Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-23 / 220. szám
;eliiv Szekszárdi,-u/eme mi IC0117 ~ ' ^.ecs, Leonardo SZ.Ügy. .ne TtlÄcd ramm RWE^imfETBff ■ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZÖ TTSÄGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | "r ., • ' ■ ■ 1 XIX. évfolyam, 226. szám ÄRA: 96 FILLÉR j V t> Kedd, 1969. szeptember 23. Kállai Gyula Szekszárdon és a Sárközben Baráti látogatás a szüreti napok alkalmából Kállai Gyula, az ország- gyűlés elnöke és felesége vasárnap, a szüreti napok alkalmából baráti látöga- tást tett a megyeszékhelyen. A vendégeket a kora délelőtti órákban a megyei pártbizottság épületében K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára, valamint Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke köszöntötte és kísérte el látogatásaikra. Kállai Gyula és felsége a nap folyamán megtekintette a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum kiállításait, a decsi Sárközi Háziipari Szövetkezet tájmúzeumát és munkatermeit. Jártak a decsi tanácsházán, végigutaztak a Sárköz községein. Megnézték a szekszárdi Babits Mihály emlékházat, néhány percet töltöttek a megyei tanács épületében, s megszemlélték a Fel- szabadulás téren felállított díszemelvényről a szüreti felvonulást. A vendégeket látogatásaik alkalmával mindenütt az intézmények igazgatói, vezetői fogadták és kalauzolták. Kállai elv- társ és felesége a Fel- szabadulás téri díszemelvény előtt találkozott a megye és a város párt-, tanácsi és tömegszervezeti vezetőivel. A baráti látogatás rövid pohárköszöntővel éri véget, amelyben Kállai elvtárs a kellemesen telt napért mondott köszönetét a házigazdáknak. A kedves vendégek látogatása baráti volt, s csak annyiban tekinthető hivatalosnak, amennyiben nem választható szét egyetlen embernél sem, a magánember és a hivatali funkció. Nem hivatalos tárgyalásokkal, hanem közvetlen hangú beszélgetésekkel, barátságos, minden iránti érdeklődéssel, s égy-egy gyerekkori emlék felidézésével telt a nap. Kállai elvtárs a múzeumban elbeszélgetett két közép- iskolás fiatalemberrel, érdeklődött tanulmányaikról, későbbi terveikről, iskolájukról, felesége pedig megsimogatta a gesztenyébarna hajú kisfiú fejét, aki eléfurakodott, hogy jobban lássa a vitrinben kiállított tárgyakat. Az ország- gyűlés elnöke később, a múzeum folyosóján az intézmény igazgatójával betűzgette a kiállított tárgyak latin szövegét. A decsi tájmúzeum megtekintése során egy-egy régi bútordarab, vagy edény, tárgy láttán előkerültek a gyerekkori emlékek. szemes kemence sutja, — egy régi kemence jóval szűkebb, fekvőhelynek használt sutját juttatta Kállai elvtárs eszébe. S szó került arról is, hogy a világon nincsen pórja a cserépedényben, kemence parazsán főtt töltött káposztának. Minden érdekelte a vendégeket, — aréKállai Gyula az őcsényi gi bútorok, tárgyak, ruhák, éppen úgy, mint a háziipari szövetkezet műhelyeiben látott termékek is. „Ide nem szabad asszonyokat hozni”, — mondta tréfásan valaki. Mert a szövetkezet termékei oly szépek, hogy ellent állni nehezen lehet azoknak. S így amíg a férfiak a szövetkezet működéséről, gazdasági adatairól érdeklődtek, addig az asszonyok a legújabb szőtteseket, s az azokból készült modelleket nézegették. Elismerő és elragadtatott mondataikra büszkék lehetnek a szövetkezet tervezői, szövői és hímzői egyaránt. Éppen úgy, mint ahogy büszkék voltak azok • is, akiket Kállai Gyula felismert a decsi utcán. Idős és fiatalabb asszonyok — akikkel augusztus 20-án Tolnán találkozott az országgyűlés elnöke — ismételgették hitetlenkedve: „Na de ilyent, ki hitte volna, hogy megismer a Kállai elvtárs, hisz annyi felé jár, s oly sok emberrel találkozik ...” S nem csoda, hogy ezek az asszonyok, s az összetalálkozás szemtanúi meleg szeretettel zárták szívükbe Kállai Gyulát. * A Babits Mihály emlékházban a szekszárdi születésű költő sorait idézte az országgyűlés elnöke. A költő bútorait, fényképéit, itt látható dokumentumait irodalmi érdeklődéssel tekintették meg. Az emlékházból négyfogatú hintón robogtak végig a vendégek a Felszabadulás térig. A téren felállított emelvényről szemlélték meg a szüreti felvonulást, amelynek színessége tetszett Kállai Gyulának, feleségének és kísérőinek. Kedves jelenet zajlott le a felvonulás végén, amikor őcsényi asszonyok szüreti kóstolót adtak át az országgyűlés elnökének. Az asszonyok megille- tődöttek voltak, hangulatuk azonban könnyen feloldódott Kállai elvtárs közvetlensége, barátságos érdeklődése láttán. A vacsora alatt, előkerültek a családi' fényképek; a gyerekekről és az unokákról készült felvételek, s elhangzottak a fényképekkel járó történetek. Vidám, fesztelen beszélgetés. Kállai elvtárs koccintott a szakácsnővel, s dicsérte a vacsorát. E napnak csak egyetlen ellensége volt; az idő, amely állandóan sürgette a vendégeket és a házigazdákat egyaránt. Nagy kár, hogy nem lehetett ezt a tízszemélyes vacsorázó asztalt kibővíteni. Kibővíteni akkorára, hogy nagyon sokan férjenek köréje, s ismerhessenek meg egy igazán elfoglalt, sok közéleti kötelezettséggel járó funkciót betöltő házaspárt. így emberközelből. Méry Éva Battonya ünnepel A Békés megyei Battonyáai — ahol 1944. szeptember1 23» án elsőinek léptek magya* földre a felszabadító szovjet csapatok —, megkezdődj tek a jubileumi emlékünnepé ségek. Hétfőn együttes pártós tanácsülést tartottak a közé ség tanácsházán. j 'rw—“r A baííonyai felszaba 'uiá-si emlékmű (Madarassy Viktor Munkácsy-dí jas szobrászművész alkotása) melyet szeptember 23-án ünnepélyesei) avatnak fel. A Magyar Népköztársaság népéhez! Ma huszonöt éve annak, hogy megkezdődött hazánk felszabadítása a német fasizmus igája alól. Felhívással fordulunk a magyar néphez: emlékezzünk meg bensőségesen hazánk történetének e kiemelkedő eseményéről, is készüljünk méltóan közelgő nagy nemzeti ünnepünkre, 1910. április 4-re, az egész ország felszabadulásának negyedszázados évfordulójára. A magyar nép évszázadokon át vívta harcát a nemzeti függetlenségért és szabadságért. A Dózsa-íéle parasztfelkelés, a Rákóczi vezette szabadságharc, az 1818-as forradalom és az 1919-es Tanácsköztársaság zászlaja alatt népünk egyszerre harcolt a nemzeti ügyért és az egyetemes emoeri haladásért. A nemzet nagy dolgokra volt képes mindig, ha haladó célokért egyesítette erőit. A kommunisták, a nép legjobb fiai és reányai, a haladó emberek a Horthy-fasizmus legsötétebb éveiben, különösen a második világháború súlyos megpróbáltatásokkal terhes időszakában is, lankadatlanul küzdöttek a társadalmi haladásért, a legkegyetlenebb elnyomás idején sert hagyták kialudni a szabadság és a függetlenség forradalmi lángját. Tisztelettel emlékezünk mindazokra, akik a hosszú harc alatt életüket sem kímélve nagy áldozatokat hoztak hazánkért, népünkért. Az áldozatok nem voltak hiábavalók. Évszázadok rabsága, elnyomása alól negyedszázada végérvényesen felszabadult hazánk. A magyar nemzeti függetlenség, a nép szabadsága annak a világtörténelmi jelentőségű győzelemnek a nyomán született meg, amelyet a Szovjetunió és szövetségesei a hitleri fasizmus és csatlósai — köztük a Horthy- rendszer — felett arattak a második világháborúban. A magyar nép örök hálával gondol a hazánkat felszabadító szovjet nép áldozataira, arra a nagy történelmi segítségre, amelyet a Szovjetuniótól kapott. Kegyelettel őrizzük a felszabadításunkért életüket adó hős fiainak emléket. Tisztelettel gondolunk a bolgár, a jugoszláv, a román és más népek fiaira, akik harcoltak, vérüket hullatták, életüket adíák Magyarország felszabadításáért. Elvtársak! Barátaink! Nénünk újabbkor! történelmének legjelentősebb negyedszázada van mögöttünk. A nemzetközi imperializmussal, a hazai osztály- ellenséggel vívott állhatatos harcban, a múlt maradványaival, nehézségekkel és hfbákkal. fogyatékosságokkal is megküzdve, kitartó munkával jutottunk idáig. A magyar nép keményen megdolgozott minden eredményért, az előrehaladásért. A harc legnagyobb eredménye, hogy a kommunista párt, a munkásosztály — szövetségben a dolgozó parasztsággal, az értelmiség támogatásával — kivívta,- megvédte és megszilárdította a nép hatalmát és államát: a Magyar Népköztársaságot. E hatalom birtokában fogott hozzá népünk a magyar társadalom, hazánk gyökeres átalakításához. Kezébe vette sorsának intézését, a népi demokratikus rendszerben kibontakozott a felszabadult nemzet alkotóereje. Megkezdte a háborús romok eltakarítását, a városok és falvak újjáépítését. Végérvényesen eldőlt az ezeréves per: a falvak eekkori nincstelenjei birtokukba vették a földet. A nép tulajdonába kerültek a gyárak, a bankok, a bányák; a gének, a szerszámok, a föld kincsei az ország fölemelkedésének eszközei lettek. A nép a leghaladóbb társadalmi rendszert. a szocializmust választotta, és alkotóerejét ennek építésére fordítja. Iparunk termelése több mint hétszerese, mezőgazdaságunk termelése több mint kétszerese a háború előttinek. Megvalósítottuk a teljes foglalkoztatottságot. A lakosság 91 százaléka társadalmi biztosításban részesül. Rendszerünk kimagasló eredményeket ért el az iskolaügy, a közműveltség és a tudományos élet fejlesztésében, a művészetek felvirágoztatásában. Védelmet, munkát, anyagi-társadalmi biztonságot, emberi méltóságot nyújt minden állampolgárnak, s minden eddiginél jobban lehetővé teszi az egyéni képességek és törekvések kibontakozását. Az iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átalakítása, és a kulturális fölemelkedés nyomán a régi helyén új ország született — a dolgozók Magyarországa! 1945. április 4-e hazánk nemzetközi helyzetében Is gyökeres változást hozott. Népünk hajdani elnyomói, a földbirtokosok és a tőkések osztályuralmuk védelmében sokszor (Folytatás a 2, oldalon).
