Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-07 / 207. szám

fw*** mTvtvfmTnTVTfvvmTmrmmmmnmmTTmnmvi

f

H

a jól megnézem őket, kettejük közül csak egy szolgálhat példaként. Tizennyolc éves és hiába tört ki otthon a helháborjj — ahogy ő mondja — nem hajlandó boldogtalan- kodni, mert nem vették föl az egyetemre., Sőt.», az a véleménye, hogy egyáltalán nem hoz a családjára szégyent, ha szakmunkásként keresi meg ' majd a kenyerét a tanulóévek után. A második maholnap vegyészmérnök. Ha ugyan elkészül a diploma. A harmadik tizennyolcadik éves leány. Évek óta különböző intézetek lakója. Nem akar semmit,, s minden úgy! van - jólv • ahogyan:-; van... i ' 1 -......... • 1 ' '

I

. ( Felbor sóit kedélyek....

—r Nem lesz belőlem'-diplomás ember.-Na-és?l Apám.még csák érti hogy ami nem megy azt nem szabad•:erőltetni.-'Anyámt -síre veszek&ike Nincs - nyugalom. Az egész család, rajtam koszö- rüli a nyelvét, sehogyan sem métányolják, h’ogy én vagyok-legjobban tisztába 'a' képességeimmel;-;

A motorok érdekéinek.’JSIem tudom, miértr.’-kéU: • ettől; .gyászba' borulni,?^ Hát. kell? Eddig sem,volt- . a felnőttekről valami jó véleményem. Arról szavalnak, hogy-az ember'értékét az határozza meg,-! , milyen tisztességgel dolgozik. Miért • leszek ’-én/ kisebb értékű, ha a munkaruhám nem, köpérijk lesz, hanem'- overál,. ami'- uramisten* -olajos Is

Tudtam, .hogy- nem-vesznek föl-az -egyetemre, \ De azért rástartoltam. Legyen- meg a kedvük ,-al szüleimnek. De úgy mentém oda,5 hogy,,tudtam,. ■ a fölvétélizés bátorsága.n.gm.emeli^majd közepes bizonyítványom értékét,: Csodát vártak tő- -v lem, adós . maradtam- a,'csodával.. Azóta sokszor * fordult meg a fejemben,. miféle dolgokat kell majd megtennem még ezután ilyen^.meg-ölyaá ; meggondolásból, talán szöges ellentétben az elképzeléseimmel. Azt mondják, ilyen az élet. De én nem tudom ezt elfogadni.

Később? Lehet, hogy szükségét fogom érezni annak, hogy tovább tanuljak De előbb azt a szak- képzettséget szerzem meg, ami miatt most áll a bál. ügy érzem, az első igazán felnőtthez méltó lépésen vagyok túl a kedvem szerinti pályaválasztással. Szerencsém van,'

2, | Jó lenne dolgoznil

— A gyakorlóidőrp kellős közepébe csapott bele az a sürgős távirat. Amikor feljöttek a srácok a laboratóriumba, tudtam, hogy ez csak egyet jelenthet. Két éve vesztettem el az édesanyámat Most az apám.. Igen, gondoltam rá, hogy nem fog örökké élni, hetvenkét éves volt és szívbeteg, aki minden évet ajándékként fogadott el az élettől. Nemrég azt írta, semmi mást nem kíván, csak hogy végezzek, megnősüljek.

Egy unokát, azt még látni szeretett volna, Unoka? Ugyan! Most olyan a világ, mintha kiszivattyúzták volna belőle a levegőt, A temetés után az volt az első ténykedésem, hogy vettem egy motort. Minek? Hogy időnként megszabaduljak a szorongásaimtól. Addig a táviratig naponta 12—15 órát dolgoztam. Most? Vissza kellene menni az egyetemre. Sok srác nyáron is bent volt a kollégiumban. Dolgoztak és egy némelyiknek nem volt kedve hazamenni. Addig észre sem vettem őket. Csináltam a magam dolgát. Körülbelül burzsujnak számítottam közöttük a hazulról mindig megtoldott ösztön,y< // i

_______i__________,________________.____________

I

d

íjjal. Egészséges,; kíméletlenül őszinte fiúk, Mostanában nem engedik, hogy egyedül maradjak. Sokat beszélgetünk, s nekik van igazuk, akik három, öt gyerekes családokból jöttek és nem zárt, mind oldalról védett világban nőttek föl, egyedül, mint én. Én csak akkor tudtam, mi a nélkülözés, amikor könyveket vásároltam, és tejen éltem a legközelebbi hazautazásig. Igazuk van a fiúknak, nincs semmi ellenállóképességein, és szörnyű, hogy erre huszonnegyedik évesen kell ráébredni. Tudja, mire jó ez a motor? Azonkívül, hogy száguldozni lehet vele, talán szerencsét hoz és sikerül nekirontani az országúton egy fának. De, igen szégyellem magamat Soha nem leszek olyan talpig férfi, mint az apám. Jó lenne újra dolgozni. Ott van a félbemaradt diplomamunka. Talán... talán elkészül. A fiúk? Azzal segítenek, hogy ott vannak körülöttem. Nekem csak most nehéz, nekik nehéz volt minden egyetemi év és nehéz lesz mindaddig, amíg kezük alól ki nem kerül az első önálló munka. Tehetek arról, hogy az élet csak most kényszerített arra, hogy felnőjek? Apámmal sokat vitatkoztunk. Mégis, ha sikerül, olyan ember akarok lenni. Rettentő vizsgatétel, mert míg megcsinálom, nem véd semmi, nem kényeztet senki. Csak magamra. számíthatok. Ezt szeretném! Ha ez nem sikerül, hát ott a motor..«

•5. | Hiúba BÓderolnak!

Nevezzük Marikának.

Szőke, tizenhét éves elmúlt, maholnap tizen nyolc lesz. Nem tudom, akad-e a Dunántúlnak olyan intézete, amit meg ne járt volna. Hároméves korában kellett állami gozdozásba venni, mert az anyja olyan életet élt, ami alkalmatlanná tette a kislány nevelésére. Amikor behozták az intézetbe, mindenáron jó kislány akart lenni és kijelentette, hogy ő mindent szeret, mindent megeszik. A krumplit, káposztát is, nyersen. Jó pár év eltek, mire a mama kíváncsi lett rá, eszébe jutott a lánya.

Kölyökkutyaként tombolt őrömében*

— Ugye mondtam, hogy van anyukám! TucK tam. hogy van, meg azt is, hogy elvisz!

Csalódott. A mama nem azért jött. Csak megnézte, fölmérte. Igen, szépecském fűin ott hamarosan hasznát lehet venni otthon. De nyáron, mintegy előlegül hazamehetett. Haza? A marna elég viharos életet élt. Akkor már negyedszerre ment férjhez. Nem igazán. Nagy veszekedés, után elment az akkori apuka és másnap odaköltözött egy másik. A mamának ismét jókedve volt. Jókat ettek, sok süteményt és sokszor kapott likőrös pohárban bort. Ahányszor csak akart... Felpróbálhatta a mama ruháit, kiöltözött és akkor nagyokat nevettek.

Nézd; ez már kész női

Nagyon boí3og vett. Ha ez igaz; akkor már majdnem olyan mint a mama, akinek mindig jókedve van. Az egész ház jókedvű. Jönnek- mennek benne. Hozzájuk is mindig jön valaki. Főleg férfiak, akik megcsipkedik, tréfálkoznál; vele. Csák ne kellene mindig visszamenni az intézetbe, ahol minden savanyú. Ott nem ilyen vidám az élet Kérdezgetik: — Mit akarsz? Valamit csinálnod kellene, nagylány vagy már! — Unalmas alakok. Csak ezt tudják hajtogatni. Mit akarok, mit akarok! Majd én is férjhez megyek. Mint a mama. Na és, ha hatszor? Kinek fáj az? Nekem nem! Azt mondta a mama, nem akarnak kiadni. Hát jó. De én akkor nem csinálok semmit. Olvasni? A könyvek hazudnak. Mit szeretek? A ruhákat Ha nekem egyszer sok lenne! Mindig csak öltözködnék.

*

Káron Katiim seszéieetterai. Magukról vsiiciiak és szándékuk ellenére ettbanukról, a családról, A vailo- másokboz — meggyóaddésem szerint — fölöslege; kommen tón fűzni—

— ii ~

Hárman,

fiatalok

4

UÍ^OÜAS

koznánk, ha a múlt idők valamilyen szavahihető tanúja másféle emlékekről vallhatna.

hétköznapi

FMLU

Ahol — az utolsó népszámlálás szerint — kereken ötezer-háromszáz Lélek él, az közepes település és Magyar- országon belátható időn belül aligha remélhet városi rangot. Fadd ebbe a nagyságrendbe tartozik. Nagyközség tehát, nemcsak közigazgatási besorolása, hanem jellege szerint is. Szép, rendezett utcák, betonjárda, üzletek, takarékszövetkezet, kisvendéglő, szentháromságszobor és templom egyszóval mindaz, ami a szokványos faluképhez hozzátartozik. ( A „szokványos“ jelzőt persze már az előbb idézőjelbe kellett volna tenni, hiszen ami ma már ennek minősül, húsz—harminc évvel korábban aligha volt, az. Most azonban nem helytörténeti tanulmánynyal kívánjuk lekötni az olvasó figyelmét, hanem egy tényleges, sőt egészen közelmúlt, estén szerzett élményeink visszaadásával.) Olyan estére emlékezünk, mely semmilyen különösebb rendezvényről nem volt nevezetes. Ilyesformán azok, akik otthonukon kívül — nem könyv és televízió mellett — óhajtottak szórakozni, csak azokkal a lehetőségekkel élhettek, melyeket Fadd 1969 nyarán valóban nyújtott.

este

ni

A korcsma

,.Klasszikus" korcsma, átel- lenberi a gyógyszertárral.

Egyetlen, nagy, köves terem. A bejárattal szemben söntés- pult, mely mellett egyetlen

csapos birkózik azzal a feladattal, hogy ugyanabban az időben mérjen ki másfél tucat embernek sört, féldecit és fröcs- csöt. A feladat első pillantásra megoldhatatlannak tűnik, a tényék azonban bizonyítják, hogy nem az A hangulat több, miiit emelkedett. Cigarettafüst úszik /az asztalok fölött, és a k ékess ziirke gom oly/ felhők alól nótaszóval elegy hangzavar tör elő. A bejárattól jpbbra hattagú társaság küzd . a karambol-asztal r- szám Iá Ihatatlan szeszek jóvoltából. — egyre bonyolultabbaknak tűnő' JnhoblémáivaT.

A forgalom, — ez minden számadat birtoka híjárű 'is = mérhető ’-7- hatalmas. A^.fala- kon díszlő külőnböző, szövegű, és mi,nd'e,nfél.e. viselkedésben

apróságokba, mtő. t'ú^lákát. jótékonyan őlvásbatatíanná tpsM a füst. . Mbg .a közöny.

Nem jártunk Faddón húsz, harminc, negyven, vagy ötven évvel ezelőtt, de csodálA kisvendéglő

A kisvendéglő ugyanannak az utcának nagyjából a folytatásában, a falu másik végén van. Mellette espresszó, ez az éttermen át is megközelíthető. Saroképület, mely valószínűleg fennállása óta egy s ugyanazon célt szolgált. Máig alkalmas rá. Az étlap változatos, a koszt bőséges és ízletes. Az üzlet fenntartója, vagy ha épületes új szavunk jobban tetszik: „üzemeltetője", ugyanaz az ÁFÉSZ, mint az előbbi korcsmáé. Az egyik sarokban buzgón nyeli a kétforintosokat a zenegép. A hangulat jó, hiszen az asztalok mellett egyáltalán nemcsak evéssel, hanem ivással fogla- latoskodók is ülnek. Túlzás lenne azt mondani, hogy mindenki a spanyol etikett szabályainak szigorú betartására 1 ügyel, hangoskodó itt is akad. Mégis, a környezet hatása szemmel mérhető, az eleve kulturáltabbnak szánt körülmények hatnak a vendégekre.

Űri kaszinó?

Amikor a termelőszövetkezet átvette a művelődési há- j zat és annak két helyiségé- . beiű rriágás színvonalú véndég- ;-látásra. * rendezkedett be, ha mar elhangzott ez a fentebb megkérdőjelezett, ostoba kijelentés. Ml a valóság? Á művelődési ház szerencsés elrendezésű bejárati * csarnokába > presszóasztalok állnák, III

éppúgy lehet sört fogyasztani (üvegeset), mint fagylaltot vagy cukrászsüteményt. Remélhetőleg mire ezek a sorok megjelennek, vagy nem sokkal utóbb, virslit és sült húst is lehet majd. A sarokban szintén ott a zenegép, az egyik ajtón pedig a felirat: „klub-presszó’. A létesítmény tulajdonképpen „három lépcsős", akár egy jobb rakéta, és rakétaként tört is be a faddi vendéglátóiparba. Közvetlenül az ajtóban, elhatárolt helyen, állva fogyaszthatnak azok, akik vagy az autóbuszhoz sietnek, vagy nincs kedvük leülni, esetleg nincsenek ennek megfelelően Öltözve. Második lépcső a már említett, harmadik pedig a „klub- presszó”. Ezt a megyeszékhely méltán megirigyelhetné, de nem kellene szégyenkezni vele egyetlen fővárosi kerületben sem Az ajtón tapintatos felírás:

A látogatás feltételei:

— utcai ruha (szolid öltözet).

— kulturált magatartás.

A felírásban foglaltakat sikerült betartatni és remélhetőleg a jövőben is sikerül majd. Ebben, nem. kis része van a felszolgálóknak, akik Szék száráról érkeztek ide, fél- tétlen veszteségére a vendéglátóipar! vállalatnak és nyereségére Faddnak. Azonkívül persze, de miért is ne. nyilván a maguk előnyösebb a vadalmazása kedvéért is. A Klubpresszóban finom fekete,

a legváltozatosabb italok, sőt

speciális, helyi koktélok kaphatók. Ismét csak a környezet hatására kell utalni. Szó sincs arról, mintha ide a falunak valamiféle, a tömegektől elszakadni kívánó, része járna. Jár ide mindenki, bolti eladótól főkönyvelőig, tsz-tagtól a szabad- ságos kiskatonáig, aki igényli azt, hogy szabad idejét ne or- dítozás, csattogó biliárddákók és a szeszgőz légkörében kelljen eltöltenie. Maradhatna még egy kérdés, éspedig az, hogy mi köze van mindehhez egy művelődési háznak? Hiszen egyebek közt épp e lap hasábjain is elégszer kifogásoltuk már, ha egy ilyen intézményből - a rossz vezetés és a szerencsétlen körülmények balkezes összejátszása folytán — korcsma lett. Csakhogy itt nem lett az. Faddon úgy okoskodtak, hogy az is népművelés, vagy ha úgy tetszik művelődés, ha sikerül minél több látogatót rászoktatni ,a kulturált viselkedés szabályaira, és ha megvalósulnak számukra az ugyanilyen szórakozás alapfeltételei. Ezt az elvet csak helyesélni lehet. Annak bizonyságául pedig, hogy mennyire nem ment ez a művelődési ház eredeti rendeltetésének rovására, a közeljövőben visszatérünk az itt eddig végzett munkára és az eljövendő időszak terveire.

Egyelőre elég annyi, hogy Faddon — ebben a sok szempontból országosan példát mutató községben —, mit sem törődve a település lélekszámúval és közigazgatási státusa • val , máris megteremtették a városias színvonalú szórakozás feltételeit. Ebből sók helyein tanulhatnának, megyénk iiern (álságosán távol fekvő egyetlen városában is.

Ordas fván

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

:

◄

4

4

4

4

4

4

4

4

4 4 4 4 4 4 4 4 ■ 4 4 4 4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

*

4

4

4

4

AÁA.A.a.+.*jlAA.A*AAAa.AAAAAaAAAAAaAÁA.á.Aá.**.*.AAA± a t ÍÍAaA