Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-31 / 201. szám
K özeleg relszabadulásunk 25. évfordulója Ennek jegyében beszélgetünk Csajbók Kálmánnal, a Hazafias Népfront megyei titkárával arról a barátságról, amely fel- szabadulásunk történelmi vívmányaként mélyült el a magyar és a szovjet nép között, a magyar dolgozók és a szomszédos népi demokráciák dolgozói között. — 0O0 — — Azt tapasztaljuk, Csajbók elvtárs, hogy a Hazafias Népfront Tolna megyében sokat tesz annak érdekében, hogy a dolgozók a Szovjetunió és a népi demokráciák polgárainak életét, munkáját megismerjék. — Ezt tenni kötelességünk. Természetes igényt elégítünk ki. Gondoljon csak arra, hogy Szekszárdon és a megye községeiben a dolgozók ezreit személyes, érzelmi szálak kapcsolják össze a felszabadító szovjet katonákkal. De továbbmegyek. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta a küldöttségek sokasága fordul meg a megye termelőszövetkezeteiben, állami gazdaságaiban. Uj ismeretségek, új barátságok születnek. Innét, tőlünk is sokan járnak tapasztalatszerző úton a Szovjetunióban, vagy a népi demokráciák valamelyikében. Ezek a személyes találkozások még jobban elmélyítik a barátságot és még inkább felkeltik az érdeklődést. — Bevallom, én is úgy vagyok, hogy Bulgária azóta nőtt igazán a szívemhez, mióta ott jártam, láttam, éreztem a bolgárok irányunkban megnyilvánuló szere tétét. — így vannak ezzel mások is. Számtalanszor megfigyeltem, hogy a magyar—szovjet baráti esteken azok a dolgozók beszélnek a legnagyobb elismeréssel a Szovjetunióról, akik már jártak ebben a hatalmas országban. Tehát látták, érezték és élvezték a szovjet emberek őszinte, szívélyes vendégszeretetét. — A Hazafias Népfront titkára hogyan látja; minthogy elég gyakoriak a községekben a baráti estek, szinkronban van ezzel az érdeklődés is? — Először érdeklődést keltünk fel, majd kielégítjük azt. A magyar—szovjet, a magyar— lengyel, a magyar—bolgár, a magyar—román baráti estek, hogy úgy mondjam, a közelebb kerülés eszközei. A Hazafias Népfront munkájának jelentős része abból áll, hogy ezeket a rendezvényeket megszervezze és lebonyolítsa. Kezdetben volt bizonyos kampányszerűség. A kampány jelleg megszűnt. Az érdeklődés ugyanis állandósult. Már nemcsak ősszel, vagy télen Barátainkról Nő az érdeklődés, fokozódik a megbecsülés rendezünk baráti esteket, hanem az év bármelyik időszakában. Most, augusztus 20-án a munkás-paraszt találkozók egy részét például nemzetközi találkozóknak ú tekinthetjük. — A résztvevők száma bizonyára elárulja, hogy érdeklődést elégít-e ki a népfront. — Kétségkívül így van. Gyakran fordul elő, hogy a község dolgozón be sem férnek a terembe, ahol a baráti estet rendezzük. Nemrég Fürgédén is sokan kívül rekedtek. A lengyel nép életéről és munkájáról volt szó. Fürgéd, a népi demokráciánk éveiben alakult községgé. Szinte hihetetlen, hogy ebben a kis községben milyen nagy az érdeklődés barátaink iránt. Szerintem nagyon sokat adott az elmúlt huszonöt esztendő abból a szempontból is, hogy a környező országok dolgozói és a magyar dolgozók közelebb kerültek egymáshoz. Amikor egy termelőszövetkezetben a gazdák nagy elismeréssel beszélnek a Szovjetunióban gyártott kombájnok minőségéről, a népi demokráciákból érkező erő- és munkagépekről, akkor ez azzal jár, hogy a tsz-tagok megbecsülése is, kíváncsisága is nő. Számomra különösen érdekes, hogy a magyar— szovjet baráti találkozókat több községben kérik. S ez gyakran most már úgy bonyolódik le, hogy a vendéglátók számolnak be a vendégeknek arról, amit Moszkvában, Kijevben, Leningrad ban, vagy éppen a kolhozokban láttak. — Úgy vélem, Csajbók elvtárs, önön eredményeinket is jobban tudjuk értékelni, becsülni, ha széles körben ismerjük a baráti országok dolgozóinak munkáját, eredményeit. — Ezt feltétlenül aláírom. Nyilvánvaló, hogy a haza és ezen belül a szűke bb haza szeretete feltételezi más népek megbecsülését, szeretetét. A gőg, az álmagyarkodás, a sovinizmus leghatásosabb ellenszere ha látjuk, hagy más nemzetek is nagy értékekkel, nagy eredményekkel büszkélkedhetnek. Akik személyesen is megfordultak a baráti országok valamelyikében, azok gyakran elmondják, bizony meglepődtek, mert saját szemükkel győződtek meg arról, hogy mire képesek a bolgárok, a lengyelek, vagy más népek. Sok-sok előítélettől, hazugságtól sikerült megszabadulni a barátkozások, a személyes látogatások során. — A Hazafias Népfront a barátság elmélyítése jegyében az utazásokat is szervezi? — Bizonyos vonatkozásban és alkalmakkor igen. És ebben az esetben is valóságos igényeket elégítünk ki, hisz látjuk, hogy sokan látni akarják a baráti országok tájait, városait, létesítményeit, üzemeit. Amint ez közismert, Tolna megyéből például évek óta indul a Szovjetunióba a barátságvonat. Elmondhatom, hogy ennek ma már hagyományai vannak. A Hazafias Népfront, hogy úgy mondjam, a barátságvonatok gazdája. Az IBUSZ közreműködésével szervezzük az utazást. Az idén arra gondoltunk, hogy valószínűleg mérséklődik az érdeklődés, éppen a más irányú utazási lehetőségek miatt. Csalódtunk. Az érdeklődés változatlanul hagy, ennek megfelelően, október 25-én, majdnem 300 Tolna megyei dolgozóval ismét elimiul a Szovjetunióba a barátságvonat. — Annak is hagyományai vannak, hogy a vállalatok ezzel az úttal jutalmazzák a legjobb dolgozóikat. — Igen, a vállalatok, a termelőszövetkezetek, az intézmények, felismervén ennek az útnak a politikai jelentőségét, jutalmul küldik el a Szovjetunióba a jól dolgozókat. Megemlíthetem a szekszárdi szakmunkásképző iskolát. A pedagógusnap alkalmával néhány pedagógus jutalmul a barátságvonatra kapott helyet. A dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezetben is az a szokás alakult ki, hogy a munkában élenjáró szövetkezeti tagoknak fizetik az út költségeit. A dunakömlődi tsz évente 15—20 gazdát küld a bar átságvonattal a Szovjetunióba. Tapasztaljuk azonban, hogy akik egyszer ott jártak, azok másodszor rendszerint a családjukkal mennek vissza újból. Talán érdekességként elmondhatom, hogy akik a második világháborúban katonákként kikényszerültek a Szovjetunióba, azok ts roppant kíváncsiak erre a hatalmas, békeszerető országra — mondta befejezésül Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront titkára. Szp. yTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTVTTYVVTVTVTTT’rTTTTTTTTdrTTTTTTT'rYTTTYTTTVTTVTVVTVTTTVTVVVTTTTVTTTTTTTTTTYTVVTT* oo forint A történészek egyelőre még vitatkoznak László Gyula elméletén, de egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy igaza van. Eszerint honfoglalásunk két részletben történt volna és nagyjából jövőre ünnepelhetnénk a Kárpát-medencébe érkezésünk ezerhá- romszázadik évfordulóját. Ha azonban csak az állammá szerveződés 1996-ban esedékes ezerszáz éves jubileumával számolunk is, akkor sem lehet vitás, hogy sok százados történelmünk folyamán még soha nem fordult élő, hogy magyar anyák kizárólag gyermekeik viszonylagos gondtalan felnevelése érdekében havi készpénziárandó- ságban részesültek volna. A 3 1 969. számú, majd az ezt kiegészítő 5/1969. számú kormányrendeletekre gondolunk, vagyis a hatszáz forintos gyermek- gondozási segélyre. A segély természetesen nem fizetés, hanem az. aminek nyelvünk etimnlóeiája szerint értenünk kell: segítség, az állam teherbíró képességéhez mért anyagi támogatás. Ma már azonban a statisztika nem vitathatóan konkrét számai vallanak arról, hogy ezzel a segítséggel milyen sokan éltek. A számok azt bizonyítják, hogy a gyermek - gondozási segélyt életbe léptető rendelet, minden túlzás nélkül, korszakai - kötő volt. Nem is olyan régen még rangos irodalmi folyóiratokban vitatkoztunk a népszaporodás katasztrofális helyzetéről, sőt a viták mögött — kinek kinek érzékenysége szerint — olykor már szinte a nemzethalál réme is felsejlett. A Központi Statisztikai Hivatal szociálstatisztikai osztálya, a Nénességtudo- mánvi Kutatóintézet és a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága terjedelmes tanulmányban tette közzé az eddig mérhető tapasztalatokat a segéllyel kaocsolnthan. Az alábbiak Kan ebből idézünk országos érvényű és megyénkre vonatkozó tén veket. Ezek, figvalmesen olvasva, önma- hec7plnpk\ kommentárt ahg igényelnek. A gyermekgondozási se- géívt a k»reső szülő nők Vpthormada vette ieénvhp mintpgv százharminc—száznegyven ezren. Ók az országban történt összes szülés hatvan százalékát kén- vioel+ék. A segély összege évente. kerek számban mintegy egymillióid forint Egyelőre még nem lehet végleges következtetéseket levonni azzal kapcsolatban, hogy a segélyezés tartósan mennyire lendít majd a népszaporodáson. Az vi - szont már most biztosnak tűnik, hogy lendített. 1966- ban ezer 15—49 éves korú nőre 55 élveszületés jutott, 1967-ben 58, vagvis az esztendővel korábbinak százöt százaléka. Ezen belül azonban még sok érdekes adat kínálkozik ismertetésre. Közel tíz éven keresztül a fizikai munkásnők termékenvséae ugyanazon a szinten stagnált. A segély bevezetése óta egy negyedével emelkedett. A segély — erre is szánták — elsősorban a kiskeresetű- eknek és a fiataloknak jelent támogatást. 1967-ben az ezt igénvbe vettek öthatoda fiatalabb volt harmincévesnél, átalában alacsonyabb iskolai végzettségűek voltak (háromne- "ved részük csak általános iskolával rendelkezett), zsúfolt lakásokban laktak — hárman egy szobában —, kilencven százalékuk pedig első. vagv második gyermeke után kérte a spgélvt. A segélyezésért folyamodott anvák keresete alacsonyabb volt a nők országos átlagáénál, fériiiké viszont valamivel maeasabh. ami teliesen érthető, hiszen énoen pz^rt. vállalhatták yermekük érdekében az időlegesen csökkent családi jövedelmet. A családi jövedelmet anyagi lehetőségeket valószínűleg annyiféle módon mérlegelik. ahány család az országban akad. Időközben bekövetkezett változások miatt a segélyezettek tíz százaléka kérte a segélyezés megszüntetését. Tolna megye az ország tizenkilenc megyéje, fővárosa és négy megyei jogú városa között rangsorban épp középen, a tizenkettedik helyen áll. A kereső szülő nők 65,6 százaléka vette igénybe a segélyt. (Pest megyében 73,4, Zalában 60,2, országosan 67,4 százalék.) Legelsősorban az iparban foglalkoztatottak, majd a mező- és erdőgazdaságbeliek, a kereskedelmi dolgozó nők, a kulturális ellátás terén működők, az egészségügyiek, az egyéb állami és társadalmi szervek alkalmazottai, Ezután a szállításhírközlés, építőipar, egyéb szolgáltatás és a lakáskommunális ellátásban foglalkoztatottak következtek. Az első gyerek után 1095, a második után 590, a harmadikat követően 123, negyedik, vagy ennél több gyerek után 57 asszony, illetve szülő nő. A számok mellett azonban érdemes néhány szót vesztegetni a segélyezés ritkábban emlegetett oldalairól is. Két és fél év egy gyermek mellett gyorsan elszáll, mégis elég AAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaAAAAAAAAAAAAAA álAiátlliiltliiiiliitlili.liltt. hosszú idő. Egy nemcsak gonoszkodó, hanem ostoba férfivélemény szerint a gondozási segély az első lépés azon az úton, melyen a nőket vissza lehet irányítani „természetes” rendeltetési helyükre, a háztartásba. A megjegyzés szűkagyúsága sok szót nem érdemel, de az otthonléthez kapcsolódó tényleges problémák igen. Két és fél év alatt valóban ki lehet szakadni egy közösségből, lelkileg és eltávolodni a munkahelytől. A munkahely sokaknak szakképesítést is adott, de a szakmák — főleg az igényesebbek — fejlődése nem áll meg. Könnyen megeshet, hogy a gyermeknevelésre állami segítséggel szentelt idő elmúltával, a szakmai lemaradást ismét csak állami segítséggel, vagy legalábbis a népgazdaság terhére, kell majd pótolni. Az lenne üdvös, ha a munkahelyek és az otthon maradt anyák kapcsolatát a puszta utalványozásnál, egy személyi karton rovataiba tett bejegyzésnél szorosabbra és bensőségesebbre lehetne kovácsolni. Ennek részleteivel foglalkozni, azokat kidolgozni azonban, érzésük szerint, nem az újságíró, hanem a szak- szervezetek, nőtanácsok és munkahelyek feladata. 1 3 4 t s ! A \ ORDAS IVÁN d A A d iAAAAAA A AAAAAAAAAAAA A aÁ“s
