Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-01 / 176. szám
« fr« t < ■»<*««♦♦• Á nemzetközi gazdasági együttműködés GÁRDONYI GÉZA: 4 ni mm 'M A LATHATATLAN EMBER Mi w %p:: Képre|(ényváltoio»: CS. HORVÁTH TIBOR, KORCSMÁRÓL PÁl Tetemeit tettük hármas koporsóba, így vittük föld olá. föld alá, víz aló. Ijok húrja pendül; nyílvesszők suhognak Hú szolgáid ottan körüléd borulnak. Tisza árja indul lassú zuhogásal. Elborítja a sírt csillogó hullámmal. Fáklyák elalusznak, csillagok lehullnak. Kedves hű szolgáid körüléd borulnak. 1 Fekete sötétség hun nemzetre támad, (Feketébb sötétség szivünkben o bánat jt Csaba gyerök mégl' A hun népet rábízni nem leheti Kedves fiát, Csabát . lölt« ki még életében! A fővezér majd t gyámolltjal lenyilazták őket! . '’lind!. Emőkét is! Megölette magát!. A kard Aladár királyfit illetiI KIS LEXIKONA 4. BILATERÁLIS, — MULTILATERÁLIS KAPCSOLATOK A bilaterális (magyarul: kétoldalú) kifejezést nemzetközi értelemben a gazdasági és a politikai kapcsolatokra használják. Pl.; két állam között bilaterális tárgyalások kezdődtek, ami nem jelent mást, mint hogy a két állam megbízottai leültek egymással valamilyen kérdést megvitatni, s egyezményt előkészíteni. A nemzetközi gazdaságban a bilaterális kapcsolatok alatt azt értik, hogy két ország egymással valamilyen gazdasági együttműködést folytat. így Magyarország a szocialista államokkal „bilaterális” bizottságokat hozott létre, mint pl. a Magyar— Csehszlovág Gazdasági és Műszaki Együttműködési Kormánybizottság, vagy ugyanez Lengyelországgal, a Szovjetunióval stb. Ennek keretében általában olyan együttműködési témákat vitatnak meg, illetve olyanokban hoznak döntéseket, amelyekben a két ország érdekelt. Pl.: Magyarország és Bulgária a rádiógyártásban működik együtt, Magyarország és az NDK a mosószerek és kozmetikai szerek gyártásában létesített bilaterális kapcsolatokat, idesorolható a szovjet— magyar timföld-alumínium megállapodás stb. A multilaterális (magyarul: sokoldalú) kapcsolatok értelemszerűen több ország között kialakult kapcsolatok. Általában valamilyen nemzetközi szervezet keretében jönnek ilyenek létre. A szocialista országok a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, a KGST keretében építettek ki multilaterális kapcsolatokat. A KGST keretében azokat a kérdéseket vitatják meg és döntenek bennük, amikben több ország, esetleg minden tagállam érdekelt és így a multilaterális megoldás a célravezető. Jó példa erre a „Barátság Kőolajvezeték”, A Szovjetunió a KGST-tagál- lamok között a legnagyobb olajtermelő, míg a többi ország, — Románia kivételével — olajban szegény, tehát importra szorul. így sok ország vált érdekeltté a kérdésben és közös erőfeszítéssel megépítették a vezetéket. Hasonló példa sok van, mint pl. a közös vagonpark (OPW) létesítése, az energiarendszerek összekapcsolása, a különböző iparágakban a szakosítás, vagyis a termelés megosztása az országok és azok iparágai, vállalatai között, stb. A bilaterális és multilaterális kapcsolatok jól kiegészítik egymást, s éppen ezért mindkettő létrejön az országok között. A két módszer kombinálása révén a gazdasági kapcsolatok elmélyülnek a szocialista országok között. A bilaterális és a multilaterális kapcsolatok körébe tartózik az országok közötti fizetési forgalom is. Az országok a külkereskedelem keretében egymástól árukat vásárolnak és adnak el, azaz importálnak és exportálnak. Az export és az import értéke általában nem azonos és így az egyik ország adós lesz (többet vásárol, mint eladott), a másik országnak pedig követelése van. (Többet exportált, mint importált.) A bilaterális elszámolás keretében a két ország egymással számol el, tekintet nélkül arra, hogy pl. a követeléssel rendelkező ország egy harmadik országnak az adósa. Nincs módja rá, hogy a követelésével fizesse ki azt, akinek tartozik. A multilaterális elszámolás — a kezdeti lépéseket erre a KGST Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank keretében már megtették — lehetőséget nyújt, hogy a kölcsönös tartozásokat és követeléseket ne bilaterálisán számolják el, hanem az elszámolásban részt vevő országok csak a végső egyenleget fizessék ki. Vagyis összeadják az adósságokat és a követeléseket, s ezek különbsége (egyenlege) kerül csak elszámolásra. Ez fejlettebb módszer, s a KGST keretében tárgyalások folynak ennek megvalósításáról. GY. L Ha mégis megteszi, menthetetlenül útilaput kötnek a talpa alá, vagy úgy jár, mint Terry O’Grady, a részeges ír. 1857-ben hullarablók garázdálkodtak Chicagóban. Majdnem minden éjjel kibontottak egy- egy friss sírt a Michigan-tó partján fekvő francia temetőben. A város hatóságai a Pinkerton- ügynökséget bízták meg a tettesek kézre kerítésével. Pinkerton egyik legügyesebb emberét, Thy- mothy Webstert és nyolc munkatársát jelölte ki, hogy álljanak lesbe a temető különböző pontjain, jómaga pedig az akkori fogalmakhoz képest egy mesteri vészjelző hálózatot gondolt ki. Átfúrt cölöpöket veretett a földbe, lyukakon madzagot húzott át, és végét a lapuló emberek markába nyomta. A madzag persze a földön kúszott egyik cölöptől a másikig, hogy a hullarablók bele ne akadjanak, és a hálózat minden egyes őrszeménél megszakadt, hogy szükség esetén jobbra is, balra is jelezhessenek. Az egyik őr, Terry O’Grady. elaludt. Mellette egy üres fiaskó és egy kihűlt pipa feküdt a földön. Pinkerton nem keltette föl, hanem észrevétlenül eltávozott. Másnap bejelentette az irodában, hogy elutazik, csak néhány nap múlva tér vissza. A temető szemmel tartását persze távollétében is folytatni kell. A következő éjjel, amikor már mindenki elfoglalta leshelyét, Pinkerton újra a temetőbe osont. Hóna alatt egy fehér lepedőt szorongatott. Odasettenkedett O’Gradyhez és figyelte. A vörös hajú ír mit sem sejtve kedélyesen pi- pózgatott és időnként meghúzta a fiaskót. Pinkerton maga köré kanyaritotta a lepedőt, és hátborzongató huhogással előugrott O’Grady megrettenve fordult a hang irányába. Szájából kiesett a pipa, kezéből az üveg, ő maga pedig halálra rémülve hanyatt-homlok menekült, árkon, bokron át. A kísértet utána. A többi őrszem buzgón rángatta a madzagot, egyikük a pisztolyát is előkapta, de csak a levegőt lyukasztotta ki. O’Grady közben már a temető falát is átugrotta, mögötte azonban csak nem hallgatott el a pokoli huhogás. Futott, futott. Az egyik utcából ki, a másikba be, és még a folyó partján sem állt meg, hanem a "vízbe vetette magát és tüneményes gyorsasággal érte el a túlsó partot. Allan Pinkerton ziháló tüdővel, de elégedetten állt meg a patron. Célját elérte. Terry O’Gradyt örökre elriasztotta a szakmától. Azóta egy Pinkerton-ügynök se hozott szégyent a cég jelvényére: a nyitott szemre és az alatta álló: „Mi sohasem alszunk” jelszóra. A TOLVAJ FELESÉGE VILÁGIT A DETEKTIVNEK Terry O’Grady, a babonás ír tehát örökre búcsút mondott a mesterségnek. Helyette százak kérték felvételüket az egyre híresebbé váló ügynökségbe. Egyikük például az alábbi levelet írta Pinkertonnak: „Hat gyönyörű gyermekem van, egyiket jobban szeretem, mint a másikat. Anyósom azonban nemrég hozzánk költözött, és úgy látszik, nem is akar elmenni. Könyörgök, alkalmazzon. Akármi»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦*« lyen hosszú időre szívesen a rendelkezésére ál- ♦ lók, csak megmeneküljek ebből a pokolból.” * Sokan jelentkeztek, de csak kevesen állták ki J a próbát, a fárasztó kiképzést és edzést, s ezek £ közül is csak a legjobbak maradhattak. ♦ Pinkerton levelet kapott egy vasúti társaságtól. £ „Küldje el azonnal a legjobb detektívjét. Nehéz esetünk van a számára. E. S. Sanford.” Y Az eset csakugyan rejtélyesnek látszott. Chase-nek, a vállalat legmegbízhatóbb küldöncének egy különleges biztonsági zárral ellá- « tott táskájából útban Georgia felé eltűnt negyvenezer dollár. Akkoriban ez mesés összeg volt. £ Chase nem tudott hova lenni a csodálkozástól, amikor Georgiában felnyitották a táskát. Maró- £ ney, a vasúti társaság chicagói pénztárosa a sze- ♦ me láttára tette bele a pénzt és zárta be a tás- £ kát. Azt persze nem sejthette szegény, hogy a « pénztáros ügyesen kicserélte a táskát, sőt egy ♦ kulcsot is csináltatott, hogy alkalomadtán a hol- « mija közé csempéssze, és ráterelje a gyanút. ♦ Pinkerton két legügyesebb nyomozója, Porter « és Roch vetette rá magát az ügyre. Ki lehet a tolvaj? Chase vagy Maroney, vagy mind a kettő? Chase gyanúsítását csakhamar elejtették, hiszen a táskához csak Maroneynak és a georgiai fióküzlet vezetőjének volt kulcsa. A küldönc egyébként is szabályos nyugtát adott a pénz átvételéről. Maroney-t kezdték hát figyelni. A pénztáros «sakhamar felmondott, és eluta- £ zott Chicagóból. Montgomeryben telepedett le, egy hotelben bérelt szobát. £ Porter követte. Munkát vállalt a szállóban és v szemmel tartotta. Nem sokkal később a társaság ♦ letartóztatási parancsot eszközölt ki a pénztáros « ellen, a kisváros seriffje azonban óvadék ellenéi ♦ ben szabadlábra helyezte. Maroney szemrebbenés £ nélkül kifizette a négyezer dollár óvadékot és felszedte sátorfáját. £
