Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-13 / 212. szám
Mire fordítják a pénzt? — Az sok mindentől függ, kolléga úr — felelte egy csokornyakkendős. — De fontosabb ennél, hogy ragaszkodjunk az elgondoláshoz; amely szerint a kivitelezést lebonyolítjuk. Azt hiszem, uraim — fordult a többiekhez — első megbeszélésre ennyi elég is. Szétszéledtünk, de előbb megegyeztünk abban, hogy négy nap múlva összeülünk Óbudán, a Spacek-féle halászkertben. — Nos — mondta itt a csokornyakkendős, — a legfőbb pontokat a múltkor már megbeszéltük. Van valakinek valami kérdeznivalója? feltettem a kezem: — Miről is'volna s?-ó tulajdonképpen? — Arról — felelte Jafrinek —, hogy most átbeszéljük személyi vonalon, nincsenek-e akadályok a feltételeket illetően. — Márminthogv minő feltételekről van szó? — kérdeztem. — Most ez nem lényeges — vetette közbe a bajuszos —, mert a feltételeket csak akkor tisztázhattuk, ha már döntöttünk a felhasználás jogát illetően. Mi ezt a vállalkozást nem a levegőbe csináljuk. Mindenképpen ragaszkodunk az. eredeti tervekhez. Csak az, adott körülményekhez képest tehetünk kivételt e tekintetben. — Nade. mik azok a körülmények — kérdeztem. — Azt hiszem, leghelyesebb, ha ezt legközelebb beszéljük meg. Mához két hétre összeülünk az újpesti Trabuco-ká- véházban. Kezet szorítottunk egymással és szétszéledtünk. A Tra- buco-kávéházba már nem mentem el. Ellenben nyolc nap múlva találkoztam Jafrinekkel. — Maga könnyelmű ember — mondotta fejcsóválva —, végre belekezd egy üzleti vállalkozásba s azt is abbahagyja. Miért nem jött el tegnap a Trabuco-kávéházba? — Ne ugrasson — feleltem —, minek mentem volna? — Minek? Szétosztottuk a hasznot. Mindegyikünk kapott nyolcezer forintot. Magából nem lesz üzletember sohasem.. — Vigyen az ördög — legyintettem bosszúsan —, de legalább már mondja meg, hogy miféle vállalkozásról volt szó? — Ejnye, csakugyan! Azt elfelejtettük megbeszélni.. Beleült borsózöld autójába és elhajtatott,. MEGDÖNTÖTTÉK EGY REKORDOT! Gyurek Csaba magántisztviselő 6 hónapja úszik az ár ellen. — Még nagyon is emlékezetes, hogy dr. Iszkander Faizulin, a Szovjet Hadsereg kapitánya Dunaradványtól a pesti Parlamentig úszott egyfolytában. Eközben csak némi teát, csokoládét vett magához. Persze mindezt is úszás közben. Nos, a napokban megjelent szerkesztőségünkben Gyurek Csaba magántisztviselő és kijelentette, hogy Fai- zulin eredményét megóvja, mert ő ennél sokkal különbet ért el: 180 napja úszik egyfolytában az ár, pontosabban az árak ellen. Rekordjának történetét így beszélte el: Tahi László (Folytatjuk) Községfejlesztés Miszla. 968-as lakosú község. 358-an átlag 261 forintos községfejlesztési hozzájárulást fizetnek. Az elmúlt évek két. legnagyobb beruházása Miszlán a strandfürdő építése és egy pedagóguslakás vásárlása volt. (Sajnos, a többi adat nem érkezett be a tanácstól és így azokról tájékoztatni nem tudjuk a lakosságot). Nagykónyi. Százötvenezer forint társadalmi munkát terveztek erre az évre Nagv- kónyiban. Vagy a tervezés volt egy kicsit, alacsony, vagy a lakosság társadalmi munkakedve vett a vártnál nagyobb lendületet, de június 30-ig már 190 ezer forintnyit teljesítettek. 2055-en laknak Nagy- kónyiban, 730-an átlag 230 forintos községfejlesztési hozzájárulást fizetnek. Területükön egy üzem fizet kommunális adót. 1961. óta 4030 méter járdát raktak le betonlapokkal. 1964-ben kezdték építeni a művelődési házat. amelyik 1967-ben lett kész. Közben bővítették a közvilágítási villanyhálózatot, egyenruhát vásároltak a községi tűzoltók részére és 400 méterrel meghosszabbították a hangoshíradó vezetékét. Az első félévben még tartalékolták a pénzüket. Ezt a 300 ezer forintot azonban az év véeéie felhasználják a jelenleg épülő egészségháznál. A negyedik ötéves tervben törpevízművet akarnak építeni. Nagyszékely. Százezer forint értékű társadalmi munkát terveztek az 1067-es lakosú községben. Az első félévben ebből 42 500 forintnyit teljesítettek. Fejlesztési hozzájárulást 359-en, átlag 184 forintot fizetnek. Területükön egy kommunális adót fizető üzem működik. Ez a tervek szerint 1969-ben 2000 forinttal járul hozzá a község fejMiszlán Nagykónyihan Nagyszékelyben Nagyszokolyon lődéséhez. Az elmúlt kilenc év legnagyobb beruházása a művelődési ház építése volt. Leraktak 3000 négyzetméter beton járdalapot és elkészítettek 2040 négyzetméter maka- dámutat. Felszereltek 25 köz- világítási lámpát, vásároltak 20 tűzoltóegyenruhát. Megépítették az élelmiszerbolt, a takarékszövetkezet és a fodrászüzlet helyiségeit. Elkészült az autóbusz-váróterem. A negyedik ötéves tervben fürdőt kívánnak építeni., Nagyszokoly. 1563 lakosú község. 579-en átlag 243 forintos községfejlesztési hozzájárulást fizetnek. Területükön egy üzem 4500 forint értékű kommunális adóval segíti a község fejlődését Százezer forint értékű társadalmi munkát terveztek, amelyből június 30-ig 55 360 forintnyit valósítottak meg. 1961-től ez év első feléig közel kétmillió forintos beruházást hajtottak végre Nagyszokolyban. Elkészült a ravatalozó, a tűzoltószertár, a víztároló és a szeszfőzde rekonstrukciója. Bekerítették a parkot, felszereltek 32 közvilágítási lámpát. Vásároltak két pedagóguslakást és igazgatói lakást építettek. 875 négyzetméternyi utat köveztek ki. 3500 méter járdát raktak le betonlapokkal. Jelenleg 100 ezer forintot tartalékolnak. Ezt a negyedik ötéves tervben végrehajtandó napközi otthonos konyha építkezésénél akarják felhasználni. Ezenkívül a negyedik ötéves tervben a Petőfi út kövezését, javítását, felújítását tervezik, tatarozni kívánják az iskolai tantermeket, hatósági hússzéket építenek majd, vágóhíddal, s szeretnék a község egész területén a járdaépítést befejezni. : ♦ t * ♦fH flt UlUftOŰR KÖMETli ? Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum s^jrjrirjrjrjrjTjr^M A szigetlakok közül sokan anyaszült meztelenül jártak, testüket egyetlen, összefüggő, madarakat és különös figurákat ábrázoló, művészies tetoválás borította. Mások faháncsból készült, vörösre, vagy sárgára festett köpenyfélét viseltek. Némelyek lobogó tolikoronát, mások különös alakú, nádból font kalapot hordtak. Barátságosan viselkedtek, a hollandok semmiféle fegyvert nem találtak náluk. Feltűnően gyengén volt képviselve a női nem, pedig a téren csak úgy nyüzsgött a sok ember De az a kevés nő, aki mégis megmutatkozott, annál kedvesebb volt az ismeretlen látogatókhoz, anélkül, hogy a férfiak a féltékenységnek a legkisebb jelét mutatták volna. A lakosság hosszú, alacsony nádkunyhókban élt. Olyanok voltak ezek a kunyhók, mint a fenekével felfelé fordított csónak; ablaknyílás nem volt rajtuk, és az alacsony ajtónyíláson csak négykézláb lehetett bemászni. Úgy látszik, sok ember lakott egy-egy ilyen kunyhóban; a bútorzatot mindössze néhány gyékény képviselte, s fejpámául sima kődarabok szolgáltak. Állatot, jószágot nem tartottak, csalt baromfit; banánt, cukornádat és főleg batátát, édes burgonyát termesztettek. Ez utóbbit a hollandok a sziget mindennapi kenyerének mondották. A magányos szigetlakok bizonyára nem lehettek tengerjárók, mert a legnagyobb vízi járművük, amit a hollandok láttak, mindössze nyolc láb hosszú és olyan keskeny volt, hogy az ember csak nagy nehezen tudta mindkét lábát beszorítani. Amellett erősen szivárgott bele a víz, úgyhogy ugyanannyi időt kellett fordítani a víz kimérésére, mint az evezésre. Ezek az emberek kőkorszakban éltek, a fémet nem is ismerték és élelmüket földbe vájt gödörben, tüzesre izzított kődarabok melegénél főzték puhára. Joggal vélhették a hollandok, hogy nemigen volt még egy hely a világon, amely abban a korban technikailag annyira elmaradott lett volna. Annál jobban meglepte őket az égnek meredő óriási szobrok látványa, hiszen sehol Európában nem láttak ekkora kolosszusokat. Meghökkentette őket a probléma, hogyan tudták felállítani 'ezeket a magas szobrokat, hiszen az egész szigeten riem láttak egyetlen tömör, erős fát, sem vastag kötelet. Megvizsgálták az egyik kolosszus időverte, megviselt felületét, és úgy vélekedtek, hogy a szobrokat nem kőből faragták, hanem anyagból mintázták meg, és belsejüket kis kövekkel töltötték ki. A hollandusok visszaeveztek a hajókhoz, amelyek időközben már felhúzták horgonyukat, és egyetlen napi ott-tartózkodás után elvitorláztak az újonnan felfedezett szigettől. Hajónaplójukban feljegyezték, hogy-.a szigeten talált bennszülöttek derűs kedélyűek, békés természetűek és jó modorúak, de nagy tolvajok. Valamilyen félreértés következtében az egyik hajón agyonlőttek egy bennszülöttet, a parton pedig még egy tucat másikat. Az európaiak mindössze égy abroszt és néhány kalapot veszítettek; az utóbbiakat a bennszülöttek roppant ügyesen viselőjük fejéről lopták el. A bennszülöttek halottaikkal és sebesültjeik- kel_ a parton maradtak és a nyugati irányban eltűnő vitorlák után bámultak. Csaknem ötven év telt el, míg újabb látogatók érkeztek hozzájuk a külvilágból. Ez alkalommal spanyolok voltak az idegen jövevények. Don Felipe Gonzales parancsnoksága alatt álló két hajójuk 1770-ben megjelent a Húsvét-szigetek előtt, s a bennszülöttek most is füstjeleket eregettek a tiszteletükre. A spanyolok két pappal és nagy csapat katonasággal szálltak partra, s ünnepélyesen felvonultak a keleti parton emelkedő hármas domb tetejére, a . lelkendező bennszülöttek tömege pedig kíváncsian táncolva követte őket. A spanyolok a három dombocska mindegyikére keresztet tűztek, énekeltek valáhiit. majd leadtak egy díszsortüzet. és a szigetet spanyol területnek nyilvánították. Az eljárás törvényességének bizonyítására Károly spanyol király részére nyilatkozatot állítottak ki, s a körülálló bennszülöttek legmerészebbjeinek megengedték, hogy az okmányt „az öröm és a boldogság minden jelével” aláírják. A bennszülöttek által odarajzolt madarakat és különös ábrákat aláírásnak tekintették. A szigetnek tehát má,r tulajdonosa is volt: Spanyol- ■ország királya, Új nevet is kapott: San Carlos szigete. A spanyolok nem áltatták magukat a gondolattal, hogy az óriásszobrok agyagból vannak. Egy kápával olyan erősen ráütöttek az egyikre, hogy szikrák pattantak ki belőle. s így k° vo1- tához semmi kétség sem fért. »♦<
