Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-19 / 243. szám

TOL HA MBOTÉI PROl'fTÁRÍ ÁTtGYESU lTETEKi IVEPÜJSÄG 1 A MAGVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA CS H MEGYEI TflNACS LAPJA | XIX. évfolyam. 243. szám ARA: 1,20 FORINT Vasárnap. 1969. október 19. Véget ért a nagy kísérlet Leszállt a Szojuz—8 is 56 napig keringő űrhajók? Mit mond a tudós a naprendszer kutatásának menetrendjéről? A szputnyikok korában ro- lyáján mozogna. Közülük az hamosan növekszenek csilla- egyik az „anti-föld” lenne: a gászati ismereteink, egyre töb- napnak mindig pontosan az bet tudunk meg földünk kör- ellenkező oldalán járna, mint nevezetéről. Hogy pillanatnyi- ahol éppen a Föld tart, s az lag hol tartunk tágabb ottho- általa gyűjtött adatokat a nunk, a naprendszer kutatá- másik kettő „relézné”, segíte- sában és mi a további „me- né haza a Földre. Szó van netrend”, arról dr. Kulin egy-két éven belül olyan, há- György, az Uránia csillagvizs- rom főre méretezett űrlabora- gáló igazgatója szólt szómba- tóriumok felbocsátásáról is, ton este a Kossuth-klubban, amelyek 28, illetve 56 napig a TIT csillagászati *hetének keringenének a Föld körül, sőt befejező előadásában. 1975 után egyes elképzelések Ezek szerint, amikor a nap- szerint tíz évig keringő, ki­rendszer kutatásáról esik szó, képző állomásokat állítanának kissé elmosódik képzeletünk- Föld körüli pályára, amelyek­ben az a határ, amely a tér- bén félévenként százan kap­nék számunkra ma már töb- nának űrhajóskiképzést, bé-kevésbé hozzáférhető részét A Hold-utazással kapcsola- zárja körül. A mesterséges tos tervek ma már eléggé holdak és bolygók segítségé- közismertek. Azt azonban ké­véi ugyan igen nagy mérték- vésen tudják, hogy az euró- ben megnőtt a látóhatárunk, pai űrkutatási szervezet 1975- de még mindig szinte elképesz- ben egy 400 kilogrammos tőén kicsi porszemét vizsgál- szondát kíván a Merkur tér­jük az egész naprendszernek, ségébe juttatni, de lehet, hogy Hiszen a Nap bolygórendszere ezt meg is előzi néhány szov- is egészen a Plútóig ér, ahová jet berendezés. Ez a bolygó a fény is csak 5,5 óra alatt jut azért különösen érdekes szá- el, viszont az egész naprend- munkra, mert gyakorlatilag szer külső határa a Naptól n i-ncs légköre, felszíne nagyon másfél fényévnyire, tehát a hasonlít a Holdéhoz és évmil- Plutónál is körülbelül 24 ezer- liárdok eseményeinek nyomait szer távolabb van. Mi most őrzi. Felületéről kitűnően le- legfeljebb a Marsot „tapogat- hetne tanulmányozni a Napot, juk”, aminél még a Plútó is Talán emiatt is tervezik az huszonhatszor van messzebb, amerikaiak az úgynevezett s az általunk pillanatnyilag mini túrát, amelynek során a úgy-ahogy tanulmányozható mesterséges bolygó a Merkúrt tér, még a bolygórendszer te- is és a Venust is meglátogat- rének is csak tizenhétezred ná. Már most dolgoznak azon- részét, az egész naprendszer- bán a még nem „maxi”, de nek pedig kétszáznegyven- mindenesetre nagy túra ter- billiomod részét teszi ki. vein is. 1976 és 1978 között Ezek a különbségek az űr- ugyanis az óriás bolygók — a kutatás, pontosabban az űr- Jupiter, a Szaturnusz, az Urá- utazás szempontjából azt je- nusz és a Neptunusz — olyan lentik, hogy míg "a Hold-uta- helyzetben lesznek. hogy zás oda-vissza nyolc napot egyetlen űrszondával meg le­igényel, a Venus-kirándulás hetne közelíteni a külső boly- már tíz, a Mars-túra pedig 17 gókat, és szerezni adatokat ró- hónapot venne igénybe. Sőt, luk és közvetlen kozmikus mivel ott a távolban a vissza- környezetükről. (Ilyen kedvező indulással meg kellene várni, konstelláció ezt követően csak amíg megnyílik az „ablak” — körülbelül 180 évvel később a legkevesebb energiát fel- következik újra). Ezt a fel­emésztő útvonal —, ez a két adatot még kémiai hajtóművel utóbbi „szomszédolás” 25, sőt is meg lehetne oldani. 32 hónapra hosszabbodnék Természetesen jóval egysze- meg. A kutatásokat , tehát a rűbb a közeli bolygók tanul- lehetőségek egyelőre igen erő- mányozása. Az elképzelések teljesen körülhatárolják, s szerint a Mars 1971-ben két egyúttal rendkívül meggondolt saját szputnyikot kapna, két fokozatosságot parancsolnak. évvel utóbb pedig amerikai Sorra véve a belátható automata szállna le a felüle- időn belül végrehajtható tér- téré. Sőt, 1980-ra, atomerővel veket, van olyan elképzelés, hajtott űrhajón talán már em- hogy három űrállomást kelle- bér is eljuthat a „vörös bolv- ne létesíteni, amely a Föld pá- góra”. VIETNAMI NAP a szakszervezeti világkongresszuson A Szojuz—8 szovjet űrhajó, amelyet Vlagyimir Satalov ez­redes-űrhajós és Alekszej Je- liszejev fedélzeti mérnök ve­zetett, szombaton magyar idő szerint 10.10 órakor leszállt a Szovjetunió előre kijelölt tér­ségében, Karagandától északra 15 kilométerre. A szputnyikpályáról való le­ereszkedéshez Satalov űrhajós a kézi irányítórendszer segít­ségére! megfelelően betájolta az űrhajót és a kijelölt idő­pontban bekapcsolta a leszál­lási programozót. A fékező mű­vek működésének befejeződé­se után az űrhajóról levált a leszállóberendezés, amelyben a személyzet foglalt helyet. A leszállóberendezés aerodi­namikai eszközök felhasználá­sával irányított pályán eresz­kedett le. A légkörben végre­hajtott fékezés után üzembe lépett az ejtőernyőrendszer. A sima leszállás hajtóművei biz­tosították a leszállóberendezés zökkenőmentes földetérését. Az űrhajósokat a földön me­leg fogadtatásban részesítették a felkutatásra indult csoport tagjai, sportvezetők, barátaik, újságírók. Az űrhajósok egész­ségi állapota jó, közérzete ki­tűnő. A három szovjet űrhajó — a Szojuz—6, a Szojuz—7 és a Szojuz—8 csoportos repülése véget ért. A Szojuz—8 leszállása után a moszkvai televízió riportot közvetített az űrhajó-irányító központból. A riport kiemelte, hogy a Szojuz—8-nak oly pon­tos leszállást sikerült végez­nie, hogy a fogadó helikopter parancsnoka a levegőből meg­figyelhette az űrhajó földre- szállását, láthatta Satalovot és Jeliszejevet, amikor elhagyták az űrhajót. A Szojuz—8 sikeres leszál­lása és a három űrhajó cso­portos repülésének befejezése örömteli esemény volt a repü­lés előkészítői, elsősorban Nyi- kolaj Kamanyin tábornok, az űrhajósok oktal'.,számára,, aki ma szombaton ünnepli 61. születésnapját. A leszállást megelőzően Alekszej Jeliszejev rádión je­lentette, hogy úgy érzi magát, mintha közönséges repülő­gépen ülne. Az űrhajó-irányító központ­ban tartózkodó Pavel Belja- jev űrhajós, értékelve az új űrkísérlet eredményeit, ki­jelentette: a három űrhajó el­ső közös repülése során a ma­nőverezéssel kapcsolatos több kézi műveletet hajtottak vég­re, gazdag tapasztalatokat sze­reztek az űrhajók csoportos repülésére vonatkozólag. „Az előirányzott programot teljesítették. Mindegyik űr­hajós kitűnő hangulatban tért vissza a földre, nagyszerűen érzik magukat és teljesen meg vannak elégedve a végrehaj­tott munkával” — mondotta Andrijan Nyikolajev űrhajós. Saj tóértekezlet az űrből Abban az időszakban, ami­kor az űrhajó a szovjet rá­diózási övezeten kívül repült, kísérlet történt, hogy az űr­repülést irányító központ és az űrhajó között az Atlanti­óceánon lévő „Vlagyimir Ko­marov űrhajós” hajó és a „Molnvija—1” hírközlési szputnyik segítségével te­remtsenek összeköttetést. A kísérlet sikerült, a kapcsolat szilárd volt. A vizsgálatok teljesítéséről tett jelentésükben az űrhajó­sok közölték, hogy Kamcsatka partjainál és Szahalin térsé­gében hatalmas ciklont figyel­tek meg és fényképeztek le. Az egyik rádióösszeköttetés során „kozmikus űrsajtóérte- kezlet” volt. Vlagyimir Sata­lov és Alekszej Jeliszejev vá­laszolt a tudósítók kérdései­re. Vietnami nappá szervezték a Budapesten ülésező Szakszer­vezeti Világkongresszus szom­bati programját, amellyel folytatódott a plenáris tanács­kozás. Az ülésszak megkezdése előtt a több száz küldött és vendég a kongresszus színhe­lyén rendezett dokumentációs kiállítás ünnepélyes megnyitó­ján vett részt. Mintegy ötven tablón körülbelül 200 fénykép szerepel „A vietnami nép har­ca az amerikai imperialista agresszorok ellen, a nemzeti függetlenségért és a világ bé­kéjéért” című kiállításon. A megrázó erejű anyagot — az észak- és a dél-vietnami kül­döttség nevében — Tran Voai Nam, a Dél-Vietnam felszaba­dításáért küzdő szakszervezeti szövetség állandó bizottságá­nak tagja mutatta be a kong­resszus közönségének és kö­szönetét tolmácsolta a bemu­tató megrendezéséért a Ma­gyar Szakszervezetek Országos íanácsának. A kiállítás megnyitása után a világkongresszus megkezdte tanácskozását. Az elnöklő A. Selepin, a Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsának elnöke, az SZVSZ alelnöke szívélyes szavakkal köszöntöt­te a Vietnami Demokratikus Köztársaság delegációját, va­lamint az elnökségbe meghí­vott Hoang Luongot, a VDK budapesti nagykövetét és Dinh Ba Thi-t, a Dél-vietnami Köz­társaság nagykövetét. Az elnök ezután kegyeletes szavakkal emlékezett meg Ho Si Minh-ről, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el- húnyt elnökéről, a nemzetkö­zi munkásmozgalom kiemelke­dő egyéniségéről. A kongresz- szus küldöttei néma felállás­sal áldoztak a vietnami nép nagy fia emlékének.. Ezután megkezdődtek a fel­szólalások. (Folytatás a 2. oldalon^ ül Hét V egyes értékű öröm, ha az ember egy olyan szemlé­let látható jeleire bukkan, melyről régóta hinni szerette volna, hogy még a nyoma is elenyészett a lelkekből. A falu és város közötti ellentétre, a lenézésre gondolunk. A véletlen kínálta példa szereplői nem megyénk- beliek voltak, hanem szabolcsiak, egészen pontosan Pátroha községből valók (Pátroha negyvenöt kilométernyire északra van Nyíregyházától, mellékúton, tehát nagyjából olyasfajta elrendezésben, mint Szekszárdhoz viszonyítva Pári.) Tizen voltak, meglettebb korú és idősebb parasztemberek. Bor mel­lett ültek a Budapesti Őszi Vásáron, a VII. kerületi Vendég­látóipari Vállalat „Budapest” cégért viselő kertvendéglőjé­ben. Mulattak és ehhez nélkülözhetetlen módon nótáztak is. Itt érdemes megállni egy szóra. Ugyanis mulatás és mu­tatás között óriási különbség van. Köztük szó sem volt va­lamiféle dajdajozásról, hanem csak emelkedett, jó hangulat­ról és különbnél különb nótákról, melyeket nagyon szépen és kulturáltan zengedeztek bele a lassan estébe hajló délutánba. Az ilyesfajta, természetesen nem városi ízlés sze­rint, de egyébként makulátlan eleganciával öltözött idős pa­rasztemberek nem huligánok, és esküdni lehetett volna rá, hogy nem fognak fizetés nélkül távozni. Nem is így történt. Kifizettek ezerháromszáznyolcvan fo­rintnyi számlát, és „mellékesen” félezer forintot a zenekar­nak, amely pedig tőről metszett városi lévén, a legkétségbe- esettebb erőfeszítések árán sem volt képes követni se han­gulatukat, se temperamentumukat. Ezek után az üzletve­zető közölte velük,. hogy távozzanak, mert „ez nem korcs­ma, itt nem lehet énekelni.” Az üzletvezető hanghordozása, a felszolgálók áludvarias viselkedése, végül pedig kísérletezésük, hogy a többi vendég táborában eljárásukhoz támaszt kapjanak, egyként arra vallott, hogy pátrohai vendégeiket megfejhető balekoknak, aféle szabad prédának nézték. Tévedtek. Az idős paraszt- emberek — akik persze épp így lehettek volna Pári, Nak, vagy Lápafő lakói is — nagyon okosan, kulturáltan, sőt te­gyük hozzá, hogy politikusán érvelve kioktatták az üzletve­zetőt a vendégek egyenjogúságáról, sőt saját maguknak a termelésben. betöltött szerepéről, a mezőgazdasági munka fontosságáról és indokolt tekintélyéről is. Ezek után bocsá­natot kértek a közelükben ülő vendégektől, ha netán vala­kinek alkalmatlanságot szereztek volna, megsértődtek és tá­voztak. - ■ Tökéletesen, ezer százalékig igazuk volt. Miért érdemes ennek a példának, melynek történetesen lapunk munkatársai közül egyszerre három tanúja is volt, ezeken a hasábokon teret szentelni? Azért, mert mint csepp- ben a tenger, egy torz, egészségtelen szemléletet tükröz. Pon­tosan az ellenkezőjét annak, ami államunk és rendszerünk alkotmányában rögzített alapelve, vagyis ember és ember, állampolgár és állampolgár egyenjogúságának. Sajnos már későn kaptunk észbe ahhoz, hogy a pátrohai magyarok szó­rakozásának esetleg idegen nyelvű változatával próbálkoz­zunk meg és külföldieknek adjuk ki magunkat. Ennek elle­nére is bizonyítottnak mertük vélni, hogy akár a részegség felső fokáig való kiszolgálásunknak sem lett volna akadá­lya. Sőt élünk a gyanúperrel, hogy jól-rosszul leplezett meg­vető tekintetek sem kísértek volna bennünket. Amiként, hogy a néhány asztallal odébb ülő társaság, minden ízlés határán túl kicicomázott hölgytagjainak sem jutott ilyesmi osztályrészéül. N em akarjuk elvetni a sulykot a másik irányba sem. Természetes, hogy ezeket a feltűnő (de botrányt nem okozó) vendégeket nem érte megkülönbözte­tés. A természetes azonban az lett volna, ha amazokat, a szép nótázásukkal csakugyan feltűnő (de botrányt nem okozó) vendégeket sem érte volna. Lévén ennek az országnak min­den polgára nemcsak a törvény, hanem még a vendéglátó !par előtt is egyenjogú és rangú.

Next

/
Thumbnails
Contents