Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-23 / 220. szám
Az élelmiszeriparban dolgozó nők helyzete megyénkben VISSZHANG Nem tétlenkedett az állomás vezetése Megyénk élelmezési üzemeiben dolgozó nők társadalmi, gazdasági, szociális helyzetéről tárgyalt legutóbbi ülésén az ÉDOSZ Tolna megyei Bizottsága Szekszárdon, az SZMT székházában. Az elmúlt tíz évben megyénk élelmezési ipara igen nagy fejlődésen ment keresztül, ezzel párhuzamosan megnövekedett a dolgozók létszáma is. A magas létszámemelkedést Kontos András, az ÉDOSZ megyebizottságának titkára, a napirend előadója adatokkal támasztotta alá: Az élelmezési iparban dolgozók létszáma 1959-ben 1796 volt, 1969- re 3796-ra emelkedett. A hatvanas évek elején az assz dolgozók 30 százaléka volt nő, jelenleg 50 százalék, sőt szezon időszakban 60 százalékig is felemelkedik. A nők erkölcsi és anyagi megbecsülése arányos az általuk végzett munkával. Az átlagbérek alakulásában emelkedés tapasztalható, a dolgozó nők minden esetben megkapják az arányos béremelést. A konzerviparban dolgozó nők keresetének alakulása megfelelő, természetesen vannak olyan munkaterületek, ahol nőket foglalkoztatnak, azonban 20 kilogramm feletti anyagmozgatást csak a férfiak végezhetik, így ezen a területen a nők keresete természetesen alacsonyabb, mint a férfiaké. A tejiparban a legalacsonyabb órabér 6,50 forint, a legmagasabb 9,60 forint — mind a férfiaknál, mind a nőknél. A nők törvényben biztosított jogai érvényesülnek. Különösen nagy gondossággal járnak el gazdasági vezetőink a terhes és kisgyermekes családanyákkal. A konzervgyárban, a nappali műszakban például külön munkaterületet létesítettek a terhes anyáknak, ahol átlag 40—50 nő dolgozik. Csökkentik a nők éjszakai munkáját. Megyénkben jelenleg körülbelül 25—30 nő dolgozik éjszakai műszakban. A nők munkahelyi körülményei 32 Ű5 üzemei: létesítésével; 3 régiek felújításával javul. Annak ellenére, hogy az utóbbi években komoly beruházások történtek a sütőiparban, mégis ezen a területen a legmostohábbak a nők munkakörülményei. Vállalati és területi szolgáltatások nagymértékben csökkentik a dolgozó nők munka utáni terheltségét. Több irányú vállalati szolgáltatás (mosoda, bölcsőde, üzemorvosi rendelő stb.) Viszont csak a konzervgyárban állnak a nők rendelkezésére. Megyénk nődolgozóinak 95 százaléka 44 órás munkahétben dolgozik, csupán a szekszárdi és bonySzeptember 17-én az esti órákban Tolna üzemeinek, intézményeinek egy-egy képviselője volt hivatalos a művelődési központba, hogy a TIT- klub kezdeményezésére megalakítsák a helytörténeti csoportot. A megyei helytörténeti bizottság képviseletében Kisaszondi Edit elvtársnő jelent meg és ismertette a hely- történeti bizottság munkáját, tevékenységnek célját, elmondotta, mi a feladata a községekben, városokban működő helytörténeti csoportoknak. Ismertette, melyek azok a községek, ahol már elkészültek, vagy lektorálásra készen vannak a monográfiák. Javaslatot tett arra, milyen téren fejtheti ki leghasznosabban munkáját a tolnai csoport. Az ismertetést élénk vita követte, s az elnök és titkár megválasztása után megtárgyalták a jelenlévők, hogy a megalakult helytörténeti csoport elsődleges feladatának tekinti a felszabadulás 25. éves évfordulójának megünneplését előkészítő operatív bizottság munkájának segítését. Megállapodtak abban, hogy a csoport az ünnepségek után sem szünteti meg munkáját és igyekszik Tolna történetét a lehető hadi sütőipari vállalatnál van még 48 órás munkahét. Ezeknél a vállalatoknál 1970. január 1-ével vezetik be a 44 órás munkahetet. A szakszervezeti vezetésben a nők bevonása kedvezően alakul. A megyebizottságban 4 nő tevékenykedik, a szakszervezeti bizottságok 42 százaléka nő, s a 191 bizalmi közül 117 a nődolgozó. A gazdasági, főlég a felső vezetésben már nem ilyen kedvezőek a nők arányszámai. Megyénk vállalati igazgatói, műszaki vezetői férfiak, csupán a tejiparban kettő, a konzerviparban pedig egy nő osztályvezető van. II. M. legmesszebbmenően felderíteni és ezt rögzíteni, hogy az elpusztult írásos emlékek helyett legalább valami anyag álljon rendelkezésre. Javaslatok hangzottak el arra vonatkozóan, hogy a csoport írjon ki pályázatot az utolsó 25 év fejlődésének felderítésén*, megörökítésére. Felmérték, ki mi-, lyen téren tudna segítséget nyújtani ebben, s ki milyen további szerepet vállal. Ezúton kéri a helytörténeti csoport azokat, akik a községben élnek vagy elszármaztak Tolnáról, és a község történetével kapcsolatban valamilyen adatokkal — akár fényképekkel, levelezőlapokkal — rendelkeznek, azt bocsássák a további munkához rendelkezésre. Ha véglegesen nem akarnak megválni az anyagtól, legalább kölcsön, áttanulmányozásra, esetleg lemásolásra adják át. Az ilyen irányú anyagokat az I. és II. számú iskola igazgatói irodájában, vagy a titkárnak, Freund György (Tolna, gimnázium) adják le. Előre is köszönetét mond a csoport minden segítő szándékú dokumentációért. Augusztus 31-én cikket , közöltünk a vasúti munkaerőgondokról. írásunk nagy visszhangra talált a dombóvári vasutasuk körében. A dolgozók egyetértettek írásunk sok megállapításával, a vasúti vezetők egy része viszont vitatja cikkünket, szerintük nem segítette a munkaerőgondok megoldását írásunk. Alább, kissé rövidítve közöljük a vasútállomás három vezetőjének véleményét. Csak olyan részeket hagytunk ki a levélből — helyhiány miatt —, amely egyetért, illetve megerősíti írásunkat. Azokat a részeket, amelyek vitatkoznak írásunkkal, szó szerint közöljük, már csak azért is, hogy a dombóvári vasutasok megismerjék a vezetők álláspontját. „Örülünk annak, hogy á Népújság foglalkozik a vasút munkaerőgondjaival, valamint azokkal az okokkal, amelyek nehezítik a vasút munkaerőgondjainak megoldását. Köztudott dolog, hogy munkaerőproblémával nemcsak a vasút küzd. Egy egész sor vállalatnak vannak hasonló problémái. A munkaerőhiány országos probléma. Ebből következik, hogy a vasúton mutatkozó . munkaerőhiánynak nemcsak egyedüli oka a bérezési probléma. A vasúti munka, sajátosságánál fogva, mondhatnánk egyedülálló, mely más vállalat körülményeivel nem hasonlítható össze.' ' Az éjjelnappal, ünnepnap, vasárnap, melegben, hidegben folyamatosan végzendő munka, a havi 210 órán felüli foglalkozás, .stb., mind összetevői annak, hogy a munkaerő nem áramiik a vasút felé. Különösen a fiatalok nem kedvelik a vasutat. Nem tudunk részükre oly mérvű hétvégi pihenőket biztosítani, melyet más' vállalatok biztosítani tudnak. Kedvezőtlen helyzetben vagyunk más vállalatokkal szemben olyan vonatkozásban Is, hogy amíg egy nem vasúti vállalat ha munkajr erőhiánnyal küzd, akkor a meglévő létszámnak megfelelő termékmennyiséget állítja elő, míg a vasútnak kevesebb létszámmal is e! kell szállítani azokat a termékeket, amelyeket a vállalatok mígtermelnek és amelyek az import- és tranzitforgalomban elszállításra jelentkeznek. A vasút az ország vérkeringése. A vasúti munkavégzés sajátosságát ismerve nagyon nehéz dombóvári vonatkozásban olyan javaslattal élni, olyan tanulmányt készíteni, amely megoldaná egyszerre a vasút munkaerőgondjait. Éppen ezért nem tudunk egyetérteni a cikk azon megállapításával, amely szerint „Nem egy érdekes tanulmányt készítettek már e létszámhiány megoldására a dombóvári állomáson. E hasznos javaslatok azonban vagy a pécsi igazgatóságon. vagy a MÁV Vezérigazgatóságán kerültek íróasztal fiókba”. Kijelentjük, liogv ilyen javaslattal nem fordultunk vasútunk felsőbb vezetése felé. A létszámprobléma megoldását illetően azért elmondhatjuk, hogy nem tétlenkedett az állomás vezetése. A vasutas pártbizottság 1367. október 1-től 31-ig 40 személy részvételével brigádvizsgálatban tárta fel a vasutas dolgozók munkakörülményeivel. szociális ellátottságával, bérezésükkel kapcsolatos észrevételeket. Majd erre visszatérve a pártbizottság 1368. október 31-én ismét elemezte a helyzetet. Nem szükségtelen megjegyezni, hogy a vasutas partbizottság kérése, javaslata alapján a MÁV Pécsi Igazgatóság intézkedéseivel is javította a csomópont vasutas dolgozóinak élet- és munkakörülményeit. A vasúti munka szigorú fegyelmet kíván. A fegyelem biztosításához fegyelmezési eszközökre is szükség van. Úgy gondoljuk. hogy a vasútnak nagyon sok fáradozásába kerül még, hogy olyan szakgárdát tudjon kinevelni, amely az öntudat olyan fokán áll majd, hogy nem lesz szükség fegyelmező eszközökre. A vasút az nem cukrászüzem, ahol ha nem sikerül a krétnes, legrosszabb esetben megeszi az üzem személyzete. A vasúti munka se- lejtje baleset, mely emberéletet követelhet, milliós értéket tehet tönkre. Ezért nálunk szükség van bizonyos szabályokra. A vasúti munkavégzés az egész országra kiterjed. Ez a sajátos körülmény centrális vezetést igényel. Igaz, hogy a vasút szervezete egyidős a vasúttal. Mégis, a jelenlegi szervezeti forma azt bizonyltja, hogy még nem érett meg a „teljes kiforgatásra”. Ez- idcig az ismert létszámproblémák mellett is megfelelt a vasút a rá háruló szállítási feladatoknak. Az igazgatóság áltál negyedévenként megküldött prémium- keretet az állomásvezetés a moz•\ . galmi szervekkel egyetértésben, $6 dolgozók között, érdemeik szerint osztja szét. Nem marad egy fii-, lér sem szétosztatlanul. Az állomásfőnöknek nemcsak büntetési joga van. Joga van ahhoz is« hogy az arra rászolgált dolgozókat meg is dicsérje. Az állomásvezetés nem egy esetben élt) is ezzel a jogával. „A vasút korszerűsödik, űo nem figyelhető meg ezzel arányosan a mérnökök, szaktechnikusok számának emelkedése. Ma különös kegynek számít, ha valaki munkája mellett szakmai tanulmányokat folytathat a v<as* úton” — írja a cikk. Az igazság az, hogy a végzett vasúti mérnököknek, szaktechnikusoknak csak egy igen kis hányada vesz részt a forgalom szervezésében és irányításában« A vasúti munka jellegéből fakadóan nélkülözhetetlen a végrehajtó forgalmi szolgálat területén megszerzett gyakorlat. _ Ennek) megszervezését mérnökeink egy része képzettségén alulinak tartja. Egyesek mindjárt vezetni akarnak, mások irányító munkakört nem vállalnak, főleg vonat* kozik ez a szaktechnikusokra. Azi viszont, hogy „különös kegynek számit, ha valaki a vasúton tanulhat”, nélkülözi a reális valóságot. Propaganda kifejtése szük^ séges ahhoz, hogy dolgozóink tanuljanak. „A forgalmista, de at állomás-» főnök sem szakember” megállapítás a vasúton kívül állók sze^ mében rendkívül dehonesztáfó«. Úgy tűnik, mintha a vasút a* hozzá nem értő emberek Vezetnék. Szeretnénk leszögezni, hog$ kevés szakmában kell annyit ta-j nulni, mint éppen a vasúton^ Irányító munkakörbe való állítás' előtt a munkaterület ismeretét igazoló vizsgabizonyítvánnyal minden dolgozónak rendelkezni** kelL Igaz, ha kérdőívre kell felelni, például milyen szakképzetté séggel rendelkezik,, tanult szakmája, a felelet, hogy semmi« mert a vasúti szakképzettség nem számít szakképzettségnek, úgy« mint a szabónak a szabó szakma* „Teheti, mert vasúti”, igen, tehette, mert vasúti volt, de ki? Helyes lett volna idézni a régi rend teheti szövegéből azt is, hogy ez ugyan megadatott a vasúti dolgozók egyes rétegének^ míg a másik rétege Öt-hat, meg ennél is több éven át fo- lyamatbsan ‘ felmondást kapott« hogy ne lehessen kinevezni, hogy tehesse. Arról is szólni kellett volna, hogy ezt a tehetőst milyen áron tehette* politikai jogfosztott- sággal, stb. Érdemes lett volna1 azzal is foglalkozni, hogy amíg pár ezer vasúti tehette, addig a hárommillió koldus országában ai cselédek éhbérért ugyancsak tehették. A cikk reálisabb alapokra helyezve történő megjelenése elősegítette volna munkafegyelmünk jó alakulását és talán vonzóvá tette volna a fiatalok részére a vasúti szakmát is, Milánkovics György MSZMP forg. alapszervi titkár^ JVIonori István állomásfőnök, Tóth László szb-titkár**’ Felejthetetlen drága jó férjem, Takács Béla a volt megyei Törzskönyvezési Felügyelőség nyug. vezetőhelyettese elhunyta ilkalmából a temetésen való megjelenésért, koszorúkért, táviratokért, rész- vétlevclekért, volt munkatársai együttérzéséért, mellyel fájó sebemet enyhíteni igyekeztek, köszönetét mondok. Külön köszönetét mondok az Országos Állattenyésztési Felügyelőség és a Tolna megyei Állattenyésztési Felügyelőség dolgozóilak, volt barátainak, a Kaposvári Felügyelőségnek, a szekszárdi tsz-elnökség- nek, a högyészi és faddi tsz, illetve állami gazdaság dolgozóinak. özv. Takács Béláné és a kiterjedt gyászoló család.-______________(330) Kenderessy Tibor TIT-klub vezető Nyárspolgár ? A fiatal férfi, akivel Pakson összehozott a véletlen, huszonöt éves volt és már csak azért is bajosan lehetett volna egy Moliere-darab hőse, mert mestersége gépkocsivezető. — A keresete? — Megfelelő. Persze lehetne több is, de hát melyik kereset nem? Igaz? — Igaz. Sokat ül a volán mellett? •— Sokat, de szívesen csinálom. —•" És amikor nem? — Otthon vagyok. Nemrég lettünk kész a házzal, de még sok a dolog. — Az asszony! — A gyerek mellett. Gyermekgondozási segéllyel. De ha az lejár, szeretném ha végleg otthon maradhatna. — Egy keresetből nem lesz könnyű! r— Hát bizony nem! — Szórakozás? — Néha elmegyek pecázni. Tudja, az olyan pihentető. Egyébként meg ott van a tévé. — Az is pihentető? — De még mennyire! Majdnem minden este pompásan elalszom mellette. — Könyv? Rádió? — Könyv az nincs. Minek? Rádióm persze van, hiszen az asszony főzés közben nem nézhet tévét. Nem igaz? — Kétségtelenül az. Mondja, kérdezhetek valami szokatlant, esetleg kellemetlent? — Miért ne? — Miért, vagy kiért él maga? — Nem értem! Hogyhogy miért? Hát azért, hogy megéljek, meg a családomért. Ezek után következett volna a pillanat. hogy megkérdezzem. van-e autónyeremény- betétkönyve, vásárolt-e már hűtőszekrényt és mi a véleménye a lottón nyerhető milliók erkölcsösségéről? Hiszen nyilvánvalónak tűnt, hogy a nyárspolgár, vagy egy leendő nyárspolgár szinte vegytiszta típusával találkoztam. Csakugyan? Barátom, aki tíz egynéhány évvel ezelőtt tanította: — Jócskán lehiggadhatott. Az iskolában valóságos eleven ördögnek ismertük. A le- higgadás persze nem hiba, természetes folyamat. A garázsmestere: — Kifogástalan ember ez, kérem! Bár valamennyi pilótánk ilyen lenne. Az egyik szomszédja: — Jó fiú. Nem iszik, nem jár nők után, úgy élnek a feleségével, meg a kislányával, hogy azt tanítani lehetne. A párttitkár, az üzemből: — Ne az ilyenért fájjon az elvtárs feje! Dolgozik, keres és megadja a családjának, ami dukál. Az csak mese, hogy semmi sem érdekli. Ezek után következett volna a pillanat, hogy megkérdezzem, KISZ-tag-e, részt vesz-e a szocialista brigádmozgalomban, megkeresz- teltette-e a kislányát és küszöbön áll-e a tagjelöltsége? Hiszen nyilvánvalónak tűnt. hogy egy munkáját-családját szerető mun kasember szinte vegytiszta típusú vet találkoztam. Csakugyan? ORDAS JVAM Helytörténeti csoport alakult Tolnán