Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-01 / 176. szám
Másodszor..* Ha valaki arra kíváncsi, hogy lehel pénz nélkül nyaralni, az forduljon az ireg- szemcsei Németh Istvánhoz, akinek a második nyáron semmi gondot sem jelent a nyaralás, mindig gondoskodott valaki arról, hogy két kellemes hetet tölthessen az ország legszebb helyein. Egyáltalán nem arról van szó, hogy Németh István kényelemből, „szorítkozott” másokra. Ellenkezőleg: az elmúlt tanévben végzett jó munkája jutalmául három másik társával együtt Miskolcra küldte jutalomüdülésre a MŰM 518 helyiipari iskola. Az idei gondtalanságot tehát így szerezte. Tavaly a Balatonnál nyaralt, s akkor is jutalomból: megszerezte a „Szakma kiváló tanulója” arany fokozatú jelvényt, s a KISZ-bizottság elismerésül kétheti nyaralásra küldte. Gratulálunk Németh Pistának, aki ezóta már Miskolcon piheni ki a tanév közbeni hajrá fáradalmait, s talán energiát gyűjt jövőre is. Három a magyar igazság, ál Szeged nem csak „hírős44 úgy látszik egy népszerűbb város is lesz. A Tolna megyei fiatalok közül az elmúlt hét végén hat különau- tóbusszal kétszázan utaztak Szegedre, hogy részt vegyenek az országos ifjúsági találkozón. A már hagyományos találkozó az idén kitűnően sikerült: látványos karneválon vettek részt a fiatalok, táncoltak, szórakoztak és természetesen nem marádtak el a szabadtéri színpad Háry János előadásáról sem. A kirándulók bizonyára sok kellemes élményről számoltak be az itthonmaradottaknak, mert a nagy érdeklődés miatt holnap megint különjáratot indít az Expressz Szekszárdiról Szegedre. A résztvevők többsége ezúttal is fiatal lesz. A szegedi programban a városnézésen, fürdésen kívül a Rovatvezető: D. KÓNYA JÓZ SÉF Á fiatalok és az ifjúsági presszó Alig egy negyedéve nyílt a megyeszékhelyen az ÁFÉSZ új — és Szekszárdon egyetlen ilyen jellegű — üzlete az elő- hegyi eszpresszó, amely a „ke- resztségben” az ifjúsági presz- szó nevet kapta. Az új szórakozóhely ilyen formájában is egyetlen, hiszen a megyeszékhely ifjúsága eddig kevés számú, vitatható kulturáltságú vendéglőre, eszpresszóra volt utalva, ha táncolni, beszélgetni támadt kedve. A belső elrendezésében is esztétikus, „csak fiataloknak” szánt szórakozóhely igénye az ifjúsági presszó megnyitásával igazolódott. Látogatóinak túlnyomó többsége fiatal, akik szinte kisajátították maguknak az eszpresszót, gyakran még a város másik részéből is elkutyagolnak ide a társaság, a wurlitzer, a hangulat kedvéért. Valóban ott maguk között vannak, olykor a szó szoros értőimében is, hiszen a szórakozóhely vezetői szintén fiatalok. Itt egy kicsit többet szabad, mint másutt: senki sem szól érte, hä a szokottnál hangosabban szól a beat zene, nem közbámulat tárgya a hosszú haj, szalonképes viselet a farmernadrág, s az is gyakran előfordul, hogy egyetlen nagy társasággá alakul az egész vendégsereg. A fiatálok "élőjogait” általában az idősebb korosztály is tiszteletben tartja, és amint ezt a panaszkönyv dicsérő beírásai tanúsítják, ők is jól érzik magukat. (Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ifjak viselkedésével általában nincs baj, az esetleges rendbontókat közösen igyekeznek féken tartani.) Szekszárd ifjúsági klubjai olyanok, amilyenek, a megfelelő klubhelyiség hiánya determinálja működésüket. Nehéz otthont teremteni olyan bokra természetesen szükség van, programra addig is míg az új művelődési házzal megoldódik a teremgond. Úgy látszik, az ifjúsági presszónak van vonzása, a barátságos, kellemes helyet szívesen látogatják a fiatalok, azok is, akik még sehol, semmilyen klubnak sem tagjai. Ebből adódik az ötlet: meg kellene — s minden bizonnyal meg is lehetne — találni a lehetőségét annak, hogy az ifjúsági presszó ne csak a könnyű műfajú időtöltés otthona legyen. Nagyszerűen elképzelhető például, hogy a presszóban havonta egy vagy két alkalommal ifjú művészekkel, írókkal, költőkkel, színészekkel, sportolókkal találkoznának a fiatalok, egy esti kötetlen beszélgetés, szórakozás keretében. Isten bocsá, azt sem tartom kivihetetlennek, hogy a presz- szóban egy-egy hónapos tárlaton, a megye ifjú képzőművészei mutatkoznának be alkotásaikkal, hiszen a megyében elég kevés lehetőségük van a szereplésre. Jó néhány városban működik már sikerrel ilyen profilú szórakozóhely. Azt természetesen nem lehet kívánni, hogy a szórakozóhely vezetői munkájuk mellett még rendezvények szervezésére, lebonyolítására is vállalkozzanak. De minden bizonnyal el tudná látni ezt a feladatot a város valamelyik ifjúsági klubja, KISZ-szervezete, vagy akár egy, a fiatalok közül választott társadalmi bizottság, ha valóban úgy tartják, hogy igény van ilyen jellegű időtöltésre a városban. Ha nincs, akkor nem szóltam... „Carmen” szabadtéri előadásénak megtekintése is szerepel. helyen, amely távolról sem emlékeztet otthonra. A klüFiúk, vigyázzatok! A felhívás kizárólag azokra a fiúkra vonatkozik, akik természet adta szépségüket tekintélyes méretű sörénnyel igyekeznek fokozni. Hogy miért vigyázzanak? Éji órákban a városban sétálva ki vannak téve kalandkereső férfiak zaklatásának. A nem szerinti megkülönböztetés manapság még nappal is körülményes, hát még az éj jótékony sötétjében..„ így járt az a szép szőke hajzattal megáldott fiatalember is aki néhány nappal ezelőtt a sétakert hangulatvilágításában egy pádon ülve elmélkedett az élet furcsaságairól. Elmélkedésében ugyanis megzavarta egy férfi: — De egyedül van kislány. Nem jönne velem szórakozni? A „kislány” még akkor sem mutatkozott hajlandónak erre, amikor a férfiú kedvesen megsimogatta az állát. A szíves invitálására is mindössze ennyit válaszolt: — Bácsi kérem, én fiú vagyok! Beat stílusban 1. Régi csibészek (Omega) 2. Rock and roll Rézi (ülés) 3. Átkozott féltékenység (ülés) 4. Azért is az égben járunk (Metró) 5. Hull a hó (Kovács Kati) Hangversenynaptár: pénteken este a szekszárdi ifjúsági eszpresszóban az ezüstdiplomás Szinkron együttes ad műsort, szerdán pedig a Metró együttes és Zalatnay Sarolta vendég- szerepei a megyeszékhelyen. „Akkor vonjátok meg tőlük is!“ Szópárbaj a A szezonmunkásokkal együtt több mint másfél ezer dolgozója van a Duna menti, megyénkben "gyárnak, ahol tanúja lettem a nyers szókimondással tarkított, nyüt vitának. Határozott fellépésű, eltökélt férfi nyitott be tárgyalás közben a munkaügyi osztályvezetőhöz. Megbecsült embernek kijáróan, tisztességgel fogadták az üzemi szeszfőzde csoportvezetőjét. — Védőitalt kérek az üstök mellett izzadó emberek számára. Kibírhatatlan a hőség. Amikor mind a három üstünk megy, negyven fok körüli a meleg. Akármit is mondasz Bandi, én ragaszkodom ahhoz, hogy mindnyájan kapjanak nálunk szódavizet — így a csoportvezető. — A tényekben nem vitázunk. Elismerem, hogy nagy a meleg a szeszfőzdében, de te is tudod nagyon jól, hogy a többi üzemrészben ugyanez a helyzet. Ha erősködsz is, ismered a szabályt, nem jár a meleg miatt, csupán az nem ad rá jogcímet — feleli higgadtan az osztályvezető. — Tavaly kaptunk! Most miért nem jár? munkaügyön s- Nono... Nem tavaly volt az, emlékezz. Hogy három évvel ezelőtt, a tilalom ellenire megadták? Nem gondoskodhatunk arról, hogy egy-két ember nyűgöd tabban ihass a meg a pálinkát, mert van utána szódavíz... Ne felejtsd, hogy üzemi, asoport- és egyéni érdek védekezni a baleset ellen. . . — Akkor pedig vonjátok meg tőlük is, a kazánházban dolgozóktól ugyanúgy — mondja ki a csoportvezető. — Azon a munkahelyen kötelezővé teszi a rendelet, előírta az orvos. Ott sem a meleg indokolja, hanem a gázosgőzös levegő és amiatt kapják — feleli változatlan türelemmel az osztályvezető. Lassacskán lezajlik a vita, befejeződik az eszmecsere és lezárul a szópárbaj. Elgondolkodom. . . Tán utólag önmaga is restelli, de a viaskodó, szókimondó csoportvezető bizony egy percre megfeledkezett a társakhoz fűződő szolidaritásról. Nekik attól jobb lenne, ha kérésükre — és jogtalanul — megvonnák a védőitalt a kazánosoktól? H. E. Jó, ba tudod A manapság oly kedvelt hobby, a fényképezés, nem fiatal „tudomány”, az idén ünnepelte 130. „születésnapját”. Ez alkalomból közöljük a legnagyobb élő fotoriporter Henri Car- tier Bresson világhírűvé vált felvételét, amely a Harlemben készült. Mit csinálnak, akik idén végezték a nyolcadik osztályt? 4700-an vannak, akik az 1968/69-es tanévből végeztékéi a nyolcadik osztályt. Többségük, valószínűleg élvezi a vakáció örömeit. Egy részük elhelyezkedett néhány hetes nyári munkára, mások meg a szüleiknek segédkeznek a ház körül, vagy a kerti, mezei munkában, népes csoportjuk talán már állandó munkahelyre talált. De mit mondanak a számok, hogy mit csinálnak ezután azok a gyerekek, akik ez év júniusáig az iskolapadokban ültek és tanultak nyolc éven át? A többségük ezután is tanul. Közülük 3917-en jelentkeztek továbbtanulásra. A jelentkezők közül 3649 lányt és fiút — gimnáziumba 907, szak- középiskolába 572, szakmunkásképzőbe 2100, gép- és gyorsíróiskolába 70 — vettek fel. A többiek felvételi kérelmét elutasították az Intézmények. Az elutasításnak különböző okai vannak. így: gyenge tanulmányi eredmény, fiziológiai alkalmatlanság, egyes divatos szakmákban túljelentkezés. Sajnos az elutasítottak zöme fizikai dolgozók gyereke, számuk azonban csökkenhet, mivel néhány gimnáziumban és néhány szakmában van még betöltet, len hely. Idén is sokkai többen választottak autószerelő és sokkal kevesebben tetőfedő, víz- szigetelő, bádogos és vasbetonszerelő szakmát, mint ahány tanulót felvehettek a szakmunkásképzők. Gimnáziumokba viszont 38 tanulónak még mindig van helye. A túljelentkezés a legnagyobb a szakközépiskolákban volt: a tizenhat szakközépiskolai tanulócsoportba 170,2 százalékos. A tovább nem tanuló fiatalok 78 százalékát olyan gyerekek adják, akik nem is jelentkeztek továbbtanulásra, ök. — közel ezren. — otthon maradnak, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, illetve betanított szakmunkásként helyezkednek el. A 16 éven aluliak tanköteleseik. íffy továbbképző iskolába járhatnak. Ilyen iskolákra akkor kötelezhetők, ha egy körzeten belül legalább 15-en vannak, és napi 4 órát meg nem haladó munkaviszonyban állnak. Beiratkozásuk azonban, minden évben problematikus.
