Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-29 / 199. szám
Molnár Károly: Korzikától Szent Mire fordítják a pénzt? Brueys vesztét az okozta, hogy nem teljesítette Bonaparte parancsát, aki azt az utasítást közölte vele: vitorlázzon el Korfuba, Máltába, vagy esetleg ’í ouionba, ott öiztonságoan lesz. A francia tengernagy azonban ehelyett Abukirnál manőverezett. Nelson meglepte, megtámadta és elsüllyesztette hajóit. Brueys is elesett. Bonaparte számára csaknem tragikus fordulat következett. A francia flotta megsemmisült és így az Egyiptomban tartózkodó hadsereg elvesztette azt a lehetőségét, hogy visszatérjen az anyaországba. Ez a súlyos veszteség új helyzetet teremtett.!'. . Elkedvetlenítette a francia katonákat és fellelkesítette a velük szemben álló arab erőket, valamint nagy szerepet játszott abban, hogy szeptember elsején Törökország hadat üzent a párizsi kormánynak. Bonaparte szelet vetett és vihart aratott. Az új ellenség Szírián át nyomult előre. Napóleon nem várta meg, amíg a törökök megérkeznek, hanem parancsot ad az előnyomulásra. 1799. február 24. nevezetes nap. Ekkor jut el Afrika és Ázsia határához. Acre megállásra kényszerítette a franciákat. Bonaparte a vár ostrománál 3000 embert vesztett, mégsem érte el célját. Úgy határozott, hogy megfordul és csapatait Egyiptomba vezeti vissza, A katonák fizikumának teherbíróképessége ezekben a napokban csak-, nem a végéhez érkezett. Pokoli hőségben, étlen-szomjan meneteltek a sivatagban. Ráadásul kitört a pestisjárvány. Aki betegen kidőlt a sorból, azt társai otthagyták, nehogy megfertőzze a többieket. Napóleon seregét megtizedelte az erőltetett sivatagi menet. 1799. június tizennegyedikén visszaérkezett Kairóba. Éppen a legjobb pillanatban, mert nagy létszámú török erő szállt partra, nem messze a Nílus deltájától. Napóleon nem kímélhette és pihentethette a szíriai hadjárattól kimerült egységeit. Ahogy'érte- sült a törökök közeledéséről, azonnal megindította hadait. Mielőtt a küzdelem megkezdődött, kiadta kérlelhetetlen- ségét bizonyító parancsát: — Foglyokat nem szabad ejteni! , Még talán sohasem hajtottak végre katonák úgy utasítást, mint akkor. Minden törököt megöltek. Napóleon csaknem megrészegedett a győzelem mámorától, még élete végén is emlegette, hogy olyan csatát, mint Abukirnál, soha sem látott, ahol az ellenségnek egyetlen embere sem maradt életben. Ekkor megérlelődött benne az elhatározás, hogy nem elégszik meg a katonai sikerekkel, hanem Franciaországban megszerzi a politikai hatalmat is. Hónapok óta semmi megbízható hírt nem kapott Európából és váratlanul két vállalkozó szellemű francia kereskedőtől hallotta meg a legújabb fejleményeket, hogy amíg ő az egyiptomi expedíciót vezette, addig Ausztria, Oroszország és Nápoly hadat üzent a párizsi kormánynak. Itália elveszett és a frontokon a franciák általános visszavonulást kezdtek. A direktórium hatalma, népszerűsége vészesen csökkent. Bonaparte gyorsan döntött. Annak ellenére, hogy a Földközi-tengeren az..angol flotta volt az úr, négy hajóval és ötszáz emberrel 1799. augusztus tizenharmadikán elhagyja Egyiptomot. Titokban akar Franciaországba jutni. VI. AZ ÁLLAMCSÍNY „Jobban szeretem a nyílt ellenséget az ábiok barátoknál.’* * (Napóleon) Negyvenhét napig vitorlázott a gyenge francia hajóraj. Az egyik háromárbóeos neve Fortune volt és Napóleont valóban nem hagyta el a szerencséje. Egyízben már majdnem összetalálkozott a Földközi- tengeren cirkáló angol flottával, de azután mégis sikerült kitérnie a túlerő elől. Október kilencedikén Bonaparte kikötött Dél-Franciaor- szágban, ahol lelkesen ünnepelték. Egy szónok ezekkel a szavakkal fogadta: — Előre tábornok! Győzze le és zavarja el az ellenséget hazánkból és akkor, ha akarja, királyunk lehet... Napóleon nem tudott ellenIlonáig állni a hatalom kísértésének, kész terve még nem lehetett, mert a párizsi viszonyokat nem ismerte, a szilárd elhatározás ellenben már kialakult benne, a nemzet élére áll. Október tizenhatodikán a fővárosba érkezett, ahol viszonylag hamar és világosan fölismerte, hogy a gyenge direktóriumban nincs egyetlen olyan erős egyéniség aki megakadályozhatná, ha államcsínyt hajt végre. Következetesen készítette elő akcióját, ragyogó stratégiája legalább annyira biztosította győzelmét a politikában is, mint korábban a hadszíntéren. Megnyerte Talleyrand külügyminiszter és Fouché rendőrminiszter támogatását Néhány bankár nagyobb összeget juttatott neki, azt remélték, hogy a tábornok eltávolítja a direktóriumot és így Franciaországban a jobboldali irányzatok kerekednek felül. Bonaparte megfelelő katonai erő összevonásáról is gondoskodott és november kilencedikén megkezdi az államcsíny végrehajtását Előre megbeszélt titkos terv szerint reggel magas rangú tisztek jelentek meg a háza előtt A tábornok közölte velük. — Itt az ideje, hogy megmentsük a köztársaságot! Ezután összeült a Vének Tanácsa, az ülésen Comet föl- * * szólalt és kijelentette, hogy egy „veszélyes összeesküvés fenyeget’'. Majd javasolta, hogy a várható fegyveres megmozdulás elfojtásával Bonaparte tábornokot bízzák meg. Az előre összeállított terv alapján Cornet azt is ajánlotta. hogy a Vének Tanácsa és az ötszázak Tanácsa a következő üléseit ne Párizsban, hanem a szomszédos Saint- Cloud-bam tartsa. Mindkét javaslatát elfogadták. ekkor Napóleon a tanácskozás színhelyére vonultatta katonáit. Segédtisztjei kíséretében belépett az ülésterembe és rövid beszédet tartott: — Képviselő polgártársak! A köztársaság a pusztulás útján volt. Önök ezt fölismerték és az önök intézkedései megmentették a köztársaságot! Jaj azoknak, akik zavart kívánnak kelteni! (Folytatjuk.) Gerjen. ötszázhatvanketten átlag 255 forintos községfejlesztési hozzájárulást fizetnek Gerjen 1840 lakosa közül. Ez évre 206 ezer forint társadalmi munkát terveztek. Hogy a tervezés volt túl alacsony, vagy közben jött meg a ger- jeniek munkakedve, azt nem lehet tudni, de annyi bizonyos, hogy az első félévben már közel 50 százalékos túlteljesítés volt. Június 30-ig 387 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, ami a község egy-egy lakosára 210 forintot tett ki. Az elmúlt kilenc évben sem tétlenkedtek a ger jeniek: átadtak rendeltetésének egy 55 személyes óvodát és egy 20 személyes bölcsődét, elkészült egy autóbusz-váróterem és a révház is. Megépült a könyvtár, két tanteremmel bővült az iskola és két pedagóguslakást adtak át. Elkészült a ravatalozó és 5400 négyzetméternyi betonjárda is. A neevedik ötéves terv időszakára is gazdag elképzelései vannak a községnek: 4000 négyzetméternyi betonjárdát, orvosi lakást és rendelőt, négytantermes iskolát kívánnak építeni. A vízműtársuláshoz is hozzájárulnak évi 100 ezer forinttal. Györköny. 150 ezer forint értékű társadalmi munkát terveztek erre az évre. Június 30-ig 94 ezer forintnyit már elvégzett a lakosság. Az 1665 lakosú községben 594-en átlag 248 forint községfejlesztési hozzájárulást fizetnek. Ebben az évben már sikerült a fanácsnak * önkéntes fizetőket is toboroznia. Erre azért kerülhetett sor, mert a lakosság az elmúlt évi fejlesztések alapján úgy látja, hogy jó helyGerjenben Györkönyben Kajdacson re kerülnek forintjai. Az elmúlt kilenc év alatt elvégezték a művelődési otthon felújítását és új berendezéssel látták el a kultúra házát. 10 500 méterrel járultak hozzá a vízhálózat kiépítéséhez. s közel 6000 négyzetméter járdát fektettek le. Elkészült a sportpálya, a gázcseretelep, egy mélyfuratú kút és felújították a bölcsődét is. A negyedik ötéves tervben ismét szükségesnek látják a művelődési otthon felújítását, a járdaépítést tovább kívánják folytatni, s bizonyos közművesítést, parkosítást is el akarnak végezni Kajdacs, 1984-en laknak a községben, 638-an átlag 256 forint községfejlesztési hoz- záj árulást fizetnek. Kajdacson egy üzem kommunális adóba 7300 forintot utal át a község pénztárába. Erre az évre 100 ezer forint értékű társadalmi munkát terveztek, eddig 20 ezer forintnyit sikerült elvégezniük. Az elmúlt években közel 10 ezer négyzetméter járdát készítettek el, átadtak egy körzeti orvosi és egy pedagóguslakást, egy óvodát és egy tűzoltószertárat. A villanyhálózatot 4400 méterre] bővítették, s ahová szükséges volt, közvilágítási lámpákat is felszereltek. A negyedik ötéves tervben egyetlen nagy feladatot tűzött maga elé a tanács: törpevíz- művet kívánnak építeni. A fejlesztési alapjukból esetleg fennmaradó pénzt pedig tartalékolni akarják a moziépítéshez. M. E. M UILIIGŰR KÖVETEI ? Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum A számítások szerint egy-két évtized múlva leereszkednek az első emberek a Mars bolygóra. Ha élőlényt nem is találnak — mert hiszen ma olyanok a körülmények ezen a bolygón, hogy a mi elképzelésünk szerinti élet nem lehetséges rajta —, de csak egyetlenegy épületmaradványt találnak, csak egyetlenegy olyan tárgyat, ami arra utal, hogy valaha értelmes lények laktak ezen a bolygón is, akkor nyomban összedől minden vallási elképzelés. Egyetlen ilyen felfedezés az elképzelhető legnagyobb forradalmat fogja kiváltani az őstörténet-kutatásban. Ezért engedjük szabadjára képzeletünket, és szőjük tovább feltételezéseinket az emberiség múltjáról! Pillanatnyilag ezt a képet láthatjuk: Réges-régen, beláthatatlan idők előtt, valahonnan, nem tudni honnan, űrhajó érkezett bolygónkra. Az űrhajó utasai hamarosan megállapították, hogy a Földön minden feltétel megvan ahhoz, hogy értelmes lények lehessenek, találtak is élőlényeket, de az akkori ember természetesen még nem volt az, amit a tudomány homo sap:ensnek nevez, hanem valami más... A világűri jövevények mesterségesen megtermékenyítették a nőnemű lényeket és elhagyták a Földet. Évszázadokkal vagy évezredekkel később visszatértek és a lények sokaságában néhány egyedre találtak, akikre már ráillett a mai értelemben vett homo sapiens fogalom Újabb megtermékenyítés következett, s ezt a fajnemesítést az idők folyamán még néhányszor megismételték, mindaddig, amíg elsokasodtak az emberi lények és olyan értelmi fokot értek el, hogy társadalmi szabályok szerint élhettek. Persze, az emberiség még akkor is barbár volt, s mivel fennállott az a lehetőség, hogy a rosz- szabbul sikerült egyedek visszafejlődnek, és a hozzájuk képest még állati sorban élő egye- dekkel párosodnak, az űrhajósok elpusztították, vagy pedig magukkal vitték és máshol telepítették le őket. A Földön ekkor keletkeztek az első emberi közösségek, ebből az időből származnak a barlangrajzok, az első építmények... Az első emberek kimondhatatlan tisztelettel viseltettek az űrhajósok iránt. Mivel ismeretlen helyről érkeztek és ismeretlen helyre távoztak, embeifölötti lényeknek, isteneknek tekintették őket. Ismeretlen okoknál fogva ezeknek az isteneknek tartott lényeknek érdekük volt, hogy értelmi képességeiket, intelligenciájukat átvigyék az emberekre. Ezért védték, óvták emberi tenyészetüket, elp usztították a korcsokat és gondoskodtak arról, hogy a fennmaradt „példányok” fejlődőképes társadalmat alkossanak. Mindez természetesen a képzelet szüleménye, és ezen az elgondoláson számos rés tátong. — Nincs bizonyíték, hogy így történt vagy így történhetett — hangzik az ellenvetés. A jövő majd megmutatja, hogyan s mivel lehet a még tátongó réseket betömni, eltüntetni. Amit elmondunk az nem állítás, csak elképzelés, feltételezés, tehát nem tart igényt arra, hogy minden fenntartás nélkül igaznak fogadjuk el. De tagadhatatlanul van bennük legalább annyi valószínűség, mint a különféle vallási hiedelmekben. Aki az igazságot kutatja, nem vetheti el eleve az új és merész elképzeléseket, pusztán csak azért, mert nem illenek gondolkodásának vagy hitvallásának képletébe. Száz évvel ezelőtt “még nem vetődött fel a lehetősége, még csak a gondolata sem annak, hogy az ember kirepülhet a világűrbe és eljuthat más égitestekre. Ezért apáink és nagyapáink nem tudták elképzelni azt sem, hogy az ősidőben látogatóink, vendégeink voltak a világűrből. Képzeljük csak el azt a szörnyű és félelmetes, de sajnos bekövetk ezhető esetet, hogy egy atomháború teljesen megsemmisíti mai civilizációnkat, s ötezer évvel később, akkori régészek megtalálják a New York-i szabadságszobor darabjait. Mai gondolkodásmódunk szerint a jövőbeli régészek azt fogják megállapítani, hogy ismeretlen istenségnek — a fáklyából ítélve a tűz istenének, vagy a fejet körülvevő sugarak alapján a nap istenének — szobor darabjai kerültek elő. s semmiképpen sem jönnek arra a gondolatra, hogy az atomkatasztrófa előtt élő emberek egyszerűen a szabadság eszményének állítottak szobrot. .. Ma már nem lehet hittételekkel elállni a messze múltba visszavezető utat... * : ♦ ♦
