Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-21 / 219. szám
A z átszervezés időszakában néhány egyéni gazdát azért volt nehéz meggyőzni a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről, mert adatokkal bizonyította, hogy ő maga jól gazdálkodik, s magas terméseredményeket ér el búzából, kukoricából stb. a néhány holdon is. Ezekkel az emberekkel nehéz volt megérteni, hogy csakugyan jól gazdálkodnak, egy adott állapothoz képest kitűnő eredményeket érnek el, s ezt nem vitatja el tőlük senki, de a lehetőségek, a követelmények, a világméretekben folyó verseny szempontjából amit ők soknak tartanak, az már kevés, s amit ők a legjobbnak hisznek, az már csupán mérsékelten jó. Szorgalmuk, munkaszeretetük tiszteletre méltó volt, de gondolkodásban, a termelés színvonalának megítélésében maradiaknak kellett őket tekinteni, míg nem látták be, hogy az áttérés a nagyüzemi gazdálkodásra beláthatatlan lehetőségeket hordozó minőségi különbség. E hasonlatnak is alkalmas bevezető azért kívánkozik ide, mert úgy tűnik, a fejlődés egy bizonyos szakaszán túljutva, újból érdemes vitatkozni a korszerűségen, azon, hogy mit jelent az ma, napjainkban a mezőgazdasági üzemekben, a mezőgazdasági termelésben. Kiss István kajdacsi főagronómus levele, amelyben a Tolna megyei Népújság egy korábban megjelent, „Paksi áttekintés” cílnű cikkére válaszol, hasznos kiindulópontja lehet a véleménycserének. A kérdések sokasága vár választ annak érdekében, hogy a korszerű mezőgazdaságról, ezen belül a termelőszö- . vetkezetekről alkotott mai elképzelések mégjob- ban megközelítsék az igazságot. Nem egyedi eset, hogy egy-egy termelőszövetkezetről, a termelés színvonaláról a vélemények eltérőek. Előfordul, hogy a tsz-vezetés önnön munkáját pozitívan értékeli, viszont ugyanezt a munkát más viszonyítási alapból kiindulva a kívülálló, már nem tartja a legjobbnak. A jelen esetben is erről' van szó. A „Paksi áttekintés” című cikkünkben a járás termelőszövetkezeteinek eredményeit elismervén a következőképpen fogalmaztunk: „Ha azonban néhány tsz-t nem a régi állapothoz, hanem a mostani lehetőséghez hasonlítunk, akkor nyomban kiderül: a korszerűségben, a termelésben egyik-másik közös gazdaság annyira lemaradt, hogy még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető másnak, mint sor végén kullogásnak”. Dehát hol is kezdődik tulajdonképpen a korszerűség? Mit nevezhetünk már annak és mit neA korszerűség értelmezése Vitát érdemel o vezhetünk még nem annak? A kajdacsi főagronómus Juhász Károly elvtárstól eltérő aspektusból a „Paksi áttekintés” című cikkben foglalt felvetéseket szinte félkézzel cáfolja. Kérdés azonban, hogy miként lehet ilyen nagy a véleménykülönbség? Valószínűleg azért, mert másként értelmezi a kívánatos fejlődést Juhász Károly, a járási pártbizottság mezőgazdasági főelőadója és megint másként a kajdacsi tsz főagronó- musa, pontosabban: a tsz vezetősége. Kár lenne, ha e véleményeltérés hasznos vita helyett elvtelen és indulatos személyeskedésbe torkollna, hisz itt fontosabb dolgokról van szó. Mi a Tolna megyei Népújságban a következőket írtuk a főagronómus által vitatott cikkünkben: „Figyelembe véve az agrárpolitikai intézkedéseket, a belső fegyelem megszilárdulását, a jobb lehetőségek sokaságát, ma már a hozzáértés, a rátermettség, a tudás, a képesség bizonyítása ott kezdődik, ahol egyik évről a másikra megduplázták a kukorica átlagtermését, új, jövedelmezőbb üzemágakat létesítettek, állattenyésztési telepeket építenek stb.” Maxímalizmus ez az állásfoglalás? Bizonyos szempontból igen, más szempontból nem. De hol az a szint, amely alatt nincs joga egyetlen tsz- vezetőségnek sem visszautasítania a csak „szántó-vető” jelzőt.. Volt idő, amikor az úgynevezett gyenge tsz-ekben a vezetők idejük nagy részét a tagok mozgósítására fordították. Ma már azonban, minthogy többé nem érdem optimális időben befejezni az éppen soron lévő mezőgazdasági munkát, a szakembernek azt, hogy szakember, bizonyítania kell. S itt következik egy újabb kérdés: mi a bizonyítás napjainkban elfogadható csakugyan objektív mércéje? Nyilvánvaló, pár évvel ezelőtt még merő képtelenség lett volna a legfejlettebb mezőgazdasággal bíró országok termésátlagaihoz hasonlítani,- a hazai üzemek termésátlagait. De most, 1969-ben még mindig képtelenség? Ha nem, akkor viszont jogos és indokolt a korszerűséget számonkémi jó néhány termelőszövetkezettől. Valóban vitát érdemel, melyek azok a minimumok, amelyek teljesítése után egyértelműen azt kell mondani az adott tsz vezetőiről, hogy rendelkeznek korszerű koncepcióval. A termelőszövetkezetek értékelése rendszerint annyiféle, ahányféle a megközelítés. Mégis mikor élhet a vezetés abban a biztos meggyőződésben, hogy az üzem lépést tart a követelményekkel? Felvetődik még egy sarkalatos kérdés: a főagronómus vagy más vezető rátermettsége, vezetőkészsége szempontjából a termelési költségek a termelékenység alakulása a perdöntő vagy pusztán a termésátlagok alakulása. A termésátlagok alakulását az időjárás is befolyásolja és még sok objektív tényező, összességében tehát itt most olyan kérdés kerül felszínre, amely napjainkban népgazdasági rangú kérdés. Az, hogy kezdeményezés, kockázatvállalás szempontjából hol tart az egyik, hol tart a másik közös gazdaság. A kajdacsi főagronómus számokkal, adatokkal utasítja vissza azt, hogy korszerűség tekintetében a közös gazdaság konzerválódna. Ha érvei helytállóak, akkor véleményében meg kellene őt erősíteni, de nemcsak őt, hanem mindazokat a szakembereket, akik hozzá hasonlóan vélekednek. Feltételezzük, a korszerűséget tisztázandó, a megye mezőgazdasági szakemberei e témához hozzászólnak. Szívesen helyt adunk a vélemények mindegyikének. Természetesen lehetővé tesszük, hogy a maga álláspontját, ha szükségesnek tartja a kajdacsi tsz főagronómusa, a Népújság hasábjain újból kifejtse. Sz. P. VISSZHANG Válasz a kajdacsi helyzet ismerőinek A kajdacsi termelőszövetkezetről és személyemről a Tolna megyei Népújság szeptember 11-i számában olyan valótlan és vitatható képet festettek, ami nem felel meg a valóságnak. Ha önök a cikk megírásához nem Juhász elvtárs információját használták volna fel, hanem személyesen győződnek meg a tényekről, a helyi vezetők tájékoztatása alapján a valóságot tugták volna meg. Semmi szükségét nem látom annak, hogy az emberi indulatokat feleslegesen felkorbácsoljuk. A kajdacsi helyaet ismerőinek jól kellene emlékezniök a pár év előtti állapotokra, ami Kajda- cson uralkodott és ami most már szépen tisztulóban lenne. A valóságot megpróbálom a tsz 1964—68. évi zárszámadás számadatai és az 1969. évi terv alapján felvázolni. A „mindjobban konzerválódó” és az .»egy ponton megállt” kajdacsi tsz előbb említett zárszámadási adataiból kitűnik egykét jellemző adat erre vonatkozólag. Halmozott termelési érték : 1964—65 1966 1967 1968 1969 (terv) 21 616 m 'Ft 160% 20 571 m Ft 94% 23 410 m Ft 107% 26 399 m Ft 121% 33 204 m Ft 153% Tehát 1964—65. évi átlagot vesszük 100 százaléknak, — azért kell ezt venni alapul, mert 1966 februárban vettem át a tsz-főagronómusi beosztást —, akkor négy év alatt 53 százalékkal emelkedett a halmozott termelési érték, önök ezt nevezik „konzerválódásnak, egy helyben topogásnak”? Nem gondolják, hogy ezt állí- tén az 1964—1968. évi zárszámtani, a valótlansággal egyenlő? adás, illetve 1969. évi terv Még egy hasonló adat, szín- adatai. 1964 1965 1966 1967 1968 1969 (terv) Tehát az áruértékesítés terén a következő az igazság: 1964— 65-höz viszonyítva a növény- termelési áruértékesítés 112 százalékkal emelkedett az állattenyésztés áruértékesítése 58 százalékkal. Úgy gondolom, van itt még egy divatos szó, „korszerű koncepció híján” nem tart lépést a fejlődéssel. Nézzük meg, ezzel mi az igazság. A tsz, lehetőségeihez képest, a legújabb agrotechnikai módszereket alkalmazza. Növénytermelésben csak nagy termő- képességű búzafajtákat termelünk. A kukoricaterület mintegy 80 százalékán egyszeres keresztezést! hibridek vannak vetve. Átlag 7—800 kilogramm vegyes műtrágya van kiszórva katasztrális holdanként a kukorica alá. Az egész kukoricatertftet vegyszerezve van. A gépi betakarításhoz a gépek biztosítva vannak. A növénytermelésben termelt fő növények száma kevés, árugabona, napraforgó, dohány és az állattenyésztés takarmányAllattenyésztés: 5 098 m Ft 100% 5 734 m Ft 100% 6 143 m Ft 113% 5 609 m Ft 103% 8 168 ra Ft 150% 8 578 m Ft 158% ellátásához szükséges növények. Az állattenyésztés területén kifogásolják önök, hogy a tehenészeti telep csak terv maradt. Ha nem lettek volna kényelmesek és kijöttök volna a helyszínre, akkor láthatlak volna két 100 férőhelyes, mag- tárpadlásos tehénistállót üzemelni, neki megfelelő modern technológiával — fejőgép, trá- gyakihúzó. Mellette a 126 férőhelyes mesterséges borjúneve- lö — tele szép, egészséges borjúkkal. Hogy a tehenészeti telep miért nincs befejezve? Azért, mert a Magyar Nemzeti Bank olyan hitelfeltételek mellett tudta volna a további költségeket biztosítani, hogy a tsz 1970. vagy 1971-ig teljesen képtelen lett volna más, egyéb beruházást eszközölni. Remélem, egyetértünk azzal, hogy nemcsak tehenészeti telepet kell egy 5400 katasztrális holdas üzemben létesíteni? Ha vesznek annyi fáradságot, akkor az istállópadláson megláthaliák azt a berendezett istállót, ami 10 e.7nr pulyka befogadására képes, ilArbevételek alakulása: Növénytermesztés: 5 836 m Ft 100% 6 283 m Ft 100% 6 870 m Ft 113% 7 413 m Ft 125% 11 806 m Ft 196% 12 900 m Ft 212% letve képes lesz. Itt 1970-ben :*ü ezer húspulykát kívánunk előállítani. Az idén már 7000 húspulykát adunk el, tehát ez is bizonyíték arra, hogy mi is igyekszünk „a visszamondott’' tehenészeti telep termelését Műtrágya- és növényvédőszer vásárlás m Ft 1964 889 1965 875 1966 864 1967 1 74? 1968 1 832 1969 2 342 pótolni, nemcsak más, jó tsz- ck. Annak ellenére, hogy csak 100 tehénférőhelyet nem építettünk meg. A következő adatok bizonyítanak : Termésátlagok Kenyérg. Kukorica Napraf. 10,05 _ 3,30 1 0,90 16,00 1,30 9,10 14,50 10,40 11,50 16,10 8,40 13,20 19,32 6,34 13,30 22,00 terv) 10,00 A lehetőség kihasználását és a korszerűség alkalmazását ez a tény is bizonyítja. Tagok részesedése: összesen 1 dóig. m/Ft Ft 1960- 2 474 6 834 1961 3 S26 10 598 196? 4 901 13 210 1963 4 903 12 801 1964 5 186 1? 711 1965 5 549 15 457 1966 5 331 13 960 1967 5 245 13 178 1968 6 650 16 024 1969 (terv) 7 670 17 044 fenti számokból, ami zárszámadások, illetve a terv hivatalos adataival egyező, kitűnik, hogy 1964—G5-höz viszonyítva a tagság összes részesedése 42 százalékkal emelkedik az 1969-i terv szerint, ha az 1968. évi tényt nézzük, akkor 23 százalékkal emelkedett. A 10 órás munkanapra eső kereset 48 forintról 74 forintra emelkedett. A szövetkezeti bruttó jövedelem 1964—65-hoz viszonyítva az 1968. évi tényhez 19 százalékkal emelkedett. Az 1969. évi tervhez pedig 43 százalékkal kell emelkednie. A tiszta vagyon 1964—65-höz viszonyítva 68 százalékkal gva- ranodott az 1968. évi tényhez kénest. Ezeket a számokat nem ieMost nézzük meg a tagokat közvetlen érintő adatokat: Szövetkezeti: Tiszta: órára Bttó jÖV. vagyon m/Ft _ 3 182 — — 6 180 — 6 494 7 105 — 7 186 9 118 44,75 7 568 11 314 51,90 8 964 13 867 52,09 7 792 14 603 59,72 8 493 16 046 69,40 9 908 20 468 74,43 11 889 — hét félremagyarázni, ezek a tsz erőteljes fejlődését tanúsítják és vele együtt a Vezetők munkáját is. Ennek el nem ismerése, vagy tájékozatlanság, vagy a rosszindulat legmagasabb foka. Ami „a hangerő” problémáját illeti, az a következő: a „hangerő” nem alaphang, hanem okozat. Az ok szüli az okozatot. Tehát ez azt jelenti, hogy csak azokkal a tagokkal szemben van „hangerő”, akik erre okot adnak. Remélem, önök is és Juhász elvtárs is egyetértenek abban, hogv fegyelem nélkül egy üzemben a termelés nem megy. Kiss István főagronómus a felesleges készletek értékelését megkönnyíti 8 ÉPÚJSÁGBAN közzétett hirdetés
