Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-03 / 203. szám
Molnár Károly: Korzikától Szent Ilonáig Mire fordítják a pénzt? A Rajnai Államszövetség védnökéül Bonaparte önmagát jelölte ki, vagyis fontos német területek fölött Franciaország rendelkezett. Poroszország bizalmatlanul figyelte ezt a változást és ellenlépésekre készült. Napóleon levelet írtITL Frigyes Vilmos királynak: — Higgye el nekem, olyan hatalmas haderőim vannak, hogy az öné nem sokáig tehetik kétségessé a győzelmet Akkor miért annyi vért ontani? Pont úgy beszélek felségeddel, ahogy Sándor cárhoz szólottám az austerlitzi csata előtt... Sire, felséged vereséget fog szenvedni! Feleletként a porosz hadak, harci dalokat énekelve megindultak nyugat felé. IX CSÁSZÁROK TALÁLKOZÓJA „Én mindent akarok; vagy semmit^ ín a legnagyobb tétre szeretek játszani.” (Napóleon). Napóleon elfogadta a kihívást és csaknem 200 000 katonát irányított Keletre. A porosz templomokban a papok a szószékről buzdították harcra az embereket. A franciák gyors iramban közeledtek és már az első tapogatód zó erőpróbákban felülkerekedtek. Napóleon egyetlen pillanatra sem engedte a kezéből a kezdeményezést és az ellenfél vezéreinek határozatlansága csak növelte fölényét. 1806 október 14-e fekete nap Poroszország történetében, Jénánál már hajnalban összecsaptak az ellenfelek. A franciák eleinte lassan szorították hátrább Hohenlohe herceg katonáit, akik később már fejetlenül vonultak vissza. Bonaparte parancsára lovasai üldözték a menekülőket és mindenkit megöltek, mert foglyokkal nem akartak bajlódni. Húsz kilométerre Jénától újabb vereség érte a poroszokat, Frigyes Vilmos király is menekült, a francia császár pedig bevonult Berlinbe. Az ország lakossága kiszolgáltatottan várta a fejleményeket, a franciák raboltak- fosztogattak, amint ezt később Fezensae tábornok is elismer„A fosztogatás soha ezt megelőzőleg, egyetlen hadjáratban sem volt ilyen gyakori, mint itt.” XIX. Frigyes Vilmos porosz király tehetetlenül figyelte országa pusztulását. Végső kétségbeesésében feleségét, Lujzát gyorsan Tilsitbe hívatta. A királyné egész Európában híres volt szépségéről. Porosz- ország uralkodója azt várta, felesége személyes vonzóereje majd arra készteti Napóleont, hogy legalább Magdeburg városát visszaadja a poroszoknak. A találkozó azonban eredménytelenül végződött. A francia császár állítólag ezt mondta a királynénak: — ön valóban tüneményes. Ha talán még egy félóráit együtt vagyunk, akkor esetleg Magdeburg továbbra is Poroszországé lehetne. Napóleont ekkor már a további nagyszabású elgondolásai kötötték le, végre a fő ellensége ellen akart fordulni, ezért 1806 november 21-én aláírta Berlinben azt a nevezetes dekrétumát, amely szerint a brit szigeteket blokád alá helyezi és megtilt minden kereskedelmi kapcsolatot, valamint levelezést a szigetországgal. Ez a lépés az élethalálküzdelem nyitányát jelentette Napóleon „légmentesen” akarta elzárni a kontinens partjait, ezért katonái megszállták a kikötőket. így például Hamburgot, Brémát és Lübecket, A londoni kormány viszont szövetségeseket keresett a szárazföldön. I. Sándor orosz cár hajlandónak mutatkozott arra, hogy fegyvert fog Francia- ország ellen és 100 000 embert mozgósított. Szeretett volna törleszteni a fájó austerlitzi vereségért, és tartott attól, hogy Napóleon támogatja a lengyelek függetlenségi törekvéseit. 1807 február nyolcadikén mérték össze erejüket az orosz és a francia csapatok. A színtér Kelet-Poroszországban Eylau közelében volt. Itt minden idők egyik legvéresebb öldöklése alakult ki, és mindkét fél eljutott az utolsó tartalékai bevetéséig. Napóleon ura maradt a csatatérnek, ehhez az eredményhez a fővezér járult. Egy kritikus helyen az ellenség erős tüzében is bátran állt. Elszántságra ösztönözte embereit. Eylau nem hozott döntést, a császár téli pihenőre küldte csapatait. 1807 nyarán folytatódtak a harcok. Friedlandnál az oroszok 25 000 embert vesztettek és döntő vereséget szenvedtek Napóleon június tizenkilencedikén Tilsit közelébe ért és még aznap megérkezett hozzá a cár követe, aki fegyverszünetet kért. Személyesen is találkozott a két uralkodó a történelmi jelentőségű ismerkedés a Nye- man-folyón, egy tutajon játszódott le. Napóleon kedvelte a színpadias jeleneteket, megölelte ellenfelét, azután megkérdezte: — Miért háborúzunk tulajdonképpen? — Gyűlölöm az angolokat — válaszolt a cár. — Ugyanúgy, mint ön. — Akkor megegyeztünk — jelentette ki Napóleon. — Kész a béke... Viszonylag egyszerűén megállapodtak és jó viszony alakult ki köztük. Ezzel szemben III. Frigyes Vilmos porosz királlyal a francia császár barátságtalanul viselkedett és minden diplomáciai formaság mellőzésével egyszerűen „gyávának" nevezte. A tilsiti béke a többi között kimondta: Oroszország is csatlakozik az Anglia elleni zárlathoz, Poroszország területének felét elveszíti, Napóleon és Sándor titkos véd- és dacszövetséget köt egymással. A francia császárt ezután minden előzőt felülmúló hódolattal fogadják. A világméretű birodalma pedig, szinte még fel sem épült, már kezdett ingadozni. Kritikusai azt mondták róla, hogy ő az az államférfi, aki kiengesztelhetetlen ellenségeket, de gyenge és kétséges barátokat szerzett Franciaországnak. A fő ellenség Anglia változatlanul érintetlen maradt, nem érhették el Napóleon fegyverei, sőt a tra- falgari győzelem nyomán még inkább megközelíthetetlenné vált. {Folytatjuk.) Községfejlesztés Bátaszék. A szekszárdi járás egyik legnagyobb községe. 7378-an lakják. 2058-an fizetnek átlag 229 forintos községfejlesztési hozzájárulást. Báta- széken hat üzem összesen 240 ezer forint kommunális adót fizet. A tervekben 740 000 Ft értékű társadalmi munkára számítottak a község vezetői. Ebből az év első felében 376 145 forintnyit már elvégzett a lakosság. Az elmúlt években jelentős változások történtek Bá-» taszéken is. Úgy 17 kilométernyi járdát épített meg a tanács, természetesen a lakosság munkájának segítségével. Átadtak egy orvosi lakást, az öregek részére napközi otthont, egy autóbusz-várótermet és egy ravatalozót. Elkészült a strandfürdő. Kölesd-Lajvér villamosítása és telefonhálózatának kiépítése. Felújították a község bölcsődéjét, és neo- nosították a Budai utat. Kialakultak már az elképzeléseik a jövőre vonatkozóan is. Szükségesnek tartják a művelődési ház rendbe hozását, tatarozását, felújítását. A Kossuth és az Árpád utcában, valamint a Hősök terén neon- világítást akarnak felszerelni. Ezienkívül három utca úttestének felújítását is el akarják végeztetni. Bogyiszló. 2893 lakosú község. Községfejlesztési hozzájárulást összesen 761-en fizetnek Bogylszlón. Az átlag 304 forintra jön ki. 20 000 forint kommunális adót fizet be a község pénztárába két, a területén működő üzem. Erre az évre 300 000 forint értékű társadalmi munkát terveztek a bogyiszlói tanács vezetői. Az év első felében ebből a lakosság csak 85 000 forintnyit valósított meg. Az utóbbi években Bogyiszlón 4500 négyzetméter járdát építettek meg. Megépült a mozi, az orvoslakás, a sportöltöző, az egész- kégház, egy pedagógus szolgálati lakás, és három j Iskolai tanterem. Átadták ravatalozót. Elkészült egy 400 méteres útszakasz. A negyedik ötéves tervbeli (elképzelést röviden fogalmazzák meg: törpevízművel kívánunk építeni. Decs. Közel 500 000 forint Bátaszéken, Bogyiszlóit, Becsen, Faddon, társadalmi munkát terveztek a község vezetői erre az évre. Ennek úgy harminc százalékát teljesítette eddig a lakosság. A 4743 lakosú községből 1372- em fizetnek átlag 240 forintos községfejleszbési hozzájárulást. Decsen két üzem 40 000 forint kommunális adóval járul hozzá a falu fejlődéséhez, épüléséhez. Az elmúlt kilenc évben Deosen 20 000 négyzetméternyi járda épült. Elkészült 3 kilométer út és átadtak rendeltetésének .három vasbeton hidat. A közvilágítási villany- hálózatot 2,6 kilométerrel hosszabbították meg és felszereltek 180 közvilágítási lámpát. Hozzájárultak a törpevízmű 16,5 kilométeres szakaszának megépítéséhez. Bővítették az általános iskolát és az óvodát, a diákotthon kialakításához és az általános iskola építéséhez is jelentős hozzájárulást adtak. Rendszeresen támogatták anyagilag a községi könyvtárat is. Tűzoltószertárat is a községfejlesztési alapból építették. A jövő tervei között egy négytantermes iskola és egy tisztasági fürdő építése szerepel. Fadd. Az ötezer lakosú községben 1374-en fizetnék átlag 246 forintos községfejlesztési hozzájárulást. Kommunális adót 90 000 forint értékben a Faddon működő négy üzem utal át a község pénztárába. A tanács vezetői 500 000 forint értékű társadalmi munkát terveztek erre az évre. Eddig 115 000 forintnyit teljesített a lakosság. Az elmúlt években 18 000 méter járda készült el Faddon. Pedagógus szolgálati lakást építettek, és orvosi lakást vásároltak, bővítették a tanácsházát, Dombo- riban bisztrót és egy motelt építették. Gondoskodtak az öregek elfoglaltságáról is a napközi otthon létesítésével. Hozzájárultak a vízműépítéshez és a strandfürdő kialakításához, bővítették az óvodát, tűzoltólaktanyát és autóbuszvárótermet építettek. Jelenlegi elképzeléseik között egy központi autóbusz-váróterem, fogorvosi rendelő és szolgálati lakás építése szerepel. te: személyes bátorsága is hozzán lf ILf&GÜR KÖVETEI ? Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum Tisztában kell lennünk azzal, hogy sokkal több régi könyv és írás pusztult el, mint ameny- nyi ránk maradt. Mit tartalmaztak ezek az írások? Dél-Amerikában — állítólag — volt egy könyv, amely az őskor minden tudományát tartalmazta. Feljegyzések szerint ezt a könyvet a 63. inka uralkodó ismeretlen okból elpusztíttatta. Az alexandriai könyvtár — ezt biztosan tudjuk — 500 000 kézirattekercset tartalmazott. A könyvtár egy részét a rómaiak megsemmisítették, fennmaradt részét Ommár kalifa eltüzel- tette. Milyen képtelen gondolat: az emberiség minden tudományát tartalmazó kéziratokkal fűt- tetni az alexandriai nyilvános fürdőket! Mi lett a sorsa a Pergamonban összegyűjtött 200 000 kéziratnak? Hány könyvet és milyen szövegeket semmisíttetett meg Pál apostol Efezusban? Hány ezer pótolhatatlan kéziratot hamvasztottak el vallási vakbuzgóságukban, a más vallá- xúakkal szembeni gyűlölettel eltelve a középítőn katolikus szerzetesek Dél- és Közép-Ame- rikában? Mindez évszázadokkal és évezredekkel ezelőtt történt. Okult-e belőle az emberiség? Nem nagyon. Hiszen még fél évszázada sincs, hogy Hitler könyveket égettetett el. és hasonló dolog történt 1966-ban Kínában is. Szerencsért a könyvek ma nem egy példányban készülnek, mint az ősidőkben... A fennmaradt szövegek és töredékek csak hiányos ismereteket nyújtanak múltunkról, de egyáltalán nincs kizárva, hogy régészeink egyszer majd olyan leletre bukkannak, amely sok mindent megmagyaráz, és teljesebb fényt derít a legrégibb eseményekre is. A népek bölcsei és tudósai minden időkben tisztában voltak azzal, hogy pusztító, megsemmisítő háborúkat hozhat a jövő. Nem lehetséges-e, hogy ilyen eshetőségre felkészülve írásba foglalták eddigi tudományukat és ismereteiket, leírták történelmüket és biztos helyre helyezték, hogy megmentsék az esetleges pusztulástól? Talán képtelenségnek látszik ez a gondolat, de éppen a napjainkban történtek bizonyítják, hogy lehetségesnek kell tartani. 1965-ben, Amerikában, New York közelében két fémtartályt ástak el. A tömör tartályok legalább ötezer évig kibírhatnak minden katasztrófát, ami a legmerészebb elképzelések szerint Földünket érheti. Acélnál is erősebb, tartósabb fémötvözetből készültek, még atomrobbanás sem árthat nekik. Tartalmukkal tudósítják az ötezer évvel későbbi nemzedékeket az emberiség mai és előző életéről, vívmányairól, eredményeiről. Fényképek vannak bennük a mai városokról, hajókról, repülőgébekről, rakétákról, továbbá fém-, plasztik- és szövetminták, szerszámok és mindennapi használati tárgyak, mikrofilmekre felvett matematikai, orvosi, biológiai, űrhajózási, fizikai és vegyi szakkönyvek. A Westinghouse-Elect.ric vállalat néhány mérnökének támadt az a gondolata, hogy mai ismereteinket örökül hagyja a későbbi nemzedékeknek. Tekintsük-e fantasztáknak őket? Ellenkezőleg: örülnünk kell, hogy vannak emberek, akik 5000 évvel előre gondolnak! A régészeknek feltehetőleg semmivel sem lesz könnyebb dolguk a távoli jövőben, mint ma. Egy esetleges atomháború után fabatkát sem érnek vívmányaink, mert elpusztul, megsemmisül minden, amit az ember addig alkotott. De más katasztrófa is érheti az emberiséget. Elegendő, hogy a Föld tengelye csak néhány foknyira elmozduljon mai helyzetéből, s óriási méretű feltartóztathatatlan áradás következik be, amely mindent elsöpör és semmivé tesz. Egy esetleges atomháború stratégái kétségtelenül nem az eszkimókra, vagy a Föld más távoli részeiben élő primitív népekre fogják irányítani pusztító fegyvereiket, hanem az emberi civilizáció központjaira, tehát a katasztrófa a legfejlettebb n épeket fogja sújtani, s a civilizált világtól távoli primitív népek fogják túlélni. Ezek nem vihetik tovább a kultúránkat, sőt még a hírét sem, mert nem voltak részesei. A Föld túlnyomó része kietlen pusztasággá változik, a gyilkos sugarak a növényzetet is elpusztítják, s kétezer évvel.később nyoma sem lesz az egykori városoknak. Ez idő alatt az idő vasfoga a legerősebb acélt is rozsdaporrá őrli. És elölről kezdődik minden. Az emberiség másodszor, talán már harmadszor, vagy ki tudja hányadszor, ismét elölről kezdi életét, s ötezer évvel a katasztrófa után a régészek azt fogják állítani, hogy a XX. század embere nem ismerte a vasat, - mert érthető okoknál fogva a legtüze- tesebb kutatással sem fognak találni egyetlen vasdarabot sem. Ha írásokat, képeket találnak száz méter magas épületről, azt fogják állítani, hogy ez csak a képzelet szüleménye, mert ilyen ház nem létezhetett. És ha a katasztrófát túlélő mai primitív népek szájhagyományában vagy feljegyzéseiben óriási repülő alkotmányok bukkannak fel. az akkori tudósok ezt ismét csak mitológiának, vallási képzelődésnek fogják tekinteni ... Éppen úgy, mint ma. ♦ ♦ ♦ ♦
