Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

i. ij.CH *«.i x^r„r.-” *í «Sfr NÉPÚJSÁG | A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA I XIX. évfolyam, 184. szám. ARA: 1,20 FORINT Vasárnap, 1969. augusztus 10. A VI. Országos Egészségügyi Vándorgyűlés rendezője Tolna megye Szerdán kezdődik — Százhúsz vendég Aktuális problémák — Szombaton ér véget A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Országos Egészségügyi Választmánya ezelőtt hat évved1, 1963-ban rendezte meg az I. Országos Egészségügyi Vándorgyűlést, amelynek rendezői joga, illet­ve tisztsége egy jelképes ván­dorbottal került a soron lévő megyékhez. Tavaly Szabolcs- Szatmár, illetve Nyíregyháza volt a vándorgyűlés fogadója, az idén a miénk, illetve a TIT egészségügyi szakosztályáé a házigazdaszerep. A VI. Országos Egészségügyi Vándorgyűlés vendégei és elő­adói — számszerint százhu- szan — szerdán este érkeznek városunkba. A vendégek meg­felelő elhelyezése nem kis gondot okozott a rendezőknek, de azért számítunk arra, hogy az érkezők, akik aktív részvé­telükkel egészségügyünk ak­tuális problémáit kínálkoznak a megoldáshoz közelebb segí­teni, meg lesznek elégedve fogadásukkal. A Pécsről, Bu­dapestről, az ország más vá­rosaiból érkező vendégek kö­zött számos tudományos, tár­sadalmi, irodalmi munkássága révén közismert személyiség van. Körünkben köszönthetjük dr, Onutay Zsuzsannát, az MNOT titkárát, dr. Zsebök Zoltán professzort, a TIT elnökét, dr. Lajos László pro­fesszort Pécsről, dr. Seregély Györgyöt, a Kőbányai Gyógy- szerárugyár képviselőjeként, dr. Métneki János profesz- szort, Veres Péter Kossuth- díjas írót. Az esemény a megyeháza tanácstermében zajlik majd. Csütörtökön reggel fél kilenc­kor kezdi munkáját ez a ran- gps tanácskozás, amely azon túlmenően, hogy egészség­ügyünk aktuális problémáit tűzte napirendjére, azt is ku­tatja. hogyan lehetne egyön­tetűbbé és hatékonyabbá ten­Népi megmozdulások Kínában Kínából jelentések érkeztek arról, hogy Sanszi tartomány­ban népi megmozdulások vol­tak. Az erre vonatkozó közlé­sek egyik forrása a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának egyik tájékoz­tatása, amelyet Mao Ce-tung utasítása alapján küldtek szét. Ez a dokumentum elmondta, hogy a tartomány középső és déli területein és központjában pogromok folynak és bizonyos személyek megtámadják a ka­tonai alakulatokat és lefegy- verzik azokat. Sok esetben a helyőrségek katonái, sőt pa­rancsnokai is átálltak a lakos­ság oldalára. Az említett utasításban Mao követelte a vérontás beszün­tetését és az „összetartás biz­tosítását”. Ugyanakkor katonai alakulatokat küldött a tarto­mányba az ottani helyőrségek megerősítésére. A sanszi tartományban le­zajlott események újból iga­zolják, hogy a hadsereg Mao Ce-tung népellenes katonai­bürokrata diktatúrájának fő támasza. Lin Piao hadügymi­niszter nyiltan kijelentette, hogy hadsereg* nélkül nem lenne kulturális forradalom és nem lehetne végrehajtani Mao vonalát. Ilyenformán a kínai hadsereget, amelyet a nép ér­dekeinek és forradalmi vív­mányainak megvédésére hoz­tak létre, a dolgozók megmoz­dulásainak elfojtására, Mao eszméinek erőszakos terjesz­tésére, az ipar, a mezőgazda­ság és a közlekedés milita- rizálására használják fel. Igazolja ezt a Zsenmin Zsi- baóban és más lapokban au­gusztus 1-én, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg fenn­állásának 42. évfordulója al­kalmából megjelent iránymu­tató cikk is, amely hangsú­lyozza. hogy folytatják a kul­turális forradalmat, ni az egészségügyi fölvilágosí- tás munkáját. Egyébként az augusztus 13- tól 16-ig tartó vándorgyűlés helyi résztvevőinek közönsége változni fog. A járási főorvo­sok, körzeti orvosok, állami közegészségügyi felügyelők, védőnők, pedagógusok is hi­vatalosak — többek között — a tanácskozásra. Az első nap a családvédelem aktuális problémáinak megvitatásáé. A második napon a szexuális nevelésről hangzanak el elő­adások. Mindkét nap napi­rendje olyan, hogy élénk esz­mecserére számítunk, hiszen mindkét problémakörben, de különösen a szexuális nevelés problémakörében nélkülözi egészségügyi fölvilágosításunk az egyöntetűséget. A vándor- gyűlés harmadik napján a közegészségügy méltán sokakat foglalkoztató kérdései kapnak helyet. Mint ezt bevezetőnkben em­lítettük, a vándorgyűlés ren­dezésére jogosító vándorbot hozzánk még jelképesen ke­rült: A TIT Tolna megyei Szervezetének egészségügyi szakosztálya Kurdon elkészít­tette a vándorbotot, amely immár nem jelképként megy tovább. 1970-ben Komárom megye rendezi a VII. Országos Egészségügyi Vándorgyűlési U Thant intelme New York-ban az ENSZ hivatalosan közölte hogy ideiglenesen megszüntették a Szuezi-csatorna mentén Port Saidtól 16 kilométer­re délre lévő ENSZ-meg- figyelőállomást, miután a térség ellen ismételten tá­madást intézett az izraeli légierő. A Szuezi-csatorna tér­ségének jelentős részén most nincsenek megfigye­lők. U Thant ENSZ-főtit- kár nemrég figyelmeztetett arra, hogy sor kerülhet az ENSZ-megfigyelők teljes visszavonására, amennyi­ben továbbra is szinte cél­pontot jelentenek a két fél közti tűzpárbajókban. Mai szántunkból: Beszélgetés a negatív hősről 3. o. Az árat a brigád­vezető tartja? 4. o. Ildikó ajándéka 6. o. Fürged-emberközelből 7. o. A Kalevala igazi formájában 14. o. A Román Kommunista Párt kongresszusa A Román Kommunista Párt 10. kongresszusának tegnap délelőtti ülésén felszólalt Ion Ionita vezérezredes, a fegyve­res erők minisztere. Beszédé­ben rámutatott, hogy mind­addig, amíg fennáll az ag­resszív NATO katonai tömb. szükség van a Varsói Szerző­dés állandó erősítésére. Kije­lentette, hogy a román, fegy­veres erők imperialista ag­resszió esetén készek bármely pillanatban teljesíteni a Var­sói Szerződésben vállalt kö­telezettségeiket, A délelőtti ülésen folytatód­tak a külföldi delegációk ve­zetőinek felszólalásai. Délután a plenáris ülés befejeztével ismét munkához láttak a kong­resszus bizottságai. A bizott­ságok elnökei a hétfői plenáris ülésen tesznek jelentést a kongresszusnak. A HÉT-■ augusztus 2-án, szombaton délután fél kettőkor, 2^()”#Szekszárdon, az újvárosi templom előtt egy de­rékig meztelen, barna bőrű fiatalember odaro­hant egy csendesen kocogó dinnyés kocsihoz, lekapott róla egy dinnyét és elfutott vele a templom mögé. Ott nyomban hozzá látott a falatozáshoz. Az esetnek legalább harminc ta­núja volt, senki nem avatkozott közbe és nem szólt egy árva szót sem. Egy dinnye nem nagy érték, a barna bőrű fiatal­emberek szókincse általában igen gazdag, azonkívül pedig (ez az aprócska példa is olyan, mint a csepp, melyben ott van az egész tenger) közönyösek is vagyunk más dolgai iránt. Az egyik barátom kicsi, de rangos vállalathoz került. Jó képességű és magas képzettségű szakemberek dolgoznak itt. Beosztásuk irigyelt, mert jogkörük széles, munkaidejük szin­te kötetlen és ennek megfelelően jól fizetett is. Az egymás közti érintkezés ennél a vállalatnál kifogástalan. A művelt­ség, a képzettség és a társadalmi helyzet ilyen fokán állók nem ordítoznak egymással, mint valami részeg fuvaros. Ha probléma, súrlódás támad közöttük, azt igyekeznek kultu­rált hangnemben elintézni egymással. Barátom egy ideig úgy érezte, hogy valóságos munkahelyi paradicsomba került és forma szerint igaza is volt. Csak később döbbent rá, hogy kollégái — akik beosztásuk jóvoltából bizonyos fokú döntési, tehát ítélkezési joggal is bírtak — a legteljesebb emberi kö­zömbösségben élnek egymás mellett. Hosszú évek során kiala­kult gyakorlat jóvoltából tökéletesen leszoktak arról, hogy életük nem hivatali vonatkozású gondjait megosszák, nehéz­ségeit feltárják egymás előtt, mert a tapasztalat megtanította őket arra, hogy ez a másikat amúgy sem érdekli. Van a közömbösségnek társadalmi válfaja is. A közel­múltban egy termelőszövetkezetben jártam, melynek volt vezetője rövidesen bíróság elé kerüL Nem azért, mert a KRESZ, hanem mert a társadalmi tulajdon éllen vétett. Az ilyesmit bajos hosszú időn át folyamatosan úgy elkövetni, hogy egy falu — közismerten Árgus-szemű — közössége fel ne figyeljen rá. Fel is figyeltek, csak éppen nem szóltak. — Éppen és nyissam ki a számat? Egy másik válasz: — Hogy „megkiabáljanak” (értsd: megszóljanak) érte? Mellékesen: a tartósan „megtévedt” termelőszövetkezet! vezető üzelmeinek elnezesével nem is csekély summa pénzt vették ki a saját zsebükből. Olvasom a Népújság műit keddi számában, hogy Ireg- szemcsén egy magatehetetlen öregasszonyt a lánya és a ve je kisemmizett vagyonkájából, elherdálta megtakarított pénzét és az illető most másoknál nyomorog. Mindenki felháborodik az újságíró is, teljes joggal. Osztozom felháborodásukban, de mivel az eset nem máról holnapra, hanem folyamatosan tör­tént, felháborodásom körét kissé kiterjesztem. Mindazokra, akik gzt a valóban botrányos esetet azonközben nem ve11ék észre, amikor történt. Az utólagos felháborodás természetesen nagyon rokonszenves, de lehet a korábbi közöny magamen- ése is. A magyar nyelv ismeri az ikerszavak fogalmát. Noha kissé átvittebb értelemben, de van ikerszava a közöny- nek is. Az önzés. Aki érdeklődés nélkül, vagy csak fel­színes törődést mutatva megy el más, vagy a közösség gondja- baja mellett, az természetesen önző. Mindkét tulajdonságnak vannak természetes és elfogadható határértékei. Nem lévén se remete, se apostol, senki nem várhatja el tőlem, hogy csa­ládom szerény javainak egy részét a Bizományi Áruházban értékesítsem, egy olyan ismerősöm kedvéért, aki viszont a magaét elverte huszonegyén. N ^m lehet közönyösnek nevezni azért sem, mert bár szakmám követelte érdeklődéssel figyelem az emberi sorsok alakulását, nem ejtek könnyet azért, ha bitó­fára kerül egy háborús bűnös. Ezek azonban az alsó határok, melyeket csak a példa és az Összehasonlítás kedvéért idéztem, korántsem önmentegetésül. Ebben a pár sorban ana a kelle­metlen tényre óhajtottam rámutatni, hogy ki jobban, ki ke vésbé, de sok egyéb hibánk mellett közönyösek is vagyunk, emberek. * .^lyV vWi­ORDAS IVAN

Next

/
Thumbnails
Contents