Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
A nemzeti ellenállás tanúja Egy ismeretlen Kossuth-nóta a megyei levéltárban Egy per — az úgynevezett Varga-per — anyagáról van szó. Nem is a per lefolyása, s kimenetele az Izgalmas, hanem a mellékelt bizonyítékok, a vádlott Varga Antal hagyatéka. A hagyaték, egy katonaláda tartalma, a múlt században, pontosabban 1850. április 24-én került elő, amikor a „regöli zsidó” házánál egy bírót és jegyzőt gyalázó levelet találtak, s a levél nyomán jutottak el az akkor katonai szolgálatot teljesítő Varga Antal portájára. Itt aztán meglelték az említett katonaládát, s tartalmának átvizsgálása után, ugyancsak megrökönyödhettek a törvényszék tisztviselői. A következőt találták ugyanis benne: a, 1 db „Szuronyvitan, a gyalogság számára” 1848. b, 1 db „Szabadságdalok” 1949. c, 8 db kézzel írott verses gyűjtemény, vaskos kirohanásokkal, triviális fenyegetésekkel és néhány igen szép virágénekkel. d, 1 db 4íí-as katonamundérokat ábrázoló lap. e, 1 db „Oktatási szabályzat a magyar gyalogság számára", 1848. Varga Antal tizedes aláírással. f, 1 db nagyobb alakú füzet, erősen vallásos szövegekkel, s romantizáló népies rajzokkal. A felsorolásból kitűnik, hogy Varga Antal a szabadságharc nem is olyan régi, s nem is utolsó katonája volt, mélységes meggyőződéssel és hittel állt e nemzeti ügy mellett. A féltve őrzött iratok, megannyi szomorú-lelkesítő emlék a közelmúltból, s talán a jövő lopva ápolt reménye is egyben. Ez a remény, párosulva a neoabszolutizmus éveinek keserű valóságával ötvöződik rendkívül egyszerű, s csiszolatlan lelkivilágának tehetetlen, fojtogató elkeseredettségével, s mély vallásosságával. Csak így érthető a hagyaték tarkasága, s az ember, ki ennek a tulajdonosa. A legérdekesebb, s agy ben a legtanulságosabb azonban a versgyűjteményben talált, eddig teljesen ismeretlen Kossuth-nóta. A dal az országosan elterjedt hasonló nóták mintájára ritmizált, szótagszáma megegyezik a legismertebb Kálmány-féle gyűjteményben szereplő „Kossuth Lajos azt izente” kezdetű dallal. „A fegyverletétel után rendkívül elszaporodnak az aktualizált, újabb és újabb alkalmi strófákkal bővített Kossuth-nótók, melyek Kossuth visszatérésének reményét fejezik ki. A megtorlás súlyos, a lázadásért, a katonasors az osztrák hadseregben még nehezebb, de Kossuth él külföldön!” — írja Dégh Linda Kálmány-gyűjte- ményének recenziójában. Mint annyi más hasonló nóta, ez is kicsit náív, képalkotó ereje alig van, a versek szerkezete sok helyütt primitív. Az aktuális politikai tartalma azonban, amely hű tükre a köznépben erjedő forradalmi és szabadsógeszméknek. _ páratlan kortörténeti értékű. A magyar parasztság nem bánta meg, hogy beállt Kossuth regimentjébe, sőt új harcra, új véráldozatra gondol. Ilyen szellemben keletkezett a Varga-féle dal is. (Részlet). Itlu után a Kossuthban Hiszek mint egy Őrangyalban Ha elment la mii országba Majd visszajön vaiahkra éljen a magyart Majd boa 0 nagy seregeket KétssAz ezer törököket Kétszáz ezer angolokat Hazajön roppant táborval Éljen a magyar! És ssllétyai magyarokat Meghívja mint rokonjunkat ének pedig Itt maradnak Majd testvéri csolkot adnak Kedves klaangyalom 1 Ez less ám megsűrű ffllhö Mikor együtt 11 nagy éré Abbéi lesz egy záporesé Hegyen völgyön ölögendé Éljen a magyar 1 Szerviánig vad ráezokkal Kezet fogott a magyarral Morvát is meggyénta bűnét Kiáltja szent esküvését Éljen a magyar t Hová lesztek ti szegények növid nadrágos legények Ha nem akarsz magyar lenni Országunkból ki köll menni Eljön a magyar! Hát a temérdek honvédek Kik Itthon vágynak szegények Készek a síkra kiszállni A német eiétt megállni Éljen a magyar! Hogyha ez kevés fog lenni Nép/élkelés fog történni Vágynak derék magyar lányok Még a kard la Illik rájok Éljen á magyar 1 A dal indítása szinte megható, áhítatot, gyermekies bizalmat áraszt. Ha egybevetjük a láda tartalmának többi részével, különösen az f, pont alatt felsorolt füzettel, köny- nyen kitűnik; Varga Antal vallásos lehetett. S ez különös nyomatékkai emeli ki Kossuth iránti rajongását. Ehhez fogható fiúi bizalommal csupán egyetlen hasonló dalban találkoztam; „Kossuth Lajos édesapám. Felesége édesanyám” — Így dalol szinte fohász szerűen az ismeretlen szerző, tiszta konszonan- clában Varga Antallal. Sokkal személyesebb, közelibb érzelmi kapcsot, mélyebb hitet jelent, mint a Kossuth apánk ismertebb, de általánosabb eszmeköre. A mesebeli, misztikus képzeteket egyébként is nehéz nem észrevenni, így a versek alaptónusa is a népi politikai naivitás. A fogalmak zűrzavara, s az alapvető ismeretek hiánya mögött azonban nagyon is reális és józan mérlegelés, szigorú tanulságfelmérés rejlik. A dal megmutatja, hogy milyen elevenen érzékelte az egyszerű nép is a hatalmas túlerőt. Nem keres bűnbakot (Görgey t), tehát nem a múltat siratja, hanem az eredményes reváns feltételeit kutatja. Egyik a számosság, amit — utópisztikusán — az angolok (!), a törökök közvetlen segítségétől és a szittya magyarság honosításától vár. De jól látja — 48 49 példáján okulva —, a nemzetiségek megbékítésének (megtérésének szükségét, ami az eredményes harc egy másik feltétele. Az ének tréfás és ellentmondásosan nacionalista elemekkel átszőtt. A nemzeti türelmetlenség felhangja csendül ki „Ha nem akarsz magyar lenni, Országunkból ki köll menni” verssorokból. Elgondolkodtató és merőben új elem, hogy a refrének sem „éljen a haza”, hanem „éljen a magyar” változatot említik. CSVPQR TUMOR Közéletiség—stíluskeresés B idat építenek valahol Magyarországon. A film aznap nem a szokványos híradóképeket mutatja, hanem az emberekre kíváncsi, akik építik; hogyan élnek, miért nehéz az életük, milyen vágyaik, gondjaik, örömeik vannak — s akamak-e többet, mást az élettől? Sándor Pál Híd című kisfilmjét nézem, s nemcsak arra kell ráébrednem, hogy ez a látásmód mennyire elüt nagyfilmjeink szemlélet- módjától, hanem a vetítést követő vitában arra is, hogy csak látszólag csendesedett el a filmek körüli vita a Fényes szelek eszmecseréje óta. Az új vita úgy látszik régóta aktuális kérdés körül robbant; a „hogyan tovább”, az útkeresés témája körül, — éppen a fiatalok a Balázs Béla Stúdió művészeinek alkotásai kapcsán pattant ki. Ezek a gondok már a múlt évi pécsi filmszemlén előkerültek: néhányan már akkor szót ejtettek a problémaérzékenység és stílus felújításának, egy új valóságérzékelés kialakításának szükségességéről. E mai vitákat most már határozottan a továbblépés keresése jellemzi. Miért kellene továbblépni? Nem jó, ami most van? Vajon Kovács András, Fábry Zoltán, Jancsó Miklós és a fiatalok filmjei nem képviselnek már ma is világszínvonalat? — kérdezhetné az olvasó. Igen ám, csakhogy a művészet sajátsága, hogy csak azok az értékek számítanak hatóképesnek, amelyek nem ismétlésből, hanem továbbgondolásból, to- vábbformálásból születnek, amelyeket az újraalakító szenvedély szül. Az ismétlés unalmassá válik akkor is, ha egy — valamikor jelentős sikereket elért látásmódot, témát megoldást akárcsak részben Is utánoz. Ezért ez a mostani „lappangó" vita hozzátartozik a filmművészet egészséges fejlődéséhez: egy újabb valóságdarabka lefedezésének érési görcseit oldják, ezt az egyelőre még kísérleti állapotban lévő útkeresést akarják tudatosítani, és helyes mederbe terelni. A stílusváltás és egy újabb problémakör felmerülése már Mészáros Márta Holdudvarában kirajzolódott; a már anyagában is közéleti vonatkozású filmet egy áttételesebb konfliktuscsomó váltotta fel: az életforma vizsgálatának szükségessége. A hősnő, Edit hirtelen egyedül marad, szabad lesz; voltaképpen azt csinálhatna életével, amit mindig is szeretett volna: akár értelmesen is újrakezdhetné. De a régi reflexek nem engedik: nem tudja, hogyan kell emberi módon élni, nem tudja elkezdeni az emberhez méltó életet. Rossz síneken fut életformája. S a film nem egy különös sorsra világít rá reflektorfényével — a probléma általánosabb, társadalmibb jellegű; az új társadalomban lassan a fejlődés akadálya lesz, hogy nem tudjuk magánéletünket megreformálni, az új feltételekhez igazított emberi mércével irányítani. Ezt a hangot ugyan Mészáros Márta ütötte meg, de a Próféta voltál szívem — kevésbé sikerült — karakterképe. Bacsó Péter Fej lövés című alkotásának pszichológiai nyomozása egy teenager-tragédia összetevői között is erre a problémára rezonált; még inkább a legújabbak, a Balázs Béla Stúdió fiatal művészeinek kisfilmjei is főként erre az új problémakörre koncentrálják erőiket. Kósa—Sára Feldobott kő című filmje is direkt kegyetlen társadalmi önvizsgálatával és közéleti pátoszával szinte egyedül áll ebben a sorozatban. A mi Kásánál össztársadalmi probléma, a múlt és jelen vitája, az újabb filmjeinkben egy égető gond, de egészében mégis részkérdés, csak közvetve utal közös tépe- lődéseinkre, mivel ennek tükrében másképp látszanak mai életünk egyéb gondjai is. Az elsődleges felfedezés — a magánélet reformálandósága, a betokosodott, holtvágányra siklót életek elszaporodása. A közéleti szenvedély a probléma horizontján él, bevilágítva az elemzett konfliktusokat — de egyúttal közéleti rangra is emelve önmagában másodrendű jelenségeket. Ugyanakkor a Holdudvar és a Fejlövés vagy a legújabb alkotás, a Szandi- mandi világosan érzékelteti, hogy az egyéni élet zsákutcáin csak társadalmilag lehet segíteni, mint ahogy a „hogyan élünk” értelmes válasza is csak az életforma reformjának részeként képzelhető el. A probléma talán ott bújkál, hogy az új jelenségkör felfedezése, a tengődő életek kritikája nem tud elég frappáns modernséggel válaszolni a társadalmi kérdező hangra, az akár szenvedélyes társadalomkritiLOVASZ PÁL: Feltámadás Ha földbe szállt a kedves arc hiába jársz bolyongsz kutatsz hogy mosolyát még összerakd világ részévé osztatott De foghatatlan jeltelen paránya rezdül szüntelen S mikor hited már elhagyott hűlt szó mögül tűnt hang alól áramlás Indul elragad s minden mi volt eléd szalad MJSZLA1 GYÖRGY: Hétfő reggel Egymásután érkeznek lomha-lustán, mint nyílt tengerről óriási gályák. S megállnak nyögve az ébredt oagyutcán, tárt ajtóikkal utasukat várják. Korán van még, s már szállingóznak egyre, kótyagpsan vasárnap mámorától. Hová mennek, bányába, vagy a hegyre? Fölugrálnak, s az Ikarus megrándul... Korán van még: hét óra sincs, de én már kinn kóválygok, $ az álmom messze készül. S vén szívem-melybe bclésüt a hév nyár — egy lány csodás csillagszemébe szédül... kára. Inkább lemond erről — s vele együtt a lényegesen nagyobb elkötelezettségű, az „érted haragszom” magatartásról is. A „nagy” filmeknél ez a kérdés — mint mondottuk — az új valóságlátás születésének erőterében jelentkezik: keretét azért — ne legyünk igazságtalanok — a közéleti pátosz megreformálásának szándéka szolgáltatja. A Balázs Béla Stúdió újabb alkotásainál már lazábban kötődik a felfedezés szenvedélye a társadalmi felelősséghez. A „felnőtteknél” az eltorzult élet rajza az együtt- fájás, a bíráló részvét hangján szólal meg. A Balázs Béla Stúdió néhány filmjén ugyanez a probléma kicsit a fiatalos kioktatás, a „mi jobban tudjuk” hangján rezonál. így például Császár Mihály Boldogság című klsfilmje kitűnően adja vissza egy fiatal falusi pár boldogságígényét: rádió, bár- szekrény, csipketerítő még a szék lábán is, néhány könyv, amit mutogatni lehet a vendégeknek és a vágy: a televízió. De a filmet nézve nem tudjuk elfojtani azt az érzésünket, hogy itt egy fölényes hangú „mi jobban tudjuk” gesztus tanúi vagyunk — és nem egy javítani akaró társadalompedagógiai erőfeszítés művészi lecsapódását látjuk. Hasonló érzéseket keltett bennünk Kézdi Kovács Zsolt Szeretnék csákót csinálni című kisíilmtanulmá- nya, a társadalmi unalom betegségéről. Hősei unatkoznak a családi körben, és a szinte elviselhetetlen levegőjű, zsúfolt és szürke hivatalban; de még szerelmükben is ezt teszik, mert nem tudják, 3 korlátoltságukban nem is tudhatják, hogyan kellene emberi módon élniök. A jelenség valóságos, a kritikai szemléletmód jogosult —' es sajnos megint a hangvétel, a művészi álfölény lekezelő felsóbbsége at ami ezt a kisíilmet lefékezi, és a néző idegeit rossz reakciókra borzolja. Furcsa módon ez a hangvétel akadályozza ezeknek a kis- filmeknek önkibontakozását. A pár évvel ezelőtti alkotásokhoz képest, — tehát azokhoz a kis- filmekhez mérve, amelyek világszerte dicsőséget arattak — ezek az alkotások valahogy provinciálisak, fülledtek, önmagukba zárkózók lettek, hiányzik belőlük az ellentmondások ama gazdagsága, ami a megtisztító, felrázó művészi hatás velejárója. A mostani sorozat — néhány szép kivételtől eltekintve — megtorpan egy divatosan fotózott helyzetkép rögzítésénél. H a már a divatról szólunk, hadd említsük illusztrációként Lugosi László Különös melódiáját, Karinthy Cirkuszából készült színes filmjét, ahol a kitűnő alapanyagból egy Kafka-i vízió született, mert az alkotó — feltehetően a divat csábításának engedve — elhagyta az írónikus, játékos, de mindig racionális alaphangot. A film alatt az ember nem is annyira borzong, mint amennyire unatkozik. S ez már nem is vétség, hanem hiba. Pedig a továbblépés feltételei jelen vannak és segítenének művészileg éppúgy, mint a filmezés „közhangulatát" illetően. A társadalomkritikai magatartás, a közéleti tartás talán egyetlen művészetben sem annyira természetes létformája a művészeknek, mint a filmben — s bizonyára ez az atmoszféra fogja átlendíteni e kísérleti stádiumban lévő alkotókat is az első lépések bizonytalanságán, a különböző divatok csábításán — önmagukhoz és ami ugyanilyen művészi követelmény: önmagunkhoz. ALMASI MIKLÓS
