Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-14 / 213. szám

& ARANYI FERETYCí Két virágének í. Harangszó a te szerelmed, szívbe hintett honvágy, ha elnémul hangja bennem, hogy’ találok hozzád? Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat, gyönge lábam nem követhet, nem mehet utánad. A lovamat ha megkötöm, fogoly, míg eloldom, kérő szavam laza béklyó, nem léssz tőle foglyom. Am a csókom pányvahurok, kezessé test téged, cseréld csókom rabságáért szabad messzeséged, n. Eredj, te dal, érd utói a párom, fogd kézen, hogy hozzám el talál jón. Szerelme ág, nem moccan a lombja, légy te szellő: hajlítsd a karomba, Szerelme rét, aszály-őlte pázsit, légy te zápor s újra kivirágzik; Szerelme jég holt színén vizeknek, légy te naprény amitől fölenged. Eredj, te dal, érd utói a párom, fogd kézen, hogy hozzám eltaláljon; ARATÓ KAROLY: Incselkedőnkt a holnap Gondolsz-e olykor kalandozásaid során nyugtalan híveidre, kik vágyódunk ölelésed után? Te igézőszemű, te céda, gondolsz-e velőnk néha, kik érted nagy hőségben élünk — gyötrelmünk vagy és egyetlen reményünk! lm, a szomszéd cipész, aki aranytopánka díszével küldené lányát a bálba, egész nap foltoz, görnyed, szegecsel -ó ő hisz], vallja: létezel! ^ Hallottál-e az ifjú házasokról ? itt nem messze az utca végén? Egymáson átvetett nyakkal, mint a lovak, alszanak gőzölögve, békén. Kinézel-e kárpitjaid mögül, ha csak egy röpke, fürge perere is, óbégató kőlykeínkre s árnyékbokszoló kis kezükre? Tudsz-e a kézről, mely utad kiméri, a vasat szelídíti, az ércet becézi, a szerelemről, mely árnyas erkélyeken felhúzott térdekkel tűnődik fényeden? ­Ö, mondd, távolodból figyelsz-e ránk; kik mézet gyűjtünk neked szorgalmas méhek gyanánt és napról napra egyre várónk, szépséges Incselkedőnek, kacér Messiásunk! El kell már végre jönnöd, nyomunkba szegődnöd, amiként annyi csillagos elődőd és engedelmesen, mint egy gyerek, suttogva hozzánk simulnod: »Megérdemeltetek1* 1869-ben a cári könyvtárban r.yert alkalmazást. Szabad kutatási joga volt, s a könyv­társzabályzat ellenére enge­délyt kapott arra is, hogy té- ritvény ellenében haza is vi­hessen könyveket. Az értékes könyvek egyre-másra eltűntek a könyvtárból. A könyvtár egyik alkalmazottja, SzoboU csikov észrevette, hogy Pich­ler sosem engedte felsegíteni a kabátját s egyszer azzal az ürüggyel, hogy piszkos a ka­bát, végigtapogatta a tudóst. A kabátban könyvek voltak, s a motozás egész csomó köny­vet eredményezett Pichler la­kásán 4372 könyvet találtak, de a könyvtárban kölcsönzési cédula nem volt róluk. Sőt! A könyvtár pecsétjét minden könyvből eltüntette, s helyük­be „Ad Bibliothecan dr. Pich­ler” feliratú ex-libris került. Az 1871. jún. 24—25-én lezaj­lott tárgyaláson életfogytig­lani, Szibériába szóló szám­kivetésre ítélték. A tárgyalás anyaga nyomtatásban is meg­jelent, ennek tanúsága szerint évekig a kabátja hátára var­rott zsákban lopkodta ki a könyveket. 1873-ban Lipót, bajor herceg közbenjárására kegyelmet kapott és visszatért Bajorországba, ahol egy esz­tendő múlva meghalt. Tettét a német közvélemény nem nyereségvággyal, hanem bib­liofil-szenvedélyével magya­rázta. • Hazánkban nagyobb könyv- lopásokat nem jegyzett fel a könyvtártörténet. Egy időben az Egyetemi Könyvtár be­vezette, hogy a professzorok halála után megbízottját ki­küldte az elhunyt lakására, s az eredmény legtöbbször egy kocsira való, a könyvtár tu­lajdonát képező könyv volt. A professzorok munkáikhoz hasz­nálták fel a kivett könyveket, s legfeljebb azért nem siettek o visszaadással, hogy a friss könyvekről a konkurrens pro­fesszorok ne szerezhessenek tudomást. GALAMBOS FERENC REJTETT KINCSEK BEMUTATÓJA Ismeretlen olasz festő a XVI. századból; Orsina de* Grassi képmása. A budapesti nemzetközi művészettörténész-kong­resszus alkalmából mind­egyik múzeumunk ki akar tenni magáért, mindenből a legszebbet igyekszik be­mutatni. A Szépművészeti Múzeum kiállítása kincse­ket rejt. A tanulmányi gyűjteményben sok nagy értékű kép vár még res­taurálásra, és akad o'van mű is, amelyről nem sike­rült még megállapítani, ki és mikor festette. Ezekből válogatták össze a rejtett kincseket bemutató kiállí­tás 120 festményét. A képek a Régi Képtár anyagához kapcsolódnak: a kora reneszánsz itáliai mes­tereitől a németalföldi csendéleteken és zsánerje- lenteken keresztül a fran­cia rokokóig és akadéiniz- musig mutatják be az európai festészet nagy ál­lomásait, és olyan meste­rek művei akadnak köz­tük, mint Tintoretto, Ru­bens vagy Lucas Cranach. Rubens kis olaj vázlatáról például csak a legújabb kutatás állapította meg, hogy sajátkezű alkotás — így maradnak rejtve a kincsek, míg a pontos fel­derítés meg nem történik. Az ifjabb Pieter Brueghel falusi búcsút ábrázoló fest­ménye egyes részleteiben nem marad el apja mű­vészete mögött; a holland csendéletek és tengeri ha­jókat ábrázoló festmények pontos visszaadásra törekvő szellemükkel a XX. századi nézőt is lenyűgözik. Bizo­nyára nem akad olyan lá­togató, akit ne kapna meg a XV. században élt slenai Liberale de Verona arany hátterű Madonnájának bá­ja. Érdekes, egyedülálló al­kotás a francia származá­sú Monsu (nevét a „Mon- sdeur”-ból torzították e’ az olaszok) templombelsőt áb­rázoló képe, és Stefano Ghirardini Gyógyszerész­apácája, ez a rokokó fest­mény, amelyen sorsába csak többé-kevésbé bele­törődő, meglehetősen ka­cér mosolyú apácát látha­tunk — Diderot századá­nak apácáját. Az olasz, né­met és németalföldi meste­rek — Sebastiáno Ricci, Guido Reni, Lucas Cra­nach, J. F. Schönfeld vagy David Teniers — kiállított munkál minden valószínű­ség szerint nagyon jelentő­sek lesznek a tudományos kongresszus részvevői szá­mára is. A nagy rejtett kincs a grafikai teremben került a közönség elé: a Szépmű­vészeti Múzeum legszebb rajzait állították ki, ame­lyek nemcsak helyhiány miatt nem láthatók mindig, hanem azért sem. mert árt nekik a fény. 200 lap 500 év alkotásaiból, a kora re­neszánsz ismeretlen nevű bolognai mesterétől Picas- sóig. A nagy nevek mö­gött itt vallóban nagy mű­vek állnak: Leonardo da Vinci tanulmányra j zai, Raffaello, Tintoretto és Rembrandt mun Icái, Pieter Brueghel imádkozó pa­rasztja és Dürer vázlatai. A múzeum grafikai gyűjteményében már na­gyobb teret kapott a mo­dern művészet, legalábbis kialakulását nyomon kö­vethetjük. Az impresszio­nizmus korai jelentkezését figyelhetjük meg az angol Bonnóington tengeri táján. Manet, az első nagy imp­resszionista munkái közül egy igen szép és fontos ak- varellt őriz a múzeum, lát­hatjuk Renoir és Degas könnyed, kecses vonalú vázlatait és Paul Signac élénk színű festékpontokból összeálló „pointlllista’* víz- festményét A szobrász Ro­din grafikusként is kivá­lót alkotott lendületes kon­túrokkal körülfogott, taka­rékos színkezelésű női aktjaival. Toulouse-Lautrec művészetét kedvenc témá­ja képviseli: egy mulató­beli asszonytársaságot be­mutató színes rajz. A ro­mantikus Delacroix egyik legromantikusabb képe, a villámtól megrettent, fel- ágaskodó lovat ábrázoló akvareli nemcsak a festő, hanem a stílusirányzat egyik legjellegzetesebb al­kotása. Picasso kék kor­szakából egy Anya és gyermeke van a múzeum tulajdonában, és ha vala­mit kincsnek lehet nevezni, akkor az a kép valóban az. A művészettörténet egé­szét még évek múlva sem nyújthatja a Szépművésze­ti Múzeum — de a rene­szánsz; a barokk és a múlt századi realizmus öröksé­gét tökéletesen tanulmá­nyozhatják majd tudósok és érdeklődő nézők egy­aránt. Sőt: a grafikai gyűjteményben akár a mo­dern művészetet is. Mr Dürer: Vázlatok

Next

/
Thumbnails
Contents