Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-21 / 219. szám

f Recenzió 4 Szépirodalmi Könyvkiadó négy új kötete VIHAR BÉLA: Búzaszent Mit tudja azt a búzaszem. amikor lefele, a föld mélyébe veti le a gazda két keze, hogy most vezet éppen az út u kéklő egekig, s amint mélyebbre hull alá. akként emelkedik. Csak azt tudja, zuhan, zuhan, és elnyeli a mély, egyre távolibb a nap, egyre közéig az éj, a rögbe zárd éjszaka, amely körülveszi, és a gödör vak börtöne, a sírja lesz neki; holott innen vezeti majd magasba tel a fény, ahogy regék kedvesét a hősi vőlegény. FEGÖ LAJOS: Várlak Már létem előtt s azóta huszonöt éven át a papír hordoz konokul. Fehér csápjaimat szétküldtem a világba. hogy Rád akadjanak — törmeléket hoztak, faradon. Sok éjszaka hosszú, reménytelen éjszakán voltam Veled — mindig megvirradt józanul s egyedül. Könyvet és tollat szorongatok sovány kezemben, a naptár lapjai elmosódnak és én csak várlak, várlak... — a végtelent számolgatom.» A 70 éves József Attila-díjas Sásdi Sándor Bosszú című kötete a harmincas esztendők komor falusi életét idézi. Az annak idején nagy feltűnést keltett Nyolc hold föld (1929) című regénye témavilágához tér vissza: az emberek érzelmeit a vagyonszerzés vágya irányítja. Miként alakul ilyen rideg társa­dalmi körülmények között a hirtelen meg­özvegyült Csóka Imre módos gazda és Radi Juli, a rendkívül szorgalmas napszámoslány házassága? A „kódisból lett gazdag asszony”, aki eddig urasági szőlőt kapált egyhuszas napszámért, most ugyanazt teszi fizetség nélkül. Sorsa csak formálisan változott: Szé­nagyűjtés. kapálás... A férj fő gondja: mi­ből hogyan lehetne minél nagyobb pénzt ki­csikarni, Szerencsés a keze, arannyá változik, amihez hozzáér. Vagyongyarapításra van esze, de arra nem, hogy istenigazában asszonyt tudjon ölelni.... Sásdi Sándor regényében nemcsak a Csóka Imre és Radi Júli házas­ságát adja, hanem határozott társadalom- szemléletével egy letűnt paraszti életforma tarthatatlanságát is igazolja. Gergely Márta Nehéz egyetem című regé­nye a mából meríti témáját: a faluról egye­temre került fiatalokról, Góczán Jóskáról és Sipos Margitról szól. Alig kezdték el új éle­tüket, emberségből máris nehéz vizsgák elé kerülnek. A huszonegy éves Góczán Jóska ..szoknyavadász”. Szereti a nőket. De itt van Sípos Margit, ez a nálánál sokkal mű­veltebb, de zárkózott, félénk évfolyamtársa. Szívesen meggyőződne arról, hogy csakugyan különb-e, mint az átlag? ... Gergely Márta alakjai újfajta érzelmi konfliktusokkal szembekerülő fiatalok, akik végül is jól vizs­gáznak emberségből, állhatatosságból, életre­valóságból. Gyárfás Miklós vallomásában játékos. Iró- nikus írásoknak nevezi a „Kisded játékaim”- ba gyűjtött műveket. íme, néhány, kérdésbe foglalt téma: miért jelölte meg a borászati pince öt hordóját „e” betűvel Barka Sándor „revizor’’?; miért nem érdemes „Jóistennek lenni”?; mit tesz a dédanya, akit feleségül kémek?; mit csinál Pont úr tisztes kishiva- talnok, miközben szelíden ül „európai ott­honában. az Elemér utcában”?; mit tanácsol a halott férj a gyilkos feleségnek?; miként szólalt meg Kossuth szobra Ferenc József hangján?.,. Gyárfás Miklós különféle la­pokban és folyóiratokban publikált írásainak gyűjteménye, amelyet Kass János kitűnő il­lusztrációi díszítenek, jó olvasmány, kellet mes szórakozás. A közéleti líra értékes gyűjteménye Bényef József kötete, amely Sugárverésben címmel jelent meg. A társadalmat-világot formálni szándékozó költői mű kibontakozásának fo­lyamata tárul föl az egymásnak felelgető — Az emlék, Az asszony, A magány, A dac, A világ, Az ember ciklusok során, ame­lyeket a költő köröknek nevez. Az első vers (Bottal ég kenyérrel) az eltávozott gyermek és a hazatért férfi emlékeit idézi. Ezután az eltelt esztendők következnek: küzdelmek, örömök, gondok, csalódások, keservek Is jel­zik ezt az utat,; de mindenkor megmarad hite az emberben, a közösség forrasztó ere­jében. Erre tanítja a felgyülemlett életta­pasztalat is. mint ahogy a címadó záróvers­ben írja: „Ez volna jó / tudom / úgy élni öregen i6 / mint aki örökre hisz / valami fényben / emberben, szerelemben / sugár- verésben / kitárni két karomat s várni / míg magához ölel a Nap.1' P. KÖSZÖNTŐ Mohácsi Regős Ferenc rajza. Nádor Tamás: Medve Pál békés öregsége Közönséges hétköznap volt, reggel fél öt, amikor Medve Pál békés öregsége kezdetét vette. A zsalueáteren keskeny csíkokban átsugárzott a haj­nali fény. ugyanúgy, mint előző nap, vagy valamivel erősebben. Medve Pál meg­szokott, nyugodt mozdulattal visszahajtotta takaróját, fel­ült, leengedte lábait az ágy­ról, azután egyeztette karórá­ját és az ébresztőt. Fél öt volt, pontosan fél öt. Nyugdíjazásának első napja nem jelentett különösebb iz­galmat számára, hiszen évek óta készült erre az időre. Meg­tervezte, akár kertész a ker­tet, előre látta maga előtt az események rendjét, sorát, haj­tásait és bokrait, az év­szakok törvényei szerint. — Fiam — mondta az asz- szonynak, amikor az még élt, — majd akkor másképp lesz. Ne is panaszkodj, nem ülhe­tek naphosszat a szoknyádon. Megegyeztek hát némán, hi­szen a felesége addig se szólt semmit, csak nézett Medve Pálra, amikor az munka után a kertbe ment, a kertből jö­vet az udvaron fabrikált, sö­tétedéskor meg a szobában szöszmötölt valamit Házasságuk alatt alig tör­tént valami. Felkelt és le­feküdt, nyarak jöttek és te­lek búcsúztak. Gyermekük nem született. Dolgozott, s ha hazament, felderülve ölelte meg az asszonyt. Néha láb­ujjhegyen topózva meglepte feleségét: krémest vásárolt valahol. Vettek egv papagájt, meg egy néprádiót. Amikor kitört a háború. a lég­nyomástól megdöglött a pa­pagáj. Medve Pál ott volt a Don-kanyarban. de életben maradt. Egy nap őrá is sor került, elindult hát az asz- szonyhoz. Többnyire gyalog ment, de hazaért Az asszony mégsem tudott nevetni többé Mivel addig szükséglakás­ban éltek, kaptak egy kiürült szoba-konyhás házat, kis kert­tel. A régi lakók egy szőnyeg­bombázás alkalmával elpusz­tultak. A kertet Medve Pál gyerekes örömmel azonnal szívébe fogadta. Évről évre hol ezt vásárol­tak, hol azt. Észre sem vet­ték: kinőtték a szobát. — Nekünk jó ez már — mondogatta az asszonynak, s valóban: minden elfért. A falak olykor mintha szégyen­kezve kitágultak volna. Med­ve Pál nem látta, hogy kevés a hely. Az asszony sohsem említette. Háromra hazaért a gyárból, a felesége csalt ötre érkezett Medve Pál megette, amit a tűzhelyen talált a lábaskában, majd kiment a kertbe és ka­pált, gyomlált. így volt ez minden esztendőben. A kert pedig tavaszonként kizöldült, kivirágzóit, időre beérett, s alig termett többet egy álombéli japánkertecské- nél. De Medve Pál. munkája vé­geztével, mindennap talált dolgot birodalmában. Pontosan tudta, hogy az élet természetes rendje sze­rint hatvanéves koráig gyár­ba kell járnia, s nyugodt gyö­nyörűséget érzett, amikor a hajnali harmattól friss fák alatt munkába indult. De azt is tudta, — s ebből a meg­győződéséből az asszony ha­lála sem zökkentette ki —, hogy eljön az ő nyugalma Is egyszer. Békés öregség: hosz- szabb alvás, kis kertészkedés, séta, pihenés, beszélgetések a pipafüstös alkonyaiban. Dol­gozott hát, s bár a szíve néha megszorongatta, csak ez ju­tott eszébe; — Ilyen lenne a fájdalom? — és ment minden tovább. Azon a közönséges hétköz­napon, amikor Medve Pél bé­kés öregsége kezdetét vette, ! nem szólt az ébresztő, de fél öt volt, pontosan fél öt Fel­ébredt, eszébe jutott, hogy tegnap este fel se húzta a csengető szerkezetet, nem hall­hatott hét semmit. Gyors mozdulattal megmosdott és felöltözött. — Békés öregség — mor­mogta és újból megcsóválta a fejét. Addigra a széttárt zsalugáterek között, a nyitott ablakon nagy fehér folyam­ban ömlött a szobába a fény Beszívta az új nap illatát Visszafordult a szoba felé, le­vette a villanyóra tetejére ké­szített pipát és lassan szipá- kolva, okos kis acélszurkáló- val segítve az akadozó leve­gőt. rágyújtott. S pipával a szájában elballagott a sufni­hoz. Megkereste a csákányt, az ásót és a nagyfejszét, majd vállán megtámasztva az erős, csillogó nyelű szerszámokat, nagy léptekkel a kert végébe tartott. Oda nem vethetett semmit, csak ritkás fű árvult az' ormótlan kövek és tégla­darabok között. 1944-ig vala­mi építmény állt ott; dé égy szeptemberi zuhanóbombázó négyemeletes házra mérete­zett bombája telibetalálta. Mire Medve Pálék megkapták a lakást, a gödör eltűnt, s a törmelék között csak esene- véfz fő sarjadt. Fiatal fűzfa — ki tudja, honnan tévedt e messzi partra —, hajolt a kövek fölé.

Next

/
Thumbnails
Contents