Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-25 / 222. szám

n korsz-T7­---­T * Úgy tűnik, mintha három>négy éves álmából ébredt volna fel a szerző Kezdetben szükségesnek tar­tom megjegyezni, hogy sze­mély szerint nem vagyok hi­vatott reagálni a Tolna me­gyei Népújságban e hó 11-én megjelent „Paksi áttekintés'’ című cikkre és nem is vala­mi optimista nézet, vagy ér­vényesülési vágy késztetett erre, hanem csupán a reális látóköröm, a helyi ismere­tem, valamint az igazságér­zetem nem engedi meg, hogy a termelőszövetkezet vezető­ségét, de még inkább a tag­ságát olyan jelzőkkel illes­sék, ' amelyek ma már nem időszerűek, amelyek a való­ságtól torz tükörképet adnak a gazdaság jelenlegi állapo­táról. A cikk foglalkozik a kaj- dacsi és nagydorogi termelő- . szövetkezet konzerválódásá­val, illetve ezek elmaradott­ságával. A hibák, hiányossá­gok tényleges felsorolása nél­kül, vagy az utóbbi évek eredményének említése nél­kül, egy sematikus, tartalmi­lag értéktelen cikket jelente­tett meg, amely arra jó. hogy a helyi tényeket nem ismerő politikai vagy gazdasági veze­tő szakemberek csemegézze­nek vele és még arra is jó, hogy a tájékozatlan —■' főleg a gyenge, nehéz gazdasági, termelési feltételekkel küzdő termelőegységek belső el­lentmondásait nem ismerő — egyszerű termelőszövetkezeti dolgozók csodálkozását váltsa ki, hogy milyen emberek él­nek itt és hogy milyen kö­rülmények között ‘élnek. A tényleges valóságot, a reális helyzetnek megfelelő tükrözést messze' elkerülte a megjelent cikk és valahogy úgy tűnik, mintha három-négy­éves álomból ébredt volna fel a szerző és a három-négy- év­vel korábbi időkről írta vol­na meg a termelőszövetke­zetről a fenti dátumra írt portréját. Legalábbis a nagy- dorogi Üjbarázda Termelő- szövetkezetben élő és itt dol- goz‘ó, valamint a helyi átala­kulást ismerő embernek ez a benyomása alakult ki a meg­jelent cikk alapján. Az a tény, hogy nem tar­tozunk a megye, de még a járás legjobb termelőszövet­kezetei közé sem, az igaz, és hogy" vannak hiányosságaink és hibáink, ez is igaz. Az adottságainkhoz mérten egy Közéletünk Tegnap délelőtti ülésén a Paksi Járási Tanács Végre­hajtó Bizottsága felmentette Varga Istvánt vb-elnöki funk­ciója alól. A végrehajtó bi­zottság ezen' ülésén dr. Kiss Frigyest — aki a Tolna me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság elnökhelyettese volt — bízta meg a vb-elnöki teendők ellátásával. Dr. Kiss Frigyes október elsején veszi át hiva­talát. A Szekszárdi Állami Gazdaság Szekszárd, » Borkombinát MAGAS­és ALACSONY­NYOMÁSÚ kazánokhoz fűtőket keres felvételre. (336) katasztrális holdra vetítve töb­bet termelhetnénk kenyérga­bonából, szemes és szálas ta­karmányból. Több tejet kel­lene fejni egy tehéntől. Ke­vesebb abrakból kellene elő­állítani egy kilogramm húst stb. Ezt mi is tudjuk és a vezetőink is tudják. , Véleményem szerint azért nem lehet égy termelőszö­vetkezet vezetőségét, vagy tagságát konzervatívnak . ne­vezni és nem lehet bekon- verzáltnak tekinteni. Főleg akkor nem, ha a vezetőség a tagsággal együtt a nehézsé­gek megoldásán és a hiányos­ságok minél gyorsabb meg­szüntetésén fáradozik. Márpe­dig nálunk ez történik. Mindenekelőtt meg kellett oldani a termelőszövetkezeti dolgozók jövedelemforrásai­nak biztosítását. Három-négy évvel ezelőtt a dolgozók 30— 40 forintokat, kerestek egy nap. A jobbéiig .keresők 55— 60 forintot, de Sok , .esetben csak 20—25 forint jutott egy­napi munkáért, Ezzel szem­ben ma minimálisan ,50 forint az egynapi kereset, de nem egyedi a 80—10f)'forint, sőt a 120 forint napi. kereset sem. A munkaerőhiányt megoldot­tuk, de egyheti bővítettük a munkalehetőséget is, például három év alán 201 katasztrá­lis hóid1 részes, művelésű do­hányról 70 kátásztrális; hold közök, művelésű' Tjqhány ter­melésére tértünk' át,' 10 'ka­tasztrális hold' szamóca; 10 ka­tasztrális hold majorgnrig és 10 ítatásztraiis hofil pará'dí- csomot termelünk, ami ko­rábban nem volt. Hatvan sze­mélyt foglalkoztafő. asztalos-.' műhely, gépszerelő és esz­tergaműhelyt hoztunk létre, ami a helybeli szakemberek foglalkoztatottságát, oldja rneg. Minden évben ’ 0—200 m/Ft értékkel növehuK a műtrágya- felhasználásunkat. Állandóan növeljük a gépparkot, a vegy­szeres gyomirtás körül elő­térbe a kézi kapálással szem­ben. Vezetőink jelentős része továbbképzi magát. Két sze­mély Marxizmus—Leniriizmús Esti Egyetemen és öt személy más szakiskolán tanul. ‘Kérde­zem én, ez vajon a konzer­vativizmus? Vagy talán azért Ságokon. Megnyugtatjuk, hogy szeretnének, akarnak is és fogjak is változtatni a hiá­nyosságokon, úg,r ' a tagok, mint a vezetők. ‘ Csak éppen meggondoltan, kellő körülte­kintéssel kezelik a problémá­kat, nehogy visszafelé süljön el a puska és a nagyarányú fejlesztés káros hatást vált­son ki a gazdaság életére. Amennyiben a szerző meg­győződik azokról a hibákról, amit a cikk írása folytán el­követett, feltételezem, lesz bá­torsága azt válaszként is köz­zétenni a Népújságban. Keresztes János Üjbarázda Tsz, Nagy dörög Keresztes János levelének a közléséhez nem bátorság kell, csupán az ellenvélemény tisztelet­ben tartása, mé£ akkor is, ha — mint. a jelen esetben — az el­lenvéleménnyel nem értünk egyet. Nem értjük azonban, hogy miért kell Keresztes Jánosnak oly he­vesen reagálni, s bunkóval visz- szavágni egy olyan újságcikkre, amely nem az ellenszenves ki- nyilatkozás, pózában tetszeleg, hanem a problémafeltárás igé­nyével lépett fel, elősegítendő bizonvos fogalmak jobb, ponto­sabb értelmezését. Mi úgy vél­jük, felesleges torkot elmetélő. dühvei reagálni a bírálatra. Ká­ros is, hisz legyen szó akár tag­gyűlésről, akár vezetőségi ülés­ről, akár sajtónyilvánosságról, a vita csak akkor igazi vita, ba a partnert nem kikészíteni akar­juk, csupán meggyőzni állítása, meglátása helytelenségéről. Reméljük a Népújság által kez­deményezett vita során cikkírónk is választ kap arra, hogy nap­jainkban mikor mutatja egv ' üzem a konzerválódás jeleit, s . mikor mutatja a követelmények;. kel lépést * tartó koncepciót. . .. •'-''ri* > - SZ. Köszöntsük tettekkel L mlékezésre és tettekre szólít az a felhívás, . . amit hazánk felszabadulásának negyedszáza­- dós évfordulója alkalmából intézett a Magyar Nép- köztársaság népéhez a párt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. „Emlékez­zünk meg bensőségesen hazánk történetének e ki­emelkedő eseményéről, és készüljünk méltóan kö­zelgő nagy nemzeti ünnepünkre, 1970. április 4-ére, az egész ország felszabadulásának negyedszázados évfordulójára". Van mire emlékeznünk. Népünk sok évszázados függetlenségi harcának betetőzése volt a huszonöt év előtti esemény, amikor valóra vált az. amiért oly sokan, népünk legjobb fiai áldozták életüket, szabadok lettünk. Tisztelettel és kegyelettel emléke­zünk a felszabadító szovjet hősökre, a baráti népek fiaira, akik — miközben megsemmisítő győzelmet arattak a. fasizmuson —, elhozták számunkra is a felszabadulást. Dolgozó népünk élni tudott a szabadsággal. For­radalmi, marxista—leninista pártja vezetésével meg­kezdte a szocializmus építését és világraszóló ered­ményeket ért el. A föld azoké lett, akik megműve­lik, a gyárak, üzemek, bányák a dolgozó nép tulaj­donába kerültek, a hatalom birtokosaivá váltak a hajdani elnyomottak. Megszűnt a létbizonytalanság és a nyomor. A Magyar Népköztársaság tagja a ba­ráti szocialista országok nagy és legyőzhetetlen csa­ládjánál?. /I z elkövetkező • fél esztendő azonban nemcsal' az emlékezés, hanem- a tettek ideje is kell, hogy legyen. „Kötelességünk, hogy lehetőségeinket az eddiginél jobban kihasználva folytassuk munkánkat, nagy nemzeti célunkért, a szocialista társadalom tel­jes felépítéséért” — olvashatjuk a felhívásban. Mert méltóan csak úgy ünnepelhetünk,' ha to­vább erősítjük szocializmust építő hazánkat, társa­dalmi rendünket, ha „tervszerű, fegyelmezett és oda­adó munkával gyorsítjuk népgazdaságunk fejlődését". Jobban dolgozni, még jobban gazdálkodni, mint eddig — ezzel fejezhetjük ki a legméltóbban ra­gaszkodásunkat szocialista életünkhöz, szabad ha­zánkhoz, • de ezzel segíthetjük elő legjobban hazánk felemelkedését, a nép életszínvonalának gyorsuló növekedését is. A nemzet minden fia vállaljon töb­bet az iparban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban, egyszóval mindenütt, ahol munka folyik. A szocia­lista munkaverseny ma már része mindennapi éle­tünknek. A felszabadulás közelgő évfordulója nagy­szerű alkalom, arra. hogy újabb lendületet kapjon a verseny. A felhívás , abból indul ki, hogy képesek va- /T gyünk nagyok az.eddiginél többet alkotni, 'méMyorsít/aiu a. szocializmus építését. * Erre pedig ' a Tc'gméitobb válasz: a tett.-j ... V * A jövő évi program: Százezer esernyő és háromnegyed millió nyakkendő Bedolgozó-hálózatot szervez a Tolnai Selyemgyár A gyár fő profilja a selyem­fonás volt, márpedig köztu­domású, hogy a hazai hernyó- selyem-termelés évről évre csökken, csaknem minden esz­vagyunk konzervatívok, mert _ tendőben kevesebb selyemgu- mindenáron'az objektív ne- bőt kapott a gyár. mint az hézségeket figyelmen kívül hagyva akarjuk a problémá­kat megoldani? Vagy azért topogunk égy helyben, mert csak 24 millió forintos sertés­telepet kezdünk építeni a bi- kácsi termelőszövetkezettel közösen, vagy azért, mert a tengelici kísérleti gazdaságtól 100 tenyészszarvasmarha vá­sárlására kötöttünk szerző­dést. Ezzel az állománnyal egy komplex tehenészetet (fé­rőhellyel együtt) . akarunk a közeljövőben, 1970—73-ban lét­rehozni. Ha a cikk szerzője szerint ezek a cselekedetek és a to­vábbi elképzelések konzerva­tívok, akkor ön nem jól kü­lönbözteti meg, nem helye­sen húzza meg a konzerva­tív és az objektív adta lehe­tőségeket elválasztó vonalat. Próbálja meg, jöjjön ki hoz­zánk és érdeklődjön termelő­szövetkezeti tagok között, hogy vajon elégedettek-e a je­lenlegi ered fölényekkel, pél­dául jónak tartják-e a tehén- állomány Összetételét, elhelye­zéséi A sertésállomány,- vagy juhok elhelyezését — gondoz- hatóságát, vagy. ezek hoza­mait és azt is kérdezze, meg. hogy szeretnének-e, akarnak-e - változtatni ezeken a hiányos­előző évben. Hogy ma már újságban kell hirdetni a fel­vételt. ez annak a következ­ménye, hogy a vállalat megol­dotta a tolnai gyár problémá­ját, biztosítva van a jövő nem­csak azoknak, akik évek és évtizedek óta dolgoznák' a-’ gyárban, hanem százával jut­hatnak munkához azok is, akik korábban nem voltak selyem­gyári dolgozók. Meghonosították a gyár­ban a selyemszövést, a vál­lalat Tolnára telenítette az üvegszövetgyártást, befejezés előtt áll a í’onai- terjedelmesítő építése és bővül a tavalv januárhan üzembe helyezett konfek­ciórészleg. A konfekcióüzem a válla- la által gyártott alapanyag­ból készít esernyőt és nyak­kendőt. sőt az idén már sá­lat is. A nagyvállalaton belü­li anyagellátás igen kedvező, hiszen így gyorsan tudják kö­vetni a divat változásait, rö­vid időn belül képesek a pia­con késztermékkel, jelentkez­ni. bemutatni, olyan ernyőket és nyakkendőket, amelyek alapanyaga még nem szériá­ban. hanem mintaként ké­szült.. Két műszakban mintegy száznegyven nődolgozó foglal­kozik nyakkendő, esernyő és sál gyártásával. A tolnai ter­mékek azonban egyre kere­seti ebbek a piacon. Nyakken­dőből az első félévben . két­százhatvanezret készítettek, a második félévi igény három­százhatvanezer. Esernyőből tízezer, készült az első fél­évben, a második félévi prog-* ram húszezer, 1970-re pedig százezer. A házai piac éven­te 1.2 millió nyakkendőt." vesz feí, ebből jövőre már három­negyed milliót akarnak elő­állítani Tolnán, a tqbbit. vagy tucátnvi — zömmel fővárosi — kisvállalat, ktsz készíti. Tnln-i írtcy a >>«—<»j rvakkendőirvártás köz­pontja. lr-maevobb üze­me. F program megvalósítása már nem képzelhető el ' az üzemen belül, a konfekció­részleg kapacitása az eddieí módszerekkel tovább már nem növelhető. Ezért kerül előtérbe a bedolgozórendszer bevezetése. A Tolnai Selyem- gyár, hét évtizedes története során mindig csak az üzemen belül foglalkoztatott dolgozó­kat, — a korábbi profil nem is tette lehetővé tál munkalehetőséget biztosí­tanak olyan helybeli, és kör­nyékbeli asszonyoknak, leá­nyoknak, akik különben nem is tudnának rendszeresen be­járni. A. tervek szerint először • a nyakkendő varrást adják ki' a bedolgozóknak. Ahol egy községben leg­alább tizenöt-húsz jelent­kező van, megszervezik a betanítást, majd renisze- ’ résén kiszállítják a gyár­ban előkészített — kisza­bott — selyemszövetet és helyben veszik át a kész­terméket. Akinek varrógépe van, sál- beszegéssel bízzák meg, aki nem rendelkezik géppel, nyakkendőt fog varrni. Jö­vőre a bedolgozókkal már esernyőhuzatot is akarnak készíttetni. A gyár konfekciórészlegé nek jelenlegi kapacitása a hazai igények kielégítésére sem elegendő, ezért kell át­térni a bedolgozórendszerre. Kilátás van arra is, hogy ex­portálják a tolnai ernyőket sálakat nyakkendőket, ez újabb termelésnövelést tesz szükségessé. Éppen azért ar­ra is felkészülnek a gyárban. bedolgozók hogy néhány év alatttöbb. alkalmazását — most napi- száz fősre fejlesztik a bedol­gozó-hálózatot. rendre került a bedolgozó­hálózat megszervezése. Ezál­(J.)

Next

/
Thumbnails
Contents