Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-07 / 181. szám
Reménységek A Máza-Szászvári Bányász Sportkör úszó szakosztályában pezsgő élet folyik. Boros Géza irányítása mellett naponta 40—50 fiatal készül á különböző versenyekre, vetélkedőkre. A sportköri vezetőség nem titkolja: elsődleges célja a tömegesítés, hogy minden gyepek tanuljon meg úszni. A versenyeken az eredményes szereplés sem utolsó szempont, de nem ez az elsődleges. Ennek szellemében tevékenykedik a szakosztály, ahol főként 13— 14 évesek töltik meg a medencét. Közülük mutatunk be négyet, akik vasárnap a terüíleti versenyen jól szerepeltek. Jáger Ferenc, a gyermek gyorsúszásban ért el jó eredményt a vasárnapi versenyen. Boross Csaba, a gyermek mellúszásban 2. lett a területi versenyen. A 12 éves Kiss Margit pillangóúszásban az erős mezőnyben 4. helyen végzett. Mindum Károly, bár kezdő versenyző, de mellúszásban máris bíztató eredménnyel vonta magára a figyelmet. Vitatkozzunk! E cikk megírására a lap hasábjain megjelent, a megyei kézilabda-szövetséghez címzett „Nyílt levél” késztetett. Nem szándékom vitatni a Nyílt levélben felvetett problémák jogosságát, majd a megyei TS által megadott válasz őszinteségét. Bár vitatkozni, illetve elgondolkozni azon lehetne, hogy miért nem a címzett válaszolt. Egy más, de részben az említett Nyílt levél által felvetett problémákhoz hasonló aggodalmamnak kívánok hangot-' adni. A Mözsi Tsz Sportkör ifjúsági csapatai szorgalmasan és rendszeresen készültek az ifjúsági csapatok járási, illetve megyei döntőjére és a járási, majd a megyei bajnokság megnyerésével a Komlón megtartásra kerülő területi bajnokságra. Az első meglepetés a megyei döntőn ért és ezt a részvétlenség okozta. Csupán egy ifjúsági csapata jelent meg és játszotta le a „döntőt” csapatunkkal. A mérkőzést megnyertük, vele együtt az elsőnek kijáró 1200 forint céljutalmat is. Azonban — bár örültünk a győzelemnek —, nem kevésbé a pénzjutalomnak, felvetődik a kérdés, vajon mi az oka az ilyen és ehhez hasonló tornák iránti közömbösségnek? Vajon a szervező bizottság nem tett-e meg mindent a megyei döntő sikeres lebonyolítása érdekében? Tovább fűzve gondolataim, vajon nem lehetne módot találni arra, hogy az ilyen és hozzá hasonló (spartakiád, MNK, stb.) versenyek ne veszítsenek jelentőségükből, egyes sportkörök, vagy vezetők, de sok esetben a megyei szövetség nem megfelelő hozzáállása miatt? Vajon az 1969. évi verseny- kiírás milyen módon biztosítsa azon ifjúsági játékosok versenyszerű foglalkoztatását, akik koruknál fogva már nem játszhatnak a serdülő csapatban de még nem „férnek” be a felnőtt csapatba sem. Gondolataim azonban egy kicsit elkalandoztak. Végeredményben egy személyes tapasztalatom alapján szeretném megvilágítani (de ez csupán egyéni véleményem), megyénk kézilabdasportjának néhány „rákfenéjét”. Mint említettem, ifjúsági csapataink a megyei bajnokság megnyerésével jogot nyertek a területi bajnokságon való részvételre. Kis küldöttségünk részt vett a tornán — és mint az egyik járási sportvezető epésen megjegyezte, még az indulás előtt, „semmi esélyünk” nincs a továbbjutásra. A csapat vezetői és játékosai mindezzel tisztában voltak, de azzal is, hogy ezen a tornán sokat lehet tanulni. Hiszen ilyen csapatok ellen, mint a Pécsi Bányász NB I-es közvetlen utánpótlását biztosító csapatai, az ugyancsak NB I élcsapatai közé tartozó Újpesti Dózsa, valamint a Komlói Bányász ifjúsági együttesei ellen eleve nem volt esélyünk a továbbjutásra. Hogy miért írom le ilyen részletesen? Csupán csak azért, hogy ha már az illetékesek megfeledkeztek rólunk, azért tudjon a megye kézilabdát kedvelő tábora e megtörtént eseményről. (Jobb későn, mint soha). De fölvetődik bennem néhány kérdés! Vajon a Mözsi Tsz Sportkör kit képviselt a területi döntőn? Talán csak a mö- zsieket? Mert sem a megyei, járási sportszerveket, de még a szövetséget sem érdekelte az, vajon hogyan szerepelt az a ■ csapat, amely eleve „esélytelenül” indult ezen a tornán. Vajon nem érdemelte volna meg ez a torna, hogy a megye vezetői (mint azt régen is több alkalommal tették), elkísérjék, vagy legalább meglátogassák a megyét képviselő csapatokat? A Magyar Kézilabda Szövetség részéről Somogyi sporttárs vett részt és segédkezett a torna zökkenőmentes lebonyolításában. Véleményem szerint hasznos lett. volna sportvezetőink részére ez a találkozás, melynek során több problémát — mely megyénkben kézilabdavonalon jelentkezik —, meg lehetett volna tárgyalni, más megyék vezetőinek, edzőinek véleményét, tapasztalatait meghallgatni és kikérni! Az a tény, mely a torna során lépésről lépésre bizonyította, hol is tartunk kézilabdában, elsősorban ifjúsági vonatkozásban —, nagyon is elgondolkoztató! Nem akarok „vészmadár” lenni, de meg kell állapítani: nem megnyugtató ifjúsági csapataink de bizonyos vonatkozásban a felnőtt csapatok állandó és versenyszerű foglalkoztatottsága sem. Nem megnyugtató a jelenlegi, még érvényben lévő versenynaptárunk sem. De sorolhatnám tovább azokat a problémákat, melyek egyenest kerékkötői a megye kézilabdasportjának, fejlődésében. (Pályák alkalmassága, játékvezetés színvonala, szakemberhiány, stb). A cikk címét nem Véletlenül választottam így: „Vitatkozzunk!”. Vitatkozzunk, de Úgy. hogy a kézilabdasportunk csakis nyertesként ,ke- ’iiljön ki e vitából. Barna Ferenc Mözsi Tsz Sportkör SPORTKÖNYVEKRÖt Sportegyesületi vezetők kézikönyve Alapvetően megváltozott társadalmunkban a sportvezetői tevékenység. Ma nem tiszteletbeli állást jelent, hanem sokrétű munkát, felelősséget. Emellett különféle ismereteket is megkövetel attól, aki meg akarja állni a helyét. Tisztában kell lennie a jó vezetőnek a pénzügyi, a módszertani, a nevelési, a fegyelmi a szervezési, a minősítési vonatkozású kérdésekkel. De megfelelően ismernie kell a pályaépítéssel kapcsolatos teendőket éppúgy, mint a munka törvénykönyvének* "sport-, vonatkozású rendelkezéséit. A sporvezetéssel kapcsolatos valamennyi kérdéskomplexumot felöleli a sportegyesületi vezetők kézikönyve, amely nemcsak a fent vázolt néhány témakört dolgozza fel, hanem ennél jóval többet. A 350 oldalas könyv nagy gonddal, alapossággal ismerteti a sportvezetéssel kapcsolatos szakmai és egyéb vonatkozású kérdéseket. Sportvezetők számára elenged- hetelen segédeszköz, de rendkívül hasznos ismereteket nyújt mindazok számára, akik a sportélet valamilyen területén tevékenykednek. Az ízléses kiállítású (Sportpropaganda) könyvet Béres Tibor, dr. Szatmári István és Szántó György szerkesztette. Kik vezetnek vasárnap? Megyei I. osztály: Sz. Dózsa II.—Szedres (szobaton): Ben- cze, Tengelic—Sz. Vasas: Kleiber, Maza-Szászvár II.—Alpári SE: Wéber, Simontornya ■—Bonyhád Petőfi: Szinger, Paks—Bogyiszló: Gabi, Gyönk —Tamási: Baráth, Kisdorog —Hőgyész: Sebestyén, Fornád •—Fadd: Szabó I., Tolna—Du- naföldvár: Majoros. ' Megyei B: Decs—Bátaszék: Andorka I., Kölesd—Duna- szentgyörgy: Dravecz I„ Dal- mand—Bölcske: Eretnek, Döb - rököz—Sióagárd: Paár, Ozora —Szakcs: Teierling, Majos— Cikó: Rózsa, Pálfa—Nagydo- rog: Pozsonyi. Megyei II. osztály: Kakasd —Kéty: Paczolai, Báta—Zomba: Váradi, Madocsa—Alsó- pél: Takács, Kajdacs—Öcsény: Horváth, Dunakömlőd—Harc: Kiss II., Alsóhídvég—Gerjen. Kiss I., D. Vasút II.—Ireg- szemcse: Havasi, Medgyes— —Szakály: Dravecz, D. Szöv. II.—Felsőnána: Lendvai, Nak —Tolnanémedi: Zsolnai, Győré—Mucsi: Szabó, Kurd—Uj- ireg: Farkas, Pincehely—Kurd. Burányi. I..-. - ....—.— Meztelen kebellel a képernyőn A Német Szövetségi Köztársaság polgárai megszokták a szexet, helyesebben mondva a szex-szel folytatott üzletét és a lengén öltözött lányokat a címlapokon, s a hirdetőoszlopokon. Néhány évvel ezelőtt még az egyik képes hetilap megszervezte a közönség tiltakozását a „491” című film ellen, ma már Graf Porno bemutatja — művészi szempontból mindenképp elvetendő, de mégis sikeres — leányait. Ma láthatunk filmeket csoportszexről és társcseréről, láthatjuk a „Helga és férjei”-t, vagy a „Tiltott szerelmet”. A meztelen kebel már régen nem a férfi-magazinok privilégiuma és a címlapokon a nők ruházatát már csak milliméterekkel lehet mérhi. Szexből élni és lehetőleg jól élni —, ez a jelszó. E helyzet kényszerítette engedményekre a televíziót is, amely pedig igen kényes jó hírére és nézőinek jóindulatú véleményére. A „Panorama” című adásban bécsi foto- modellek meztelenre vetkőztek, miközben egy titkos kamera és az osztrák, valamint német televízió közönsége figyelte őket. A két újságíró ,,egy nemzetközi filmprodukció részére vonzó utánpótlást” keresett — és sok fiatal lányt talált, aki hajlandó volt a filmkarrier érdekében levetkőzni. Az egyik szállóban Wolfgang Gasser, a Burgtheater színésze amerikai producernek adta ki magát, és felszólította a lányokat, hogy vetkőzzenek le. Egyik sem szegyeilte magát. Erről a televízióközönség is meggyőződhetett. Meztelen lányok kísérték Peter Neugebauer grafikust a „Cartoon” című televízióadásban. Találkoztak vele a felvonókban, a földalatti vasúton, a parkban és a kioszknál. „Arról persze szó sincs, hogy a televízióban szexhullám vonulna végig” — ez ellen a feltételezés ellen tiltakoznak a felelősök. Mert úgymond ügyelni kell rá, hogy minden adást zavartalanul nézhessék mindenütt, vigyázni kell rá, hogy nagymama ne lásson valami olyant, amit nem akar látni, sem az unoka, amit nem szabad látnia. A tele- * vízió még mindig az egész családnak szól. Bekapcsolják és mindenki nézi. Éppen ezért óvatosnak kell lennünk a szexszel. mivel nincs kizárva, hogy gyermekek is nézik az esti adásokat.” — mondják illetékesek. És a szex a gyermekek számára «nyilyánvalóan káros. A Német Szövetségi Köztársaságban évekkel ezelőtt az I. tv-adó vezetői úgy határoztak, hogy óz ifjúságnak nem való adásokat csak 21 óra után sugározzák. Hogy mi nem való az ifjúságnak, azt a programkonferencia dönti el, amely a közvéleményre is támaszkodik. Nemcsak a szexet, hanem a brutalitást is figyelembe veszik. Ámde az erről vallott felfogásban is tapasztalható változás! „Az időhatár sok hátránnyal járt” — magyarázzak illetékesek. Egyre inkább szakítottak azzal a gyakorlattal, hogy az adásokat „fiatalok részére nem ajánlatos” figyelmeztetéssel sugározzák, mert kiderült, hogy ez a figyelmeztetés „pedagógiai szempontból több bajt okoz, mint ameny- nyi hasznot hoz”. A televízió nézőinek reakciója is bizonyítja, hogy a szövetségi polgár megszokta a meztelen kebleket és a nagyobb szexuális szabadosságot. A mércék erősen eltolódtak. „A közönség ma elfogadja a pornográfiát, ha annak információs értéke van” — mondják megint illetékesek. Nemrég bemutattak például egy dokumentációs sorozatadást, amelyben az amerikai alvilágról szóló részeket félreérthetetlen pornográf jelleggel vitték a nézők elé. Csupán a nézők leveleinek egyharmada tiltakozott a túl szabados adás ellen, míg a nézők kétharmadának tetszett. A közönség reagálásában nagy szerepet' játszik az adás kerete. Az úgynevezett családi adásokban a szexet a legcsekélyebb mértékben ma sem tűrik meg. Amikor egy brazíliai balettkar meztelen felsőtesttel lépett fel, tiltakozó levelek érkeztek; amikor egy teenager-adásban tánccsoport lépett fel, az egyik anya panaszkodott az „ifjúságot veszélyeztető csípőriszálás” ellen; amikor egy fiatal nő miniruhában jelent meg a képernyőn, azt a program kritikusai szóvá tették. A II. adó NSZK televízióadó bejelentette, hogy ősszel nemi felvilágosító sorozatot sugároz. Először a szülők nyolc szigorúan tudományos előadáson, segítő leckéket kapnak. Dokumentációs adásokkal és vitákkal segítik őket, hogy gyermekeik esetleges kínos kérdéseire tárgyilagosan tudjanak felelni. A jövő év elején következik a gyermek, és ifjúsági változat, amely nyilvánvalóan le akarja venni a szülők válláról a felvilágosítás kínos feladatát. Úgy tervezik, hogy ezt az adássorozatot mindenkor kora este sugározzák, hogy a szülők és a 'gyermekek együtt tudják nézni, és az adás végén elbeszélgethessenek a kényes áriákról. A sorozat szigorúan tudományos lesz. Énnél az adásnál nem lehet majd meztelen kebleket látni, — mondják az illetékesek.
