Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-28 / 225. szám

Nagykanizsai Olajbányász—Szekszárdi Dózsa 1:0 (0:0^ A n. osztályú labdarúgó-bajnokság keleti csoportjának listavezetője: Zomba. Angol FIFA-játékvezetők emlékeiből Szekszárd, 1200 néző. Vezet­te: Jármai dr. Nagykanizsa: Tóth — Bakán, Bolla, Kütsön, Németh I. (Erdélyi). Hegedűs, Meszes, Kománovics, Boda, Németh II., Baranyai. Sz. Dó­zsa: Lipovszky — Jerabek, Geller. Lelovics, Becze, Csor­dás, Rónai (Lizák), Micskó, Freppán, Török, Fenyvesi (Szűcs dr.). A tragikus körül­mények között elhunyt Géczy J ános emlékére egyperces gyászszünettel kezdődött a ta­lálkozó. Aztán az Sz. Dózsa lendült előre. De Tóth ragyo­góan védett. Előbb Csordás 30 méteres szabadrúgását tornáz­ta szögletre, majd Becze lö­vését mentette ugyancsak ve­tődéssel szögletre. Lassan ki­egyenlítettebb lett a játék. A vendégek söprögetővel és 4 hátvéddel mindinkább ember- fölényt. biztosítottak maguknak a térfelükön. Baranyai néhány­szor jói cselezett. A 25. perc­Sportműsor vasárnap: Atlétika: A megyei atlétikai szövetség Högyészen a MEDOSZ sporttelepén délelőtt 9 órától ren­dezi a. megyei ellenőrző versenyt a serdülő B korosztály (1955— 56-ban születettek) részére. Kosárlabda: A Szekszárdi Va­sas NB 11-es női csapata Kecs­keméten a Petőfi éllen lép pá­lyára 11 órakor. Megyebajnok­ság: Dombóvári VSE—Bajai Víz­ügy II (férfi) U, Bátaszékl V3K —Paksi Gimnázium (női) Ti, ser­dülők 9, Bátaszékl VSK—Paksi Gimnázium (férfi) 12.30, serdü­lők 10. Kézilabda: A Simontornyai BTC NB ll-es csapata a Várpalotai Bányászt fogadja Simontomyán 10 órakor. Megyeb’ajnokság: Nők: Simontornya—Szekszárdi Kórház 12, serdülök 11, Müzs—Szekszárdi Bőrdíszmű 9.15, serdülök 9.30, Bonyhádi Cipő--Máza-Szászvár 11, serdülök: 10. Férfiak: Dombóvár —Szekszárdi Kórház . 11, .serdü­lő'k 10, Mözs—Bonyhádi Cipó ‘ 11, serdülök 10, Hőgyész—Máza- Szászvár 10, serdülők 9, Gyünk— Tolna 10, serdülők 9. Járási baj­nokság: Nók: Dunaszentgyörgy— Dunaíüldvári Gimnázium 9, Pak­si Kinizsi—Dunaföldvári Szöv. SK 11, Kisdorog—Lengyel 11, Högyesz —Bonyhádi Közgazdasági Techni­kum 10, Tevel—Zomba 10, Fácán­kert—Kaj mád 8. Uttöróolimpia: D. G árdonyi—Kurd, Dalmand— D Zrínyi, Ujdombóvár—Kocsola. Asztalitenisz: A Szekszárdi Já­rási Asztalitenisz Szövetség Tol­nán, a sportszekházban rendezi a járási női és férfi IX—III osztá­lyú.: egyéni bajnokságot. Kezdés 8.30. Röplabda: Lányok: Medina— Szekszárdi KSE 10, Ocseny— Dombóvár 11, Tamási—Kakasd 9. Fiúk: Sióagárd—Gerjen 9. Teke: A Máza-Szászvári Bá­nyász a Dombóvári Szövetkezeti SK csapatát fogadja 9 orakor. Labdarúgó NB II: A Máza­Szászvári Bányász a Veszprémi ben Török szabadrúgását ütöt­te vetődve szögletre a nagy­kanizsai kapuvédő. Két perc múlva Freppán jól tette a lab­dát Csordás fejére, de mellé­fejelt a fedezet. A 31. percben majdnem gólt kapott a Dózsa. Meszes elment a jobbszélen, az eléje kifutó Lipovszkyt is kicselezte, de lövését Gellér kifejelte a gólvonalról. A 43. percben Török beadását vágta szögletre a védelem. A szünetben mindkét csa­pat cserélt. Az 5. percben a Nagykanizsa veszélyeztetett, de leperdült Baranyai lábáról a labda az ötösön. Nem tudott kibontakozni mo6t sem a Dó­zsa. A 10. percben Lipovszky kiejtette a labdát, de Koma- novics fölévágta. Ezután kis­sé megélénkült a játék. Töb­bet mozogtak a csatárok, és mindjárt az önfeláldoz óan küzdő védelem mellett is ■ész ellen lép pályára Vár­palotán 14.30-kor. V: Szabó. Labdarúgó NB III: A Dombó­vári Szövetkezeti Sportkör dél­előtt 10 órakor Pécsett a Bőr­gyár ellen mérkőzik. V: Végh. A Dombóvári Vasutas SE Bar­csot fogadja 15.30-kor Dombóvá­ron. V; Kozma. A Nagymányo- ki Brikett Is otthonában játszik, a Sárbogárdi Volánt fogadja 15.30-kor. V: Király. A Bonyhádi Vasas délelőtt 10 órakor Duna­újvárosban a Papírgyár csapata ellen mérkőzik. V: Bartók. Labdarúgó megyebajnokság: Bonyhádi Petőfi—Szekszárdi Va­sas 15.30. V: Baranya megyei hármas. Alpári SE—Tengelic 10.30. V: Bencze. Szekszárdi Dózsa II. —Tolna 10.30. V: Takács I. Má- za-Szászvár II.—Fomád 15.30. V: Sudár. Simontornya—Kisdorog 15.30. V: Vindics. Paks—Gyönk 15.30. V: Baranya megyei hár­mas. Hőgyész—Szedres 15.30. V: Wéber. Tamási—Fadd 15.30. V: Szabó I. Bogyiszló—Dunaíöldvár 15.30. V: Bihari. Labdarúgó megyebajnokság B osztály: Bátaszék—Döbrököz 15.30. V: Farkas. Ozora—Dalmand 15.30. V: Szinger. Majos—Kölesd 15.30. V: Pogány. Pálfa—Decs 15.30. V: Kleiber. Nagydorog—Dunaszent­györgy 15.30. V: Király. Cikó— Bölcske 15.30. V: Sebestyén. Szakcs—Sióagárd 15.30. V: Lend- vai. Labdarúgó [L osztály: Báta— Dunakömlőd 15.30. V: (?). Madó- csa—Kajdacs 15.30. V: Atkári. Kéty—Aisópél 15.30. V: Cseri. Alsótengelic—öcsény. 15.30. V: Horváth. Kakasd—Harc 15.30. V: Derner. Zomba—Gerjen 15.30. V: Csordás. Dombóvári Vasút II— Kurd 14. V: Faár. Medgyes— Győré 15.30. V: Takács II. Nak— Dombó váii Szövetkezeti II. 15.30. V: Bertha. Szakály—Tolnanémedi 15.30. V: Schmidt. Iregszemcse— Mucsl 15.30. V: Varga II. Pince­hely—UJireg 15. V: Véradi I. Felsőnána—Kocsola 15. V: Nemes. Labdarúgó járási bajnokság: Kajmád—Sárpilis 10. V: Varga. Szálka—Medina 15. V: Antlflnger. Tengelic-Szőlőhegy—Alsónána 15. V: Plnke. Györköny—Pusztahen- cse 15.30. V: Imre. Paks II.—Né­metkér (T). V: Nagy II. akadtak lövési lehetőségek, de pontatlanul lőttek a Dózsa csatárai. A 23. percben meg­pecsételődött a Dózsa sorsa. Gellér hibája után Németh II. önzetlenül átgurított a telje­sen tisztán álló Meszesnek, aki a jobb sarokba lőtt. 1:0. A gól után nyomasztó fölénybe került a Dózsa, de helyzet alig akadt, a megítélt szabadrúgá­sokat pedig Csordás. Lizák és Freppán hibázta el. Az utolsó pillanatokban ismét a Dózsa kapujánál volt kavarodás, de a gólba tartó lövést Lelovics kivágta. Rá sem lehetett is­merni a hazai együttesre, amely nem mozgott, mindent magas labdával akartak meg­oldani és így a lelkesebb, na­gyobb becsvággyal harcoló vendégcsapat megfosztotta a hazai csapatot hazai veretlen­ségétől. BILL CLEMENTS: 1958-ban, az általam Wemb­leyben vezetett, nagy érdeklő­déssel várt kupadöntőre, part­jelzőimmel és a csapatokkal, a közönség egetverő tapsviha­ra közepette vonultunk ki. Éreztem, hogy vadonatúj nad­rágom egyet reccsen és min­den lépésnél tovább szakad ... Próbáltam lépteimet aprózni, de minden hiába ... Megdöb­benve vettem észre, hogy nad­rágomon, a jobb combomon be­lül, kb. 15-cm-es hosszúságban szakadás keletkezett. Hogy né­zett volna ki, ha a nagy mér­kőzés megkezdését megelőző ünnepélyes pillanatok közepet­te, otthagyva csapot-papot, be- voftulßk nadrágcserére az öl­tözőmbe?... Nem tettem!... Inkább vállaltam a további veszélyeket... Ha a nadrágom tovább szakadna — gondol­tam magamban — majd a mérkőzés közben, esetleg a félidőben ... De hogyan fogok futni ? ... Aztán mi lesz, ha egy sérült játékoshoz le kell hajolnom? — kergetődztek agyamban az egyre vadabb gondolatok. Még jobban fo­kozta zavaromat, mikor arra gondoltam, hogy a mérkőzést a tv is közvetíti... Százezer néző Wembleyben, s milliók a képernyő előtt láthatják majd az én szakadt játékve­zetői nadrágomat. Szörnyű ideges lettem s ez meg is lát­szott játékvezetői működése­men ... A félidőben aztán mégis sikerült a pályagond­noktól tűt és cérnát szerezve a szakadást összeöltenem. így a második félidőben már min­den simán ment... De ezt a 45 percet míg élek nem fogom elfelejteni... JOHN KEITH TAYLOR: A Chelsea—Arsenal bajnoki rangadó kimenetele elé foko­zott várakozással tekintett a két nagy múltú egyesület szur­kolótábora. Érthető, hisz a „két szomszédvár” nemcsak helyileg, hanem évtizedes ve­télkedéseik során, ezúttal a bajnoki tabellán is nagyon közel állt egymáshoz. A -fentiek előrebocsátása után úgy hiszem felesleges ki­hangsúlyoznom, hogy én is — mint a nagy mérkőzés játék­vezetője — nagy izgalommal készültem a vérbeli küzdelmet ígérő délutáni rangadóra. A nap roppant balszeren­csésen kezdődött számomra és — mint az a későbbiekből ki­derült — így is folytatódott. Amikor gépkocsimat be akartam indítani, akkor vet­tem csak észre, hogy egyik kerekének, valamint a pótke­rekének gumija lyukas. Időm már nem volt a vulkanizálás- ra, így elhatároztam, hogy vo­nattal utazom. Lélekszakadva rohantam az állomásra, hogy elérjem a korábbi vonatot. Sajnos elkéstem. A vonat ép­pen akkor indult ki az állo­másról ... Kétórás várakozás az állo­más hideg, szél járta váróter­mében. Testben-lélekben ala­posan átfázva szálltam fel a legközelebbi vonatra. Alig he­lyezkedtem el annak egyik kellemesen fűtött fülkéjében, amikor jött a kalauz és kérte a jegyemet. Minden zsebemet, alaposan kiforgattam, de a jegy sehol... Talán a nagy iz­galomban nem váltottam vol­na meg? Lehetséges... Nem volt mit tennem, kénytelen voltam a kétszeres viteled jaí és a büntetést megfizetni. Megérkezvén Londonba, el­csíptem az első taxit és a sofőrnek, nagy sietségemben csak ennyit mondtam: — Uram, rohanjon ahogy csak tud „a nap mérkőzésé­re!” ... A sofőr bólintott, majd be­lelépett a gázpedálba és a ke­véssé forgalmas úton nyolcva­nas tempóval száguldott. Egyszercsak hirtelen lefé­kezett és így szólt: — Uram, megérkeztünk a nap mérkőzésére! A sofőr minden bizonnyal nagy rugbyszurkoló lehetett, mert legnagyobb meglepeté­semre, nem a Chelsea-pályá- ra, hanem Twinkelhamba a — szerinte „a nap mérkőzé­sének” számító, i— éppen ott kezdődő, nagy nemzetközi rugby-mérkőzés színhelyére vitt. Nem volt sok idő a ma­gyarázkodásra. Űjabb idegté­pő száguldás után, végül is 20 perccel a mérkőzés hivatalos kezdési időpontja előtt érkez­tem meg a Chelsea-pályára. A mérkőzésen aztán, a szo­kottnál is jobban összponto­sítottam, végül is minden jól ment. De a balszerencse-soro­zatom sajnos tovább folytató­dott ... Egyik városombeli partjelző kollégám, akinek időközben elmeséltem a történteket, megsajnált, majd így szólt hozzám: — John, ne utazz vonattal, gépkocsimmal hazaviszlek Wolwerhamptonba! örömmel fogadtam kollé­gám ajánlatát. A kiállott iz­galmaktól megviselten, szinte alélten roskadtam le a gép­kocsi kényelmes ülésébe. Mehettünk vágj’ fél órát, amikor hirtelen oly áthatol­hatatlan sűrű köd ereszke­dett le, hogy utunk további részét, kollégámmal felváltva, a gépkocsi előtt haladva, lé­pésben tettük meg.... Másnap kora hajnalban ér­keztünk Wolwerhamptonba. Szerencse, hogy vasárnap volt... — Remek esetnek voltam fültanúja. — Mi történt? — Az Nts Ill-as edzőnek az egyik szurkoló szemrehányást tett, hogy a játékosok nem hajtanak eléggé, majd hozzátette: — pedig én minden hónapban 50 forintot adok mely­ből a játékosoknak vásárolnak ajándékokat. — Tessék ? , — Jól értette. Több szurkoló minden hó­napban lead egy bizonyos összeget azon a dinen, hogy ezt a játékosok kapják vala­milyen formában. — Es ki szedi össze? — Most kapaszkodjon meg. Olyan, aki már egy éve nem is tagja a sportkör veze­tőségének. — Es hová lesz a pénz? — Állítólag „lecsúszik" az illeíő torkán. 4- Szép kis eset, bár az sem rossz, ami Tolnán történi.. —- A bíró lefújta a mérkőzést. — Ezt nem akarom boncolgatni. Viszont tény: ügyes motorszerelők vannak Tolnán. A partjelző motorját úgy szétszerelték,, hogy hétjón Szekszárdun több órát vett igénybe, miy üzemképessé tették. — Es mi történt a partjelzővel? — Tolna ellenfele gépkocsival elhozta — motorral együtt — Szekszárdra, ahol egy rokonánál kapott szállást. Hétfőn a motort keserves munkával használhatóvá tették, így indult haza Paksra. — Elég cifra ügy, de tudok én is egy dunaszentgyörgyi sztorit. — Lehet, hogy egyeseknek sztori, de ne­kem nem az. Sióagárd levonult, a játék­vezető megírta a jelentését, melyhez négy játékos betétlapját is csatolta. Ezzel vége az ügynek. — Miért beszél, ha nem ismeri teljesen a történteket? — Mert tudom, mi történt. — Nem jól tudja. Szóval a játékvezető kijelentette: kiállítottam az egész csapatot. Ezután magához vette a betétlapokat, majd Hallotta? abból négyet kiválasztott, — az ismerősö­két — és beírta a jelentésébe, hogy ők voltak a rendzavar ók stö., stb. — Na és ez hihetetlen? — Annyi bizonyos, hogy valami nem stimmel. Tudniillik az egyik játékos a négy közül már az első félidőben kezére esett, azóta is gipszben van. Tehát 6 a má­sodik félidő vége felé nem is volt a pályán. — És a szövetség? — Sióagárd bebizonyította — hiszen a fiú keze ma is gipszben van —, hogy a je­lentés nem felel meg az igazságnak. — És mi van azzal a két komlói játékos­sal, akit két évre eltiltottak? És főként azt szeretném tudni, miért tiltották el, mert er­ről a sajtó nem ir. — Na, majd akkor én elmondom. Szóval ennek a két fiúnak jó helye volt Komlón, sőt az egyetemre is felvették őket. Ok ezt kevésnek találták és elmentek Szegedre, ott is jelentkeztek az egyetemen. — Hiába jelentkeztek, ezt így előre meg­mondhatom, hiszen nem olyan könnyű be­jutni oda. — Ebből is látszik, rosszak az értesülései. Vannak, akiket 3—4 évig sem vesznek fel, vannak viszont akiket egyszerre Pécsett és Szegeden is — tehát egyidőben két helyen — felvesznek. — Érdekes, annyi bizonyos. Oehát úgy gondolták, jobb a Tisza-parti levegő, mint mondjuk Komlóé? — Nem voltam ott a tárgyalásokon, de gondolom a szegediek valamit csúsztattak is a borítékban a két fiúnak, hogy hirte­len levegőváltozásra határozták el magu­kat. Most már csak az MLSZ-en van a sor, hogy tisztázza: vajon az öszvér egyesület­nek meddig lesz ilyen előnyös helyzete az átigazolással kapcsolatban? — A SZEOL-ra gondol? — igen. Tudniillik a kedvezményes át­igazolást az egyetem a pénzt meg az Olajbányász adja, ezért SZEOL a neve. — Most már értem. Tényleg rendkívül érdekes, de vajon miért nem jöttek erre hamarabb rá? — kas —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents