Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-17 / 241. szám
Rovatvezető: D. KÓNVA JÓZSEF Klub, tagok nélkül Hová tűnt ezer fiatal? Krimibe illő kérdés: hova tűnik esténként — a szombat, vasárnap sem kivétel — ezer fiatal Dunaföldvárról? Mert, hogy eltűnnek, az biztos, s mindeddig senkinek sem sikerült a nyomukra lelni. A kérdést egyébként a Dunaföldváron nemrégiben indított ifjúsági klub sorsa indokolja — többek között.., Dunaföldváron hosszú ideig nem volt községi jelleggel működő ifjúsági klub. A gumiipari ktsz KISZ-szervezetének fiataljái elhatározták, hogy társadalmi munkában a helyi művelődési ház egyik helyiségét alakítják át erre a célra. A terv — 8-900 óra társadalmi munkával — megvalósult, s ha szerény keretek között is, de lehetőség nyílott arra, hogy szervezett formában szórakozási lehetőséget biztosítsanak a község ifjúságának. Később már szerény keretekről sem lehetett beszélni, a megyei tanács művelődésügyi osztályától korszerű klubfelszerelést kaptak a dunaföld- váriak. Annak rendje és módja szerint megválasztották a klub vezetőit, s most már semmi akadálya sem lett volna annak, hogy valóban klub legyen abból, amit ezidaig legfeljebb annak neveztek. Nem lett. A taglétszám a megnyitás óta nemhogy emelkedett volna, az idő múlásával egyre inkább apadt. Jelenleg 28 (!) teljes jogú, vagyis beiratkozott fiatalból áll a klubtagság. Számolni sem érdemes, első pillantásra bárki elismeri, hogy olyan nagyság- rendű településen, mint Du- naföldvár, ez a létszám szinte a semmivel egyenlő. A klub pillanatnyilag agonizál: öt-hat látogatója van, ennyien egy tágasabb lakásban is összejöhetnének alkalmanként. Önmagát adja a kérdés: hol vannak például azok a fiúk és lányok, akik nem sajnálták szabad idejük egy részét feláldozni arra, hogy ifjúsági klub legyen a községben? Amit még feltétlenül el kell mondani: a klubnak agilis, általános vélemény szerint rátermett vezetője van. A tervezett, s eddig megtartott rendezvények érdekesek, a klub által nyújtott szórakozási lehetőség nem kevesebb, nem több, mint másutt. A meglepő érdektelenség okait Mikó Józseffel, a duna- földvári művelődési ház igazgatójával és Cseh Andrással, KISZ-vesetőségválasstás „félúton66 A megye KlSZ-alapszervezeteinek egy részében már megtartották a vezetőségválasztó taggyűléseket, s a bizalmat kapott ifjúkommunisták — az új vezetők — figyelmét már a következő évi akcióprogram összeállítása köti le. A vezetőségválasztás nagy esemény egy-egy KISZ-alapszervezet életében: a számadás, a kölcsönös véleménycsere, s egy kicsit a jövőbe pillantás időszaka ez. A vezetőség választó taggyűlések hangulata, az ott elhangzott felszólalások, a vita, a részt vevő fiatalok aktivitása hű képet adhat az alapszervezet mindennapi munkájáról is. Ifjúsági vezetőkkel beszélgettünk a vezetőségválasztő taggyűlések tapasztalatairól. Általános értékelés korai lenne, hiszen a munka dandárjánál tartunk, de az eddigiek alapján kialakult véleményt érdemes papírra vetni.. • A választásokat megelőzően folyik a tagkönyv-érvényesítés, tag- könyvcsere, amelynek során minden ifjúkommunistával elbeszélgetnek, meghallgatják véleményét, — sőt véleményt kérnek —, s a vezetők is elmondják, hogyan értékelik ők a KISZ-tag munkáját, mennyiben és miben számítanak rá a jövőben. Ennek a kötetlen, s közvetlen beszélgetésnek a jelentőségét azt hiszem nem kell hangsúlyozni, meghatározó szerepű a KISZ-szervezet életében. Sok jó ötlettel találkoztunk: legérdekesebb közülük talán a paksi konzervgyár „kérdőív módszere”. A tapasztalatok szerint sokat segítettek: és segítenek a KISZ- szervezeteknek a vezetőségválasztá&ok során a pártszervezetek. Képviselőik részt vesznek a taggyűléseken, tolmácsolják a pártvezetőség véleményét a fiatalok munkájáról, javaslatokat tesznek elsősorban a sajátos helyi problémák megoldására. A fiatalok felszólalásában nagyon sokszor szó esett a gyár, üzem, vállalat, vagy ktsz munkájáról, főként azokon a KlSZ-vezetőségvá- lasztó taggyűléseken, ahol a vállalat vezetői is részt vettek az ülésen. A taggyűlések hangulata az esemény jelentőségének megfelelően komoly — ez természetes. Viszont jő néhány KISZ-alapszervezet egyáltalán nem ragaszkodott a merev, „taggyűlésszabályokhoz”, hanem sok ötlettel fiatalosabbá, élénkebbé, s talán azt sem túlzás mondani, hogy emlékezetesebbé tudták tenni ezt az eseményt. Volt rá példa, hogy versbetétekkel, rövid irodalmi műsorral oldották a hangulatot, másutt egy klubest részeként tartották meg a taggyűlést. Ez egyáltalán nem a választások elbagatelizálását jelenti. Sőt: egy jó időpontban — esetleg vasárnap, vagy klubest keretében — megtartott taggyűlés kötetlenebb hangulatú és a korábban elkezdett beszélgetés nyugodtan folytatódhat a „hivatalos” rész lebonyolítása után is. •« A középiskolák, szakmunkásképző iskolák egy részében is megmegtartották már a választásokat, — a KISZ-szervezetek sajátos helyzetének megfelelően. Ez a sajátos helyzet nem meghatározó szerepű — az iskolában is nagyon jó, ha a diákok maguk közül választják a jelölő bizottságok elnökeit, s a többi tisztségviselőket, s az osztályfőnököket, vagy a pártösszekötő tanárt kérik fel a taggyűlés elnökéül. Magam is részt vettem néhány taggyűlésen: ott éreztem magam jól, ahol valóban fiatal pezsgő hangulatú volt a választás. De nemcsak nekem volt jó a „közérzetem”: a választóknak is. . * a tag nélküli ftuí vezetteti próbáltuk kutatni. Cseh András azt mondja, 6 minden lehetséges eszközt megragadott, hogy tagokat toborozzon. Összehívta a községben működő KlSZ-alap- szervezetek titkárait, hogy együtt beszéljék meg a gondokat, és segítségüket kérje a szervezésben. Ez a módszer nem vezetett eredményre, voltak, akik el sem jöttek. Kü- lön-külön levelet írt minden klubtagnak — hasonló sikere rel. Beszélgettek a gimnázium igazgatójával is, de a közép- iskolások iskolán belül any- nyira elfoglaltak, hogy rájuk csak alkalmi vendégekként lehet számítani... Felajánlották az úttörőknek, hogy a hét egyik napján ott tarthatják foglalkozásaikat, szórakozhatnak, játszhatnak. Az úttörővezetők még a megbeszélésre se mentek el... Most már nem tudja mit tegyen, némi iróniával jegyzi meg: „írjak talán mind az ezer fiatalnak, aki a községben él?” Mikó József „bizonyos szervezeti sovinizmusban” (a KISZ-szervezetek egymástól függetlenül, külön-külön szeretnének dolgozni), a „népművelési vonal” telítettségében, a fiatalok túlzott igényességében látja a népszerűtlenség fő okaik Egy ezzel kapcsolatos véleményre nem árt figyelni: „Miért menjek a klubba? Tv otthon is van, rádiót, magnót otthon is tudok hallgatni, kényelmesebb körülmények között.” A vélemény ugyan hibás, de arra figyelmeztet, hogy egy jól felszerelt klub önmagában már nagyon kevés csáberőt jelent... A község vezetői is felfigyeltek az ifjúsági klub — s mivel a kettőt nem lehet különválasztani — a dünaföld- vári fiatalok szabadidő-problémájára. Legutóbb a községi párt-vb foglalkozott ezzel a témával. Gondolkoztak a megoldáson is: sportolókat, nőtanácsi rendezvényeket, pedagógusklubot, agrárklubot „telepítenek” az ifjúsági klub helyiségébe, hogy a hét minden napján legyen ott valami rendezvény. Két napot meghagynának a fiataloknak. Az elgondolás első részét csak üdvözölni lehet, hiszen az új, eddig még nem működő klubok szervezését, a művelődési ház programjának bővítését jelenti. Az ifjúsági gondokon viszont egy cseppet sem enyhít.-. Beszélgetés közben megemlítették: a községben több klub is működik. Klubhelyiséget tartanak fenn többek között a termelőszövetkezetek, az ÁFÉSZ, a kendergyár. Igen, csakhogy ezeknek a helyiségeknek a klub jellege erősen vitatható, legfeljebb spontán időtöltésre hivatottak. Tagjaik, látogatóik között szép számmal vannak fiatalok is. Lehet, hogy itt van a titok nyitja? Nehéz eldönteni, annyi viszont biztos, hogy néhány klub társulásával, anyagi erőik egyesítésével, szakszerű irányítással létre lehetne hozni legalább egy — minden tekintetben korszerű — klubot Dunaföldváron. Népújság 1969. október 1T. Költői Anna 1914 október 17-én koraeste, árpádsávos terroristák nyomultak egy bérházba szemben a józsefvárosi templommal. Költői Annát keresték. Becsengettek hozzá, s amikor kinyílt az ajtó, az egyik bilgeri-csizmás alak felkiáltott: „O az!” Nyomban ezután lövések dördültek és az 53 éves Költői Anna, a magyar munkásmozgalom megbecsült harcosa holtan zuhant a folyosó kövére. Marx szavait idézve beállt a munkásmozgalom mártírjainak végtelen sorába, és örökre befogadta a munkásosztály nagy szíve. Budapesten született 1891. június 13-án. Apja és anyja munkás volt, korán eltávoztak az élők sorából, Anna négyéves kora óta árvaságban nőtt fel. Életútjának állomásai: 1905-ben a Riegler-nyomdában dolgozik — 14 éves. Innen az első világháború alatt „ki- zeccelik” — Csepelre megy vasmunkásnak. Ott 1918- ban már női bizalmi: 27 éve6, tagja a gyári munkás- tanácsnak, sőt a községi és megyei tanácsnak is. 1919- ben országos nőmunkások szervezője. Ezért a fehérterror szörnyű kínzásoknak veti alá a Szerb utcai kazamatákban. Százhatvan társával éhségsztrájkot kezd, megjárja a Gyűjtőt, Márianosztrát és a zalaegerszegi internáló tábort. Kiszabadítja a nemzetközi munkásszolidarítás, de rendőri felügyelet alá helyezik. A vasasok 1922-ben ön-‘ álló nőtitkárságot szerveznek, s őt állítják az élére, Pécsett így beszél a munkásnőkhöz: „Minek az a sok fegyver? Mi nem akarunk háborút, a fegyvereknek a múzeumokban a he- , lyük!” Elítélik lázításért. Ügye megjárja a táblát, a kúriát, de a kiváló szocialista jogászok addig ügyeskednek, míg évek telnek el és a bűnügy amnesztia alá esik. Ekkor változtatja meg eredeti nevét és Kristóf Annából Költői Anna lesz. Bekerül a Budapesti Törvényhatósági Bizottságba és élete utolsó napjáig legá- hsán és illegálisan a munkásság ügyéért; harcolt. Az OTI-ban, mint vezetőségi tag. védte a munkások. \ érdekeit és szerette volna ezt az intézményi, teljes egészében munkásvezetés alá helyezni. Kiharcolta a I baleseti kórház felépítését, amely ma az ő nevét viseli. A Fővárosi Törvényható- | sági Bizottságban fellépett a korrupt, panamista, kisemberellenes várospolitika ellen. A harmincas évek elején a Gyermekbarát mozgalom keretében segített a proletárgyerekeken, mint a mozgalom elnöke. ! Férjhez nem ment, ■“verme- j ke nem volt, egész életét a proletáriátus felemelkedésének szolgálatába állította. A neves szocialista asszo- : nyok egész sorával együtt r harcolt a munkásnők egyenjogúságáért; kegyet- ' len életük terheinek köny- nyítéséért. Költői Anna kiváló szónok volt. Rajongtak érte ^ a munkásnők, mert érveivel, tiszta élete példájával, marxista műveltségével — a felemelkedés útját mutatta meg nekik. A gyilkos golyók csak az életét oltották ki, az eszmét, amelyet hűségesen szolgált mindhalálig — nem tudták megsemmisíteni. Halála 25. évfordulóján az emlékezés füzei lobognak sírján. Föl-DES MIHÁLY Elkészült az első bérbáfi. a Mérei utcai lakótelepen.
