Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-19 / 191. szám
r t Tény eh és tanulságok NyHatkoíík űz oszftjiyvezeiő. A lakosság jobb ellátásáért Recseg a íac Recseg a bútor, mert csak összeütötték, de nem enyvezték meg az eresztékeket, mert surlódik a rosszul fölfüggesztett ajtó, mert lötyögnek a csiszolatlanul helyükre tett széklábak, s így tovább. Recseg azonban maga a bútorpiac is, ahogy arról lapunkban — a többi megyei laphoz hasonlóan — az elmúlt hetekben beszámoltunk. Recseg, mert szenved a kínálat-kereslet rossz illeszkedésétől, a csiszolatlan kapcsolatoktól az ipar és a kereskedelem között, mindazoktól a nehézségektől, melyek egyré- sze objektívnak, rövid úton nem megszüntethetőnek ítélhető, más része azonban jobb szervezéssel, becsületesebb munkáVal fölszámolható lenne. Tavaly; 3,2 milliárd Évről évre gyors iramban emelkedett a bútorvásárlás. Bútor kell a régi helyett, s az új lakásokba, s bútor kell azért is, mert — a mai bútorok nem szolgálnak ki —, igaz, nem is céljuk — nemzedékeket. 1960-ban 1960 millió forintért vásároltak hazánkban bútort, 1965-ben 2499 millió forintért. A múlt esztendőben már 3,2 milliárd forint értékű bútor talált gazdára, s számítások szerint 1970-re a vásárlás újabb háromszázmilliós növekedéssel 3/5 milliárd forintra rúg majd. Becslések szerint 1975-ben 4,8 milliárd, 1980-ban 6,6, míg 1985-ben kílencmilliárd forint lesz, a .vásárlások összértéke a bútorpiacon. legalábbis az igények ennek megfelelő dinamikával fejlődnek. Ami a termelési oldalt illeti tény, hogy a kereslet hosszú évek óta meghaladja a kínálatot. A növekedés gyors volt, s -ma is az. A bútoripar üzemeinek nagy része ugyanakkor korszerűtlen, épületeivel, felszereléseivel nem ad módot a gyáriparszerű termelésre. A munka jellemzője a legtöbb helyen ma is a kézzel; a nem motorikus eszközökkel végzett tevékenység. J61 jellemzi a helyzetet a bútorgyártási kapacitás megoszlása. A Könnyűipari Minisztérium vállalatai mindössze' 36,1 százalékkal részesednek a teljes termelésből. A tanácsi vállalatok a bútortermelés 21, más minisztériumok vállalatai 6,5, s a kisipari szövetkezetek 36,4 százalékát adják. A megoszlás szemléletei; szerkezetében anyagi, technikai bázisában a bútoripart a kisipari szövetkezetek- jellemzik, hiszen övék a legnagyobb részesedés. Az állami vállalatok ugyan összesen a termelés 63,6 százalékát adják, de az üzemek jórésze — különösen a tanácsi vállalatoknál —' nélkülözi a modern gépeket, a panelből épített bútorokhoz szüskéges berendezéseket stb. A meglévőt jobban A korszerűtlen termelési mód, a szűkös kapacitás csak, nagy anyagi ráfordítással szüntethető meg s hosszú tavern ez, valarhint az import növelése kínálja a megoldást. Rövidebb távra azonban kínálkozik jó néhány olyan feladat, melyek megvalósítása enyhítené a bútorpiac feszültségeit, csökkentené a „recsegés” forrásait. Az üzletekben például sok olyan vevő megfordul, aki az adott kínálatot nem kifogásolja, csupán a — mérek*et! A lakás- és bútortervezők között ma még alig van kapcsolat, a kisméretű szobák berendezése éppen ezért nehezen oldható meg Igen hamar mérséklődnék az un. potenciális kereslet, ha végre létrejönne ez a kapcsolat a két szakma között, s ba a sokat hangoztatott kívánalom végre a gyakorlatban öltene testet: miszerint több, darabonként vásárolható bútort gyártsoíéEfe ipar. A meglévő kapacitások wem ésszerű- hasznosítására mutat az is, hogy sok a divatjamúlt, nehezen 'eladható bfitor. Ugyanakkor a keresett típusból soha nincs elég. A meglévő kapacitások, s az adott anyagok ésszerűbb — korszerűbb — fölhasználása, a termékösszetétel gyorsai* változtatása olyan feladat, amelyből nemcsak a vállalatokra, de az irányító szervezetekre is sokféle teendő hárul, ám a szükségeshez mérten jóval kisebb a ma tapasztalható aktivitás és kezdeményezés az érintetteknél. Sok kicsi sokra megy A vita;, melyek ma is zajlanak a garnitúra s a külön darabok, a variálható, a modul bútorok között, valamint az, hogy évek óta nagy hiány mutatkozik kiegészítő bútorokban — könyvespolc, íróasztal, előszobafal, illetve színes- és kerti bútorokban —* az iparág belső feszültségeire, aránytalanságaira utalnak, s egyben arra, hogy iparpolitikai értelemben kell felülvizsgálni az egész bútoripar helyzetót. E nagy, s sokáig nem halasztható teendők mellett azonban sok olyan apróság van, melyet — egy kis jóakarattal, becsületes munkával, az együttműködés tökéletesítésével — mint vásárlót bosz- szahtó okokat rövid úton megszüntethetnék az ipar, a szállítás, a kereskedelem dolgozói. A kikészítési hibák csökkentése — törött pántok, csíkos fényezés, kiszakadó sarokvasak stb. — a gyáron belüli ellenőrzés fokozásával, a dolgozók jobb anyagi érdekeltségével nem kíván varázserőt, csupán igényesebb vezetői munkált. Sok a panasz a szállításkor bekövetkezett sérülésekre is, s itt a MÁV sem ártatlan. A piszkos, beázó vagonokba rakott bútorok a gu- rítóra vitt kocsik rakománya nem ritkán a rámpáról egyenesen a javítóműhelyekbe kerül, ismét csak késleltetve a fogyasztók kielégítését. Ä kereskedelem a beszerzési források bővítésével, a gyáraktól bizományba átvett új termékek árusításával sokat tehet a bővebb választék -érdekében, s azzal is, ha a szűk - üzletek helyett időnként egy- egy nagyobb helyen — pl. művelődési otthonban — szervez lakberendezési kiállítást. Serkentheti úgy is a gyártókat, hogy pontosan, a típusok megjelölésével közli a vásárlói igényeket, hogy prospektusokat állít össze stb. A bútor nem tartozik az olcsó iparcikkek közé, mégis szívesen áldoznak rá az emberek, mert szeretik, ha otthonuk meghittségét, kulturáltságát a tetszetős, modern bútor is fokozza. Megadni a lehetőséget e nemes szándék megvalósulásához egyik napról a másikra ugyan nem megy, de lépésről lépésre igen. Ám ehhez végre: lépni kell! K. & A járási tanácsok elnökhelyettesei, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályok vezetői, valamint a területi tsz- szövetségek illetékes munkatársai megvitatták a termelő- szövetkezetek kiegészítő tevékenységét, az ezzel kapcsolatos lehetőségeket és feladatokat. A. tanácskozáson Somarjai Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályvezetője nyilatkozott lapunk munkatársának erről a témáról. — A fejlődési folyamat szembetűnő: 1965-ben 36 millió forint árbevételt értek ei a tsz-ek a gazdálkodásnak ebben az ágában, 1968-ban pedig már 234 millió forintot De nem lehetünk elégedettéit, túszén például az élelmiszeripari feldolgozó tevékenység még elég kevés. Fogyasztói érdekek fűződnek a fejlesztéshez, a helyi lakosság jobb ellátását várják tőle, minden községben, illetve a nagyobb szövetkezetek központjában. Kedvező feltételeket nyújtanak a feldolgozó tevékenység fejlesztéséhez az 1025/1969. kormányhatározat és az ennek alapján napvilágot látó további intézkedések. — Ismeretes a sajtóból, mé mondotta Somorjai Sándor — bogy Budapesten és környékén rendellenességek: történtek, különösen a telephelyen kívüli ipari tevékenységben. A mi megyénkre ez nem jellemző. Egyébként pedig ba voltak is rendellenességek, az 1025-ös kormányhatározatnak nem a kiegészítő tevékenység korlátozása, vugy elsorvasztása a célja, hanem aa egészséges továbbfejlesztése. A megbeszélésünkön hangsúlyt kapott, hogy szükséges fejleszteni a mezőgazdasági építőipari tevékenységet is. Fejleszteni, korszerűsíteni. Az állatni építőipar ugyanis csak igen kis mértékben köti le kapacitását a mezőgazdaságban, és csupán a nagyobb létesítményeken. A mezőgazdasági építőipari szervezetet (TÖVÁi- ok, tsz-építőbrigádok) elsősorban az élelmiszergazdaságfejlesztésében kell foglalkoztatni. Ezzel egyúttal az állattenyésztés fejlesztését is szolgálják. — Továbbra is cél a több- csatornás értékesítés, ezen belül a szövetkezetek közvetlen értékesítési tevékenységének megtartása, illetve bővítése. Egyszerűsödik az ehhez szükséges engedélyezési eljárás; olyan intézkedések születnek, amelyek alapján a tsz-ek könnyebben fognak elárusító helyhez jutni. — Kedvező tapasztalatról adhatunk számot; az egy ideig tartó stagnálás után most ismét nagyobb érdeklődés mu - tatkozik a tsz-ekben a kiegészítő tevékenység fejlesztésére.1 Éz több szempontból hasznos, célszerű folyamat. A tsz-ek ezáltal a lakosság igényeinek jobb kielégítését szolgálják, javítják a szövetkezeti tagság foglalkoztatottságát, és a gazdaság adottságainak jobb kihasználását valósíthatják n*eg. — A tanácsi szakigazgatás 1 szervek felülvizsgálják a közeljövőben a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységét. A vizsgálat célja segíteni az üzemeket abban, hogy a törvényes feltételek szerint dolgozzanak. A szakigazgatási szervek folyamatosan akarnak tájékoztatást adni a lehetőségekről, a közgazdasági szabályozókról, a piaci igényekről. A tsz-szövetségekkel együtt tapasztalatcseréket is rendezünk azokban az üzemekben, amelyeknek a kiegészítő tevékenységét példaképnek tartjuk. — fejezte be nyilatkozatát a2 osztályvezető. Ingyenes budapesti lakást biztosítunk vidéki munkává!- „ halóink részére. Felveszünk 18 ést feletti Dókét fonodái beta- nftótt és segédmunkára. Jő kereset, nyereségrészesedés, természetbeni juttatás, szabad szombat, hétvégi kedvezményes hazautazást térítünk. Jelentkezés; Kőbányai Textilművek Fonodái Telepe. Bp. X. Maglód! a. 25, Munkaerő-gazdálkodás. («8® Épületlakatos, vasszerkezeli lakatos, szerelő, szak-, betanított és segédmunkásokat felveszünk, budapesti és vidéki, változó munkahelyre. Megfelelő gyakorlat után külföldi sze- ; relésre is. 5 napos 44 órás munkahét. Bérezés; teljesítménybér, korlátozás nélkül. Vidéki munkahelyi pótlékot fizetünk. Szállásköltséget és hazautazási költséget térítünk. Jelentkezés; „Fémmunkás* Vállalat Szerelési Üzem Budapest, XIII. Vágó Béla u. H. (Volt Lomb ué (256} yVVTTVmVTVTVWVTTTVTWTTTVWTTrTVVTVTTVVTTTTTVTTTTTTTTTTTT TVVWVVTTTTTTTTTVTTTTTVTVTTTVTTTVVVTTVTTVVVTTVWTTTV ► t ► ► ► ► ► ► ► l ► ► Vasárnapi pillanatkép A gyorsbüféről Jó fél óra még, és delét harangoznak. A szekszárdi gyorsbüfé forgalmán ez nem nagyon látszik, néhány „kimenős” szekszárdi, szabadságélvező szalmaözvegy, időt agyonütő vidéki sörözget a magas asztaloknál. Az üvegpult mögött állóknak alig akad dolguk: elvétve jön egy-egy ebédelő: ' Barna arcú, vidéki férfi kér helyet az asztalnál. Még vagy három áll üresen mellettem, de a férfi láthatólag beszélgetni szeretne. — Nem tudja véletlenül, honnan lehetne szerezni ötszáz üveg sört2 — Mennyit? — Ötszázat. — Nem tudom. Valóban nem, röpke életem során még nem fordult elő, hogy ötszáz üveg sörre lett volna szükségem. A beszélgetésből v aztán kiderült: lakodalom- szervezés ügyben járt, s mivel Medinán jobban kedvelik a sört, hát azt akar adni a vendégeknek. A medinai férfi egyébként teljesen otthon érezhette magát itt, Szekszárdon, A büfében fű óra leforgása alatt három falubeli ismerősével is összefutott... Fél egy, háromnegyed egy körül tetőzik a forgalom. Hosszú sor áll a pult mellett, türelmesen várva, hogy megkapja a kiválasztott ebédet. A kifüggesztett étlap erre elég nagy választékot kínál: 13 féle étel szolgált a vasárnapi ebédül, kinek-kinek igénye, gyomra, pénztárcája szerint. Az árak pedig, ha nem is éppen szolidak, mindenesetre mérsékeltebbek, mint a vendéglőkben, éttermekben, s mivel a Garay-étteremmel közös a konyha, valószínű minőségben sem rosszabbak az ételek az étterminél. Népszerű a gyorsbüfé vasárnap. Egy fiatalember azért jár ide, mert „majd bolond leírnék az étteremben legalább fél . órát várni, borravalót adni és még inni is keU hozzá valamit. Oda a harmincas. Itt tizenötből úr vagyok...” Másik vendég: „Elutazott a csatád, kaptam egy százast. Ezzel megspórolok valamit, amit majd délután beváltok sörre”. Találkoztam családokkal, akik itt ebédeltek gyere- késtől, mert „éppen úgy jött ki a lépés, hogy nem főztünk otthon”, gépkocsivezetőkkel, akik munkaruhában nem akartak beülni jobb helyre, autóbuszra váró vidékiekkel, akik „az étel itt is olyan, mint másutt” alapon keresték fél a büfét. Jó néhányon éthordóval felszerelkezve jöttek, mások szatyorral, hogy az itt még viszonylag olcsón kapható sörből vigyenek haza. A tömeg ellenére csendes, rendes a gyorsbüfé vasárnap. Ilyenkor egy cseppet sem emlékeztet a hétköznapi, majdnem kocsmára. Tiszták az asztalok, nem éktelenkednek rajta koszos tányérok, nem borítja csikk-szőnyeg a padlót, — egyszóval kellemes a környezet. A büfé vasárnapi népszerűsége érthető: nem mindenkit vár otthon gyomorterhelő vasárnapi ebéd, s nem mindenki, -— különösen a vasárnapi vendégek többsége, a méregdrága albérletben élők — engedheti meg magának, hogy minden vasárnap vendéglőben ebédeljen. Kettőkor újból kiürül a helyiség. Az utca is. Szieszta. (d. hánya) AAAAAAA&AAAjkAAAAAAAAAAAAAAAAAl
