören tudok válaszolni — a kérdés már oly régóta tisztán áll előttem — hogy azt rögtön ide írhatom. Művelt ember az, aki helytállóan s mégis árnyalatoson meg tudja különböztetni a jót a rossztól mind abban, ami elébe kerül. ’ Egy öreg sertésápoló tehól épp úgy lehet művelt, akár egy egyetemi tanár. Baráti kézszorítással mindnyájuknak.’* PÁKOLITZ ISTVÁN, JÓZSEF ATTILA-DÍJAS KÖLTŐ: „Rohanó tempójú korunkban a műveltség kritériuma semmiképpen sem lehet az, amit régebben a polihisztor fogalmán értettek. Egy-egy szakterület egésze részekre specializálódik, s még a részterület átfogó ismerete is egyre nehezebb lesz. A műveltség szerintem nem jelenti azt, hogy az ember mindenhez értsen (nemhogy tudós, de még laikus szinten sem); hanem azt jelenti, hogy a tudomány, a művészet, a technika, az anyagi és szellemik kultúra egészéről olyan átfogó tájékozottsága (tehát nem lexikális tudása!) legyen korunk emberének, amely tájékozottság birtokában kialakíthatja világképét; s ennek segítségével végezheti munkáját, mind a saját, mind a kisebb vagy nagyobb közösség boldogulására.” VERES PÉTER, KOSSUTH-DIJAS ÍRÓ: „A műveltségbe nemcsak a személyes művelődés, hanem a közösség dolgaiban való tájékozódás is beletartozik.” A megkérdezettek természetesen nem döntést, hanem — úgy érezzük, — figyelemre méltó — véleményt mondottak. Befejezésül egy Lenin idézetet: „A proletárműveltségnek ama felhalmozott tudás törvényszerű továbbfejlődésének kell lennie, amelyet az emberiség a tökés-földesúri-hi- vatalnoki társadalom igája alatt szerzett meg.” ORDAS IVAN CSANÁDY JÁNOS: Egy pillanat a Szent Márk téren Mezítláb, mint az indiánok, — rézszín villódzás bőrükön —- a Palazzó szán Markón álltak, mellettük tenger, fényözön; özön-nép, néptenger a téren, hangok, egy magyar hegedű, s a reneszánsz-bizánci oszlopok aranyában a puritán, vöröstéglával borított óratorony; becövekelve kiáltó jelként az időbe, amely munkára sürget! — Kihajt az oszlopcsarnokok öleléséből: vár a tenger, a nagyvilág, India, Afrika, Szicília, a Peloponézosz. Ú-Velence Köztársasága: visszaérzel pár-ezer évet, forró napjára vár a tenger: ketten a felhabzó tömegből mezítláb, mint az indiánok. v — a csípőre hurkolt pulóver, mint ős-asszonyok bőr kötője, lágyan ölelte át a lányt ott. — ök ketten tudták, pillanat csak. míg itt állnak a népözönben fényözön ben a Szent Márk téren, azután, mint akit kilöktek, v talpuk alatt suhan a tenger. jöhet Gibraltár, azután a nyílt Atlanti Óceán; egy farm IlUonisban, egy egyetem New York dzsungelében, egy új város Szibériában, vagy talán Murmanszk, Vlagyivosztok, Leningrad, Moszkva; •— egy pillanat csak, egy pillanat a Szent Márk téren, míg elmozdul a Világ-óra Napra-szerelt Nagymutatója, s karcsú testük aranyat perget a végtelen idő p'v^ba. A szekszárdi múzeum anyagából Bronzkori agyagedények és ékszerek Tolna megyéből Agyagedény Bölcskéről Sióagárdon talált ékszer Bonyhádi agyagedény ______(Foto.: Tóth Iván)
