Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-31 / 201. szám
A papok nősülésének kérdése manapság a világon mindenütt tabu. A pápa minduntalan hangoztatja a cölibátus szigorú szabályát, nagy jelentőségét és azt állítja, hogy azon változtatni sohasem fognak. A különböző országik püspökségei magukévá teszik ezt az álláspontot, jóil-ihet közöttük is bizonyára akad, aki látja benne az álszentséget és csalást. Alszent szabály, hiszen gyakorlatilag sehol sem élnek eszerint. Az egyház csak a látszat felett őncódlk, de például Franciaországban szinte nincs olyan falu, ahol ne mesélnének (rendszerint túllőtt) történeteket a papok szeretőiről vagy homoszexuali- tásáról. Egyes latin-amerikai országokban a papok nyíltan együtt élnek asszonnyal és gyerekekkel. Csalás pediglen azért, hiszen egyre több pap ,,ugrik ki*’ és nősül meg. Az amerikai papoknak pedig 62 százaléka fejezte ki nyíltan azt az í a- ját, hogy szabadon választhasson a házasság, illetve a cölibátus között. Sokan azt állítják, hogy tíz éven belül a papok vagy nősülhetnek, vagy egyáltalán nem lesznek papok. Ugyanez vonatkozik egyébként a papok munkavállalására és szakszervezeti tevékenységére is. A másik döntő kérdés pedig a tekintély gyakorlása az egyházon belül. Mindhárom kérdésről, tehát a munkavállalásról, a cölibátusról és a tekintély kérdéséről leghelyesebb, ha elsősorban maguk az érdekeltek nyilatkoznak : ,.V-ben vagyok pap, R-ben dolgozom egy nagy vasipari üzemben . . , Munkatársaim megbíztak, hogy képviseljem őket a CGT szakszervezetben. Szemelvények külföldi újságokból Kértem felvételemet a kommunista pártba, s közben igyekeztem megmagyarázni, hogy továbbra is pap akarok maradni. Püspököm nem hajlandó megérteni, hogy kész tények elé állítom; munkát vállaltam. Ennek ellenére szoros kapcsolatban maradtam a körzetemben dolgozó sok lelkészszel. Az a tény, hogy munkát vállaltam, már egymagába véve is tükrözi, hogy egyetértek a 120 pap levelében foglaltakkal. örömmel fogadom ezt a kollektív akciót. Helyesnek tartanám az állandó közgyűlés létesítését is, de figyelmeztetni szeretnék a következőkre. Egyedül a munkásosztály táplálhatja, mint jó föld a mag- vat, azt az egyházat, amelyet a világ és kiváltképpen a munkásosztály magáénak elismer ... Ez manapság még nem megoldható. Egyelőre nem tehetünk egyebet, legfeljebb alázatosan elvethetjük a magvat a földbe, hogy majd megeredjen és gyümölcsöt hozzon. Nincs szükség olyan struktúrákra, amelyek hátráltathatják ezt a fejlődést, csupán olyanokra, amelyek gondolkodásra, vitákra késztetnek. Akkor is csak talán.” (Le Nouvel Observateur) Á~ kúria ,magára maradt Manapság ismét attól kell tartanunk, hogy a keresztények két csoportra oszlanak: azokra, akik a püspökök hatalmát a pápától származtatják, és azokra, akik a pápa hatalmát származtatják a püspököktől. Amit pedig ez az ellentét a legsúlyosabban veszélyeztet, az nem annyira a pápa tekintélye, mint inkább a püspököké. De mindenképpen az egyház tekintélyét fenyegeti gyengülés, az egyház fennhatóságát, amelybe a keresztény nép önként és méltán veti teljes bizalmát. Semmi sem fontosabb tehát manapság — avégett, hogy elzárjuk az utat azok elől, fkilf ellentétet próbálnak szítani a pápaság és a püspökség között, — mint a mélységes egység bizonyítása. Ezt várjuk különösen a szi- nódustól. Lényeges, hogy a különböző püspöki konferenciák hangja Rómában hallható legyen, hogy tájékoztassák az egyház központi kormányzatát a keresztény világ egészének problémáiról és szükségleteiről. Lényeges az is, hogy ez alkalomból Péter utódának személyi felsőbbségét ismét elismerje és ratifikálja a püspöki konferenciák összessége. ^ A testületiség nem a papság ellen irányuló hadigépezet. Az egyháznak megvan a maga állandó struktúrája, amelyben a testületiségnek megvan a maga szerepe. Ebben az esetben a „monarchia” és a „demokrácia” koncepciója egyáltalán nem helyénvaló. Fájlalhatjuk egyes kritikák túlzó hangját, amelyek egy ideje a római kúria ellen irányulnak. Kétségtelen, hogy a kúriát meg kell reformálni, ebben mindenki egyetért. De ezek a kritikák — azonkívül, hogy jórészt igazságtalanok és nem veszik figyelembe a VI. Pál által mér megvalósított jelentős reformokat — csak lejáratják a közvélemény előtt az egyház központi kormányzatát, és ezzel a Szentszék tekintélyének árthatnak. (Osservatore Románc) A pápa és a püspökok A coirai szimpóziumon az újságírók számára nem volt könnyű dolog a katolikus püspöki kar plénumán részt vevő püspökök közelébe kerülni. A monslgnorék szigorú hallgatásba burkolóztak, tekintettel a közelgő szinódusra. A megközelíthetetlenek közül Bemard Alírink bíboros. Hollandia prímása és a szimpózium koordináló bizottságának tagja volt a legmegközeUthe- tetlenebb. Munkatársunknak mégis sikerült tőle választ kapnia kérdéséire. Espresso: Ismerte a szimpózium titkársága a Colrában összegyűlt „tiltakozó - papok szándékait? Alírink: Az általános vitát korlátozta. hogy figyelembe kellett venni a Colrában ösz- szegyűlt papok csoportjának kívánságait. A püspökök már a szimpózium előtt tájékozódtak a sajtóból a papok csoportjának Jelenlétéről és kívánságairól. Espresso: Milyen reális lehetőségei vannak a párbeszédnek a papok e csoportjaival? Alírink: Nem szabad elíelej- tenl, hogy a papok csoportja nem volt homogén, különböző jellegű elemekből állt és különböző Javaslatokat tett. Úgy vélem, a csoportnak óvakodnia kell attól, hogy olyan papok találkozóhelyévé váljék, akik különböző okokból és különböző módon feszült viszonyban vannak püspökükkel. Egy ilyen helyzet feleslegesen megnehezítené az igazi párbeszédet. _ Espresso: Tanulmányozni lógják á püspökök és On személyesen a papok dokumentumait? Alfrlnk: Feltételezem, fengy minden püspök különleges figyelemmel fogja tanulmányozni a dokumentumokat, amelyeket a papok csoportja készített. Nem várható azonban, hogy minden püspök külön válaszoljon. (Espresso) A pápa afrikai útja Azt még a misszionológusok sem tudják megmagyarázni, hogy Afrikába utazva miért éppen Ugandát választotta VI. Pál. a nagyközönség előtt szinte teljesen ismeretlen országot. (Csak annyit tudnak róla. hogy elnöki rezsimje egy nemrég lezajlott államcsíny nyomán jött létre.) Az Indokokat, amelyek Uganda kiválasztását legalább részben igazolják, az utazás napjaiban unalomig ismételgették. Uganda a híres 1885-ös mártírok országa, egyháza számos elsőséggel büszkélkedhet (az első afrikai püspök a modern időkben, az első autoch- ton papok Közép-Afrikában, az első teljesen afrikai egyházmegye. az első teljesen afrikai vallási kongregációk). Ami viszont a mártírokat illeti, azokat valójában inkább az anglikán egyház vallhatja magáénak. Százalékarány tekintetében Uganda nem büszkélkedhet elsőbbséggel. A katolikusok a lakosságnak csak 38 százalékát képezik, míg a kis Gabonban például S3 százalékát. De talán politikai okai voltak a választásnak? Amikor a pápa július 22-én magánkihallgatáson fogadta Elefántcsontpart miniszterelnökét és külügyminiszterét, némelyek egy esetleges közvetítésről beszéltek Nigéria és Biafra konfliktusában. sőt arról, hogy a két ország a pápa afrikai tartózkodása idején kötne békét. Úgy látszik azonban, a pápa utazása nem nevezhető nagy politikai sikernek. A kampa- lal parlamentben VI. Pál beszédét csak hat afrikai államfő hallgatta meg, holott 16 afrikai országnak van diplomáciai kapcsolata a Szentszékkel és az önálló afrikai államok száma 38. (Espresso) fii űrhajósok nehezen érik utói Flash Gordont A népszerű képregény hősei 35 évvel ezelőtt indultak kalandos útjukra Az Apollo—11 űrhajó történelmi jelentőségű küldetésével Neil Armstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins személyében a NASA, az Amerikai Űrkutatási Hivatal lényegesen megközelítette a leghíresebb űrutast — Flash Gordont. Lényegében, de nem túlságosan. A NASA nagy léptekkel halad előre, de mint Dán Barry, a tudományos és kalandos jellegű képregények készítője mondja, Flashnak túl nagy előnye volt. Flash már a fénynél gyorsabban is utazott, új világokat fedezett fel. A képregénysorozat 35 évvel ezelőtt kezdődött. Flash azóta legendás hírűvé vált, személyiségét a néhai Alex Raymond alakította ki. A sorozat első része 1934. január 7-én jelent meg. Azzal kezdődött, hogy rakéta segítségével egy űrhajót küldtek a világűrbe. Az Apollo—11 űrhajóhoz hasonlóan, a merész képzelet szülte űrhajón is hárman voltak — Flash Gordon, a szépséges Dale Arden, akit Flash egy légiszerencsétlenségben mentett meg, és dr. Hans Zar- kov, a rakétát megépítő tudós. Dr. Zarkov a későbbi kalandok során sok mindent megölt két társával, barátságot is kötött velük, a rakéta kilövésekor azonban elvesztette lelki egyensúlyát, Flash Gordont és Dale Ardent fegyverrel kényszerítette a rendkívül veszélyes világűri vállalkozásra, az űrhajóba. Az érdeklődés megkétszereződött A Flash Gordon képregénysorozatot közlő újságok száma évről évre gyarapodott, különösen 1957, az első műhold Föld körüli pályára bocsátása óta. Tizenkét év alatt megkétszereződött a képregény iránti érdeklődés. A szépséges szőke hősnő pillanatnyilag több mint 400 újságban szerepel. Becslések szerint a képregénynek mintegy 60 millió olvasója van. Harmincöt év alatt a képregény szerkesztői jó néhány olyan tudományos műszer és berendezés gondolatát vetették fel, amelyek később valósággá váltak. Mellékesen a női divatra is hatással voltak. Továbbá ötletet adtak áramvonalas gépkocsik és többlépcsős rakéták gyártására. Dan Barry művészi képességeit Alex Raymondéhoz hasonlították. 1951 óta rajzolja a Flash Gordon képregény Jeleneteit. Tizennyolc év alatt ötletet adott meteorológiai és geofizikai műholdak szerkesztésére, amelyek nagyon hasonlítanak a* Apollo—11 útjáról közvetlen tévéközvetítést továbbító műholdakra. Barry merész képzeletvilágára támaszkodva megjósolta például, az Ion motort, amit a rakéták meghajtására próbálnak felhasználni. Foglalkozott a laser- sugarak csodálatos világával is. A képzelet a valóság előtt jár A szovjet tudósok 1957-ben Föld körüli útjára bocsátották az első műholdat, gyakorlatilag mindenkit ámulatba ejtettek, kivéve a Flash Gordon olvasóit. A képzeletbeli hős ugyanis akkorra már jóval jelentősebb vállalkozásokat is megvalósított. Sok amerikai cikkíró a szovjet siker hallatára azt tanácsolta a Pentagonnak, hogy tanulmányozza behatóbban Flash Gordon kalandjait. Dan Barry ugyanis egy Gordon-sorozatban már 1951-ben bemutatott egy műholdat, amelyet javíthatatlan bűnözők börtöneként, valamint távolabbi égitestek felé induló űrhajók űrállomásaként lehetett használni. Más sorozatokban a Holdra lépéssel kapcsolatos találmányokat jósolták meg, mint például a fékezőrakétákat, mágneses cipőket stb. Egy 1958-ban megjelent sorozatban Dan Barry arról elmélkedett, hogy mi történik, ha történetesen a Hold felszínén bányászó űrhajósokat egy naprendszerünkön kívülről érkező űrhajó személyzete lepi meg. Flash és Dale, a képregény hősei végül is értekezni tudtak a betolakodókkal. Először a tudomány egyetemes nyelvén, az elemek periodikus táblázatának az igénybevételével és modern fordítógépek segítségével értettek szót. Flash Gordonról már a harmincas évek végén három— négy filmet is készítettek, ezek a sorozatok, most, 30 év elmúltával is rendkívül népszerűek a tévé képernyőjén. Dan Barry rajzoló és festő népszerűsége művészi körökben állandóan növekszik. Kiállítást rendezett sok európai és amerikai városban. Hat évig, 1963-ig Európában élt két gyermekével. A tiroli hegyekben művésztelepet létesített, képregénysorozatát abban az időben postán küldte Amerikába. A hatvanas évek közepén nagy stúdiója volt New Yorkban, most viszont vidéken. Connecticutban él és dolgozik. Dan Barry úgy érzi, hogy képzeletbeli hőseinek továbbra is a hús-vér űrhajósok előtt kell haladniokMint mondja, a tudósok feladata embert juttatni a világűrbe és a bolygókra, az övé pedig feltételezni, hogy az ember máris ott van, és hogy milyen megpróbáltatások várnak rá. Különösen 1960 óta mind többen foglalkoznak behatóbban a Flash Gordon képregény hőseinek kalandjaival. Most már nem olyan sokan vádolják Dan Barryt a valóságtól való meneküléssel. Már nem azt kérdezik tőle, hogy mi az ördögnek álmodozik ennyit, hanem azt, hogy hol folytatja titokzatos kutatómunkáját.
