Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

Csányi László.

Babits tájai

Mi történt még ezekben az években? József Attilától tudjuk. hogy „kitántórgott Amerikába másfél millió emberünk”, s természetesen Tolna megye is meghozta a maga emberáldozatát. A század- forduló körül évente átlag két-három ezer útlevelet adtak ki, hogy a szegénység nekivágjon a nagy óceánnak. Képmutató hazafias frázisok kísérték útjukat, de csak a derék Bezerédj Pál igyekezett enyhíteni nyomorukon népkonyhájával. A gyér adományokat hetenként nyugtázta az újságban, megköszönve „számos szegényei nevében”.

Babits világa volt ez, ázé a társadalmi osztályé, amelyből jött, s amelyhez környezete törvényei alapján hasonulnia kellett volna. De csak arra volt jó, hogy modellje legyen égy másik, maradandóbb valóságnak. melynek nevét már láthatatlanul viselte homlokán, a Halálfiainak.

2. A SZELLEM UTJAI

. Szekszárdon Garay volt a költő, a város főterén szobrot is állítottak neki, a széppróza eszményi csúcsát, mondjuk így, világszínvonalát, Vas Gereben jelentette, s minden írót azzal mértek, mennyire közelíti meg az eszményképet. Ezt az értékítéletet nemcsak a lokálpatrióta lelkesedés diktálta, hanem inkább az, hogy Garay és Vas jelentette az akkori, igen csekély számú olvasó szellemi színvonalát, s az olvasók előtt is zárva maradt. ami az ő képességeiket meghaladta. Vas Gereben a dzsentrieszményt testesítette meg, s a kései maradék a für- gedi szülőháznál azt az írót ünnepelte születése századik fordulóján, akiben — ha ugyan olvasta — újra élhette letűnt eszményeit és dicsőségét. A vármegye valóban k> vonult az ünnepre, élén az alispánnal, hogy — a Tolnamegyei Újság szerint — „megköszönje a régi porlandó írónak, hogy megfestette Föld- váry alispánban soha el nem

halványulóan az igazi alispán

képét”. (’)

A Garay-kultuszt az is táplálta, hogy a közelben élő leszármazottak szinte testi közelségbe hozták a költőt, akinek atyafiságát mindenki ismerte. Szobrát, az egyébként nem jelenfos Számovszky Ferenc alkotását O 1898-ban állították fel, s a leleplezésen Gizella lánya kíséretében az özvegy is részt vett. akit nagy tisztelettel fogadtak. Amikor 90 éves korában, 1907-ben meghalt, a Tolnamegyei Közlöny meleg hangon méltatta, azzal, hogy nagy gondok között élt, de „nem dobta el ő se az özvegyi fátyolt s Jókai róla is elmondhatta volna azt, amit Damjanichnéról mondott, mikor Petőfi özvegye férjhez ment: Tisztelettel hajlok meg Damjanich özvegye előtt.” O A hódolatból még arra is jutott, hogy az özvegy halála után segítsék a 70 éves, magányos Garay Gizellát, akinek a város 400 korona állandó évi segélyt szavazott meg. , A város közönsége ezzel méltó módon rótta le háláját a nagy költő emléke iránt, aki fényt és dicsőséget szerzett szülővárosának” — írja a Tolnai megvei Közlöny. (*)

De itt volt még a legendás Garay Antal is, a költő legfiatalabb öccse, „a dacos, haj- líthatatlan magyarok, a Petur bánok kiveszni készülő fajából” — mint nekrológjában olvassuk. (*) Fiatal éveiben gyalog bejárta Európát, a párizsi barikádokon harcolt, s emlékül Lajos Fülöp

21 Tolnavármegye és a Közérdek, 1914. július 20.

1 Tolnamegyei Újság, 1923. június 30.

3 Szánovsz.ky sorsát is figyelemmel kísérték s 1903-ban bekövetkezett halálakor meleg hangon emlékezett meg róla a Tolnamegyei Közlöny, megemlítve, hogy „a szerencsétlen művész nagy nyomorban hagyta hátra kesergő családját.”

3 Tolnamegyei Közlöny, 1907 május 23.

‘ Tolnamegyei Közlöny. 1907 november 14.

‘ Tolnavármegye ás a Közérdek,

1911 január 2.

trónjának egy bársonydarabkáját hozta haza. Ott volt a szabadságharcban is, a bukáskor ezrede zászlóját szétvágatta, hogy mindenki kapjon belőle egy darabot. Ezzel a szívére tett zászlófoszlány- nyal temették el. Igazi romantikus hős volt, mintha egy Jókai-regényből lépett volna ki, s bár hitében már régen nem osztozott a 48-as párt sem. mint „ismert tipikus alakja a vármegyének”,, nyilván hozzájárult a Garay- kultusz ébrentartásához.

De ezek már Ady évei, az új magyar irodalom dönget „kaput s falat”, — meghallják-e Szekszárdon? A válasz egyértelmű és félreérthetetlen: nem. A szekszárdi lapok tárcarovatában az ekkor ismert nevek közül Bródy Sándor, Eötvös Károly és Bársony István szerepel, aki egy irodalmi esten is részt vett, a külföldiek közül Tolsztoj Bűnbánó gonosztevők című novellája kapott helyet, amit eszperantóból fordított Lengyel Vilma Mária, s egy Mark Twain-novella, a Nyugtalan éjszaka, a fordító megjelölése nélkül. A Tolsztoj-novella kivételével, amit helyi fordító küldhetett be, nyilván alkalmi átvételekről van szó, s a szerkesztő azt közölte, ami épp kezébe jutott. Legfeljebb Jászai Mari lehetett kivétel, aki a tizes években ismételten szerepelt a Tolnamegyei Közlönyben, írásai fölött a sokat mondó „eredeti tárca” megjelöléssel.

A költők közül Juhász Gyu la nevével egyetlen egyszer találkozunk (öreg költőnek), s versét nyilván Babits ajánlotta a szerkesztőnek, ugyanis épp ekkor közöltek kritikát a Levelek írisz koszorújából című kötetről, s mutatványként a Közérdek című lap az Anyám nevére, Hunyt szemmel, Itália és A lyrikus epilógja. a Tolnamegyei Közlöny pedig az Anyám nevére című verset közli. Néhány év múlva Babits jó barátja. Ré- dey Tivadar szerepel ‘ több verssel, feltehetően ugyancsak Babits ajánlására. (') (Folytatjuk.)

6 Juhász verse a Közérdek, 1909 szeptember 18-1 számában Jelem meg. tehát egy nappal előbb, mint a Nagyvárad című lapban. <1909 szeptember 19.) így módosítani kell az Akadémiai kiadás adatát, amely nem tud a vers szekszárdi megjelenéséről. A szekszárdi szöveg mindenben megMire fordítják a pénzt?

Községfejlesztés

Kisdorog

Kismánvok

Kisvejke

Lengyel

KISDOROG. 1236-an élnek ebben a községben. Közülük 323-an fizetnek átlag 276 forint községfejlesztési hozzájárulást. Az elmúlt években a tanács a legnagyobb gondot a szilárd burkolatú járdák építésére fordította. 5528 négyzetméternyit építettek meg. A lakosság mindig szívesen járul hozzá a község fejlődéséhez társadalmi munkájával. Erre az évre 80 ezer forint értékben számítanak közreműködésükre. A tervezés nem túlzott, mert az év első felében már közel 52 ezer forintnyit le is dolgoztak. Jelenleg útépítésre tartalékolják pénzüket. A negyedik ötéves tervben is legfontosabbnak a belterületen lévő földes utak kövezését tartják.

KISMANYOK. Amin* a nevében is szerepel, Kismányok kis község, 594 lakosa van. Mindössze 120-an fizetnek átlag 194 forint községfejlesztési hozzájárulást. így a község fejlődéséhez is több állami támogatásra, bankhitelre, vagy egyéb térítésre van szükség. Az elmúlt években a tanácsi utak és hidak kezelésére, járdaépítésre fordítottak nagyobb összeget, hozzájárultak a művelődési ház építéséhez és a vízhálózat fejlesztéséhez.

KISVEJKE. Az egy lakosra eső községfejlesztési hozzájárulás átlaga 300 forint ebben a községben. Az 550 lakosból

150-en fizettek. Az elmúlt kilenc év nagyobb beruházásai között 607 négyzetméter betonjárdát építettek, 315 négyzetméter útkövezést végeztek el. Átadták rendeltetésének az új autóbusz-várótermet és a ravatalozót. A villanyhálózatot 200 méterrel bővítették és felszereltek néhány új közvilágítási lámpát is. Erre az évre 40 ezer forint értékű társadalmi munkát terveztek, amiből valamivel több, mint 13 ezer forint értékűt már el is végeztek. Az elkövetkező öt évben a rendelkezésükre álló pénzösszeget járdák és utak felújítására kívánják fordítani.

LENGYEL. A bonyhádi járás ezen községét 869-en lakják. 208-an átlag 281 forintos községfejlesztési hozzájárulást fizetnek. Az így összejövő pénzösszegnél jóval többet — , összesen 70 ezer forintot — terveztek társadalmi munkából. Hogy ezt mennyiben sikerül megvalósítaniuk, az az első féléves eredményből nem derül ki. Akkor ugyanis nem végeztek társadalmi munkát a község lakói. Igaz, nem is végezhettek, mivel jelenleg egy ravatalozó építéséhez és az általános iskola támfalának építéséhez tartalékolja a tanács a pénzét. A negyedik öt- -éves tervben járdát kívánnak építeni, kőburkolattal kívánják ellátni a község egyes útszakaszait és autóbusz-várótermet akarnak építeni.

egyezik a nagyváradival: Juhász mindkét helyre ugyanazt küdte el. Az Uj Idők 1925. május 17-i számában újra kiadta, kihagyásokkal, változtatott szöveggel. Erre vonatkozóan: Juhász Gyula összes művel I. Akadémiai Kiadó. 1963. 47«—7 oldal.

Rédey Tivadar versei a Tolna- vármegye és a Közérdek című lapban jelentek meg (korábban csak Közérdek volt a elme), a következő sorrendben: Ahitat- órán 1913 december 23, Egyre távolabb. Jó estét 1914 Január 2, Elzüllött 1914 január 5.

f& IflLAtGÜR

KÖVETEI ?

Fantasztikus tudomány —

tudományos fantasztikum

VENDÉGEK A VILÁGŰRBŐL

Voltak-e őseinknek látogatóik, vendégeik, a

világűrből?

Léteznek-e rajtunk, földi embereken kívül értelmes lények valahol a világűr valamelyik égitestén?

Lehetséges-e, hogy ezek az értelmes lények évezredekkel megelőztek bennünket a fejlődésben és már tízezer évvel ezelőtt, vagy még régebben tudták mindazt, amit mi csak most tudunk?

Ezek a kérdések számos tudóst foglalkoztatnak a világ minden részében, a Szovjetunióban éppen úgy, mint az Amerikai Egyesült Államokban.

Némelyik közülük kapásból tagadó választ ad rájuk, mások viszont nem ilyen határozottak, hanem fenntartják a lehetőségét. Hiszen az emberiség fejlődése során sok minden történt, amiről nincs biztos tudomásunk, csak utalások vannak rá. Ezeket az utalásokat, jeleket igyekeznek beépíteni egy új világképbe.

Végeredményben eddigi világképünk is inkább közvetett ismeretekből tevődik össze: régi írások adataiból, barlangi rajzokból, régészeti leletekből. A belőlük levont következtetéseket építettük bele egy előre elképzelt világképbe — ha beleillettek. Ezért bízvást állíthatjuk, hogy mindaz, amit múltunkból tudunk — a nagyon régi múltat értjük alatta — csak viszonylagosan igaz.

Világképünk sokszor változott a századok folyamán. de soha olyan rohamosan, mint a legutóbbi ötven esztendő alatt a csillagászat, az orvostudomány, a biológia és a geológia rohamos fejlődése folytán. Még inkább változott ez a világkép a világűrutazások óta.

És folytan változik, mivel — mint mondottuk —, a tudósok újabb és újabb adatokat építenek ebbe a mozaikba.

PIRI REIS TÉRKÉPEI

A XVIII. század elején az isztambuli Tep- kapi palotában egy régi térképet fedeztek fel. Piri Reis török tengerésztiszt tulajdonában volt valamikor régen. Megállapították, hogy a térkép 1513-ban készült. Valahonnan a Keletről került a tengerésztiszthez két másik térképpel együtt. Ezeket ma a berlini állami könyvtárban (Staatsbibliothek) őrzik. A Földközi-tenger térségét és a Holt-tenger környékét ábrázolják.

A térképeket vizsgálatra átadták Arlington H. Mallerey amerikai kartográfusnak, s ő azt a meglepő felfedezést tette, hogy minden fel van tüntetve rajtuk ugvan — de nem a megfelelő helyen. Vizsgálataiba bevonta F. Wattért, az USA haditengerészete térképészeti hivatalának szakértőjét, s az ő közreműködésével a térképiek adatait rávitte egy glóbuszra. Ez szenzációs eredménnyel járt? A térképek abszolút pontosaknak bizonyultak, mégpedig nemcsak a Földközi-tenger térségét és a Holt-tenger környékét illetően, Észak- és Dél-Amerika, sőt az Antarktisz is fel van tüntetve rajtuk hegyláncokkal és folyókkal egyetemben.

Grönland három sziget formájában szerepiel a térképien. A legújabb mérések és szondázások szerint ez a részint örök jéggel borított sziget valóban három részből áll.

Honnan származnak a térképiek?

Bebizonyosodott, hogy Piri Reis sohasem hagyta el a Földközi-tenger térségét.

A térképiek néhány szigetet is feltüntetnek a Földközi-tengerben, amelyek ma már nem léteznek. Az újabb kori vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy a feltüntetett helyen egykor valóban voltak szigetek, de most víz borítja őket, 180 méter mélyen vannak a tenger színe alatt.

Hogyan jöttek létre ezek a térképiek? Kinek volt tudomása Antarktisz létezéséről, holott ez a világrész még ma sincs minden részletében felkutatva?

Az a körülmény, hogy a térképbe rajzolt ligetek közül némelyik ma 180 méter mélyen a tenger sane alatt van, azt bizonyítja, hogy Reis térképiéi legalább tízezer évesek, mert a tengerek szintje körülbelül akkoriban emelkedett 180 méterrel, a jégkorszak után bekövetkezett nagy olvadás következtében.

Ez a tény egyben néhány kérdést is felvet. Ugyanis kétségtelen, hogy a térképeket a legkorszerűbb műszaki segédeszközök igénybevételével, a levegőből, a magasból szerzett adatok alapján rajzolták.

Hogyan lehet ezt megmagyarázni? Elégedjünk meg magyarázatképpen azzal a legendával, hogy a térképeket annak idején egy isten ajándékozta egy főpapnak? — Vagy egyszerűen ne vegyünk tudomást róluk, mert nem illenek- bele elképzelésünkbe, eddigi világképünkbe? Vagy merészeljük-« azt állítani, hogy a térképeket igen magasan szálló repülőgépből, esetleg űrhajóból felvételezték?

♦

♦