Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-28 / 198. szám
Kerekasztal - üres székekkel A megyei honismereti mozgalomról Horváth Oszkár iregszemcsei fiatalember augusztus 19-én délután édesapja Trabantjával karambolozott a községben, a Fő utca 70 számú ház előtt. A baleset következtében Kecskés Tamás motorkerékpáros agyrázkódást, utasa — Győri József — pedig jobb lábán törést szenvedett. Az anyagi kár 8000 forint volt. A szekszárdi járásbíróság gyorsított eljárással vonta felelősségre Hor- váthot, s őt — az ügyészi végindítvánnyal egyezően — nyolchónapi, felfüggesztett szabadságvesztésre és 800 forintra ítélte. Az ítélet jogerős. S most pillantsunk a helyszínről készült vázlatra... „„.akik a lélek felszabadulásáért indulnak harcba, — félúton találkoznak a néppel, amely a társadalmi felszabadulásért küzd.” (Bálint György) A magyarországi honismereti mozgalomnak nem a múltjáról, de a jövőjéről szokás beszélni. Léte a fiatalságra, s a hazafias nevelésre épül. Fő bázisa tehát a középiskolás • és szakmunkástanuló fiatalság, gazdája, szervezője — értelemszerűen — a KISZ és a Hazafias Népfront. A mozgalom sejtjeit a diák-szakkörök adják, amelyek a sokoldalú ember nevelésének, a szocialista ízlés fejlesztésének színterei, s kitűnően alkalmasak a szabad idő hasznos eltöltésére. E minden szakkörre többé-kevésbé illő megjelölés a honismereti tevékenységre is alkalmazható, sőt alkalmazandó. Azért említünk honismereti tevékenységet, mert a földrajzi, irodalmi, stb. szakkörök is végeznek ilyen munkát, tehát nem a megjelölés a lényeges, hanem az, hogy mit tartalmaz egy- egy szakkör programja. Önművelés, népművelés, hazaíiság Mondandónk azonban nem e tágabban értelmezett honismereti tevékenységhez kapcsolódik, hanem a cégérül honismeretet választó szakköri munkához. Létrehozásuk, működésük feltételeinek javítása fontos, bár nem tűzhetnek maguk elé köznapi értelemben vett praktikus célt, hatásuk elsősorban világnézeti és morális. Hozzájárulnak a tanítási órákon szerzett ismeretanyag bővítéséhez, ezernyi új szállal, új szemponttal gazdagítva, rögzítve, új következtetésekre, árnyaltabb látásmód kialakításához vezetnek. A honismeret ugyanis nem szűkül le pusztán egy tudományág adatgyűjtő szolgáltatójává, mivel az iskolai anyagtól független valóságot vizsgálja, ezért híd, fontos kapocs közöttük. A honismereti „detektívmunka” ugyanakkor a népművelés és ismeretterjesztés ügyét is jól szolgálja. S végül, bár nem utolsó sorban, a hazafias nevelés egyik legfontosabb eszköze. Aki népünk, hazánk történetét, néprajzi jellegzetességeit, szőkébb pátriájának fejlődését, annak nevezetességeit szeretné megismerni és erre energiát fordít, felbecsülhetetlen szolgálatot tesz. A munka, a felfedezés egyúttal öröm is. Hogy lássuk, milyen jelentőseget tulajdonítanak az országos szervek a honismereti mozgalomnak, el kell mondani, hogy a Hazafias Népfront országos és megyei bizottságaira bízták szervezését és patroná- lását. (Három országos albizottsága közül az egyik honismereti.) A népfront alkalmassága lényegéből fakad. A megyei bizottságoknak azonban szabad kezet adott: helyzetelemzésüktől függ, hogy megyénként létrehoznak-e honismereti albizottságokat vagy sem. Helytörténetírás Az ismertetett munkának két fő típusa ismeretes. Néprajzi-nyelvjárási és helytörténeti. A kategorizálást nem zavarja, hogy néhány helyen egyéb — műemlékvédelmi, turisztikai, régészeti, idegenforgalmi — honismereti szakkörök is működnek. A sokrétű, a szerteágazó érdeklődést fókuszba tömörítő mozgalom ez. Kedv, adottság és szervezés kérdése, hogy meginduljon a kívánt jó munka, amibe természetesen a felnőttek is bekapcsolódhatnak. Megyénkben is ezt tették, s a júniusban meghirdetett helytörténeti pályázat a helytörténetírók 10— 12 fős körét hivatott kiszélesíteni. A pályázatot, az 1968- ban, a Népművelési Tanács albizottságaként megalakult helytörténeti bizottság írta ki. Ez a bizottság a helytörténetírás támogatását, felkarolását vallja céljának. Az említett kiírás — legyen bármilyen sikeres is — végső soron a megye lakosságának csak egy szűk rétegét mozgatja meg. A részvétel ugyanis 'komoly felkészültséget igényel. A helytörténetnek azonban van egy olyan szektora is, hol speciális felkészültséggel nem rendelkező, átlagos intelligenciájú emberek is nagyon hasznosan munkálkodhatnak. Ez az úgynevezett falukrónika-írás. A krónikaírásba bevonhatók az általános, a középiskolások és a szakmunkástanulók egyaránt, mint adatgyűjtők. Az adatok feldolgozása, díszes krónikába rögzítése pedig munkacsoport feladata lenne. Ez a szervezet már megmutatta életképességét; nemrég adták ki Csávoly község krónikáját, hol néhány éve Mándics Mihály vezetésével igen értékes munka folyik. Nógrád megyében megyei vbhatározat írja elő, hogy minden községben kötelező falukrónikát írni. 1967-ben jelent meg egy útmutató, mely kitűnő hozzáértéssel részletezi e munka fortélyait. Ennek alapján valóban nem nehéz színvonalas munkát végezni. Megyénkben sajnos néhány kampányszerű, úttörők készítette feljegyzés, csapatnapló van csupán. Jól szervezett, szisztematikus, állandóan működő krónikaíró kör egyetlen egy nem akad. Kérdezzük, mi ennek az oka? Az iskolai nevelési tervekben jelentős helyet foglal el a hazafiságra nevelés. A művelődési osztályokon gondoltak-e arra, hogy milyen horderejű tevékenységi forma lehet a honismeret, s a krónikaírás? A szocialista hazafi - ság kialakításában sokkal döntőbb szerepe lehet, mint az iskolai élet bármely területének. Régészet, népszokások, nyelvjárások Mint fentebb utaltunk rá, a helytörténet mellett honismereti munkának minősül a régészeti feltáró munkálkodás, a néprajzi gyűjtőmunka stb. Megyénkben lassan hagyományossá válik a nyaranként megrendezendő régészeti tábor. Megszervezése, s vezetése Rosner Gyula múzeológus érdeme. Rendkívül izgalmas, örök élményt nyújtó vállalkozás ez. Az országos honismereti tábort is Tamásiban szervezték meg, talán a kezdeményezés elismerése is volt egyben. Sajnos, a régészeti tábornak ugyancsak hátránya, hogy nem tud nagyobb tömegeket megmozgatni, a diákoknak csak bizonyos szűk körét érinti. Nagyobb lehetőségek rejlenek a néprajzi — nyelvjárásokat, népviseletet, régi használati eszközöket, folklórt kutató gyűjtőmozgalomban. E mozgalom talán a legrégibb, a honismeretnek is ez volt az útegyengetője. Megyénk gazdag népi kultúrájára gondolva, szembetűnő, hogy mennyire nincsenek a lehetőségek kihasználva. Néprajzi gyűjtéssel foglalkozó szakkörök nincsenek, néprajzi pályázatokon rendszeresen publikáló fiatalok alig vannak. (Értesüléseink szerint ez évben mindössze kettő.) Megyénk honismereti mozgalmára tehát — elsősorban néhány szakember munkája nyomán kialakult — reprezentáns, ám szűk körű helytörténetírás és évenkénti ritmusban ismétlődő régészeti tábor jellemző. Azok a területek, ahol a fiatalok tömegeinek megmozgatásával kívánatos eredményt tudnánk elérni, mondjuk ki, elhanyagoltak. A képen a néhány általános iskolában szervezés alatt álló helytörténeti előkészítő szakkör sem változtat lényegesen. Nagyobb anyagi lehetőségekkel és apparátussal rendelkező szerveknek, intézményeknek kellene felkarolni a honismeret ügyét. CSUPOR TIBOR Paksi Állami Gazdaság biritói kerülete felvesz 8—10 éves gyakorlattal rendelkező autó-, valamint traklorszerelőt. Fizetés megegyezés szerint. (368) Népújság ^ 1969. augusztus 28. A Trabant a falu központja felől „A” irányban Siófok felé haladt, mintegy 20 km/óra sebességgel. Kecskés körülbelül 40 km/óra sebességgel kezdte meg a személy- gépkocsi előzését. Amint a „B” pontban az autó mellé ért, Horváth balra kanyarodott, hogy megforduljon. „C”- vel a motor féknyomát jelöltük, „D”-vel pedig azt a pontot, ahol ez a jármű az út- korlátnak ütközött. Kecskés az „E”, pótutasa pedig az „F” ponton zuhant a padkára. Ilyen tényállás mellett állapította meg a járásbíróság, hogy Horváth megszegte a KRESZ 53. §. (2) bekezdését. Idézzük a „kisokos”-ból ezt a passzust: „A kanyarodást megelőzően a jobbra bekanyarodni szándékozó vezető az úttest jobb szélére, a balra bekanyarodni szándékozó vezető az úttest felezővonalához köteles — irányjelzés után — járművével húzódni. Az úttest felezővonalához történő húzódás megkezdése előtt a vezető a járművének előzésébe már belekezdett más jármű zavartalan elhaladását köteles biztosítani.” Kiegészítésül fűzzük ehhez az 1968. évi kiadású KRESZ Vizsgaanyag 122. oldalának két mondatát: „Az irányjel- zést kellő távolságból kell adni, az irányváltoztatás tényleges megkezdése előtt, hogy Népi ellenőrök az A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a fontosabb tartós fogyasztási cikkek javításához szükséges alkatrészellátás helyzetének elemzését tűzte napirendre. A vizsgá-' lat célja: részletesen értékelni, hogy a tartós fogyasztási cikkek javításának időtartamát mennyivel hosszabbítja meg az esetenként nem megfelelő alkatrész- ellátás. Fényt derítenek arra. hogy a gyártók kellőképpen figyelembe veszik-e a javító szakemberek igényeit, s hogy miként biztosítják a sorozatgyártásból időközben kivont termékek zavartalan alkatrészellátását. Megvizsa közlekedés többi résztvevője időben észlelje a jelzést. Idejében történő jelzésnek akkor minősül a jelzés, ha pl. a mögöttes jármű a jelzés megkezdésekor még féktávolságon kívül van.** «— borváró —« alkatrészellátásért gálják, hogy a külföldről behozott készülékekhez van-e elegendő cserealkatrész és biztosított-e a megfelelő utánpótlás? A népi ellenőrök elemzésére azért van szükség, mert az alkatrészellátás stagnál, s ezen a téren az utóbbi időben nem tapasztalható számottevő javulás. Egyes területeken az ellátás ellen ugyan már a korábbinál kevesebb a kifogás és némileg csökkent a hiánycikknek számító alkatrészek száma, egyes importcikkekhez azonban már huzamosabb idő óta nem tudnak pótalkatrészt biztosítani. Vendégek Bukovinában Társas utazás külföldre — ez a fogalom annyira hétköznapi, megszokott már, hogy tulajdonképpen szót sem érdemelne. E romániai körutazás miatt azonban érdemes tollat ragadni. Bonyhádról és a környező községekből 34 székely telepes látogatott Romániába, s hajdani hazájukba, Bukovinába. Az, hogy a történelem viharai hogyan sodortak ide e messzi tájakról több ezer embert; hadikfalvaiakat, isten- segítsieket egyaránt —, mindenki előtt ismert. Az már kevésbé, hogy a Hazafias Népfront és az IBUSZ minden évben rendszeres látogatásokat szervez e tájra. A „hazalátogató” turistáknak feledhetetlen élményt nyújtanak az erdélyi tájak, hatalmas vad hegyek, virágzó városok, a luxusszállókban eltöltött éjszakák. Az útra, mégis, egy szegény, elhagyatott kis falu megtekintése teszi fel a koronát. Megismertek számtalan műemléket; várakat, nevezetes templomokat, itthon mégis arról beszélnek, mi maradt meg egykori templomukból, s milyen állapotban van annak orgonája. Előkerülnek a külföldön vásárolt holmik; ruhák, népművészeti emléktárgyak, cigaretták, s az elmaradhatatlan cujka. Ök azonban hajdani házuk előtti fűzfa néhány vesszejét, a még élő gyümölcsös zöld almáját tartják nagy becsben. Uj hazájukban megbecsült, dolgos emberek ök, gyárakban, termelőszövetkezetekben találják meg számításaikat. Régi hazájuk-otthonuk ma már csupán emlék. Emlék, mely megér egy hetes társasutazást. (est) Felveszünk lakatos, hegesztő, esztergályos, gépszerelő szökés betanított munkásokat. Jó szociális és munkakörülményeket biztosítunk. Bérezés megegyezés szerint, gyakorlattól függően. Mg. Gépjavító Állomás, Várdomb (341)
