Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

Gépesítés saját erőből Kézi munka helyett — mindent géppel Rendkívül figyelemre méltó dolgok történnek mbntanában a Fatelítő Vállalat dombóvári üze­mében. Egyre több speciális gépet állítanak munkába, mind kevesebbszer kell tanácskozni amiatt, hogy a folyamatos ter­meléshez hogyan biztosítsák a munkaerőt. llj szervezetben 1968. január 1-től a dombó­vári üzem, központjával egye­temben, kilépett a MÁV köte­lékéből, közvetlen a KPM fel­ügyelete alá tartozik. Ez az időpont az, melyet a vállalat történetében különösképpen megjegyeznek, kiváltképpen sokáig emlékeznek rá Dombó­váron. Másfél év óta nagyobb lehetőség van az önálló elkép­zelés érvényesítésére, észre­vehetően megnőtt a központ­ban is a kezdeményező kedv, s itt a termelőüzemben ennek egyre több kézzelfogható bizo­nyítéka van. Sokan azt várták, — nem tudni, mi indította el ezt a gondolatot —, hogy a cég tel­jesen új profillal kezdi az ön­álló, vállalatszerű gazdálko­dást. Megmaradt azonban a leglényegesebb munka tovább­ra is: ellátni a MÁV-ot, a KPM vállalatait megfelelő mennyiségű, minőségű telített talpfával, oszloppal, betét- tuskóval... Az új termékek bevezetése, illetve a korábban, kis mennyiségben gyártott áruk tömeges termelésére való áttérés, már a másfél évi ön­állóság révén teljesedett 'ki. Tízezer rakodólap — célgépekkel Az új, s leglényegesebb ter­mék a rakodólap. Ennek gyár­tását szinte egyik napról a másikra kapta meg a cég, s a próbagyártás olyan sikeres volt, ami után a MÁV egyből tízezres tételt rendelt. A ra­kodólapgyártáshoz külön üzem­részt szerveztek, s gépeket, szerkezeteket kellett készíteni, mert kevés Dombóvárott a munkás. Egyre többen távoz­tak az üzemből, könnyebb fi­zikai munkát keresve. Mert. a fával dolgozni, a veszélyes gépek mellett egész nap te­vékenykedni nem könnyű. — A hiányzó munkaerőt ed­dig is, meg a jövőben is csak a gépesítés fokozásával tudjuk pótolni — mondja az üzem­vezető. A nagyfokú gépesítés révén sikerül aztán az egyes termé­keknél csökkenteni a ráfordí­tási időt. A rakodólapgyártás kezdetén még 1,6 órát fordítot­tak egy lap előállítására, ma egy óra alatt elkészül egy lap. S ami még külön figyelemre méltó: a munkások keresete a gépesítés révén nem csökkent, ugyanakkor könnyebben dol­goznak, mint egy évvel ez­előtt. Uj tevékenység a cégnél a rakodólap javítása. A MÁV az összes rakodólapját itt ja­víttatja, természetesen a mun­kaerőhiány miatt itt is gépesí­teni kellett. Ennek révén 1,2 óráról 1 órára csökkent az egy rakodólap javítására fordított idő. DÓKA-tábla Egy újítás révén a MÁV- nál, és már egyre több KPM- en kívüli cégnél is, nagy mennyiségben használják a DÓKA-féle zsaluzótáblákat. Ez a meglehetősen munkaigényes táblagyártás nagy gondot je­lentett az üzemben. E könnyű fizikai munkára sem volt vál­lalkozó, viszont a táblákból egyre többet lehett volna el­adni, s ugyanakkor „jó pénz” is van ebben a munkában. A műszaki osztály, a TMK- szakemberekkel együttműköd­ve, teljesen „gépre vitte” a táblagyártást. Most alig tu­catnyi munkásnő dolgozik a DÖKA-lapgyártó üzemrészben. Az önállóság másfél évének legjelentősebb tette azonban az a nagy átszervezés volt, me­lyet a parkettaüzemben figyel­Tej>számok A tej élet, erő, egészség — és még mindaz. amit bárki hozzáfűzhet, aki szereti a jelmondatszeru meg­határozásokat. Tény ezzel szemben, hogy a hazai tej- fogyasztás (ideértvén a tejből nyert összes egyéb ter­mékeket is), még messze a világszínvonal élén járó országokban kimutatott egy főre jutó adatok alatt van. Sőt, a lapunk vasárnapi számában elírás folytán meg­jelent száznegyvenhat literes szám alatt is. Ettől füg­getlenül megyénk „tej-szempontból" az ország leg­jobban kiegyensúlyozott területei közé tartozik, első­sorban nem fogyasztási, hanem termelési vonatkozás­ban. Ezt tükrözik a Tolna megyei Tejipari Vállalat termelési adatai is. melyek nem csekély részben a húszéves vállalat bővült műszaki gárdájának köszön­hetők. A megyei tejiparban ma hét mérnök, ugyan­ennyi felsőfokú technikus, ötvenhat középfokú techni­kumi képzettségű szakember dolgozik a harmincöt érettségizett munkavállaló mellett. Az ötvenöt szak­munkás majdnem fele, huszonöt személy, tejipari szak- képesítést szerzett. Az év első kilenc hónapjában a vállalat több mint százötvenhárom millió forint ér­tékben termelt, és a múlt év hasonló időszakához vi­szonyítottan hatmillió forintnyi összeggel többet érté­kesített. A tejszín termelése 205, a vajé majdnem 110 százalékkal emelkedett. Valamennyi termelt áru minő­sége megfelelt a szabványoknak, sőt a sajté az országos átlag felett volt, lévén 80—90 százalékban export mi­nőségű. Az idén kilenc hónap alatt ötvenkét tonnával több áru ment exportra, mint a tavalyi év első három­negyedében. Mindez közrejátszik abban, hogy az egész évre tervezett hatmillió-kétszázezer forintos tiszta eredményt már majdnem teljes egészében elérték, an­nak ellenére hogy a felvásárlás — részben a kiesett tehénállomány miatt is — csökkent valamelyest. hetünk meg. Az átszervezés, egy emelővillás targonca vá­sárlása és betonozott tároló­hely építése eredményeként itt csak a szállításnál nem kevesebb, mint hat személyt tudnak nélkülözni. A parketta­üzemben a negyedik negyed­évben munkába állítják a leg­újabb típusú lengyel gépet Ennek révén azonos létszám­mal, mint a régi gépeken, a termelést a jelenleginek két­szeresére tudják növelni. Vagonkirakó daru A munkaerőhiány leküzdé­sére a legnagyobb beruházás azonban még hátra van. A va­gonkirakást kívánják a hetve­nes évek elején teljesen gépe­síteni. Ugyanis a fával rakott vagonok kirakása igen nagy erőt kíván, kevés férfi bírja éveken keresztül a mázsás osz­lop-, rönk-, meg talpfakirakó munkát. A jövő évben vásá­rol a cég egy fatér-kirakó da­rut, másfél millió forintért. A következő évben újabb vagon­kirakó gépeket állítanak mun­kába. A dombóvári üzemben vizs­gálták a munkaerő várható alakulását. Arra a következte­tésre jutottak, hogy a lehető legtöbb saját erőt és hitelt kell a különféle munkafolyamatok gépesítésére fordítani, mert a következő években Dombóvá­rott hiány lesz férfi és női se­gédmunkásokból. A pillanat­nyi helyzet is egyébként ezt bizonyítja.- Pj ­Készül az ország legnagyobb lakóépülete mm A 43. sz. Állami Építőipari Vállalat óbudai lakótelepi építkezésén szerelik az ország legnagyobb lakóházát, melyben 472 lakás lesz. Az építők a monumentális épü­letet az év végén adják át. (MTI foto — Sarkady János felvétele.) Társashás Tolnán Az Országos Takarékpénztár kétemeletes társasházat ter­vez Tolna központjába. A földszinten kap helyet azjOTP községi kirendeltsége, a mel­lette lévő — nyolcvannégy négyzetméter alapterületű — helyiségben pedig a helyi ÁFÉSZ tervez megnyitni egy tartós fogyaisztási cikk szak­üzletet. Az új létesítmény a tervek szerint 1971. második felére készül el. Uj áruházak, érdekes tapasztalatok JA megye falvai az fmsz­eK jóvoitaool korszerű áruhá­zakkal gazdagodtak ez évben. Uj árunáz nyílott Pakson, Bonybádon. Hogy es zen, Duna- f öld váron, és nyílik néhány nap múlva Tamásiban. Az áruházak megnyitása óta eltelt hónapok nagyon érdekes, fi­gyelemre méltó tapasztalatokat hoztak. A leglényegesebb az, amit Horváth János, a MÉSZÖV elnökhelyettese mondott: „Valamennyi áruház beváltotta a hozzá fűzött re­ményeket, helyesnek bizonyult, hogy nagy erőfeszítések árán is megvalósítottuk őket.” Mindegyik áruház külön- külön is cáfolata egy régebbi kereskedeiemszervezósi nézet­nek. Körülbelül egy évtized­del ezelőtt fentröl és hivata­losan propagált elv volt az úgynevezett szakosítás. Sőt, az ezzel kapcsolatos rendeletek megannyi mechanikus kötött­séget jelentettek. A rossz elv­ből természetesen nem is szü­letett jó gyakorlat, s érthető, hogy most a felesleges kötött­ségek egy részének megszün­tetése után a kereskedelmi szervek is jobban igyekeznek a gyakorlati követelmények­hez igazodni. Bizonyos mér­tékben a régihez való viszr szatérést jelenti ez, dehát ez jobb mint a mesterkélt sza­kosítás volt. Az fmsz-i áruhá­zak belső elrendezésénél, szer­vezésénél már ebből indultak ki: „Lehetőleg mindent egy helyen”. Az embereknek egy­re kevesebb az idejük, s egy­általában nem tetszik nekik, ha a kereskedelmi szervek ar­ra kényszerítik őket, hogy egy szimpla hétvégi bevásárlás esetén is öt-hat boltot kell­jen végigjárniok. A paksi és a bonyhádi áru­házban például még élelmi­szerrészleg is van: szalámi énoúgv kanható, mint cserép- 1 ályha, zokni époúgv. mint !-or£),-rv',rnilrntrész. csillár épp­úgy, mint csizma. Szombaton délután betekin­tettem a paksi áruházba. Nem volt nehéz észrevenni, hogy azok többsége, akik az élelmi­szerosztályon megvásárolták a hétvégi szükségletüket, ha nem is vásároltak, de legalább körülnéztek a többi osztályon. Nem véletlen az áruház sok­milliós forgalma. Bonyhádon kereskedelmi kettősség dominál: a szövetke­zeti és az állami egységek uralják a falut. Nem kétséges, hogy a konkurrencia küzde­lemben nagy előnyt szerzett a szövetkezet az áruházzal. Csökkent az állami egységek forgalma a szövetkezetiek ja­vára. De az is igaz, hogy nem következett be a népbolti egységek csődje, mint ahogyan egyesek képzelték, ugyanis a Népbolt Vállalat is tett idő közben intézkedéseket a szín­vonal növelése érdekében. A két szerv konkurrál ugyan egymással, de azért voltakép­pen jól megfér egymás mel­lett, egy településen belül, mert mind a kettő törekszik a jobbra. Márpedig ez a lakos­ságnak is javára válik. Koráb­ban szigorú törvények tiltot­ták a kettősséget. Nem kétsé­ges, hogy e kötöttség feloldá­sa nagyon időszerű volt. JHőgyész valamikor nagy kereskedelmi központnak számított. Ezt/ a rangját most az áruházzal próbálja vissza­hódítani, s a kezdet nagyon is bíztató. Az áruház megnyitá­sával mintegy 9—10 százalék­kal megnőtt az fmsz forgal­ma, de közben lehetőség nyílt újabb kereskedelmi egységek korszerűsítésére, nyitására. Tamásiban csak most nyí­lik az áruház, ami kizárólag bútor és lakkberendezés jelle­gű. Eddig állandó kiállításként tartott nyitva, de olyan sok ér­deklődőt vonzott, hogy arra bizony nem számítottak. Jel­lemző, hogy például Pécsről érkeztek már vásárlási szán- dékkaL Régebben olyan nézetek is elhangzottak s hatottak keres­kedelmi körökben, hogy falu­ra nem kell a feltűnően fé­nyes, úgymond ultramodern bolt, mert az ilyen helyre az egyszerű falusi ember be sem mer menni. A falusi ember is szívesebben megy ezekbe az áruházakba, mint a régi, el­avult boltokba. Ma már egyre kevésbé beszélhetünk külön városi és külön falusi igény­ről. Hogy mennyire vonzóak, azt az mutatja legjobban, hogy a vásárlóközönség nem szorít­kozik az adott helységre, ha­nem még ötödik, tizedik falu­ból sem restellnek elutazni Paksra, Bonyhádra. Mivel eze­ket az áruházakat nagy forgal­mú utak mellett — a tamásit, hőgyészit közvetlenül útke­reszteződésnél, a paksit és bonyhádit a 6-os fő közleke­dési úthoz közel faluközpont­ban — építették meg, érthető, hogy igen nagyszámú külföldi vásárló fordul meg bennük. |Nem kicsik nem is túl­méretezet­tek. Nagyjából ilyen s hason­ló áruházak épülnek ország­szerte a nagyobb kereskedel­mi központokban. Nemzetkö­zi mércével mérve is megfe­lelnek a kor követelményei­nek. Mindegyik áruház az áru- választék javulásával is járt, az igazsághoz azonban hozzá­tartozik, ho^y ami az egész kereskedelmi életben hiány­cikként jelentkezik, sajnos, áruházzal sem lehetett meg- szii ntetni. Viszont reményt keltők az újabb kezdeménye­zések. A hőgyészi fmsz pél­dául saját kötődét létesít a közeljövőben, hogy növelni tudja a kötöttáruk választé­kát. BODA FEBENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents