Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
I« FÓKUSZ iiiiiiiiiimmiiiiiiiii A raarburgi egyetem három professzora társadalmi- politikai tanulmányt jelentetett meg a napokban a Suhrkamp kiadónál, „Az NPD: egy újfasiszta párt struktúrája, ideológiába és működése” címmel; a tanulmányt megdöbbenéssel és érdeklődéssel fogadták. A megdöbbenés - abból a tényből fakadt, hogy a három tudós — Reinhard Kuehnl, Rainer Rilling és Kristine Sager — az elemi és dogmatikus marxizmusba látszik kapaszkodni: az érdeklődés ellenben az összegyűjtött dokumentációnak szól, amely bő és alapos. A tanulmány végkövetkeztetését — mind ölnek ellenére — a független politikai megfigyelők többsége elfogadja; ezek szerint az NPD — amit különben maga a szövetségi kormány belügyminisztere, a kereszténydemokrata Ernst Benda is elismert — bőven kimutatta hogy nem egy tiltakozó, ellenzéki, vagy poujadista párt, amint azt ismételten mondták, hanem fasiszta alapokon nyugvó mozgalom, amelynek aktivitását a demokratikus rendszerekre és az európai államok összességére nézve veszélyesnek lehet és kell tartani. E pártnak a radikális idegen- gyűlölet az, amely a kutató megfigyelőt, a legjobban érdekelheti: a három marburgi tudós dicséretre méltó feladatot végzett, amikor Mkereste az NPD hiteles publicisztikájából a félreérthetetlen elemeket. Ilyenképpen lehetségessé vált. annak végleges megerősítése, hogy az Adolf von Thadden újnácáai fékezhetetlen ellenszenvük mindenekelőtt a ,,Gasterbeiter”-nek, vendég- munkások” azaz a Németországban foglalkoztatott idegen munkások ellen, különösképpen az olaszok, spanyolok, göSzemelvények külföldi újságokból rögük, jugoezlávok, portugálok és törökök éUen Irányul. (Corriere della Sera) . V? . -ti' . ■ A két né„met állam alkotmányának keletkezése A szövetségi kormány az NDK nemzetközi jogi elismerését azzal utasítja el hogy a Német pemokratikus Köztársaság állítólag „nem demokratikusan törvényesített”. Ha én nyugatnémet politikus vagy •nyugatnémet állampolgár volnék, a demokratikus törvényesség kérdését nem feszegetném. Mert hogyan keletkezett a két állam és alkotmá/- nyuk? Nyugaton a külföldi főmegbízottak úgynevezett parlamenti tanácsokat neveztek ki. Az NDK-ban a Német Nép tanácsot, szabad választások útján választották meg. A nem megválasztott parlamenti tanácsok alkotmánytervezetet gyártottak, amelyet nem kevesebbszer, mint 36-szor kellett átdolgozniok a külföldi főmegbízottak utasítására A Német Néptanács megválasztott tagjai — • természetesen minden külföldi befolyás nélkül — dolgozták ki a Német Demokratikus Köztársaság alkotmánytervezetét. A nem megválasztott parlamenti tanács „ideiglenes Bundestag"-^ alakult át. és a külföldiek által átdolgozott a nép elé sohasem terjesztett alkotmányt a külföldi főmegbízottak léptették életbe — a megválasztott Német Néptanács mielőtt ideiglenes Népi Kamarává alakult volna sokezer gvűléeen terjesztette a nép elé az alkotmánytervezetet, a nép köréből származó 500-nál több javaslatot dolgozott be abba. amíg az alkotmányt, az eddig legdemokratikusabb német alkotmány, életbe léptette. Amint már mondtam, ha nyugatnémet volnék, nem feszegetném a demokratikus törvényesftés kérdését. .. De a demokratikus törvény esi tést vagy egy illáin jogellenes létét nemcsak %hból lehet levezetni, amilyen módon keletkezett hanem sokkal inkább abból hogyan teljesíti törvényszerűen egy éltem történelmi megbízatását c* milyen nemzetközi jogi alapokon álL A németekre bízták, hogy két világháború után végre olyan államot hozzanak létrv, amely soha többé non indít háborút. f>s megvoltak ehhez a nemzetközi jogi alapok: a Hit- 1 er-rezsim szétzúzása, a potsdami szerpödé*. a népek nürnbergi ítélete (Neves PethtUiéj Uj Bonn— London „Tengely" ? A NATO Tanács tavalyt novemberi ülése után az angol képviselőit, az NSZK képviselőivel együtt .magukra vállalták az új fegyverkezési forduló kezdeményezőinek szerepét. Ekkor már senkiben sem maradt kétség afeldl, hogy az angol—nyugatnémet katonai szövetség gyors fejlődésnek Indul. Míg a „politikai Integráció" területén London és Bonn néha ellentétes érdekeket mutatott addig katonai téren az egyik fél szinte célzásokból Is kezdte megérteni a másikat. Healey angol miniszter még be sem Jelentette „a nukleáris küszöb csökkentésének" szükségességét (a nukleáris fegyverek bevetési pillanatának előrehozását háború esetén), Schröder nyugatnémet hadügyminiszter — nyomban nemcsak egyetértett vele, de követelte is a taktikai atomfegyverek alkalmazására vonatkozó szabályok revízióját. A NATO honvédelmi tervező bizottságának ez év Januári ülé. sén már magától értetődött, hogy a Healey-Schröder kot- tőkfogatra bízzák a taktikai nukleáris fegyverek felhasználásával kaocsolatos előírások tervezetének kidolgozását. E tervezet alapvető tételeit a két miniszter Healey bonni tartózkodása alatt egyeztette április végén. Ebben a tervezetben, amelyet különben a NATO nukleáris tervező bizottságának londoni ülésén (május M—ló) terjettettek elő, rögzítették végeredményben a nyugatnémet katonai vezetőknek azokat az alapvető követeléseit, amelyek az , atömjeüszöb" csökkentésére és arra vonatkoztak. hogy az NSZK ta vegyen részt azoknak a „konkrét hard hetyzetoknek'’ a meghatárominában, amelyekben ay atomfegyvert be kdl vetni. Ezzel egyidejűleg a nyugatnémet diplomácia «élesre tárta a kapukat, hogy Anglia kipuhatolhassa a kétoldalú katonai együttműködés lehetőségeit. Wilson angol miniszterelnök azzal nyugtatta magát. hogy ezekben a kétoldalú tervekben megtalálja majd az angol Ipar és az amerikai segítséggel helyreállított és korszerűsített nyugatnémet ipar közdttl technikai rét leküzdésének eszközét. Bonnban pedig ragyogóan taiismenék. hogy az NSZK beleegyezésé minden egyes kétoldalú Intézkedésbe, elősegíti, hogy ez az együttműködés majdan nukleáris területekre Is kiterjedjen. Persze. Londonban is tisztában voltak vele. hogy az olyan nyugatnémet „európaiak** szemében, mint Strauss, aki másoknál őszintébben fejezte ki a bonni politikusok vágyálmait, az „európai politikai közöség". vagy az „európai szárny" bármilyen tervével folytatott Játék csak ai esetben éri meg az árát, ha mindezt szorosan összekötik aZ „európai nukleáris potenciál” gondolatával. (Mezsdunarodnaja Zsbtny). A »teiesiíény ateistaL Cl az űrhajót Krisztus hipotézisé Nyugaton egy Időben meglehetősen széles körben elterjedt az a formula: „Meghalt az isten”. John Robinson, sz anglikán egyház woclwlchl egyházmegyéjének püspöke nagy szenzációt keltett „Legyünk becsületesek az lsten- Ziez" című könyvében beismerte, hogy a keresztényeknek a büntető és irgalmazó istenről alkotott régi elképzelései már nincsenek össziiangban az emberek mai fejlettségi szintjével. A teológusuk azonban nem tudtak kitalálni új „Isten-modetlt”. amely felválthatná a korábbi szigorú ,,teremtőt” és ..gondviselőt’. Ezért is Jött létre a „meghalt az isten” formula. Gyakorlatilag ez azt Jelenti, hogy a teológusok — akár akarják, akár nem — lényegében kénytelenek beismerni, hogy az Isten, akit a keresztények csaknem két évezreden át Imádtak — fikció, öncsalás volt. Amint az ismeretes, az anglikán egyház már a Jelen század elején felhagyott azzal a hiedelemmel, hogy a bűnösök a pokolban örök Időkön ág szenvedni fognak, mert ez » dogma ellentmond az istenről, mint Igazságos és Irgalmas lényről szóló tanításnak. A „meghalt az isten” formula azonoan nerc ezt Jelenti. hogy Robinson püspök és hittestvérei általában lemondanak a vallásról és az egyházról. A kereszténységet fenn kell tartani — mondj lk — és ezért Robinson püspök továbbra Is az egyházmegye élén áll. Brüsszeli és belgiumi Va- szlUl. az orosz pravoszláv egyház egyik vezetője az anglikán egyházban kialakuló modernista Irányzat lényegét Jellemezve „keresztény ateizmusnak” nevezte ezt az áramlatot, mivel ez a megújhodó vallás, az érsek szavai szerint. a keresztény Vallás alapjait — a megtestesült Istenbe, az alkotóba és gondviselőbe. Krisztus Istenségébe, feltámadásába és a túlvllágl életbe vetett hitet tagadja. John Robinson nem áll egyedül. Az Egyesült Államokban Is több neves teológus helyezkedett a „keresztény ateizmus" álláspontjára. A Nouvel Observateur cfmü francia hetilap nemrégi Jelentése szerint a válság ..a ke-esztény- ség védőbástyájára”, a katolikus egyházra is átterjedt. VI. Pál pápa elismeri, hogy „az egyház most a nyugtalanság és az önblrálat. Sőt, talán — az önpusztltás óráit éli”. Ez a folyamat Olaszországra és Franciaországra is kiterjedt. Szép számmal vannak „keresztény ateisták” az NSZK- ban Is. Izvesztyija. Embert, vagy műszereket küldjünk a világűrbe ? (Ralph Lapp cikke a New Times Magazine-ból). A Za rubezsom mottója: Ralph Lapp a neves amerikai fizikus bírálja az amerikai űrkutatási programot, amelynek fe adatait — véleménye szerint — elsietve és nem mindig megalapozottan határozták meg, majd kifejti véleményét, hogy a tudomány szempontjából sokkal eredményesebb, ha emberi irányítás nélküli műszereket, kutató laboratóriumokat küldenek u kozmosz távoli térségeire, mintha űrhajókai bocsátanak fel emberrel a fedélzetükön. Amikor Kennedy elnök 1961. május 25-én megkérte a kongresszust, hogy irányozzon elő megfelelő összeget Holdkutatásra, a kérdés körül szinte egyáltalán nem alakult ki vita. A kongresszus megértette, hogy Kennedy indítékai inkább politikai és személyes, mint tudományos jellegűek voltak: a holdkutatási tervnek el kellett oszlatnia a kubai kudarc nyomán keletkezett rossz benyomást (annak a kudarcnak a csődjéről van szó, amikor a CIA kubai él- lenforradalmárokat akart juttatni Kubába. — A szerk. megj.) A kongresszus tagjai rokonszenveztek a fiatal elnökkel és hamar jóváhagyták az „Apollo”-tervre előirányzott összeget. A tudomány és a tudósok itt egyáltalán nem játszottak döntő szerepet. A határozat a tudósok többsége számára meglepetést jelentett. Cáfolhatatlan tény volt( hogy a technika révén az ember le tudja küzdeni a Föld vonzóerejét és el tud jutóig a Holdra. Az „Apollo—3.” űrhajó sikeres útja sokakat meggyőzött arról, hogy az „Apollo—11” legénységének tagjai a holdkomppal le tudnak térni a Hold körüli pá^ lyáról, azután újra találkozhatnak a Hold körüli pályán kerirrő anyaűrhajóval, amelv- lyel \ isszatémek a Földre. D a sikr: telén leszállás a Holdon. : z üzemanyag Wogyásr. kijavíthatatlan műszer, vagy az irányításban elkövetett hiha reménytelen helyzetbe hozhatja az űrhajósokat. Az amerikai űrkutatási hivatal, a Nasa nem rendelkezik semmilyen eszközzel a szerencsétlenül járt űrhajósok megmentéséhez. Az 1967. évi tragédiának, amikor három amerikai űrhajós életét vesztette, arra kell figyelmeztetnie bennünket, hogy a modern technika még távolról sem tökéletes. A Nasa lényegében nem tud hatásosabb dolgot ígérni, mint a Holdra történő leszállást. Abban a pillanatban, amikor ember lép a Hold felszínére, a Nasa kiadásai elérik a 35 milliárd dollárt. Azután, hogy ember lép a Holdra, az űrkutatás céljai már kevésbé szenzációsak, s jellegüket tekintve inkább tudományosak lesznek. Sok tudós már türedmetlenül várja ezt a változást. Dr. James Van Allen tavaly a kongresz- szus egyik bizottsága előtt kijelentette, hogy az „Apollo”- program befejezése után „először tárul fel előttünk a lehetőség, hogy ésszerű, bár kétségkívül kevésbé szenzációs űrkutatási programot dolgozzunk ki”. Van Allen, akinek szputnyikra szerelt miniatűr műszerei 1958-ban kimutatták, hogy Földünk körül sugárzási övezetek vannak, a továbbiakban hozzátette: „Véleményem szerint ennek a programnak csak olyan esetekben szabad embereket magukkal vivő űrhajók repülését előirányoznia, amikor költség és hatékonyság szempontjából ez előnyösebb lesz a kitűzött célok elérésének más lehetséges eszközeinél”. Kétségtelen, hogy ha ösz- '■z'hasonlítjuk az emberrel a r~délzetükön fellőtt űrhajók csak a műszerekkel felszerelt kozmikus laboratóriumok költségeit és hatékonyságát, akkor mindig a műszerek kerekednek felül. Dr. Philip Adelson, a Science című folyóirat szerkesztője a következőket írta: „A tudományos eredmények szempontjából az ember nélküli űrrepülések hatékonysága valószínűleg százszorosán meghaladja az embert vivő űrhajók repülésének hatékonyságát”. Jóval azelőtt, hogy az „Apollo—8” Hold körüli pályára tért —, több automatikus űrállomást indítottak útnak a Hold felé. Ezek közül néhány, például a „Ranger— 7”, mielőtt a Hold felszínébe fúródott volna, lefényképezte a Holdat és a felvételeket továbbította a Földre. Körülbelül 850 font súlyú Hold- szputnyikok (1 font = 453 gramm) kerülték körül a Holdat, hogy leszállásra alkalmas területet keressenek a felszínén. A „Surveyor—1” sima leszállást hajtott végre a Holdon és 11 150 fényképfelvételt továbbított a Földre. Ezek az űrlaboratóriumok sok esetben százszor könnyebbek voltak, mint a 47 tonna súlyú „Apollo” űrhajó. A műszereknek sok előnyös tulajdonságuk van az emberekhez, az űrhajó utasához képest. A félvezetők és az elektronika alkalmazása révét; nagyon kis helyen igen sok rendkívül pontos műszert és készüléket lehet elhelyezni, amelyeknek összsúlya egészen jelentéktelen. Az ilyen műszerek kevés energiamennyiséget igényelnek, elviselik a nagy hőmérséklet-in gadozásokat, ezenkívül a műszereket nem kell feltétlenül visszahozni a Földre. Ezzel szemben az ember — meglehetősen „nehézkes’1 űrutas. akinek oxigénre és táplálékra van szüksége. megszokta, hogy a Föld bioszférájában él és ez a körülmény magas követelményeket támaszt az űrhajó konstrukciós megoldásaival szemben. Az ember mozgékonysága, képzelete, ügyessége és a logikus gondolkodásra való képessége: ezek azok az értékes tulajdonságok, amelyek a műszerek fölé emelik ót olyan speciális esetekben, mint például a kőzet- és talajminták kiválasztása a Hold felszínén. Az emberi agy — ez a bámulatosan felépített elektronikus számítógép — mindössze 3 font súlyú, potenciálja pedig felülmúlhatatlan. Am az ember élettevékenységének biztosításához a világűrben 50- urr akkora súly szükséges, mint a* űrhajós saját súlya. Az embernek a kozmoszban évente körülbelül 2 tonna élelmiszerre lenne szüksége. Ezért sokkal egyszerűbb műszereket küldeni hosszabb ideig tartó űrrepülésekre. Ezt alátámasztja a nemzeti tudományos akadémia sp>eclális kutatócsoportjának 1968. évi jelentése is. A csoport azt a megbízást kapta, hogy az 1968—1975. közötti Időszakra dolgozzon ki javaslatot az űrrepülések sorrendjéről. A Javaslatban a 700 napos Mars- repkilés került az első helyre, s a szakértők itt erre a következtetésre jutottak: „A belátható jövőben nem látjuk szükségét annak, hogy az ember egyedülálló képességeit felhasználjuk a bolygók tanulmányozásánál”. Ha a Mars-repülést és az embert vivő űrhajók Holdra repülésének sorozatát a szakértők nem tartják célszerűnek, akkor az ember számára nem marad más, mint hogy a Föld közvetlen ..környezetét” tanulmányozza a kozmoszban. A Nasa itt szembekerül a katonai légierővel, amely saját programot dolgozott ki embert szállító orbitális laboratórium létrehozására. A laboratórium elkészítésére több, mint 3 milliárd dollárt irányoztak elő. A légierők; szakértői azt tervezik, hogy az első orbitális laboratóriumot két emberrel a fedélzetén 1971- ben bocsájtják fel. Ez a program valószínűleg új lökést kap az orbitális repülések területén a „Szojuz—4” és a „Szojuz—5” űrhajókkal elért szovjet eredmények hatására. A tudományos kutatómunkákra előirányzott szövetségi költségvetési összeget főleg katonai célokra fordítják. A kongresszus elé terjesztett új költségvetésben a hadügyminisztérium és az atomenergiabizottság tudományos kutatómunkákra fordítandó előirányzatai 10,3 milliárd dollárt tesznek ki. Emberrel a fedélzetükön útnak indítandó űrhajókra 2,3 milliárd dollárt szánnak. A kongresszus tagjai ezen a területen erősen csökkenthetik az előirányzatokat, ha lemondanak arról a négy vagy öt értelmetlen holdrepülésről, amelynek végrehajtását a Nasa javasolja. Minden következő holdrepülés újabb 500 millió dollárba fog kerülni. Ez meghaladja azt az összeget, amelyet a kongresszus minden évben nagyon nem szívesen engedélyez a Nemzeti Tudományos Alapnak az Egyesült Államokban folytatott összes alapvető jelentőségű kutatások finanszírozására. Ha választani kell aközött, hogy 500 millió dollárt alapvető kutatásokra fordítsanak-e. vagy arra használják fel ugyanazt az összeget, hogy még egy zsák követ szállítsanak a Holdról a Földre —. ”sak a holdvóros tudós gondolkozhat tovább a másodperc egymilliomod részénél, mielőtt döntést hozna.