Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

Aki megteremtette m népszerű fizikai ismeretterjesztő irodalmat

Interjú öveges József professzorral

Kévén ember iehcí, aki íiciu ismeri. A Ie&laLküsaub is, «ha szóba kerül a fizika, tüstént' a professzor nevével -hozakodik elő. Megalapozták e páratlan népszerűséget a rádió-, ban, televízióban elhangzott adások, a népszerűsítő, fizikával foglalkozó szakkönyvei: az Elektronok nyomában, az Elektromosságtan és az élet, a Tanulságos kísérletek és a Túl a rádióhullámokon a fény, hogy csak a legolvasot- tabbakra gondoljunk. Az éter hullámhosszán, vagy a képernyőn való szereplés, esetleg a termékeny írói véna puszta ténye nem indokolná Öveges professzor különleges „státusát”, kellett ehhez a széles körű tudományos tájékozottságon kívül Rendkívül jó előadói készség, világos stílus és lankadatlan hit, nem mindennapi energiával párosulva. Nem nehéz levonni következtetéseinket, tanúi voltunk délelőtti, nagyobb lélegzetű, gyerekeknek szánt előadásának, a délutáni, szűnni nem akaró tapsot arató kísérletsorozatának. S most, hogy együtt ülünk, a kérdésekre, váró, figyelő arcán a fáradtság legcsekélyebb jelét sem fedezzük fel. Mi érdekelhetné más az újságírót elsőként, mint az egész életmű keretét meghatározó profil.

Pedagógus voltam, és vagyok

— Hogyan határozná meg saját helyét a fizikai tudományos életben?

— Engedje meg, hogy erre

ne én, hanem mások válaszoljanak érdemben. Arhit mondhatnék, rendkívül szubjektív lenne, ami azt hiszem tökéletesen érthető. Az ember sosem tud önmagáról elfogulatlanul beszélni. De arról szívesen mondhatok néhány szót, hogy milyen ösvényeket kerestem egész életemben, s milyen utak szélesítésében, vagy éppen törésében segédkeztem. Mindjárt meg is mondom, hogy pedagógus voltam és pedagógus vagyok ma is. A lehetőségem megvolt, hogy kimondottan, tudományos pályára lépjek. lilikben végeztem az egyetemet, Hevesi, s Frölich tanítványa voltam. Már ekkor hívtak, maradjak ott tanársegédnek. Családunkban azonban olyan mélyek voltak' a pedagógusfoglalkozás tradíciói — apám, nagyapám is tanítóskodott — hogy én sem tehettem másként. Életem javarészében gimnáziumi tanár voltam, s csak annak, alkonyán kerültem a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem fizikatanszékére, majd onnan a budapesti pedagógiai főiskolára. Közben kísérleteztem a népszerű fizikai ismeretterjesztő irodalom megteremtésével. írtam sorozatokat gyermekek és felnőttek számára egyaránt, készítettem tankönyveket, jegyzeteket is. Nemrégiben, július 22-én fejeztem be hu- szonkilencedik könyvemet, ami a villamosipari szakiskolák számára íródott, s elektrotechnikai alapismereteket tartalmaz.

— Azt hiszem, törekvésem sikerrel járt, könyveim zöme elfogyott, s a hozzám írt levelek és a televízió közvéleménykutatása alapján elmondhatom, előadásaimat is kedvelik. Igen kedves számomra egy bányász levele, ki azt írta: egy este leemeltem a polcról a ^.Legújabb kor fizikája” című könyvét, s olvasni kezdtem^ A család rég aludt már, de én nem tudtam letenni. Mikor befejeztem, akkor láttam csak, hogy erősen közeleg a reggel, s mindjárt munkába kell állni. A könyv mellől mentem dolgozni”.

lelenségbemutató

terem

— Professzor úri Munkái nagy hányadát a fiatalságnak írta elsősorban. Milyen a benyomása: érdeklik-e az ifjúságot kellőképpen a reáliák, elég erős-e a tudomány szívó hatása, s hogyan értékelhetők az elért (például a legutóbbi matematikái diákolimpián! sikerek?

— A kérdés látszólagos egyértelműsége mellett igen bonyolult. Figyelje meg a kisgyereket, szinte a születése

pillanatától kezdve adott a manipulációs készsége. Ennek célszerű fejlesztése kitűnő alapját képezhetné a természettudományos érdeklődés felkeltésének, s a reál szektor fejlesztésének. Sajnos, a közvéleményben nem ilyen törekvések érvényesülnek. A papák, a mamák elsősorban művészt szeretnének gyermekükből nevelni, nem pedig tudóst. Bár az iskolai tanterv biztosítja a természettudományok jó értelemben vett arányát, a nevelés szelleme, még az ellentétes irányba hat Nagyon helyes volt a gimnáziumok tagozatosítása, az érdeklődő gyerek fokozottabban ismerkedhet meg speciális tantárgyával. Egyébként ennek tulajdonítható a diákolimpián elért kitűnő helyezés is. Ez a. rendszer azonban még nagyobb eredménynyel járna, ha a tanulók a készen kapott elméleti ismereteiket tovább tudnák gazdagítani tapasztalati ismeretekkel. Egyetlen olyan intézmény nem áll a rendelkezésükre, amely a természet- tudományos érdeklődésüket kielégítené. Legfeljebb csak hallottak a laserről, a kozmikus sugárzásról, a rádiótelefonról, s akinek szerencséje volt, egy-két viszonylag jobban felszerelt iskolában láthatta. Remélem, bár így is szűkösen, de ezeket meg tudjuk mutatni az érdeklődőknek a TIT ősszel megnyíló Bocskai úti jelenségbemutató termeiben. Mint említettem, a körülmények szűkösek, de bízom abban, hogy a kezdeményezést nagyobb anyagi eszközökkel bíró intézmények fogják felkarolni. A fizikai jelenségek bemutatásának tervezésekor a teljes automatizálást vettük alapul, a jelenségek gombnyomásra válnak láthatóvá. Ezen kívül bemutatjuk azok prakt kus, tehát gyakorlati oldalát. is.

— A délután látott kísérletek eszközei a mindennapi használati tárgyak voltak. Ismerjük öveges professzor törekvését, hogy természetes jelenségeket természetes eszközökkel mutasson be. Miért?

— A Fizika tanulása, törvényeinek megértése csak úgy lehet eredményes, ha az induktív utat járjuk, vagyis a megfelelő kísérletekből vonjuk le következtetéseinket, ömlesztett elméleti ismeretek semmit sem érnek. Ahhoz, hogy a fizika mai állása szerint. magas színvonalú kísérleteket végezzünk, az egyes iskolák foghíjas szertárára gondolva, nincs mód. így nő meg a természetes — a minden háztartásban megtalálható eszközök — szerepe. Csaknem mindent be lehet ezekkel mutatni, még az atomfizika legelvontabb kísérleteit

is. Egyszerű, elhasznált vekker számlapjával meg tudom mérni a radioaktív sugarak hatótávolságát, új elemek születését, s ezek felezési idejét Végükön összeragasztott üres konzervdobozokkal a hang terjedési sebességét, közönséges háztartási vimmel a lumineszcencia jelenségét Ezek az anyagok is a való világ részei, rájuk is éppen úgy érvényesek a fizikai törvény- szerűségek, mint a többiekre. Csak ötlet kell, szorgalom és kísérletező kedv.

Magfizika —kibernetika

*— A fizika mai áMása mennyiben befolyásolja a technika, a mindennapi termelés és az általános műveltség problémáit, i ezt hogyan módosítja a jövő?

— Mráfhögy fogjuk fél 'Kink célját, értelmét, végső soron az anyagi javak bőségéhez kanyarodunk vissza. Ez a princípium azonban elképzelhetetlen a fizika, mint a technika alapja nélkül. Ma már természetesnek Vesszük lakásunk teljes villamosítását. s nem is gondolunk arra, ez fizika nélkül nem lenne A világon, s így nálunk is, a legjövedelmezőbb befektetés a tudományos kutatásra fordított összeg A kutatás eredményeinek gyors hasznosítása sokszor szinte napok alatt megtörténik, ezért is mondjuk. hogy a tudomány közvetlenül termelőerővé vált. S korunk tudományágai közt a legdinamikusabb, a legnagyobb lehetőségeket rejti magában a fizika. Csak két tényt idézzek állításom igazolására. Gondoljon a nukleáris kutatásokban és a kibernetikában rejlő lehetőségiekre. Széditőek.

— Sajnos a múlt még mindig kísért, ezúttal a közgondolkodás leplében. Mindmáig túlságosan számottevő nálunk a hurnám órák szerepe, pedig’ ezek praktikus oldala a természettudományokéval össze-" vetve, nyugodtan elhanyagolható. A természettudományos műveltségnek legalább egyenrangú szerepet kell .kapnia a humán műveltséggel. Az országban rendkívül sok a politikusoknak, művészeknek állított szobor, a tudósoké elenyé sző. Mennyivel tettek kevesebbet az emberiségért ők, mint akiknek szobrot állítottak? Ez a kép jellemzi tudatunkat is, az arány számunkra kedvezőtlen. Pétsze, nem, vagyok pesszimista, a kor- szellemében érlelődő váitozá-. sok — ha lassan is — ki fogják alakítani a kellő léptékeket, s egészségesen változnak meg a társadalom értékítéletei. Jó lepne megérni*

CSUPOR TIBOR

TmmuTmTTmmnmmmmTTTTTTmTTTTTTTTTTmmTmTmTfTTmmvmwTTTTfTmfTWTTTymvTmmm

MILYEN JOGON?

i

— Az én zsebemre megy, miért avatkozik bele a hatóság abba, hogy milyen házat építek?

— Végre összegyűjtöttem egy kis pénzt ví- kendházra, de minden megtorpant, mert nem fogadták el a tervet.

— Mással törődjenek, ne az én házammal.

Ilyen és megannyi hasonló megjegyzés hallható az olyan emberek körében, akik építkeznek, vagy legalábbis készülnek rá. A minap levelet is kaptunk, és az is ilyesféle gondolatokat sugallt. írója amiatt méltatlankodott, hogy nem fogadták el a tervét, márpedig szeretne sietni az építkezéssel.

Az első pillanatban nagyon megtévesztők ezek az érvelések. Úgy tűnik, mintha jogosan lehetne háborogni azért, mert valaki a saját pénzéért nem mindig azt építhet, amit akar. Arról nem is beszélve, hogy a családi házban az építtető lakik majd, nem az engedélyező, s ha neki megfelel, miért ne fogadhatná el építészeti hatóság?

Ha azonban egy kicsit mélyebben elemezzük a dolgot, kiderül: „Nagyon is jó, hogy van olyan hatóság, amelyik ebbe beleavatkozik, ha nem lenne ilyen, gondoskodni kellene róla”. Ez a bizonyos „beleszólás” nagyon is természetes velejárója a modern építészetnek. Jellemző, hogy az Egyesült Államok anarchistán szélsőséges szabadsága sem mentes az ilyen beleszólási jogtól: az építési hatóságok ott is előírnak, megkövetelnek bizonyos dolgokat.

Tolna megyében mintegy 200 építészmérnöknek, építőmesternek, technikusnak, kőműves- mesternek van tervezési joga. Bárki részére tervezhetnek épületet, felvehetik érte a tervezői díjat, ám a tervét addig nem lehet benyújtani, mint építési kérelmet, amíg azt a

megyei zsűri nem véleményezte. Ez előírás. De rendeletek szabályozzák azt is, hogy ki készíthet tervet. A tervezésre jogosultak korábban országos listán szerepeltek, most megyein, ami azt jelenti, hogy megyeileg adják meg, vagy vonják meg a tervezői jogot. A magántervezők többsége kellő hozzáértéssel rendelkezik, lelki- ismeretes, becsületes. A terveket külön-külön vizsgálva azonban kiderül, hogy bizony sok esetben a tervező nemigen törődött mással, csak a tervezői díjjal. A tervezői díjat általában a kivitelezési költség arányában szabják meg. Hivatalosan is, magán alapon is. Ebből, de más tényezőkből is adódik, hogy a tervezőnek semmi sem drága, nem igyekszik csökkenteni az építési költségeket. Nagyon sok tervről már futó pillantás után könnyen megállapítható, hogy annak kivitelezése pénz- pocsékolás.

A zsűri bizony kifogásolja az ilyen terveket Gyakori, hogy a laikus építtetőt nem világosítja fel alapvető célszerűségi dolgokról. Még napjainkban is sok olyan tervet nyújtanak be elbírálásra, amelyiken például, egyébként igényes, tágas lakóházban nem szerepel WC, a szobán keresztül kell bejárni a konyhába és a hozzátartozó kamrába — ez is gyakori tervezői melléfogás. Sokszor olyan szerkezeti előírások szerepelnek a tervben, amelyek sem esztétikailag, sem célszerűség tekintetében nem indokoltak, ugyanakkor növelik a kiadást. Rossz az épület tájolása. Némelyik építtető mintha nem önmagának, hanem az utcának építene: semmit sem törődik az épület belső elrendezésével, de azzal annál többet, hogy épülete sokkal feltűnőbb legyen, mint a szomszédé.

Az sem mindegy, hogy a magánépitkezés mennyire van összhangban a távlati és általános fejlesztési tervekkel. A lakóépület, víkend- ház hosszú időre készül. Ha a hatóság nem szólna bele, hogy hova, milyen formában, mit építsenek, bizony gyakran ütközne a távlati fejlesztéssel, s ez vagy a tulajdonosnak, vagy a közösségnek feltétlenül hátrányt jelentene.

1967-ben a benyújtott tervek 30—35 százalékát át kellett dolgoztatni, hasonló hibák miatt. Tavaly már kevesebbet, az idén tovább javult a helyzet. Növekszik a tervezők felelősség- tudata, s ez jó az egyes építtetőnek, de egy-egy új lakónegyeden is jobban meglátszik a szakember kezenyoma. Persze olyan is előfordult, éppen a közelmúltban, hogy egy mérnöki képesítésű tervezőtől meg kellett vonni a tervezői jogot, mert nem az előírásoknak megfelelően végezte munkáját.

Kéthetenként 5—5 tagú alkalmi bizottság bírálja el a benyújtott terveket. Ez a bizottság a megyei tanács építési osztálya mellett működik, minden alkalommal más-más, gyakorlott szakemberekből állítják össze. Ez elé természetesen csak a magánépületek terve kerül, a közületi tervek nem. Ugyanis minden építtető szerv a saját hatáskörében felelős azért, hogy az épület a lehető legjobb legyen, s megfeleljen a városrendezési, közegészségügyi, tűzrendészen, stb. követelményeknek. De az építési hatóságok engedélye, jóváhagyása ez esetben is nélkülözhetetlen, s nemcsak azért, mert a ren- deletek előírják. Szekszárdon is, más városokban is kijelölték az iparfejlesztési területet. Ha ezt nem tették volna meg, a sok zajjal járó, szennyező üzem olyan helyre kerül, amelynek közvetlen közelébe lakóépületeket kívánnak építeni. Milyen jó, hogy egy szerv ilyenkor is kellő időben közbe tud avatkozni.

BODA FERENC

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAA.AAA,