Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-31 / 253. szám

Kikötőépítés atomenergiával A terv szerint 5, egyenkémí 200 kilotonna erejű H-bombá­val fogják az Ausztrália szá­mára létfontosságú kikötő he­lyé* „kiásni”, s ezzel össze­kötő csatornát létrehozni az Indiai-óceánhoz. A 265 méter mélyre leásott bombákat ez év végén, vagy legkésőbb 1970 tavaszán robbantják. A keletkező 30 méter mély tek- nőból 1500 méter hosszú és 500 méter széles ovális kikö­tőt építenek. Ez alkalmas ar­ra is, hogy ércszállító hajók egészen 150 000 tonnáig rakod­hassanak ottan. Hasonló ki­kötőépítést már régebben ter­veztek Alaszkában, ahol azon­ban az eszkimók tiltakozása miatt lemondtak az atomrob­bantásról. Ha sikerül a víz alatti rob­bantás. akkor nincs szükség sofc ezer munkaerő és gép éve­kig tartó munkájára a ha­sonló nagyságú építkezések­nél. amivel lényeges olcsóbbo­dás is elérhető az építésnél. s egyszerűen agyonlő egy má­sik embert. Hiszen ez a német is láthatóan ember volt, testes, kicsit pocakos, 40 éves. a sok gyalogolás mellett is maradt rajta égy kis kappanháj. Az arcán sem volt semmi gonosz­ság. vagy vadság, inkább csak valami oda nem figyelő fá­tyolos szórakozottság. De éppen ez a teljes való­színűtlenség mutatta, hogy mindjárt meg fog történni a gyilkosság: az abszurditás tö­kéletes összhangban volt a helyzettel. Az élet látszólag változatlan keretei alattomhan iszonyú tartalommal töltődtek. Mindenki érezte ezt abban a paralizált mozdulatlanságban; amely végtelenné tágította a másodperceket s amely már várta a puskalövés csattaná- sá-t, a kibuggyanó forró vért. Ekkor azonban odalépett ver­gődő társaihoz egy másik fo­goly. lehajolt hozzá, átkarolta. zalt-arcát. s az orra alá dugta sovány csupacsont öklét. Fial volt az a tekintet, szik­la az az ököl, melyen nem lehetett áttörni, erő, melyet sem érteni, sem megmagyaráz­ni nem tudott volna senki, de megejteni mindenki. A német vállára lökte pus­káját. s morogva elment Sí­polt a HÉV, csattogva közele- .dett a szerelvény, föloldotta a bénaságot Az emberek elszé- ledtek, Már elhagyták Dunaharasz- tit, megszedett őszi termőföl-,, dek között rohant velük a vo­nat. amikor Laci töprengve mondta maga elé: tuditunfe volna másképpel... És ebben tulajdonképpen ben­ne van egész Magyarország... És vajon nincs-e egy olyan pillanat az életben, legalább egyetlen egy. amikor az em­bernek mindent vállalva, az életét is mérlegre dobva, cse­lekednie kell. habozás nélkül, gondolkodás nélkül, meapt ké­sőbb nem lesz képes önmaga szemébe nézni, s vajon nem éppen ez a pillanat volt az? ... Laci nem felelt, kibámult az ablakon. (Folytatjuk.) Ausztrália észak-nyugati partjánál, Kap Keraudren kö­reiében amerikai és ausztráliai atomszakemibereik megkezdték egy kikötő építésének az elő­munkálatait, amely — a vilá­gon első ízben — atomrobban­tással történik. Ugyancsak ez lesz az első víz alatti termo­nukleáris atomrobbantás. Ausztráliai szakemberek véle­ménye szerint az atom békés felhasználása nagy jelentősé­gű Ausztrália jövendő fejlő­désében, A kikötő céljaira kiválasz­tott terület Port Hedlandtól 120 kilométernyire fekszik észak-keletre és jellemző az ausztráliai kontinens északi partvidékére, ahol a tenger olyan sekély, hogy a hajók meg sem közelíthetik a szá­razföldet Ezért nem lehetett feltárni azokat a hatalmas vasérctelepeket sem; amelyek egy amerikai vállalat tulaj­donában vannak. — Honnan vodt bennük ez az erő? — Es bennünk a mozdulat­lanság, a tehetetlenség? ... —■ kérdezte visszafojtott indu­lattal Jenő. — így kellett vi­selkednünk, de mi nem is mére, Szekszárdra, a Mártírok tere 11—13 alá. A helyes megfejtéseket legkésőbb no­vember 4-ig kell a megadott címre eljuttat­ni. Lapunk november 5-1 számában közöl­jük olvasóinkkal a helyes megfejtéseket. Az értékelésről és a sorsolásról pedig a novem­ber 7-1 számban olvashatnak az érdeklődők. 27. nap; 1. Ki az a művész, aki az új Nemzeti Színház mozaikját készítette? 2. Mi a művészetben az eszmény pont? A rejtvénysorozat végére értünk. A meg­fejtéseket együtt kell beküldeni a Tolna me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának ct­Nem is lehetett ezt hinni az enyhe őszi délután csörgő méz­fényében, Budapest határában, a népes, forgalmas külváros­ban, az emberek szeme előtt, hogy valaki leveszi a puskáját felemelte. A német is odaért, kezében a puskával, de már lábonállót talált. Puskatusát emelte rá, talán hogy újra földre verje, de emez, a segítő, ráfordította fekete-szürke ba­I 27x2 1 Ki mit tud a képzőművészetről? A helyes megfejtés 2 pont >TTT?TTTTTTTTTTTyTTTTTTTTT7TTTTTTTTT7?TTTTTTTT?TTTTTTin fTfTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTVyTWTTTTVTTtTTTTfTTfTTTVTTfTTTTTT? ► ► ► ► I ► r­► ► ► l ► ► *■ ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► > ► ► ► Sxcunrt JUlclftf ' HMMTFIA Az ellenség várható nagy aktivitása az ame­rikai elhárítás számára több volt, mint elég. 1942, februárjában New York közelében a Manhattan-i dokkok előtt kigyulladt a Norman­die francia luxusgőzös és a Hudson folyón a hajó merülési vonaláig leégett. A hajónak menet­századokat kellett volna az afrikai frontra szállítania. Charles Redcliffe-nek, az amerikai haditengerészet titkosszolgálata parancsnokának, nem lehetett kétsége a vizsgálat lefolyása után, hogy a Normaridie-t elpusztító tűzvész szabotázs­akció eredménye volt. FELEJTSD EL, AMIT LATTAL 1942. június 14-én az amerikai parti őrség John Cullen nevű 21 éves őrvezetője New York mellett, Long Islandon, röviddel éjfél előtt a tengerparton négy emberbe botlott, akik éppen egy kis csónakot vontattak a partra. Halászok voltak, akik a ködben eltévedtek, de amikor Cullen felszólította őket, hogy a parti őrség ál­lomására kövessék, az egyik „halász” dühösen megragadta Cullen karját és a fülébe sziszegte: „Idefigyelj, öcsém! Van apád, meg anyád? És viszont akarod látni őket? Akkor felejtsd el, amit láttál, értetted?!” Hogy szavainak nagyobb nyomatéket adjon, a katona kezébe egy csomag bankjegyet nyomott. Cullen ezuján lélekszakad­vá rohant vissza állomáshelyére erősítésért. Ugyanis — fegyvertelen volt. De mire társaival visszatért a „halászoknak” nyoma veszett. A halászok, akikkel az őrvezető találkozott, gondosan kitervelt és Berlinből irányított ak­ció résztvevői voltak, akiket a Wermacht vezér­kara mellett működő kémelhárító hivatal kép­zett ki és „Pastorius” vállalkozás fedőnév alatt küldött át tengeralattjárón Amerikába. A cso­portot Walter Kappe kémelhárító főhadnagy ve­zette, aki tizenkét évig a nácipárt külföldi szer­vezetének megbízásából Chicagóban és New Yorkban tevékenykedett és aki a Pearl Har­bour elleni japán támadás híre után — még a német hadüzenet előtt — nyomban visszatért Berlinbe és felajánlotta a náci érzelmű amerikai németek beszervezését. 1942. április 10-én egy kis birtokon, Berlin közelében gyűjtötték össze a vállalkozás részt­vevőit és kéthónapos különleges kiképzést kap­tak gyújtogatásból, olajvezetékek felrobbantá­sából, titkos hírközlésből, egészen addig — hogy homokos papír és cukor felhasználásával ho­gyan lehet a járműveket üzemképtelenné tenni. A kiképzéshez tartozott a kézigránátdobás és a judo. 1942. május 26-án a szabotőrcsoportot a francia tengerparton lévő Lórién közelében fel­épített tengeralattjáró-bázisra szállították. Itt két részletben az U—201-es és az U—202-es ten­geralattjárók fedélzetén, megfelelő mennyiségű pénzzel Amerikába indultak. A csoport ötven­ezer dollár hamisított bankjegyet vitt magával és június 14-én elsőnek az U—201-es meg is ér­kezett Long Island partjaihoz. Cullen bejelentésére riadóztatták a parti őr­séget, mire azonban a riadólánc lezárta a ten­germelléket. a négy „halász” a hajnali vonattal már New York felé robogott. Itt ketté váltak és különböző szállodákban, hamis papírokkal, szobát béreltek. Az U—202-es még útban volt Florida felé, amikor az ügynökök közül ket­tőt a Szövetségi Nyomozó Iroda már leleplezett. Vesztüket nemcsak a vállalkozás teljesen dilet­táns előkészítése okozta — ugyanis a magukkal vitt dollárok már rég a forgalomból kivont bankjegyek voltak — hanem sokkal inkább az, hogy a Cullen-nel történt incidens után el­vesztették a fejüket. Egyikük, — a csoport ve­zetője — New Yorkba érkezésük után a re­mélt kegyelemért nyomban felhívta az FBI köz­pontot és az ügyeletes tisztviselő legnagyobb megrökönyödésére bejelentette: „Ma hajnalban egy német tengeralattjáróval érkeztem és fon­tos információim vannak főnöke, Edgar Hoover számára. A hét folyamán Washingtonba uta­zom, hogy személyesen tájékoztassam”. A tisztviselő azt hitte: egy őrült tréfájáról van szó és dühösen lecsapta a kagylót. Az ese­tet azonban mégis, rutinszerűen, beírta a szol­gálati naplóba. Nem sokkal később az FBI iro­dájába befutott a parti őrség jelentése a haj­nali Long Island-i esetről. Az USA-hatóságok csak ezután rendelték el az általános riadót. Négy nappal később az FBI washingtoni köz­pontját felhívta valaki és bejelentette: „Mint azt már New York-i ügynökségükkel tudattam, megérkeztem, és a Mayflower szállóban várom az önök tisztviselőjét”. Mindez egy nappal az előtt történt, hogy a terv szerint június 17-én a második szabotőrcsoport a floridai Ponte Vedra Beach közelében elérte volna az amerikai partokat. Megérkezésük után két nappal az ame­rikai elhárítás a Pastorius-vállalkozásnak már mind a nyolc ügynökét őrizetbe vette. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ 3 5 < ■* 4 3 2 < 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents