Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

i TEJTERMELÉS Negyvenhét százalékkal több — A reklám más céh szolgál — A tejipar a védőárat nem alkalmazta — Sok a tej. igazgató ef»- társ? — Miből gondolja, hogy «ok terme? — Nem én gondolom, az a közhiedelem, hogy túlter­melés van belőle. — Erről nincs szó. Általá­ban valóban sok a tej, de ez­rem jelenít problémát, vagy gondot. Mi az eladásra kínált mennyiségeket .felvásároljuk és feldolgozzuk. Inkább azt mondanám, hogy most 1969-ben kevesebb a tej, min* volt 1968- bam. Tolna megyére vonatkoz­tatom, pontosabban szólva, a „tejmegyére”. — Mit jelent az, hogy tej- megye? — A Tejipari Vállalat nem alkalmazkodik a közigazgatási határokhoz. Szállítási és egyéb meggondolásokból a paksi já­rás néhány termelőszövetke­zetétől és a szekszárdi járás­ban a bátai közös gazdaság­tól — idetartozik még Furkó- puszta is — nem mi vásároljuk a tejet. Ugyanakkor azonban Somogy megye és Baranya megye egy része üzleti, fel- vásárlási szempontból hozzánk tartozik. — Említette, hogy az idén. tavalyhoz képest a felvásá­rolt mennyiségek csökkené­se várható. — Igen. Ennek jórészt a te­hénállomány-csökkenés az oka. Jórészt ezzel magyarázzuk a dolgokat. Az előbb említett tejmegye vonatkozásában az állami gazdaságokban, a ter­melőszövetkezetekben. ég a iiáfetóij gazdaságokban össze­sen mintegy kétezerrel csök­kent a tehénállomány. El­mondhatom, nem kevés. Ugy- annyira, hogy a tej-hozam nö­vekedése sem képes kiegyen­líteni a tehénállomány csök­kenését. Megjegyezném, hogy a dunántúli megyékben álta­lában ez a helyzet, a tiszán­túli, az alföldi megyékben, vi­szont úgy tudom, a tehénállo­mány növekedése figyelhető meg. — Azt jelentené ez igaz­gató elvtárs, hogy a danán- túli megyék elvitathatatlan és hagyományos elsőbbsége az állattenyésztésben szú nő- félben van? — Nem. Megítélésem szerint énről nincs szó. A csökkenés átmeneti jellegű. Két év múl­va utolérjük magunkat, pon­tosabban, a fel vásáráét táj mennyiségéit tekintve, isméi elérjük a tavalyi szintet. — Az egy tehénre jutó tejtermelés az elmúlt évek,* ben hogyan alakult itt, ná­lunk Tolna megyében? — A növekedés számottevő. 1964-ben az állami gazdasá­gokban 2915 liter. a termelő­szövetkezetiekben 2105 liter, a háztáji gazdaságokban 2194 liter volt az egy tehénre eső tejtermelés. Tavaly, 1968-ban az állami gazdaságokban 3251 liter, a tsz-ekben 2468 liter a háztáji gazdaságokban 2357 li­ter, 1960-ban 44 millió 400 ezer liter telet vásároltunk fel. r968-ban már 66 millió litert. 47 százalékos a növeke­dés. Ez gondolom, sokat mond, a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás számokkal mindig bizonyítható fölényéről is. — Az elkövetkezendő években • tejtermelésben, illetőleg a felvásárlásban to­vábbi növekedés várható? — Feltétlenül. Az előbb már említettem, hogy két éven be­lül utolérjük magunkat, majd azt követően további növeke­dés várható, hiszen a terme­lőszövetkezetekben még nem érték el az állami gazdaságok­ban meglévő szintet és még az sem plafon, . amit az áUfuni gazdaságok produkálnak te­hát az egy tehénre eső 3251 literes tejhozam. — Útónt sem tesz mb * tei? — nézze, nálunk Magyar­országon az egy főre eső tej- fogyasztás. vaj nélkül M» fi­ter. Ugyenefckctr más ocsite- goktaan az egy fűre eső tej- fogyasztás az előbb enUMt mennyiség sokszorosa. — A magyar gyomor nem keáveU túlságosan * tejet át a tejtermékeket. — Eb csakugyan Igaz. Vi­szont a tejipar te wann fára­dozik, hogy a kívánatos -vál­tozás bekövetkeztek, más-ásó­val, hogy megtedveUesNiik aa entoespétotei a tetet és a tej­terméket. Es itt aaoBg nem araiak el ütkat, ha azt mon­dom, hogy mi nem azért ren­dezzük a bemutatóikat a vá­sárokat. mert sok a tej, azért hogy a JfagyteatéMad <st ide­tartozó ételmásaerféiteségekel megszerettessük. Itt volt a sajlvásór. Mindenki arra gon­dol*, azért hirdetjük, mert sok van belőle. Van belőle, de inkább az előbb említett okok miatt rendeztük, elmond­hatom, nem várt, örvendetes eredménnyel zártíl*. Pontos számokat mondok. A aajtvásár időszakában trappistából ét óváriból a megszokott meny- nyOségefic háromszorosát!», emen­táliból a tizenötszörösét adtuk el. A kedvcsinálás és a jobb el­látás érdekében a tejipar ta­valy és az idén 1500 hűtőszek­rényt bocsájtott a kereskede­lem rendelkezésére, kedvezmé­nyes visszafizetés; Bel tételek kel. — Van-t olyan község ahol még mindig körülmé­nyes tejet és tejterméket vá­sárolni? brr, -<? c — Tolna megyében nincs, fiseöeg tejfelből és túróból akadozhat helyenként a fo­lyamatos ellátás, elsősorban szAUítási nehézségek miatt. Megjegyezném, a falusi tej­Mt adnak « megy« termelőszövetkezetei o nép gardáiágnnk, illetőleg e fogyasztóknak? Hogyan tá­rifi a«g az állami segítség? Miként alakultak és mennyivel nőttek a mezőgazdaság szocialista átszer- ■azése éta a termésátlagok? Mit jelent a tömegter- Ezekre a kérdésekre adott választ a közel- a faddi Lenin Tsz. kacsafarmjáról, a dóm Alkotmány Tsz. sertéshizlaldájáról, és több közös gazdaság termelési programjáról szóló továbbá az az interjúsorozat, amelynek között a felvásárló vállalatok mondták el a fejlődés* jelző tényeket ás adatokat. E termeléssel rnzatbnn most a tejjel foglalkozunk, ez- En gelb érttől, a Tolna megyei Tejipari fiáfialat igazgatójával beszélgettünk. rthMKaf a tamelősaayefiseze- refa gnteflik még javítani. Tol­na egyedüli magye, ahol a téi- gyűjtők kivétel nélkül a ter- ínelcBzövetkezjEítek kezelésében, vagy tulajdonéiban vannak. A rezmeiőBZöveiiceaetek tettei: a mg hteonteasyaSaink. — Jutalékrendszerbe*»P — Érdemven ezzel foglal­kozni a aeemetöszövetkezr- tékaseK? — Ne én mondjam, beszél- jenek: helyettem a számok, Eddig az álén a három ne­gyedévben 1 millió »0 ezer forintot kaptak a tex-ek. el­adási jutalék címén. A háztáji tejet is felvásárolják. Ezután megkapják eu nagyüzemi és a hűtési felárat A hűtési díj és a nagyüzemi felér összege szeptember végéig három és fél mi Kló forintot tett ki. Itt mondanám el, mi szeretnénk, ha a -termelőszövetkezetek elsődleges tejfeldolgozás* jt végeznének, tejfelt, túrót gyár­tanának. Megtehetnék ezt vagy egyedül, vagy velünk koope­rálva. Majoron egyébként 4— 3 tsz részvételével és a mi köroernűkodésünkkel most szó van egy közös vállalkozás lét­rehozásáról. — Ezt öröm hallani. Azt már azonban vem, hogy oly­kor a az-vezetők panaszkod­nak. azt ■mondják, a tejre ráfizetnek. — Mi* válaszoljak én erre? Az. egy tehénre eső tej hozam határozza meg a jövedeknezó- téget, — Hát igen. igen, de em­uéit sok oldala van , Én is -tudom, —> Ha megengedi, térjünk vissza a tejipar tevékenysé­gére- Az önök által jövő évre ajánlott szerződések szövegében nem szerepel a tej felvásárlási ára. Ármeg­jelölés nélkül hogyan írhat­ja alá bárki is a szerződést? Ez zsákbamacska. — Néhány nappal ezelőtt a tejipari tröszt székesfehérvári országos tanácskozásán ezt a kérdést az ott lévő tsz-vezetők is felvetették. Éppen, ma kap­tam Budapestről telexen az értesítést, amely szerint uta­sítottak, hogy a jövő évre ajánlott szerződések szövegé­ben az idei tejfelvásárlási ára­kat tüntessük fel. Ezzel tehát a probléma megoldódott. — Igazgató elvtárs, enged­jen meg még egy utolsó kér­dést. Alkalmazták-e önök az idén a védőárat ? — Először talán röviden ár­tól, hogy mit jelent a védő­ár? Amennyiben a mezőgaz­dasági üzem-ék a szerződésben meghatározott mennyiséget 15 százalékkal túlteljesítik, a 115 százalék feletti eladásra felkí­nált mennyiségek árát a vál­lalat 10 százalékkal csökkent­heti, tehát alkalmazhatja a védőárat. Ezzel azonban az ipar az idén nem élt. Magya­rán minden mennyiséget szer­ződéses áron vásároltunk fel. és ez eddig a mi „tejmegyénk - ben” félmillió forintot jelent a tsz-ek számára. — mondotta Temesi Engelbert, a Tolna megyei Tejipart Vállalat igaz­Sz. P. j zt hittem megörülök, amikor láttam tz asszony véres húscafatokban lógó kezét... — mondja Somogyi Béla. a Fatelítő Vál­lalat dombóvári üzemének vezetője. • Barátom mesélt: Volt a falunkban egy asszony, egyik lába térdtől lefelé fából x>olt. Amikor el­bicegett házunk előtt, mindig végigszaladt há­tamon. a hideg. Ha szembe találkoztam vele, kö­szönt em, aztán osontam a fal mellett, siettem, hogy a hátborzongató, hideg verejtéket kiváltó asszonyt láb minél távolabb kerüljön tőlem. * Gyerekkoromból ötUk fel a kép. A faluszélen, a bakterházig kellett menni a tehéncsorda elé. Ott átadta a pásztor a jószágot a népnek. Az öregek, valamennyien Isonzót megjárt vén harcosok, körülülték a vasúti átjá­ró erős vaskorlátját, és meséltek. Meséltek * szörnyű mészárlásról, amikor bajonettet mártot­tak az olaszba.., Egy ember azonban ritkán szólt. Lába sután előreállt, ahogy ült a korláton. A lába vasból volt. A lábfej. hasonló mint egy villanyvasaló, messze kiállt, mereven, figyelmez­tetőn. Amikor ment. akkor bal lábát erősen ki­dobta bálra, félkört írva le. — Harmatverö, — mondtuk mi ebadta kölykei —, s nagyokat koc­cant még a marhák tiporta földes úton is... Ez a fél láb, ez az erős vas láb, az első világháború után készült. Nem bioáram mozgatta, nem irá­nyította apró légtartály, meg szeleprendszer A láb vasból volt, Természetesnek vettük. Az emberek sem méláz­lak miatta. Nem került soha szóba N. I. bácsi vas lába. Valahogy természetes volt, hogy a sok Isonzói öreg között keli egy olyannak lenni, aki az Isonzónál hagyta a lábát. Sőt. még tulajdon­képpen dicsőség is. „A házáért, értetek, én ott­hagytam a lábamat. S. most ezt hordóm’'. Szok­ta veregetni erős. bütykös kampós botjával a villany vasaló-vaslábat. N haza. éhány évvel' ezelőtt történt. Á dombóvári állomáson vőlegény várta az egyik csinos leányt, aki Kaposvárról, a fonodából jött Miért nyúlt a gépb A leány, hogy előbb legyen az ölelő kasokban, leugrott • mozgó vonatról Egyik lábét boka fö­lött levágta, a vonatkerék. És a leány, most is csinos. Szép arca van, pá­ros, hamvas. És gyönyörű haja. És fa lába. Nem jár el társnőivel bálba, Minek? Ki Mája fel őt táncolni. Pedig tud táncolni. Miniszoknyát sem hord. Nadrágban jár. Télen is, meg nyáron is. Ha nagyon nagy a meleg, akkor sári harisnyát húz fel, erre egy szoknyát. De a gép tmőaen ki­domborodik a. harisnya áléi. A leány most tatám hmszonö) éves. • A parkettkészítő gépen nagy tábla, figyelmez­teti a munkás-nőkéi: „Vigyázz! A gép a leállás után még két percig forog. Életveszélyét bele- nyv&mF * A BUtnfáásnőkei munkába álláskor tSoktoiják Kéthetenként, havonta, megismétlik as oktatási A TBwkásjvők aláírjék «z oktatásom való riae­oételt. . . ....... A parkettkészítés normára megy. A norma jó. Nem kell megszakadni. , hogy tel­jesítsék. p-ílew óravolt, este. A munkásnő hücatp-. csoltu a gépet. Talán rá is nézett a tői Iára, amely figyelmeztet a veszélyre.- -Amin* kikapcsolta,, már emelte is Ir« gép jó erős védőburkolatát. Felemelte a. védöburkot A következő pillanatban celőtrázó sikoltás A munkások odarohannak Az asszony italoit- sápadt, jobb keze csupa vér. *-jp Miért nyúlt « gépbe? — Nem tudom. * Az üzemvezető mooájae — A normát már kilenc órára megcsinálták. A gépet öt perc alatt ki lehet takarítani A munkaidő fél tízkor járt volna. le. ♦ A mentő szirénázva száguldott a kórházba A mavkásnő kezét aamputálni kellett. Csuklóban. * Az asszony harmincéves. » Az ostyák rendszerint jobb kezükkel simogat- ját gyermekük fejét. * A háziasszonyok jobb kezükkel fordítják a tésztát gyúrás közben, t A baleset után egy nappal. F. Erzsébetet, azonnali hatállyal elbocsátotta m üzemvezető. • — „Kirúgtam*. Ez a pontos megfogalmazás. A leány ott volt a szörnyű balesetkor. Másnap mégis ugyanúgy felnyitotta a gépháztetőt, mint a harmincéves asszony. Ez a leány nem járt szerencsétlenül. • Az üzembe» senki nem mondta, hogy kegyet­lenül járt el az üzemvezető, hogy „kirúgta'’ F Erzsébetet. Az emberek elmennek egy rokkant férfi mel­lét úgy. mintha ép volttá lába keze. * fjt félkezű asszony látok, kiszárad .a tor­ul kom. Ha falábút végigszalad hátamon a hideg. Talán az emberek ilyenkor az édesanyjukra gondolnak , - ■ , * ■ - - És tűire, amikor kinyitják a gépháztetőt..: —P.i-

Next

/
Thumbnails
Contents