Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-20 / 218. szám
V ■f — Egymilliárd ? — Igen — felelte a másik. — Évi egymilliárd. — Nagyon sok. — De megéri. Nem bírtam türtőztetni magam, kiszaladtam és odasiettem az első rendőrhöz. — Kérem — lihegtem — jöjjön azonnal. Aljas leánykereskedők ülnek itt az eszpresszóban. Rajtuk ütünk! Nem akarta elhinni. De én belekaroltam és addig kérleltem, amíg velem jött. Komor tekintettel álltunk oda a három csirkefogó asztalához. Éppen menni akartak már. — Igazolják magukat! — szólt rájuk a .rendőr. — Miért? — kérdezte a lila inges. — Még kérdi? — förmedtem rá — aljas leánykereskedő! Majd adok én maguknak hiszékeny lányokat a züllés útjára taszítani! Erre mindhárman éktelenül röhögni kezdtek. — Hiába tagadnak — üvöltöttem rájuk — kihallgattam a beszélgetésüket! A szép Elláról beszéltek, akit hatszázmillióért meg lehet kapni. Aljas kerítők! És Rózsáról, aki nyolcszáz! — Ne tessék hülyéskedni. Mi krumplikereskedők vagyunk, Ellakrumpliról és Ró- zsa-lcrupliról volt szó. A rendőr tanácstalanul nézett rám. — Űúúgy... — mondtam erre a lila ingesnek. — Ellakrumpliról és Rózsa-krumpliról beszéltek. És ki az az Évi, aki egymilliárd?. Erre megszólalt a harmadik:. .... j — Arról én beszéltem ké- rerrv — Helyes. És az az Évi? Az is krumpli talán ? — Nem. Az a házbérem. Évi egymilliárd. NI NT5 LAKÁSA? IGÉNYELJEN! 1, fejezet A Kősó-utca 4-ben laktam húsz éve. Ez a ház az ostrom alatt kiissé megsérült. ’Tegnap egy lovas koc6i vágtatott el a ház előtt, mire az egész ház összedült. Rögtön láttam, hogy lakást kell keresnem. A romok alól kihalásztam a kalapomat, a fejemre tettem és elsiettem az elöljáróságra. A portás a XXIX/F. ügyosztályra utasított. Itt megtudtam, hogy a dolog roopant egyszerű. Kérvényt kell írnom 4 példányban, meg kell neveznem, hogy melyik üres, vagy elhagyatott lakást igénylem és kész. Máris beköltözhetek. Fütvörészve. Ez igen! II. fejezet Bevittem a kérvényeket. Remekül ‘O sikerültek, Thomas Mann sem írhatott különbet. Kiderült, hogy az a Lapátutcai lakás, amelyet kértem, nem utalható ki, mert sohasem laktak benne, s így nincs akitől elvegyék. Egyébként a kérvények rosszak, mert kevés bennük az új bekezdés. Ezenfelül pedig alá kell Íratnom őket a házbizalmival, a tömbparancsnokkaí, vagy egy olyan személlyel, illetve testülettel, amely, vagy aki hely- hatósági és együttes láttamozási — de ez nem tartozik ide. Mindezeken felül bizonyítanom kell, hogy a Kősó-utcai ház összedőlt. Csatolnom kell a kérvényhez egy-egy darab háztörmeléket. GEM-kapocs- csal erősítve, két tanú igazolásával. hogy valóban a Kősóutca 4-ből valók, mert sokszor megesik, hogy hamisítják a törmeléket. Ha beviszem az így felszerelt kérvényeket és megnevezek egy másik lakást, azonnal beköltözhetem, mert egyébként jogosult vagyok. III. fejezet Találtam egy elhagyott nyilaslakást a Menkü-utca 6- ban. Újból megírtam a kérvényeket, s most már teljesen felszerelve egy kis kézikocsin elhúzhattam az elöljáróságra. Úgy látszott, hogy minden rendben van. — Kié volt ez a lakás? — kérdezte a lakáshivatali ügy- segéd-tiszthelyettes. — Malcsák Benő pártszol- gálatosé. aki megszökött Pestről. — És honnan tudja, hogy nyilas volt? — Ott a házban is lelőtt három zsidót. — Ez semmit sem bizonyít. Neró 2000 zsidót öletett le, és mégsem volt nyilas. — De ez a Malcsák zöld ingben járt és biztos tudomásom van róla, hogy nem volt római császár. TABI LÁSZLÓ (Folytatjuk.) 4AAAAAAAAAAA▲▲▲AAA »▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼VVTTTTTTTTTTy Vandálok Meglehetősen sokan vagyunk még Magyarországon, akiknek nincs gépkocsink, motorkerékpárunk, sőt még csak egészen közönséges, kétkerekű biciklink sem. Szimpla járókelőkként veszünk részt abban a tevékenységben, melyet mindközönségesen „közlekedésnek" neveznek. Ez — amiként azt naponta tanúsítják az újsághírek tucatjai — hovatovább egyáltalán nem nevezhető veszélytelen foglalkozásnak, bár arról még nincsen szó. hogy a puszta közlekedésért veszélyességi pótlékot fizetnénekOlykor azonban az egyszerű . gyalogos is bejut egy-egy magán-, vagy vállalati gépkocsiba, és • talán éppen azért, mert „csak" járókelő, fogékonyabb az események és mások felelőtlensége iránt, mint az. aki rendszeresen ül a volán mögött. Szeptember 13-án sötétedés után indultunk visz- sza Budapestről Szekszárd- ra. Autónk négy utasára ugyanennyi feleség és nyolc gyerek várt odahaza. A Budapest határát jelző táblától a „Szekszárd” felírásáig száznegyvenhárom gépjármű jött velünk szemben, tehát a forgalom egyáltalán nem volt nagy. Csak veszélyes. A száznegyvenhárom szemközt jövő járművezető közül huszonhatnak eszébe sem jutott, hogy a fényszóró tu- gárkévéjét egy játszi ujjmozdulattal tompítani is lehet. Vadul világítottak a » szemünkbe. u y!(KRESZ 67. § (5) bek. b): • ■■■ „a gépjármű fényszórójának fényét a szembejövő járműtől, illetőleg hajtott vagy vezetett állattól számított legalább 150 m távolságtól kezdve mindaddig lefelé kell vetíteni, amíg a szembejövő jármű vagy állat el nem halad." Mi, utasok, aránylag könnyen védekezhettünk. Egyszerű szemlehunyással. Gépkocsink vezetője azonban ezt természetesen nem tehette meg, így minden egyes találkozáskor volt egy olyan pillanat, amikor teljesen vakon vezetett. Kitűnő szakember, aki már túl van a félmilliomodik balesetmentesen vezetett kilométeren és valószínűleg annyi életveszedelmen, amennyi egy egész világháborút végigharcolt rohamutász század minden tagjának együttesen sem jutott osztályrészül. Az országút azonban nem csatatér, bármennyire annak érzik is egyes vandálok, akiket a volán mögött valószínűleg valamiféle hatalmi őrület mámora ragad el- Ha csak ugyanany- nyi utassal számolunk az említett valamennyi vandál kocsijában, mint amennyi a mi Volgánkban ült, százötven kilométernyi szakaszon összesen száznégy ember került életveszedelembe és menekült meg minden egyes esetben a haláltól. Élvezettel sorolnánk most a gépkocsirendszámokat. de természetesen egyet sem sikerült felírnunk. Mégis javasolnánk a rendőrség erre illetékeseinek, hogy egy-két alkalommal csak ebből a célból rendezett szigorú közúti razziákkal, és a lehetséges legmagasabb összegű helyszíni bírságolással igyekezzenek csökkenteni az effajta felelőtlenkedések számát, Jól tudjuk természetesen, hogy nem ez a megoldás. A megoldás az lenne, ha ki-ki, egyszerű önfegyelemből, legalább félig annyira gondolna másra, mint ameny- nyire önmagára. Ettől azonban az itt idézett, de még sok más tapasztalat bizonysága szerint is, nagyon messze vagyunk. (ordas) MILUGUR KÖMETEI ? Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum Sokan meg vannak győződve arról, hogy a legtávolabbi helyeken mindenütt, ahol megtalálták az emberiség monumentális építkezéseinek maradványait, a múltunkra vonatkozó legérdekesebb és legértékesebb bizonyítékok a föld mélyében rejlenek. Olyan bizonyítékok és adatok, amelyek a mai űrhajósoknak és az űrhajózásnak nagy hasznára válhatnának. Az ismeretlen űrhajósok, akik évezredekkel ezelőtt ellátogattak Földünkre, bizonyára aligha , voltak kevésbé előrelátóak, mint mi most. Meg voltak győződve arról, hogy a földlakó egy szép napon önerejéből, és saját tudása, ismerete1 alapján kilép a világűrbe. Mindannyian tudjuk, hogy az emberiség történetében vörös fonálként húzódik végig a rokonkeresés: az e mber mindig rokonokat keie- sett a magasságban, a mennyben — a világűrben, és mindig kereste a velük való érintkezést. Legújabban . nagy hatóerejű rádióállomások óriási antennákon rádióimpulzusokat sugároznak ki az űrbe — idegen értelmes lények számára. Mikor kapunk rájuk választ? Tíz. húsz vagy száz esztendő múlva? Nincs megmondhatója. Azt sem tudjuk, melyik égitest felé irányítsuk üzeneteinket, mert sejtelmünk sincs arról, hogy melyik a legérdekesebb számunkraHol, melyik égitesten foghatják fel hozzánk hasonló értelmes lények a rádiójeleket? Halvány fogalmunk sincs róla. De sok jel szól amellett, hogy a célunk eléréséhez szükséges adatok valahol a Föld mélyében deponálva vannak számunkra ... Korszerű tudó mányunk nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megbirkózzon a nehézkedési erővel. Technikusaink szinte elképzelhetetlen hajtóerejű. sugárhajtolta gépeket készítenek, az anyag parányával és ellenanyagokkal kísérleteznek, de vajon tudósaink kellő gondot fordítanak-e arra, kellő erőfeszítéseket tesznek-e avégett, hogy megtalálják a Föld mélyében rejlő adatokat, amelyek alapján választ kaphatunk sok-sok kérdésre? Sok minden, amit eddig múltunk mozaikképébe beillesztettünk, meglazult, kiesik a helyéből. Olyan dolgok is, amelyeket eddig kétségtelen tényekül fogadtunk el... A kételkedés lazította meg őket. a szkepszis, amelyről Thomas Mann azt mondotta: az a pozitív benne hogy lehetségesnek tart mindent. VAN-E ÉLET MÁS ÉGITESTEKEN? Bizonyosra vehető-e, hogy mi, a XX. század emberei az egyetlen értelmes lények vagyunk, a világmindenségben? Mivel még egyetlen múzeumban sem látható spirituszba helyezve, vagy kitömve más égitestről származó lény, kézenfekvőnek látszik a válasz a fenti kérdésre: — Csak a Földön vannak értelmes lények. Azonban a tudomány fejlődése folytán a határozott válasz egyre tarthatatlanabbá válik, s ha nem is leh',1 áyUtani, heTV fásáén bizonyosan a Földön kívül is vannak élő szervezetek, az egyenesen tagadó válasz sem helyénvaló. A csillagászok szerint derült éjszakán szabad szemmel kereken 4500 csillag látható az égboltozaton. De már egy kisebb fajta csillagvizsgáló távcsöve is kétmillió égitestet hoz látótávolságba, egy modem tükörteleszkóp pedig a csillagok milliárdjait teszi láthatóvá, — apró fénylő pontokat a Tejúton. A végtelen világűrben azonban • a mi csillag- rendszerünk csak parányi része egy nagyobb rendszernek — nevezzük Tejúthálózatnak, amely körülbelül húsz galaktikát fog össze, mintegy másfél Thillió -fén yév sugarú körben. És ez á csillag tömeg is csak csekélység azokhoz a spirálködökhöz képest, amelyeket az elektronikus teleszkópok napj ainkig felfedeztek. Napjainkig. A műszerek azonban egyre tökéletesednek és" segítségükkel az ember egyre több mindent fedez- fel. > Harlow Shapley csillagász nézete szerint mai teleszkópjaink hatáskörében 102« csillag van. Tíz a huszadik hatványon annyi, mintha az 1-es mögé 20 nullát imánk. Shapley óvatos becslése szerint csak minden milliomodik égitesten vannak meg az alapfeltételek az élethez, s ha ezek közül csak minden ezrediken van légkör, számukat még akkor is csak tizenkét jegyű számmal fejezhetjük ki. S ha tovább számítgatva elfogadjuk, hogy ezek közül csak minden ezredik égitesten jött létre élet. még akkor is 100 milliót kapunk... Dr. S. Miller biokémikus hipotézise szerint némelyik égitesten gyorsabban fejlődtek az élet- feltételek. ennél fogva gyorsabban fejlődött, az élet is, mint Földünkön. Ha ezt a merész számítást követjük, akkor legalább 100 000 égitesten a mienknél fejlettebb kultúra és civilizáció jöhetett létre. f : : f »♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦a» ►Jl**#***-tVA*^*«P*
