Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

/\ C'PVC TOLNA ALTA RIPA A lexikon szerint Tolna neve a rómaiak idejében Alta Ripa volt. Itt vezetett a rómaiak Aquincum-i (budai) hadiútja, s Várdomb, Szek- szárd után ez volt a követke­ző állomás. A korabeli fel­jegyzések szerint Dunaszek- csőtől 29 000 lépésnyire* fek­szik, s az „Equites Stablesia- ne” és az „Equites Dalmatae” nevű katonai lovascsapat ál­lomásozott itt Ha pedig itt római katonaság állomásozott, az már eleve bizonyítja, hogy fejlett gazdasági és kulturális életnek kellett lennie. A ró­mai katonák békében a föl­det művelték, szőlőt telepítet­tek, gondoztak, utat építettek stb. Több római kori tárgy is előkerült Tolnáin és környé­kén. A honfoglalás idején is nagy szerepet játszik e hely­ség, akkor azonban már The- lena néven említik. Az ál­lamalapító István király vár- ispánságot létesített, s törvé­nyeket alkotott ebben a gyor­san gyarapodó városban. A későbbi uralkodók idejéből is számos okirat említi Tolna nevét. A tolnai vár falai közt országgyűléseket is tartottak. Itt tartatták a mohácsi csata előtti utolsó országgyűlést is. A Tolnán tartott országgyű­lések sorából kiemeljcedik az 1463. évi. Mátyás király azzal hívatta össze ezt áz ország- gyűlést, hogy megerősíttesse az osztrák császárral kötött békét, s felkészüljön a török elleni hadjáratra. Mátyásnak sikerült rábírnia az ország rendjeit, hogy a személyes felkelés helyett zsoldos had­sereget állítsanak fel, s erre a célra a telkek arányában kö­teles mindenki adózni. Mint ismeretes, Mátyás király egyik legnagyobb érdeme a zsoldos hadsereg felállítása volt. Ezen a tolnai országgyűlésen sza­bályozták a pénzverést is. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy Mátyás ki­rály a történelmi nagyságát jórészt a pénzügyi intézke­déseivel alapozta meg A török hódoltság első fe­lében még élénk a gazdasági, kereskedelmi és kulturális éle­te, de a XVI. és XVII. század fordulóján hanyatlásnak in­dul. A török hajók rendszeresen közlekedtek a Dunán, amely akkor még közvetlenül Tolna alatt hömpölygött. A hajdúk 1599-ben meglepték az egyik szállítmányt, amelyet 5000 tö­rök katona fedezett. A törökök nagy részét levágták, a töb­bit megfutamították, s 60 na­gyobb, 58 kisebb hajót zsák­mányoltak, megsemmisítettek vagy 20 török ágyút. A falu lakosainak száma a törökdúlás előtt ötezernél is több volt, a török kiűzésekor azonban mindössze 160. A község főtere meglehet ősén vegyes képet nyújt. Építkezés, jólét Kun János vb-elnökhelyet­tes: — Községünk lélekszámban ugyan nem növekszik, egyéb­ként annál örvendetesebben fejlődik. Falunk lakossága na­gyon vegyes: német ajkúak, ős­lakos magyarok, betelepültek, s foglalkozás szerint is több nagyszámú réteg található. Sok az építőmunkás, tömeges mun­kaerőt foglalkoztatnak az ipari üzemeink, jelentős a paraszti Népújság J 1969. augusztus 2. réteg, a termelőszövetkezet tagsága és az értelmiség is. Felmértük a különböző réte­gek helyzetét, s az a tapasz­talatunk, hogy Tolna lakossá­ga jólétben él. Ezt mutatja a sok építkezés és a boltok for­galma is. — Mivel jelentősek Tolna óvodai hagyományai, megkér­dezném, hogy jelenleg mi a helyzet? — Azelőtt csak négy cso­portban tudták foglalkoztatni a gyermekeket az óvodákban, ma 15-ben. összesen 350 gyer­meket tudunk bennük elhe­lyezni. Ez sokkal több, mint amennyi azelőtt volt. Bölcső­de azelőtt egyáltalában nem működött a községben, ma kettő várja a gyermekeket. Ezekben 100 gyermek ellátá­sáról gondoskodnak. Tolna község tanácsháza. Tolnai változat A forradalom katonái Wiedemann Antal tolnai építőmester 1876-ban szüle­tett. A Magyar Tanácsköztár­saság idején Pakson direktó­riumi elnök volt. A Tanács­köztársaság leverése után íté­let nélkül kivégezték a paksi községháza udvarán. Hamvai szülőfalujában, Tolnán pihen­nek. A Tanácsköztársaság idején Tolna megyében is ellenforra­dalmi hullám söpört végig jú­niusban. 28 ellenforradalmár megtámadta a tolnai vörös- őrséget, kettőt agyonlőtt kö­zülük, hatot pedig megsebesí­tett. A fehérek támadásának áldozatul esett vöröskatonák mindegyike veosési volt, és hozzátartozóik engedélyt kér­tek a megyei hatóságoktól, hogy hazaszállíthassák őket. A tanácshatalom összehívta májusra a tanácsok országos gyűlését. A gyűlésre megvá­lasztották küldöttnek a tolnai Appelshoffer Ádámot is. Ap- pelshoffer Ádám a Tanácsköz­társaság leverése után is hű maradt a proletáreszméhez, s a felszabadulás után az elsők közt állt csatasorba. Munkás- mozgalmi tevékenységéért ma­gas kormánykitüntetésben ré­szesült. Emléktábla Az épületet lebontották, a rajta lévő emléktábla azonban nem került — szerencsére — a bontásból visszamaradt tör­melék. szemét közé. Az em­léktábla szövege: „A Magyar óvodák alapításának 130. év­fordulójára Tolna megyében alapított egyik legrégibb óvo­da falára emlékül elhelyezte Tolna megye Tanácsa. 1958. június 25-én”. Brunswick Teréz kezdemé­nyezésére Tolna megyében is terjed az óvodai mozgalom, megalakul „A Kisdedóvó Inté­zeteket Magyarországon Ter­jesztő Egyésület”. és számos kisdedóvó inézetet létesítenek. A 48-os forradalmat megelőző évtizedek Tolna megyében is megannyi reformeredménnyel jártak. Festetics Leó gróf 1838-ban alapítványt hozott létre egy „kisdedóvó példány­intézetre”. E célra felajánlotta a belaci kisdedóvót és jelen­tős pénzösszeget. Ebből azon­ban Belacon nem lett semmi, végül Tolnán állította fel ezt az intézetet legnagyobb részt saját költségén. Melléje gya­korlóiskolául egy mintainté­zetet is létrehozott, s ezzel Tolnán létesült az országban az első óvóképző intézet. Igaz­gatója — Varga István — el­készítette a kisdedóvó intéze­tek egész országra kiterjedő tervezetét egész országra ki­terjedő tervezetét Településfejlődés — világszinten A nyugati modern telepü­lésfejlődés egyik jellemzője, hogy a helységek nemcsak a már korábban kialakult mag — falu, városközpont — körül bővülnek, hanem mindinkább elnyúlnak a helységeket ösz- szekötő műutak mentén. So­kan esküsznek is ennek az irányzatnak a .helyességére. Ha ez világszint, akkor Tol­na ilyen tekintetben a világ­szinten áll, a tanácsilag hoz­zátartozó Mözzsel együtt. Tol­na is, Mözs is addig nyújtó­zott a műút mentén, míg vé­gül összeértek a házsorok. Az idegen alig veszi észre, hogy az egyik községből átért a má­sikba. Úgyszólván minden helység­ben találkozhatunk ilyen meg­jegyzésekkel: „Ha elődeink nem annyira maradiak, ak­kor. ..” És az „akkor” után következik a helyi jellegnek megfelelő felsorolás, amely­ből kiderül, hogy az illető helység ma nem ott tartana, ahol tart. Vasútja lenne, a nagy forgalmú országút ott hú­zódna, az X gyár ott épült volna meg stb. Rendszerint nem is alaptalanok az utódok ilyen megállapításai. Tolnán is megtalálhatók en­nek a helyi jellegű változatai. A múlt században az egyik jobb ízlésű grófnak szemet szúrt a rozoga kisbírói lak a kastély előtti téren. Felaján­lotta a városi elöljáróknak, hogy a viskó helyébe emele­tes városházat építtetne, amelyben elférne minden hi­vatali helyiség, hivatalnoki lakás, 6 mindent biztosítana, csak a város gondoskodjék napszámosokról. Az e célra összehívott gyűlésen ezt mondták: „Ha a gróf parádét akar, akkor építtesse fel tel­jesen a saját költségén s úgy adja oda a városnak. Évek múlva jöttek rá, hogy meny­nyire ráfizettek a fukarságuk­ra,. Kigyulladt a viskó, és majdnem lángra lobbantotta az egész falut. Hasonló okokra vezetik visz­Mözs alatt húzódik a vasút, s hogy ma már a Duna is jó pár kilométerrel odébb hömpö­lyög, a község mellett csak a holtág maradt Sajnos, csökken a lakosság Barát Ferenc vb-titkár: — Tolna hosszú időn ke­resztül város, megyeszékhely, mezőváros volt, ma község. Lakosainak száma is állandó­an változott. Sajnos, jelenleg csökkenő tendenciát mutat. A legutóbbi népszámláláskor még 8900 lakossal számoltunk, ma csak 8600 körül vagyunk. Bár közigazgatásilag hozzánk tar­tozik újabban Mözs és Fácán­kert is, és ezek lakossága ugyan ügyszámú, de maga a község csökken. — Annak ellenére, hogy je- letős ipari üzemekkel rendel­kezik? Selyemgyár, textilgyár, ktsz... — Igen. Sőt annak ellenére, hogy a környező községekből érkeznek is. Az 56-os árvíz után volt egy kis ugrásunk, az árvizes házak egy része itt épült fel, és hirtelen gyara­sza, hogy nem Tolna, hanem podtunk. Most nem. Sztárai Mihály Tolnán „Egy-egy alkalommal már a középkori irodalomban is fel­lelhetünk drámai törekvéseket, a reformáció kora azonban alkalmasabb volt e műfaj erősödésére. Maga a mezővárosi polgárság érdeklődése, továbbá az, hogy e drámák olyan témák- ról szóltak, amelyek szinte közügynek számítottak, lehetővé teszi ilyen müvek születését és az előadások sikerét. Ezek a XVI. századi drámák még eléggé kezdetlegesek. Nem valóságos drámai cselekmény van bennünk, hanem csak dialógusokra felbontott hitvitákkal találkozunk. így az is ki­tűnik, hogy ezeknek a műveknek határozottabb volt didaktikus, propagatív célja, sem mint szépirodalmi szándéka. Sztárai Mihály... luteránus papként többfelé prédikátoroskodott, s így került Tolnára 1553-ban. Itt közösen használták a templo­mot a katolikusokkal; így sor került arra is, hogy az egyik pap válaszolhatott a másik felekezetbelinek, tehát vitatkoz­hattak a gyülekezet színe előtt: olykor ebből tettlegesség is keletkezett. Van arra adat, hogy egy alkalommal Sztárai oly erős érvekkel győzte meg katolikus ellenfelét, hogy a felizgatott hallgatóság majdnem agyonverte a vitában alulmaradt papot." (Idézet A magyar irodalom történeté-böl.) A reformáció terjedése egyben antifeudális áramlat is volt, s nem véletlen, hogy éppen ebből sarjadt a magyar dráma. Sztárai egyik hitvitázó drámájában így szól a protestáns Tamás pap a katolikus pápához: „De ha nem tudsz prédikál- lani, hiszem, tudsz kapálnyi, s azzal is elélhetsz.” Pápa: , Hév (meleg — a szerk megjegyzése) ám a kapa nyele!” Tamás pap: „Megköpjed te, s meghidegedik”. A tanulás, tudás és munka szeretete diadalmaskodik Tamás pap személyében. Sztárai emberi, földi igazságot hir­detve szállt szembe ellenfelével. BODA FERENC /

Next

/
Thumbnails
Contents