Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
TOL HA MBOTÉI PROl'fTÁRÍ ÁTtGYESU lTETEKi IVEPÜJSÄG 1 A MAGVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA CS H MEGYEI TflNACS LAPJA | XIX. évfolyam. 243. szám ARA: 1,20 FORINT Vasárnap. 1969. október 19. Véget ért a nagy kísérlet Leszállt a Szojuz—8 is 56 napig keringő űrhajók? Mit mond a tudós a naprendszer kutatásának menetrendjéről? A szputnyikok korában ro- lyáján mozogna. Közülük az hamosan növekszenek csilla- egyik az „anti-föld” lenne: a gászati ismereteink, egyre töb- napnak mindig pontosan az bet tudunk meg földünk kör- ellenkező oldalán járna, mint nevezetéről. Hogy pillanatnyi- ahol éppen a Föld tart, s az lag hol tartunk tágabb ottho- általa gyűjtött adatokat a nunk, a naprendszer kutatá- másik kettő „relézné”, segíte- sában és mi a további „me- né haza a Földre. Szó van netrend”, arról dr. Kulin egy-két éven belül olyan, há- György, az Uránia csillagvizs- rom főre méretezett űrlabora- gáló igazgatója szólt szómba- tóriumok felbocsátásáról is, ton este a Kossuth-klubban, amelyek 28, illetve 56 napig a TIT csillagászati *hetének keringenének a Föld körül, sőt befejező előadásában. 1975 után egyes elképzelések Ezek szerint, amikor a nap- szerint tíz évig keringő, kirendszer kutatásáról esik szó, képző állomásokat állítanának kissé elmosódik képzeletünk- Föld körüli pályára, amelyekben az a határ, amely a tér- bén félévenként százan kapnék számunkra ma már töb- nának űrhajóskiképzést, bé-kevésbé hozzáférhető részét A Hold-utazással kapcsola- zárja körül. A mesterséges tos tervek ma már eléggé holdak és bolygók segítségé- közismertek. Azt azonban kévéi ugyan igen nagy mérték- vésen tudják, hogy az euró- ben megnőtt a látóhatárunk, pai űrkutatási szervezet 1975- de még mindig szinte elképesz- ben egy 400 kilogrammos tőén kicsi porszemét vizsgál- szondát kíván a Merkur térjük az egész naprendszernek, ségébe juttatni, de lehet, hogy Hiszen a Nap bolygórendszere ezt meg is előzi néhány szov- is egészen a Plútóig ér, ahová jet berendezés. Ez a bolygó a fény is csak 5,5 óra alatt jut azért különösen érdekes szá- el, viszont az egész naprend- munkra, mert gyakorlatilag szer külső határa a Naptól n i-ncs légköre, felszíne nagyon másfél fényévnyire, tehát a hasonlít a Holdéhoz és évmil- Plutónál is körülbelül 24 ezer- liárdok eseményeinek nyomait szer távolabb van. Mi most őrzi. Felületéről kitűnően le- legfeljebb a Marsot „tapogat- hetne tanulmányozni a Napot, juk”, aminél még a Plútó is Talán emiatt is tervezik az huszonhatszor van messzebb, amerikaiak az úgynevezett s az általunk pillanatnyilag mini túrát, amelynek során a úgy-ahogy tanulmányozható mesterséges bolygó a Merkúrt tér, még a bolygórendszer te- is és a Venust is meglátogat- rének is csak tizenhétezred ná. Már most dolgoznak azon- részét, az egész naprendszer- bán a még nem „maxi”, de nek pedig kétszáznegyven- mindenesetre nagy túra ter- billiomod részét teszi ki. vein is. 1976 és 1978 között Ezek a különbségek az űr- ugyanis az óriás bolygók — a kutatás, pontosabban az űr- Jupiter, a Szaturnusz, az Urá- utazás szempontjából azt je- nusz és a Neptunusz — olyan lentik, hogy míg "a Hold-uta- helyzetben lesznek. hogy zás oda-vissza nyolc napot egyetlen űrszondával meg leigényel, a Venus-kirándulás hetne közelíteni a külső boly- már tíz, a Mars-túra pedig 17 gókat, és szerezni adatokat ró- hónapot venne igénybe. Sőt, luk és közvetlen kozmikus mivel ott a távolban a vissza- környezetükről. (Ilyen kedvező indulással meg kellene várni, konstelláció ezt követően csak amíg megnyílik az „ablak” — körülbelül 180 évvel később a legkevesebb energiát fel- következik újra). Ezt a felemésztő útvonal —, ez a két adatot még kémiai hajtóművel utóbbi „szomszédolás” 25, sőt is meg lehetne oldani. 32 hónapra hosszabbodnék Természetesen jóval egysze- meg. A kutatásokat , tehát a rűbb a közeli bolygók tanul- lehetőségek egyelőre igen erő- mányozása. Az elképzelések teljesen körülhatárolják, s szerint a Mars 1971-ben két egyúttal rendkívül meggondolt saját szputnyikot kapna, két fokozatosságot parancsolnak. évvel utóbb pedig amerikai Sorra véve a belátható automata szállna le a felüle- időn belül végrehajtható tér- téré. Sőt, 1980-ra, atomerővel veket, van olyan elképzelés, hajtott űrhajón talán már em- hogy három űrállomást kelle- bér is eljuthat a „vörös bolv- ne létesíteni, amely a Föld pá- góra”. VIETNAMI NAP a szakszervezeti világkongresszuson A Szojuz—8 szovjet űrhajó, amelyet Vlagyimir Satalov ezredes-űrhajós és Alekszej Je- liszejev fedélzeti mérnök vezetett, szombaton magyar idő szerint 10.10 órakor leszállt a Szovjetunió előre kijelölt térségében, Karagandától északra 15 kilométerre. A szputnyikpályáról való leereszkedéshez Satalov űrhajós a kézi irányítórendszer segítségére! megfelelően betájolta az űrhajót és a kijelölt időpontban bekapcsolta a leszállási programozót. A fékező művek működésének befejeződése után az űrhajóról levált a leszállóberendezés, amelyben a személyzet foglalt helyet. A leszállóberendezés aerodinamikai eszközök felhasználásával irányított pályán ereszkedett le. A légkörben végrehajtott fékezés után üzembe lépett az ejtőernyőrendszer. A sima leszállás hajtóművei biztosították a leszállóberendezés zökkenőmentes földetérését. Az űrhajósokat a földön meleg fogadtatásban részesítették a felkutatásra indult csoport tagjai, sportvezetők, barátaik, újságírók. Az űrhajósok egészségi állapota jó, közérzete kitűnő. A három szovjet űrhajó — a Szojuz—6, a Szojuz—7 és a Szojuz—8 csoportos repülése véget ért. A Szojuz—8 leszállása után a moszkvai televízió riportot közvetített az űrhajó-irányító központból. A riport kiemelte, hogy a Szojuz—8-nak oly pontos leszállást sikerült végeznie, hogy a fogadó helikopter parancsnoka a levegőből megfigyelhette az űrhajó földre- szállását, láthatta Satalovot és Jeliszejevet, amikor elhagyták az űrhajót. A Szojuz—8 sikeres leszállása és a három űrhajó csoportos repülésének befejezése örömteli esemény volt a repülés előkészítői, elsősorban Nyi- kolaj Kamanyin tábornok, az űrhajósok oktal'.,számára,, aki ma szombaton ünnepli 61. születésnapját. A leszállást megelőzően Alekszej Jeliszejev rádión jelentette, hogy úgy érzi magát, mintha közönséges repülőgépen ülne. Az űrhajó-irányító központban tartózkodó Pavel Belja- jev űrhajós, értékelve az új űrkísérlet eredményeit, kijelentette: a három űrhajó első közös repülése során a manőverezéssel kapcsolatos több kézi műveletet hajtottak végre, gazdag tapasztalatokat szereztek az űrhajók csoportos repülésére vonatkozólag. „Az előirányzott programot teljesítették. Mindegyik űrhajós kitűnő hangulatban tért vissza a földre, nagyszerűen érzik magukat és teljesen meg vannak elégedve a végrehajtott munkával” — mondotta Andrijan Nyikolajev űrhajós. Saj tóértekezlet az űrből Abban az időszakban, amikor az űrhajó a szovjet rádiózási övezeten kívül repült, kísérlet történt, hogy az űrrepülést irányító központ és az űrhajó között az Atlantióceánon lévő „Vlagyimir Komarov űrhajós” hajó és a „Molnvija—1” hírközlési szputnyik segítségével teremtsenek összeköttetést. A kísérlet sikerült, a kapcsolat szilárd volt. A vizsgálatok teljesítéséről tett jelentésükben az űrhajósok közölték, hogy Kamcsatka partjainál és Szahalin térségében hatalmas ciklont figyeltek meg és fényképeztek le. Az egyik rádióösszeköttetés során „kozmikus űrsajtóérte- kezlet” volt. Vlagyimir Satalov és Alekszej Jeliszejev válaszolt a tudósítók kérdéseire. Vietnami nappá szervezték a Budapesten ülésező Szakszervezeti Világkongresszus szombati programját, amellyel folytatódott a plenáris tanácskozás. Az ülésszak megkezdése előtt a több száz küldött és vendég a kongresszus színhelyén rendezett dokumentációs kiállítás ünnepélyes megnyitóján vett részt. Mintegy ötven tablón körülbelül 200 fénykép szerepel „A vietnami nép harca az amerikai imperialista agresszorok ellen, a nemzeti függetlenségért és a világ békéjéért” című kiállításon. A megrázó erejű anyagot — az észak- és a dél-vietnami küldöttség nevében — Tran Voai Nam, a Dél-Vietnam felszabadításáért küzdő szakszervezeti szövetség állandó bizottságának tagja mutatta be a kongresszus közönségének és köszönetét tolmácsolta a bemutató megrendezéséért a Magyar Szakszervezetek Országos íanácsának. A kiállítás megnyitása után a világkongresszus megkezdte tanácskozását. Az elnöklő A. Selepin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, az SZVSZ alelnöke szívélyes szavakkal köszöntötte a Vietnami Demokratikus Köztársaság delegációját, valamint az elnökségbe meghívott Hoang Luongot, a VDK budapesti nagykövetét és Dinh Ba Thi-t, a Dél-vietnami Köztársaság nagykövetét. Az elnök ezután kegyeletes szavakkal emlékezett meg Ho Si Minh-ről, a Vietnami Demokratikus Köztársaság el- húnyt elnökéről, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségéről. A kongresz- szus küldöttei néma felállással áldoztak a vietnami nép nagy fia emlékének.. Ezután megkezdődtek a felszólalások. (Folytatás a 2. oldalon^ ül Hét V egyes értékű öröm, ha az ember egy olyan szemlélet látható jeleire bukkan, melyről régóta hinni szerette volna, hogy még a nyoma is elenyészett a lelkekből. A falu és város közötti ellentétre, a lenézésre gondolunk. A véletlen kínálta példa szereplői nem megyénk- beliek voltak, hanem szabolcsiak, egészen pontosan Pátroha községből valók (Pátroha negyvenöt kilométernyire északra van Nyíregyházától, mellékúton, tehát nagyjából olyasfajta elrendezésben, mint Szekszárdhoz viszonyítva Pári.) Tizen voltak, meglettebb korú és idősebb parasztemberek. Bor mellett ültek a Budapesti Őszi Vásáron, a VII. kerületi Vendéglátóipari Vállalat „Budapest” cégért viselő kertvendéglőjében. Mulattak és ehhez nélkülözhetetlen módon nótáztak is. Itt érdemes megállni egy szóra. Ugyanis mulatás és mutatás között óriási különbség van. Köztük szó sem volt valamiféle dajdajozásról, hanem csak emelkedett, jó hangulatról és különbnél különb nótákról, melyeket nagyon szépen és kulturáltan zengedeztek bele a lassan estébe hajló délutánba. Az ilyesfajta, természetesen nem városi ízlés szerint, de egyébként makulátlan eleganciával öltözött idős parasztemberek nem huligánok, és esküdni lehetett volna rá, hogy nem fognak fizetés nélkül távozni. Nem is így történt. Kifizettek ezerháromszáznyolcvan forintnyi számlát, és „mellékesen” félezer forintot a zenekarnak, amely pedig tőről metszett városi lévén, a legkétségbe- esettebb erőfeszítések árán sem volt képes követni se hangulatukat, se temperamentumukat. Ezek után az üzletvezető közölte velük,. hogy távozzanak, mert „ez nem korcsma, itt nem lehet énekelni.” Az üzletvezető hanghordozása, a felszolgálók áludvarias viselkedése, végül pedig kísérletezésük, hogy a többi vendég táborában eljárásukhoz támaszt kapjanak, egyként arra vallott, hogy pátrohai vendégeiket megfejhető balekoknak, aféle szabad prédának nézték. Tévedtek. Az idős paraszt- emberek — akik persze épp így lehettek volna Pári, Nak, vagy Lápafő lakói is — nagyon okosan, kulturáltan, sőt tegyük hozzá, hogy politikusán érvelve kioktatták az üzletvezetőt a vendégek egyenjogúságáról, sőt saját maguknak a termelésben. betöltött szerepéről, a mezőgazdasági munka fontosságáról és indokolt tekintélyéről is. Ezek után bocsánatot kértek a közelükben ülő vendégektől, ha netán valakinek alkalmatlanságot szereztek volna, megsértődtek és távoztak. - ■ Tökéletesen, ezer százalékig igazuk volt. Miért érdemes ennek a példának, melynek történetesen lapunk munkatársai közül egyszerre három tanúja is volt, ezeken a hasábokon teret szentelni? Azért, mert mint csepp- ben a tenger, egy torz, egészségtelen szemléletet tükröz. Pontosan az ellenkezőjét annak, ami államunk és rendszerünk alkotmányában rögzített alapelve, vagyis ember és ember, állampolgár és állampolgár egyenjogúságának. Sajnos már későn kaptunk észbe ahhoz, hogy a pátrohai magyarok szórakozásának esetleg idegen nyelvű változatával próbálkozzunk meg és külföldieknek adjuk ki magunkat. Ennek ellenére is bizonyítottnak mertük vélni, hogy akár a részegség felső fokáig való kiszolgálásunknak sem lett volna akadálya. Sőt élünk a gyanúperrel, hogy jól-rosszul leplezett megvető tekintetek sem kísértek volna bennünket. Amiként, hogy a néhány asztallal odébb ülő társaság, minden ízlés határán túl kicicomázott hölgytagjainak sem jutott ilyesmi osztályrészéül. N em akarjuk elvetni a sulykot a másik irányba sem. Természetes, hogy ezeket a feltűnő (de botrányt nem okozó) vendégeket nem érte megkülönböztetés. A természetes azonban az lett volna, ha amazokat, a szép nótázásukkal csakugyan feltűnő (de botrányt nem okozó) vendégeket sem érte volna. Lévén ennek az országnak minden polgára nemcsak a törvény, hanem még a vendéglátó !par előtt is egyenjogú és rangú.
