Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-09 / 183. szám
^ c>^ Dunaföldvár • rt **»'■ rf|Ph»H •«*•-•**•*•* . 4«»^. L. tr -<US«»v«.' A község egyik új épülete: az emeleten szövetkezeti lakások, a földszinten az ország első takarékszövetkezete. látták as útleírók Pillantás a hegyről Szegvári János vb-titkár: — Durtaföld várnak nagyon figyelemre méltó a múltja is, jelene is. A múltját feldolgozták még a század elején, s a község 1910-ben ki is adta. A jelen feldolgozása nyilvánvalóan a jelen emberére várna, de eddig még nem sikerült. Néhány évvel ezelőtt létrehoztunk egy monográfia-előkészítő bizottságot, de az egész téma lekerült a napirendről, még mielőtt a monográfiából lett volna valami. Pedig lenne mit megírni a jelenről is. Menjünk fel a várhegyre, s vessünk futó pillantást a falura. A távolban láthatók Dunaújváros kéményei. Dunaújvárossal szinte összeforr Dunaföldvár, még akkor is, ha a két település között jó pár kilométernyi a távolság. Körülbelül 800—1000 ember jár oda dolgozni. Az ipari nagyváros elszívó hatása szembetűnő: elsősorban ezzel magyarázható, hogy csökken a község lakossága. Jelenleg körülbelül tízezerétszázan vagyunk, a legutóbbi népszámláláskor még 11251 lakosa volt Duna- földvámak. Sokat fejlődött a falunk, de nem eleget, még több pénz kellene. Innen meg. figyelhető a sok új épület, iskola, áruház sf&.j de közben meg olyan gondokkal küszködünk, hogy elromlott a nyár kellős közepén a motoros tűzoltófecskendőnk, pénzt azonban alig tudtunk biztosítani a meg javíttatására. Mit jelent a híd ? Az iskolai ismereteinkből is tudjuk, hogy egy-egy közlekedési csomópont, vízi átkelőhely évszázadokon keresztül milyen fellendítő hatással volt az ott levő településre. Még a kisebbek, kevésbé fontosak is. A dunaföldvári híd a két nagy országrész egyik legfontosabb összekötője. Természetszerűleg adódott a kérdés: — Dunaföldvámak mit jelent a dunai híd? Kertész Ferenc vb-elnök- helyettes: — Ezt könnyű megmondani: semmit. Sem előnyt, sem hátrányt. Legfeljebb az itteni vendéglátónak és fjnsz-nek jelent némi forgalmat, de nem számottevőt. A Duna-hídon közlekedő gépjárművek túlnyomó többsége megállás nélkül keresztülhajt a falun. Valamikor régen sokat jelentett, hogy fontos dunai átkelőhely volt Dunaföldvár. Nagyon so-/ kan ebből, az ezzel kapcsolatos tevékenységből éltek. Ma a megélhetés fő forrása a termelőszövetkezet, s már ott sem a háztáji, mint néhány évvel ezelőtt, hanem a munkaegység-részesedés. Persze, jelentős a háztáji is, de a tsz- ek erősödésével párhuzamosan változott az arány. A lakosság számottevő része az iparban dolgozik, s abból él, de a háztáji náluk is megtalálható. így 1891-ben Millet hírneves angol festő és Poullney Bigelov író végigcsónakázott a Dunán egészen a Fekete-tengerig. Millet három képben örökítette meg Dunaföldvárt, s azokat egy amerikai folyóiratban közölte, Poullney pedig utijegy- zetében számol be róla. „A hely szűk volta nem engedi — írja — hogy minden falut és mezővárost leírjunk, melyeket Budapesten alul megnéztünk, itt csakis Duna- földvárra akarunk szorítkozni, melynek eredeti magyar típusát a többi helyeken szintén megtaláljuk. Mindenütt hosz- szú, széles utcák alacsony házakkal, ezek előtt vékony, virágzó akácfák. A mezőváros közepén a vásártér, melyen néhány álmos vénasszony gyüA Dunaföldváron járó ember figyelmét semmiképpen sem kerülheti el a Duna fölé emelkedő meredek domb a parányi és meglehetősen elavult házakkal. Jellegzetes dunaföldvári kép. Nemcsak a látványosságot kereső turista veszi észre, hanem a tudományos kutatók is felfigyeltek már rá. Dr. Wallner Ernő, a földrajzi tudományok kandidátusa Dunaföldvár település- képe című tanulmányában (megjelent 1961-ben) így ír róla: „A Kálváriahegy és Burgundia legalább olyan ősi településrész, mint a vár környéke. Nemcsak a nyugati meredek, löszlejtőt foglalja el, hanem benyúlik a völgyekbe is. A magasan fekvő házakhoz kocsival már nem lehet eljutni. Különálló jellegét részben a fekvés és terepviszonyok határozzák meg. Régebben a lejtő alján fekvő utcákat Tabán névvel jelölték. (A szerk. kiegészítése: ma is Burgundia és Tabán néven ismert ez a település.) A házak gyakran nemcsak a hegyoldamölcsöt árul. A templomon és iskolán kívül valami nagyobb épületet nemigen lehet látni. Annál élénkebb a Duna partja, hol a bokáig vízben álló lányok mosnak, míg a férfiak szekerekbe fogott ökreiket úsztatják. A part mentében fölhalmozott óriási nagyságú görögdinnyék általános figyelemben részesülnek, amennyiben a város apraja, nagyja egész nap dinnyét eszik. Soha ennél nagyszerűbb gyümölcsöt nem ettünk. A Dunától visszatérő vizet hordó lányok víg dalolása messzire el- hallatszik, s mór azon tűnődünk, vajon nem lett volna-e sokkal célszerűbb az éjszakát Földváron tölteni...” Dr. Pataki József, a Tolna megyei útikalauz készítője: lakhoz tapadnak, hanem abba bele is mélyednek. Egyik-másiknál már alig lehet házról beszélni, inkább csak löszbe vájt, ún. pincelalcásról. A hajdani osztálykülönbség kiáltó tanúi voltak. A 2—3 méter széles szobaként használt helyiség a löszfalba 8—10 méter mélyre is benyúlt. 1958- ban már alig volt néhány pincelakás. Legtöbbjének a megszüntetésére sor került, s a még meglevők felszámolását a községi tanács egyik sürgős feladatának tekinti.” Szegvári János vb-titkár: — Éveken keresztül nagy erőfeszítéseket tettünk a szociális szempontból nem megfelelő körülmények közt élők lakáskörülményeinek megjavítására. Erre vonatkozólag országos akció indult, s mi is építettünk mintegy 12 lakást ilyen célra. Sokan saját erejükből építettek új házat. Egyébként Dunaföldváron nem lehet nem észrevenni az „Igen szép és kedvező fekvésű település az Alföld és a Dunántúl közötti legfontosabb települések közé tartozik. Ma is erre visz a legrövidebb út az Alföldről a Balaton felé. Elsősorban a vízből élt Dunaföldvár népe. Erre emlékeztet egy újabban felélesztett népszokás is. ,a vízenjárókat bil- legező vígazság’. Farsangkor a szánkókra vagy szekerekre szerelnek egy nagy dunai dereglyét, árboccal, evezőkkel, csáklyákkal. A 20—30 ló vontatta alkotmánnyal csengőszó és muzsikaszó mellett végigjárják a várost, a vízből élő gazdáktól (révészek, hajósok, halászok, hajósgazdák, molnárok) pénzt szednek, s azon este nagy táncmulatságot rendeznek." új lakónegyedet. A 6-os fő közlekedési úttól kissé nyugatra számos új utca nőtt ki a földből. Kofaautó A dunaföldvári hajósélet múltja évezredes. A rómaiak idejében a dunaföldváriak saját hajóikon szállították a gyümölcsöt, bort, kerti terményeket Aqincumba , Tíz évvel ezelőtt menetrendszerű hajókon szállították a fővárosba a primőröket. Ezeket találóan kofahajónak nevezték el. A dunaföldváriak azonban fokozatosan elszoktak a hajótól, mert az lassúnak bizonyult: helyette saját személyautókon kezdték szállítani az árut. Ma' is azon — kofaaütókon — szállítják annak jelentős részét. A hajójáratokat pedig be kellett szüntetni, mert annyira megcsappant az igény- bevételük. BODA FERENC Nagy halottal k Dunaföldvári származású, s az ottani temetőben nyugszik a reformkor nagy vízmémöke. Beszédes József, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a Duna szabályozásával kapcsolatban. Magyar László, a nagy hírű Afrika-utazó a dunaföldvári iskola padjaiban is tanult. Magyar Lászlót a legnagyobb magyar világutazók közt tartják nyilván. Alpári Gyula, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakja Dunaföldváron született. Tiszteletére nemrégiben emléktáblát helyeztek el a község művelődési otthonának falára. Eltűnt mosó- asszonyok Még pár éve is nagyan sokan jártak a Dunára mosni. ' A part sekély vize nyári időben tele volt mosó asszonyokkal. A mosógépek elterjedésével párhuzamosan azonban többségük eltűnt. Csak néha látni a Duna-parton egy-egv mosó asszonyt. A tilosban azonban annál többen fürde- nek ma is — csakúgy mint azelőtt. Pedig közben megépült a Duna-parton a korszerű strand. A tanács éppen azért fordított e célra milliós költséget, hogy a veszélyes fürdőzéstől megóvja a duna- földváriakat. A Duna ugyanis minden évben megszedte a maga áldozatát a benne fürdők közül. A strandtól alig néhány méterre tele a Duna nyílt vize fürdőkkel — és a strand elkészülése óta is gyakori a vízbefulladás. Legutóbb egy kétcsaládos apa maradt a hullámsírban. Dunaföldvár strandélete egyébként nagy múltú. Már a XIX. században is élénk volt. Az egyik korabeli nyaralóhelyi tájékoztatóban a többi közt ez olvasható: „A nyaralók vallási ájtatosságaikat két római kát. egy ev. református, egy ág. evangélikus, egy izraelita és egy szerb templomban végezhetik." A mai prospektusok kempinget, zenés éttermet, presz- szót, szállodát ígérnek... Mammut „Földvár már a történelem előtti korokban is lakott hely volt. Bizonyossága ennek az 1932-ben négy pedagógus által kiásott mammutborjú körül felfedezett ősi tűzhely. Az ősember „konyhai felszerelése", a pattintott kőszerszámok bősége azt igazolja, hogy itt közösségi formában, munkával telt élet folyt. Ez a feltárás nemcsak azért volt egyedülálló az egész világ ilyen leleteiben, mert fogzásváltósban lévő mám mutborjút még akkor sehol sem találtak, hanem azért is. mert az egész világ tudományos vizsgálata ebből állapította meg, hogy az ősember élt a mammut húsával. Minden tudományos nyilatkozat legalább 60 000 évesre becsültp ezt a leletet. (Nagy Ilona nyugalmazott tanárnő feljegyzéseiből.) Tabán és Burgundia
