Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-28 / 198. szám

Helyiipar tegnap és ma Helyiipar Ne tagadjuk: az elmúlt ‘ másfél-két évtizedben némi lebecsülő hangsúly ve­gyült a kifejezésbe. A gya­korlati következmény: erőtel­jes megkülönböztetések a bér- színvonalban, az anyagellátás­ban, az értékesítésben. S még­is: a hátrányos bánásmód el­lenére a helyiipar dinamiku­san fejlődő ágazatnak bizo­nyult. Ma 15 százalékkal ré­szesedik a nemzeti jövede- . lem előállításában. Összességében nem „helyi” A helyi és sajátos igények, s nem különbén a speciális foglalkoztatási gondok kielé­gítésében döntő szerepe van a helyiiparnak. Ha azonban összegezzük a helyiipari vál­lalatok tevékenységét, messze meghaladják azt, amit helyi, lokális szerepként értékelhet-, nénk. A tanácsi vállalatok szá­ma országosan megközelíti' a háromszázat, a foglalkoztatot­tak pedig 130 ezres sereget alkotnak. A teljes termelés meghaladja a 19 milliárd fo­rintot. Ä fa- és cipőiparban dolgozók fele helyiipari válla­latoknál tevékenykedik, az ország kenyérszükségletének kilencven százalékát helyi­ipari vállalatok elégítik ki, a lakáskarbantartások 80—85 százalékát a tanácsok építő­ipari vállalatai végzik... A kisipari szövetkezetek száma mintegy 780, a foglalkoztatot­také pedig kétszázezer fölött van, a termelési érték 17 mil­liárd forintra rúg... Minden negyedik ipari dolgozó helyi- ipari vállalatnál van. A példák beszédesek. S még inkább azok, ha hozzá­tesszük: a tanácsi vállalatok évente átlagosan 6—8 száza­lékkal növelték termelésüket, s a szövetkezeti ipar 1969. el­ső félévében kilenc százalék­kal termelt többet, mint 1968 hasonló időszakában, míg az egész ipar egy százalékkal nö­velte csak termelését. A mi­nisztériumi iparét meghaladó fejlődési ütem, valamint az, hogy a helyiipari vállalatok jövedelmezősége relatíve na­gyobb, mint a nagyiparban, mert azonos termeléshez egy­negyed, egyhatod állóeszközt vesznek csak igénybe — nem mélyben rejlő,- nehezen kiás­ható okok kőyetkezmériye. A helyiipar —■ nagyón kevés ki­vételtől eltekintve,, mint pél­dául a vízművek — vállala­tai a régi mechanizmusban éppúgy, mint napjainkban — ahogy azt szellemesen valaki megfogalmazta — „nyakukon a késsel” dolgoztak. Azaz: a piaci kereslet döntően hatott tevékenységükre, ritka eset­ben engedhették meg azt a luxust hogy ne megrendelés­re, hanem raktárra termel­jenek, s ez az örökös készen­lét pozitív gazdálkodási voná­sok kialakulását segítette — segíti napjainkban — elő. Nagyok és kicsik A nagyüzem—kisüzem pár­huzam és összevetés mindkét fél számára tanulságos. Két­ségtelen: a helyiipari vállala­tok nem versenyezhetnek a nagyüzemek korszerűbb álló- eszközállományával, megszi­lárdult termelési szervezeté­vel, de versenytársak — még-'' pedig győztesek — olyasmi­ben, mint a kézzel előállított exkluzív termékek, a kis so­rozatok, a piaci igények kielé­gítésére való gyors átállás. Vagy abban-, hogy: helyben termelnek valamit. Például kenyeret. Mert kiderült, el­sietett volt a kisebb sütőüze­mek fölszámolása, a túlzott koncentrálás, s ezért késik a kenyér szállítása, ezért kevés a szállítójármű stb. Vagy ab­ban, hogy elvégzi a „kis .mun­kát” is, — az építőipari vál­lalatok például —, azokat amelyekre még á kijelölések' idején sem akadt miniszté­riumi iparhoz tartozó megva­lósító. Mindezek, s sok más té­nyező egyik, nem lényegtelen következménye, hogy a leg­utolsó ilyen természetű számí­tások szerint — 1965-re ért­ve — az egy forint lekötött eszközre jutó megtermelt nemzeti jövedelem a tanácsi iparban 0,87, míg a miniszté­riumi iparban 0,48 Ft volt. Eltűnő távlatok? A gazdasági reformmal já­ró változások a helyiipart is Tsz-tagok üdültetése A tsz-tagok üdültetése az utóbbi időben rendsze­ressé vált, azonban csak kis létszámban mehetnek pihenni az anyagi lehetőségek korlátozottsága miatt.-, Megyénkben nincs termelőszövetkezeti üdülő. Koráb­ban egyszer tervezték az építését, de az építőipart' árak növekedése miatt & terv meghiúsult. Szükséges mégis megtalálni a módját, hogy egyre többen üdülhessenek a szövetkezeti tagok közül. A Szekszárd és Vidéke Tsz-elc Területi Szövetségének két bizottsága, a szociális és a jogi, együttesen tanács­kozott erről a kérdésről. A bizottságok javaslatot ter­jesztettek a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsá­hoz. Kérik, hogy a biztosítási és önsegélyező csoporton belül módosuljon a befizetett összeg felhasználási ará­nya: üdülésre a jövőben ne csupán egyhatodát fordít­sák a pénznek, hanem egyharmadát. A szociális és a jogi bizottság tagjai, szakemberei számítást végez­tek, s eszerint ilyen arány esetén sem csökkenne a biztosítási segély összege. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa már közbenjárt annak érdekében, hogy fiatal tsz-tagok üdülhessenek az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iro­da szervezésében. Egyhetes budapesti tartózkodás pél­dául 568 forintba kerül, s ezt a lehetőséget falusi fia­talok is igénybe vehetik majd. A szövetséghez tartozó tsz-eknek azt javasolja a szociális és jogi bizottság, hogy az üdülés intézményes­sé tétele céljából társuljanak üdülőépítésbe, illetve a már megépült tsz-üdülőket használják ki egész év­ben. Van üdülője a mözsi, az őcsényi és a sióaqárdi közös gazdaságnak. Megtörténik többször, hogy nincs minden hely betöltve ezekben az üdülőkben, üdülő­részekben. Ilyen alkalmakkor, megfelelő térítés elle­nében más szövetkezetek tagjai jöhetnének ide pi­henni, gyógyulni. Társulással más tsz-ek is építhetné­nek kisebb üdülőket Harkányban, vagy az ország más vidékein, összefogással épült nemrég Vas megyében is egy tsz-üdülő, Bükön.. hatásuk alatt tartják. A je­lentős eredmények mellett né­hány kedvezőtlen tapasztalat is akad. így például a nagy bérhányad miatt a csekély mértékű fejlesztési alap kép­ződés, az ágazati irányítás be­vezetése után a piackutató, távlati műszaki fejlesztői munka átmeneti megrekedése. Ezek néhány helyen olyan be­nyomást keltettek, mintha a helyiipar távlatai eltűnőben lennének. A reform — mégha szabályozói nem is minden esetben igazolják ezt — éppen az ellenkezőjét célozza. A ta­nácsoknak a helyi iparpoli­tika alakításában adott döntő szerep ékesen bizonyítja ezt, s az is, hogy a reform előtti évekhez képest a kétszeresére növekedett a helyiipar fejlesz­tésére nyújtott állami támo­gatás. Tény, hogy a helyi­iparnak van mit tanulni a nagyüzemi minisztériumi ipar­tól: munkaszervezeti fegyel­met, szervezettséget, jobb álló­eszköz-kihasználást. az anyag­elosztás és szállítás gazdasá­gosabb módszereit például. Bátran állíthatjuk azonban, hogy van mit tanulságként fölhasználni, azokból a fölhal­mozódott tapasztalatokból is, melyeket évek során a helyi­ipar vállalatai szereztek. A piaci hatások kényszerítő ereje, a „megrendelő az úr” szemlélet, a gyors termékvál­tás, a szükségletekhez való ru­galmas igazodás: másutt is, megfelelő keretek között, al­kalmazható tapasztalatok. A helyiipar dinamikus fejlődése nemhogy halványítaná, hanem nagyon is erőteljessé teszi a távlatokat. Azt a holnapot, amelyben „nagy” és „helyi” ipar a . jelenleginél nagyobb egymásra hatással más és más eszközökkel, de ugyanazt a mainál-tökéletesebben - szolgál­ja. Az igények jobb kielégíté­sét, a társadalom gazdasági céljainak elérését. MÉSZÁROS OTTÓ fl népesség negyedére terjed ki a részletes adatgyűjtés A Központi Statisztikai Hi­vatal az 1960. évi népszámlá­lás, az 1963-as mikrocenzus, továbbá a tavalyi próbanép­számlálás tapasztalatait, vala­mint a nemzetközi szervek — ENSZ, KGST — ajánlásait fi­gyelembe véve alakította ki az 1970. január 1-i népszámlálás tartalmi körét. Az adatfelvé­teli program számításba veszi a 10 év alatt végbement tár­sadalmi-gazdasági és kulturá­lis fejlődést, valamint a kor­szerűbb feldolgozási módsze­reket, ezért több vonatkozás­ban eltért a legutóbbi felvé­teltől. Lényeges változás pél­dául, hogy ezúttal először al­kalmazzák majd az úgyneve­zett reprezentatív adatfelvéte­li módszert. Ez annyit jelent, hogy az adatgyűjtés a lakos­ság 75 százalékánál a leg­szükségesebb alapadatok ösz- szeírására szorítkozik, viszont a népesség 25 százalékához részletes — az előző népszám­lálásokénál sokkal bővebb kér­déseket intéznek majd. Az alapös^zeírás személyi kérdőíve az általános jellegű adatok, — nem, születési idő-; pont, családi állapot, tartóz­kodási hely, anyanyelv, gyer­mekek száma — mellett az iskolázottságra, valamint a foglalkozásra vonatkozóan tar­talmaz kérdéseket A repre­zentatív kérdőíven, viszont — azt minden negyedik szám­lálókörzetben töltik ki —, az összeírok az alapkérdések mel­lett a következő főbb adatok után is tudakozódnak: a la­kosság vándorlása, lakóhely változtatása; szakképzettség; ingázás, a munkahely napon­kénti megközelítésének mód­ja és időtartama; foglalkozás- változtatás; termékenységi adatok, vagyis a 14 éves és idősebb nők élve, és halva, született gyermekeinek száma, s a szülések időpontja. A személyek összeírásával egyidejűleg teljes körű lakás- összeírásra is sor kerül. Itt az alapkérdések a következők: a lakás rendeltetése, tulajdoni jellege, használati jogcíme, építési éve, a helyiségek szá­ma és felszereltsége. MHSZ-kiállítások a tamási járásban Az MHSZ tamási járási ve­zetősége legutóbb Tamásiban, majd Regöly községben falu­nap keretében rendezett kiál­lítást. A kiállítás anyaga a szövetség egész munkáját fog­lalta össze. Különösen az ifjú­ság és a lakosság honvédelmi felkészítésével kapcsolatos teendőkkel foglalkozott. A lakosság körében nagy ér­deklődést váltott ki a kiállítás. Elismeréssel szóltak • a rádiós, vagy akár a fegyveres, illet- e a polgári védelmi felszere- jsekről. Igen nagy sikert arat­tak a néphadserg által biztosí­tott gépjármű-, valamint a modellezőklub modelljei. A kiállításokon bemutattuk az MHSZ keretén belül folyta­tott gépjárművezető-iskolák anyagát is, amelyről szintén csak elismeréssel szóltak láto­gatóink, akik — mintegy 1400 fő — kiállításunk vendégkönyv vébe is sok-sok elismerő véle­ményt írtak be. Ezért a járási MHSZ-vezetőség úgy határo­zott, hogy 1969. szeptember 14-én a tamási járási művelő­dési házban megismétli a kiál­lítást. Szabó István Tamási T Itthon tanulnak a sütőipar leendő szakmunkásai Kihelyezett osztály Szekszárdim — Nyolc leány az elsőévesek között A sütőiparban az utóbbi években egyre nyomasztóbbá vált a szakmunkáshiány. Több oka - volt ennek, amellett, hogy a bérek alacsonyak vol­tak, közrejátszott a szakmun­kás-utánpótlás régi módszere is. Az idén több intézkedést tettek a helyzet javítására, emelték a béreket a sütőipar­ban, most pedig — néhány nap múlva — megkezdik Szekszár­don a sütőipari szakmunkás­képzést. A korábbi években központi­lag kiadott tervszámokkal ha­tározták meg, melyik vállalat hány fiatalt vehet fel- tanuló­nak. A Tolna megyei tanulók Kaposvárra kerültek, mi­vel csak ott folyt sütőipari szakmunkásképzés. Habár tavaly már szabad ke­zet kaptak a vállalatok az ipa- ritanuló-felvételhez; kevés fia­tal jelentkezett erre a szakmá­ra, a szülők nem szívesen en­gedték el 14—15 éves gyerme­küket olyan távolra a család­tól. És aki el is ment, nem biztos, hogy Visszakerült a vál­lalatához, amely beiskolázta és viselte a taníttatás terheit. Így előfordult, hogy a végzős fia­tal nem is jelentkezett válla­latánál, hanem másutt — más megyében — vagy a sütőipa­ron kívül helyezkedett el. Ezért kérték a Vállalatok, hogy szűnjön meg a sütőipari tanulóképzés ilyen nagyfokú koncentráltsága. A fiataloknak módjuk van az itthoni sütő­üzemekben is elsajátítani a szakma gyakorlati részét, a műszáki elméleti tárgyak ta­nításához vannak itt is szak­emberek, a közismereti tár­gyakat pedig el lehet sajátíta­ni az itthoni szakmunkáskép­ző intézetben is. E véleményt annak idején támogattuk la­punkban is. Több hónapos tárgyalásso­rozat után sikerült rendezni a problémát. A szekszárdi szakmunkás­képző intézet vállalta, hogy szűkös tanterem-el­látottsága ellenére helyt ad a tanulóknak, irányítja elméleti oktatásukat, sikerült megállapodni a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, valamint a Munka­ügyi Minisztérium illetékesei­vel is. Ezek szerint a kapos­vári intézet kihelyezett osztá­lya működik majd Szekszár­don, a fiatalok a hét három napját üzemükben töltik, hár­mat pedig az iskolában. A változás komoly ered­ménnyel járt. Míg korábban évente legfeljebb 3—4 tanulót vettek fel a megye sütőipará­ba, most harminchetet. A je­lentkezők száma még ennél is több volt, úgy hogy a felvétel­nél válogatni lehetett, akinek nagyon gyenge volt az általá­nos iskolai tanulmányi ered­ménye, nem vették fel. A há­rom vállalat alaposan felké­szült a beiskolázásra, hónapok­kal ezelőtt megkezdték a to­borzást, élve az új lehetősé­gekkel, anyagi támogatást, ösz­töndíjat ajánlottak fel a fia­taloknak. A Szekszárdi Sütőipari Vállalat például a jogsza­bályok szerint járó ösz­töndíjon felül biztosítja a munkaruhát, tornafelsze­relést, fedezi a beutazási és tanszerköltségeket és ha a tanuló tanulmányi eredménye legalább közepes lesz, még havi kétszázötven forint ösztöndíjat is kap. Ter­mészetesen a szakmunkásvizs­ga után a vállalatnál kell to­vább dolgoznia. Az új sütőipari osztály ösz- szetételéről, felkészültségéről még nem tudnak sokat mon­dani, a szekszárdi szakmun­kásképző intézet vezetői azon­ban biztatónak látják, hogy a 37 új tanuló általános iskolai eredménye átlagosan 2,8, meg­felel egy közepes színvonalnak. Érdekessége a beiskolázásnak, hogy a 37 tanuló közt nyolc lány van, eddig ugyanis csak fiúkat vettek fel a megyében sütőipari tanulónak.

Next

/
Thumbnails
Contents